Kiara 20. befejező rész

Egy váratlan látogató

Javierrel egész éjjel tanakodtunk, ki a fene akar nekünk ártani? Ha valaki összeakart volna boronálni minket, akkor már régen elkésett vele. Pár napja kibékültünk ráadásul tegnap házasodtunk össze, és nemsokkal utána máris börtönbe kerültünk. Ki tudja ezt követni, de tényleg? Másnap reggel jött egy őr a cellánkhoz és kiengedett engem, mondtam neki, hogy nem szeretnék elmenni. A pasas mondta, mindenképpen hagyjam el a cellát, mert már letették az óvadékot. Vissza sétáltam Javierhez és megcsókoltuk egymást és öt percig ölelkeztünk.

Javier: Nem lesz semmi bajom, majd Pedró kiszabadít. -nyugtatott meg.

Én: Nagyon remélem! Nem szeretném így tölteni a mézesheteket. -mondtam szomorúan.

Javier: Nem lesz semmi baj megígérem! -mosolygott ezután letörölte az arcomról legördülő könnyeket. Magamba szívtam a férjem illatát és visszafelé számoltam. Három… kettő… egy.. aztán elengedtük egymást. Megfogtam a menyasszonyi ruhámat és kisétáltam a fogdából. Az őr elhúzta előttem a rácsot és még utoljára megérintettük egymást Javierrel. Láttam rajta, hogy ő is rettentően szomorú és megviseli az egész szituáció. Az őr megmutatta a kijárat felé vezető utat és próbáltam erős maradni, nem akartam bőgni. Ahogy felértünk egyből záporoztak a könnyeim. Milla oda sétált hozzám és átölelt.

Milla: Szia Kiara! Ó, de jó, hogy látlak, de hol van Javier? -kérdezte csodálkozva. Alig bírtam megszólalni, úgy szorított a torkom.

Én: Őt nem engedték ki, nem tudom mi a fene történik. Még mindig nem értem miért kerültünk börtönbe. -szipogtam. Milla egy zsepit adott a kezembe és átkarolt. Elmentünk a pulthoz, ahol átadták a személyimet és a kézi táskámat. Millával kisétáltunk az utcára, Anyuék is ott álltak a taxival és vártak rám.

Anyu: Szia Drágám! Értetek indultunk a börtönbe, de csak Téged tudtunk óvadékkal kihozni. Viszont megtudtuk azt az információt miszerint Javiert nagyon súlyos dolgokkal tartják bent. Szívem tudnunk kell valamit a férjedről? -kérdezte aggódva és átölelt.

Én: Anya hidd el, Javier nem bűnöző, egyszerűen valaki hazudott a rendőrségnek. Nem jöttünk rá, hogy ki lehetett.

Milla: Nekem lenne egy tippem. -gondolkozott hangosan.

Én: Ki lenne? -kérdeztem tőle.

Milla: Ha hiszed, ha nem, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Barbi áll az egész mögött. Tuti, megtudta valakitől, hogy összeházasodtatok és rátok küldte az olasz rendőrséget. Szerintem féltékenységből tette. -mondta el a gondolatait Milla. Nálam is felmerült már a gondolat, hogy esetleg Barbi kavarhatott be nekünk.

Én: Egyébként most,hogy mondod…. bennem nem merült fel a gyanú. -holnap reggel bemegyek látogatóba Javierhez és elmondom neki, hogy kire tippelt Milla.

Millával elindultunk a helyi rendőrségre, megérdeklődni, hogy mikor engedik már ki a férjemet. Mivel a felesége vagyok, nem tanúskodhatok ellene. Pedró elvitt minket a bérelt kocsijával, így nem kellett sokat várnunk a buszra. Becsomagolva indultunk neki a látogatásnak, mert Millával kivettünk egy szobát a fogda közelében. Nagyon bízom benne, hogy pár napon belül kiengedik Javiert.

-Van ügyvédje? Tárgyalás is lesz, mivel elég sok bűnt követett el. -kérdezte a rendőr. -Van már ügyvédje, de miért vádolják ennyi mindennel! Ezek hamis vádak! Valaki olyan jelentette fel, aki utálja.- mondtam a pasasnak. -Nem tudom, de majd elmondják a bíróságon. -jelentette ki. -A bíróságon? Jaj ne! -megijedtem, nehogy már. Nagyon remélem, hogy nem jutunk el idáig.

