Kiara 7. fejezet

Bűntudat

A nagy tömegben próbáltam megtalálni Millát, sehol se találtam. Elővettem a mobilomat és rácsörögtem. Végre valahára felvette a telefont.
Én: Szia Milla! Elindulunk haza?
Milla: Mi történt? Olyan ijedt a hangod. -kérdezte hangosan a tomboló zene mellett.
Én: Nem tudom, hogyan mondjam el, de szükségem van rád! -már gombóc volta torkomban. Tuti, ha elmondom kikapok tőle.
Milla: Jó-jó, gyere a kijárathoz és hívok egy taxit. -mondta és kinyomtuk a vonalat. Átverekedtem a tomboló tömegen és végre kint voltam a levegőn. Millára várakozva egy kicsit összehúztam magamon a kabátot. Szeles idő volt és nem volt melegem. Talán Dávidtól volt, de nem tudom mi a fene történt odafent. Teljesen elvesztettem az eszemet, szerencsére időben megállítottam. Bűntudatom van emiatt az egész történtek miatt. Elmondjam Millának vagy sem? Míg ezen tanakodtam végre megérkezett a taxink. Először én ültem be és utánam jött Milla.

Kibámultam az ablakon és azon gondolkoztam, hogyan kezdjek bele a sztoriba?

Milla: Elfáradtál? Nemsokára otthon leszünk. -éreztem, hogy támogatóan megsimogatja a karomat.
Én: Egy kicsit, mivel sokat táncoltam. Aztán tele ettem magam. -mosolyodtam el egy kicsit.
Milla: Oltári volt a divatbemutató! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz! Jövőre is mehetünk, de akkor veszünk rá jegyet.
Én: Erre beneveznék. -értettem egyet vele.

Milla nagyon jó barátnőm és olyan, mintha a nővérem lenne. Mindig vigyáz rám és mindig kiáll mellettem. Aki piszkálni mert az oviban vagy a suliban, akár a fősulin, mindig jött és velem együtt harcolt. Úgy védett, mint egy nagy testvér, aki megvédi a húgát minden áron. Egyszer sem árult el és mélyen tiszteletben tartotta a döntéseimet. Sőt ő a legnagyobb támogatóm az életben. Ha Milla nem lenne, nem tartanék ott, ahol. Amikor látta, hogy bukdácsolok, nem nevetett ki, hanem velem együtt zuhant a mélybe. Legtöbbször a humor lendített át kettőnket. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy ismerhetem Őt. A világért se cserélném le őt, senkiért. Milla a legjobb dolog az életemben. A kocsiban babráltam, hogy elmondjam-e az igazat vagy sem? Hogyan fog reagálni a Dávid féle ügyre? Nincs mese, ki kell bökni az igazságot. Lehet, hogy baromira fájni fog, ha megharagszik, de inkább haragudjon, minthogy elhagyna. A világért se szakítanám meg vele a barátságunkat. Ő egy kincs és ő is ezt hangoztatta rólam.

Én: Figyelj Milla, valami olyat kell mondanom, hogy nem fogsz örülni neki…- kezdtem bele a beszámolóba. Milla felhúzta a szemöldökét, erre nem számított.
Milla: Mi olyat mondanál, amiről nem tudok? -kérdezte csodálkozva. Hűha érzem, hogy nehéz lesz…. Nagy levegőt vettem.
Én: Szóval.. az történt, hogy találkoztam Balassa Dáviddal.. -kezdtem bele, erre Milla totál bezsongott.
Milla: Úristen, úristen! Dávid? Imádom, annyira jóképű és tehetséges színész! -örvendezett. Húha ez nem egy lesz egyszerű menet…
Én: Igen, a színész Dávid. A helyzet az, hogy táncoltunk az after partyn.
Milla: Egyre izgalmasabb! Mi volt utána?
Én: Nehéz elmondanom, de a legjobb barátnőm vagy, ha elmondom utálni fogsz. -néztem rá kicsit félve.
Milla: Az ellenségeid és a riválisaid utálhatnak, de én soha nem foglak megutálni! Na mondd már mi az?
Én: Elmentünk inni és…
Milla: Nem ittál ugye? -kérdezte hirtelen rémült arccal.
Én: Még szép, hogy nem! Vigyáztam magamra, inkább máshogy voltam óvatlan…
Milla: Na neee. Mondd már! -csillogott a szeme a kíváncsiságtól.
Én: Mondom, hogy megfogsz ölni, szinte tudom… -húztam a számat.
Milla: Attól függ, na mondd máááár, megesz a fene!
Én: Dávid annyira nyomult rám, hogy megcsókolt engem. Én pedig gyenge voltam, túl jó volt… úristen else hiszem, hogy elmondtam… -az arcomat a tenyerembe temetem, úgy szégyellem magam!
Milla döbbenten nézett utána mosolygott: -Na neeeee, atyaég! Mindjárt kiugrok a bugyimból! – hú, ez jobb, mint amire számítottam.
Én: Figyelj már, Javier-rel járok, hahó.
Milla: Na és? Javier úgy sincs otthon, egyébként meg elhagyott téged a részeg disznó. Kérlek mesélj még Dávidról… -sóhajtozott, mint egy tinilány. Hát jól van, azt hiszem hosszú beszámolót fogok neki tartani.