-Ki utálja ennyire Javiert? -kérdezte Milla. -Nem tudom, mindjárt látogatási idő van, majd megkérdezem az uramat. -válaszoltam neki közben felnéztem a fali órára. Felálltam a székről és kaptam egy belépőkártyát, Milla pedig kint maradt az előtérben és nyomkodta a mobilját. Egy szobába vezettek be, ahol leültem egy székre. Pár perc múlva már hozták is Javiert, bilincsben volt a keze és rabruhát aggattak rá. A számhoz kaptam a kezemet, majdnem elsírtam magam. Az őr leültette elém Javiert és magunkra hagyott. Bezárták az ajtót és ketten maradtunk.

Én: Szóval... miért is kerültél börtönbe? Nem értem az egészet. -kérdeztem tőle.

Javier: Sikkasztással és csalással plusz drog birtoklással vádolnak, ez minden. Viszont ez az egész hatalmas nagy hazugság! -duzzogta.

Én: Tudom, hogy nem csináltál ilyeneket, bár az utóbbi hónapokban eléggé kizártál az életedből, mielőtt Londonba utaztunk. -néztem rá szomorúan. Javier megérintette a kezemet. -Sajnálom ami történt, de teljes szívemből mondom, hogy semmi ilyesmibe nem keveredtem bele. Hidd el, ilyenekbe soha nem vettem volna részt. Hiszen ismersz. - mondta őszintén.

Én: Szerencsére nagyon jól ismerlek. Mikor lesz a tárgyalás? Nagyon hiányzol! -kérdeztem tőle szomorúan.

Javier: Nekem is nagyon hiányzol szívem. Holnapután kezdődik a tárgyalás. Ne, aggódj Pedró nagyszerű ügyvéd. Minden rendben lesz.-nyugtatott meg.

Én: Bízom Pedróban, hiszen már Ő is családtag. Milla egész nap velem van és vigasztal. Rengeteg vigasz fagyit és sütit ettem. Olyan aranyos mindig kajákkal halmoz el. -mosolyogtam a férjemre. Javier is viszonozta a mosolyt és megsimogatta a kezemet. Szörnyen hiányzik a férjem és alig várom már, hogy újra együtt lehessünk.

 Javier

Kiara itt hagyott egyedül, majd megőrülök Nélküle. Nemrég lett a feleségem és máris elválasztottak minket egymástól. Kiara hozott három könyvet, amit átadtak nekem az előbb. Legalább olvashatok egy jót, viszont nagyon hiányzik a társasága. Azon gondolkozom, hogy tényleg Barbi jelentett fel? Volt mersze megtenni ezt a lépést felém, hogy börtönbe dobjon engem? Mi volt a célja ezzel, feltéve, ha tényleg Ő tette… Meghozták az ebédet, letettem a könyveket az ágyra és neki láttam a börtön kosztnak.

-Jó reggelt! Látogatója érkezett! -szólt be az őr mosolyogva. Felébredtem a délutáni szundiból és levettem magamról a plédet. Felkeltem és elindultam megnézni ki érkezett meg. Hát persze, hogy Barbi jött meglátogatni… Nagyon „boldog” vagyok.

Barbi: Szia Drágám! Kit látnak szemeim! Milyen jól áll neked a kócos haj ébredés után, ja és a narancssárga rabruha is jól áll.-vigyorgott a nő, közben megborzolta a hajamat a rácson benyúlva. Istenem, mit akar már megint? Gyorsan eltávolodtam tőle.

Én: Szia Barbi, mi szél hozott errefelé? -kérdeztem bosszúsan és összefontam magam előtt a karomat. Esküszöm már csak ő hiányzott nekem…

Barbi: Hát így kell üdvözölni egy régi jó barátot? -kérdezett vissza és láttam, hogy eltette a cigijét a táskájába. Úgy látom már megint rászokott a dohányzásra.

Én: Bökd ki végre, hogy mit akarsz és utána menj el innen. -tértem a lényegre, de ez Barbit cseppet sem zavarta: fehér bundába jött és miniszoknyát viselt. A haját kiegyenesítette és kisminkelte magát. Legalább tíz liter parfümöt locsolt magára, felismerem az illatot ez a Chanel parfüm. Évek óta ezt használja, de most nem ez a lényeg. Legszívesebben megtépném a haját.