Társasjáték

Felszaladtam volna a hálószobába, mert alig vártam, hogy lerúgjam magamról a cipőt, de félúton megálltam. Halvány fény kúszott be a nappaliból az előszobába, szinte hívogatott engem. Javier hazajött volna? Bementem és láttam, hogy Javier ült a kanapén és tévét néz. A szívem hatalmasat dobbant, a gyomrom összerándult a nagy izgalomtól. Mintha megsem történt volna a múltkori incidens, úgy tévézett. Amikor meglátott felállt a kanapéról és odajött hozzám.
Javier: Megjöttél? Milyen volt az este? Láttam a meghívót az asztalodon. -közölte utána csókot adott. Kezdek összezavarodni.
Én: Szia, igen Millával elmentünk a divatbemutatóra. Jól éreztük magunkat. -megköszörültem a torkomat.
Javier: Átgondoltam a dolgokat és nagyon megbántam, amit tettem… Kérlek, ne haragudj rám… Vigyázni fogok a gyerekünkre és Rád, csak nehéz volt felfognom a csodás hírt. Nincs bajom a gyerekekkel, csak olyan hirtelen jött. Most már készen állok erre az egész dologra. -átölelt. Hűha… Nyeltem egy nagyot. Szinte biztos, hogy nem most dobom le a bombát. Még átrágom magam rajta, hogy bevalljam-e neki a ma esti történteket vagy inkább hallgassak, mint a sír?

Lefekvés előtt lefürödtem és a hálószobába menet távolról láttam, hogy Javier elhelyezkedett az ágyon. Éppen könyvet olvasott, amikor beléptem bűnbánó arccal nézett rám. Látszik, hogy nagyon megbánta a múltkori részeges kalandját. Ledőltem mellé az ágyon és a mellkasára helyeztem a fejemet. Olyan jó, hogy végre itthon van! Kezdtem magányos lenni és azt hittem tényleg egyedül fogom felnevelni azt a gyereket. Megcsörrent a mobilom, ismeretlen szám, nem érdekelt, így kinyomtam. Aztán egy üzenet érkezett, megnézem, ki az. Millára tudok tippelni, aki éppen elhagyta a mobilját és az új készüléken hívogat.. Tipikus Milla. Megnyitottam a messengert és láttam, hogy Dávid írt.

Dávid: Szia! Köszönöm a csodálatos estét! Remélem hamarosan megismételjük! Csók: D.
Én: Szia, Dávid! Örülök, hogy örömet okoztam az este, de kérlek felejts el engem. Van egy szerető párom és nemsokára lesz közös gyerekünk.
Dávid: Tudom szívem, de addig harcolok, míg nem leszel az enyém.
Tipikus szoknyavadász. Visszaírtam neki:
Én: Szerintem add fel a harcot és keress egy másik játszópajtást! -letettem a mobilomat, ami pár másodperc múlva ismét rezgett. Istenem! Mikor száll már le rólam?
Dávid: Nem adom fel, igazi harcos típus vagyok. Engem csak Te érdekelsz és senki más. Megszerzem, amit akarok. (sok szívecskés szmájlit küldött, jesszus..)
Én: Ez már zaklatás, kérlek ne zavarj. Szeretnék aludni a párom mellett.
Dávid: Lennék a helyében. (kacsintós szmájli)
Én: Figyelj Dávid, most az lesz a legjobb, ha leszállnál rólam. Szeretném élni az életemet, jobb ha eltűnsz a képből. Viszlát!
Dávid: Csók drága! Majd újra kereslek! Meglátod!

Ezzel kiléptem a chatből, komolyan mit gondol ez a pasi? Azt hiszi, hogy meghódíthat? Miért nem Millával találkozott a partin? Hmm… végülis nem is rossz ötlet... Milla és Dávid. Mindketten erős egyéniségek és illenének is egymáshoz. Milla díjazná, ha így körbe udvarolná Dávid, akkor örökre lemondana az olasz pasikról. Dávid is olyan szenvedélyes, mint egy olasz pasi, és egy igazi törtető.

Másnap reggel egyből áthívtam Millát a konyhába. Milla olyan gyorsan ért le az emeletről, mint a villám. -Szerintem Te tudsz teleportálni. Jó reggelt! -köszöntöttem vidáman Őt. -Jó reggelt drága barátnőm! Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? Kiheverted már a Dávid ügyet? -kérdezte hangosan erre gyorsan a szájára tettem a kezem. -Hékás! Javier hazajött! -súgtam neki gyorsan. -Tessék?Upszi! -gyorsan visszafogta magát. -Igen és erről nem beszélgethetünk. Nem mondtam el még neki. Nézd Dávid üzengetett az este. -mutattam neki a mobilomat. Milla tátott szájjal bámulta a csevegést. -Bárcsak ilyen pasim lenne, istenem! Olyan cuki! -irigykedett Milla. -Nos, nekem van egy ötletem. -mindjárt bedobom neki, tuti kiugrik a bőréből.

Milla: Mondd már!
Én: Szóval… Arra gondoltam, hogy randizhatnál Te a Dáviddal.- javasoltam. Milla pedig totál elpirult, de cuki egyem meg!
Milla: Komolyan? Egy igazi álom lenne. Balassa Dáviddal egy randevú? Ezentúl már nem érdekelnek az olasz pasik. -kuncogott.
Én: Holnap ráírok, majd. Szerencsére éjszaka sikerült leráznom. -hála istennek, mert azt gondoltam egész éjjel szerelmet fog vallani nekem… Milla sokkal jobban illene hozzá. Tudom, hogy olyan varázslatos szerelemben lenne részük, amelyet még egyikük sem élt meg.