Barbi: Drágám, az a helyzet, hogy elkell mondanom neked az igazat. Azért vagy a börtönben, mert én intéztem el. Amikor megtudtam, hogy elvetted Kiarát féktelen haragra gerjedtem és a börtön volt a legjobb megoldás. Hidd el addig nem állok le, míg tönkre nem teszlek Téged. -gúnyos mosollyal nézett a szemembe. Ez a mondata a szívembe mart. Sajnálom, hogy ilyen hülye lett szegény csaj… Szóval itt tartunk. Már így is tönkre tett, de nem hagyom, hogy továbbra is gyötörjön.

Én: És mégis, mióta érdekel, hogy mit csinálok? Mikor szállsz le rólunk végre? Miért nem éled a saját életedet? -kérdeztem tőle.

Barbi: Javier, Javier…. ó drágám hányszor kell még neked elmondanom? -kérdezte és közben forgatta a szemeit.

Én: Barbi, még mindig nem értelek, annyira zavaros vagy mostanában. Nem értem miért csinálod ezt az egészet.-vallottam be neki az igazat. Barbi erre felcsattant: -Azért csináltam ezt az egészet, mert még mindig őrülten szerelmes vagyok beléd! Hát nem érted? -kérdezte idegesen. Szóval ezért volt ez az egész hercehurca, most már kezd összeállni a kép. Istenem Barbara! Őrült egy nőszemély az biztos! -majd folytatta: -Javier készen állsz arra, hogy elválj Kiarától és megszökjünk ketten a világ elől? -kérdezte nevetve. Ez cseppet sem volt vicces.

Én: Gyere csak közelebb? -hívtam őt a mutató ujjammal. Barbi készségesen elém állt és rám mosolygott. A következőt mondtam neki: - Ezt jegyezd meg mindörökre: Mi már soha többé nem leszünk barátok, soha többé nem fogok veled beszélgetni. Nem szeretnélek látni Kiara közelébe se, sőt, amint kiszabadultam innen távoltartási végzést fogok kérni. Az irántam érzett szerelmed remélem egy nap elillan és örökre elfogsz engem felejteni, mert egy biztos: számomra már nem létezel. -mondtam neki a lehető legkomolyabb hangnemben. Láttam, hogy Barbi szája megremegett, akart valamit mondani végül kibökte: -Gyűlöllek! Tudod mit? Bárcsak ne ismertelek volna meg! -kiabálta felém. -Ebben egyetértek veled. -bólintottam. Barbi nagyon csúnyán nézett rám, de láttam a szemeiben a fájdalmat és a megbánást. Most már túl késő visszaszívni minden szót, ami elhangzott a szájából. Az biztos részemről örökre véget ért ez a barátság. Hiszen olyan sokszor megbántott már engem. Össze-vissza játszadozott velem és sokszor kihasznált. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és hogy mit érzek jelen pillanatban? Megkönnyebbülést és elégedettséget. Mi a legjobb ebben? Úgy érzem megnyertem ezt a csatát.

Kiara

Délelőtt csörgött a mobilom, Pedró hívott, hogy szabadlábra helyezték Javiert. Annyira örültem a hírnek: azonnal szóltam Millának. -Gyere Milla, kiengedték a férjemet! -kiáltottam örömömben. Milla kiszaladt a másik szobából, ahol éppen olvasott. -Úristen! Juj de jó! Végre! -örvendezett. Egymásba kapaszkodtunk és úgy ugráltunk örömünkben. Végre van igazság a földön! Felkaptuk a kabátunkat és villámgyorsan fogtunk egy taxit a motel előtt. Bediktáltuk a sofőrnek a címet és mondtuk neki, hogy nagyon gyorsan taposson bele a gázba. Amikor megérkeztünk a zsebünkből jó sok borravalót borítottunk rá és berohantunk a rendőrségre. Millával a nyomomba értünk be az előcsarnokba és körbe néztünk, merre lehet az uram. Balra néztünk és megpillantottuk Pedrót. Milla boldogan megcsókolta a férjét, utána elengedte. -Na, merre van Javier? -kérdezte izgatottan. Pedró a pult melletti sarokra mutatott. Javier ott állt a pultnál és éppen átvette a cuccait. Magához kapta a szmokingját és felém fordult: fehér póló és szakadt farmer volt rajta.Úristen milyen jól néz ki! Az arca felragyogott, amikor meglátott engem. Oda rohantam hozzá és boldogan átöleltem, közben össze-vissza csókoltam.

Én: Végre kiengedtek a börtönből! -mondtam neki boldogan.

Javier: Hú, szívem nem hiszed el, mennyire örülök. – és átkarolva mentünk a kijárathoz. Megálltunk a bejárattól nem messze és tovább folytattuk a beszélgetést.

Én: Nem éppen ilyen nászútra gondoltam, de legalább kiengedtek és újra szabad vagy. -mosolyogtam.

Javier: Pár napig nem tudtam felfogni mi történt velünk, aztán rájöttem jót tett, hogy kicsit elváltunk egymástól. Sokkal, de sokkal jobban hiányoztál. Megfogadtam, hogy soha többé nem foglak elengedni. Mindig ott leszek melletted. -ígérte meg. Milyen édes! Annyira szeretem Őt!

Én: Szavadon foglak drága férjem. -mondtam neki.

Egy évvel később

-Tamara már megint éhes! -szólt le az emeletről Javier. A nappaliban voltam és Millával terveztük a babaváró bulit. -Szólj Lénának, mindjárt megyek én is. -kiabáltam fel neki. -Úgy látszik a kisasszony egy igazi gourmet, imádja a finomságokat. -mosolygott el Milla. -Ne, is mondd egésznap csak enne. -nevettem. Éreztem, hogy rúgott a kisfiunk, rátettem a hasamra a kezemet. -Már megint focizik? -kérdezte Milla. -Mint mindig, viszont a nevét még nem találtuk ki. -közben leültem a kanapéra. -Biztosan szép neve lesz, hiszen Tamarának is szép nevet adtatok. Nézd csak: ez a kék színű lampion fehér bárányokkal? Ez sem tetszik? -kérdezte Milla és felém tolta a laptopját. -Ez lesz az! Ezt kerestem! -örvendeztem. -Akkor megvan az utolsó kellék is. -nyugtázta Milla és lenyomta az entert.

Annyi minden történt az elmúlt egy évben. Amikor végre elrendeződtek a rendőrségi ügyek Positanoban, boldogan tértünk haza Budapestre. Kiderült, hogy Barbi egész végig hazudott mindenkinek. Aztán hallottuk, hogy újra elvitték a pszichiátriára. Hála istennek egy darabig nem fogunk hallani felőle, meg egyébként is: Javier végleg megszakította vele a kapcsolatot. Így békesség és nyugalom költözött az életünkbe, főleg akkor, amikor kiderült, hogy ismét babát várok. Ennek annyira örültünk nem tudtuk hirtelen kinek szóljunk. Az egész családot összehívtuk és elmeséltük nekik az örömhírt. Javier már sokkal jobban fogadta a pozitív terhességi teszt eredményét, nem menekült el a kocsmába. Azóta sokkal többet komolyodott és igazi férj vált belőle. Túl vagyunk minden mélyponton, úgy érzem sokkal erősebb lett a szerelmünk. Nincs több titok és nincs több bulizás. Persze azért eljárunk egy-két házi buliba, de már sokkal szolidabban toljuk. Milla és Pedró kitalálták, hogy hivatalosan is összefognak házasodni. Ennek nagyon örültünk! Annyira boldog vagyok, hogy végül egymásra találtak. Ábel randizott párszor Bogival, de rájöttek: nem fog működni köztük a dolog. Boginak más típusú pasik jönnek be. Sajnáltam nagyon a bátyámat, de szívem mélyén nagyon drukkolok neki, hogy legyen neki is barátnője. Millával kimentünk a konyhába és elkezdtük a tányérokra pakolni a macaronokat és a sós süteményeket. A pakolás után kimentünk a teraszra teázni. Tamarára éppen Léna vigyáz, most fürdeti a kicsit.

Milla: Van egy csodás hírem! Annyira vártam, hogy elmondhassam! -kezdett bele a barátnőm.

Én: Nos, mi lenne az? -érdeklődtem, de izgi!

Milla: A bátyád Ábel megkért, hogy dolgozzak nála. -osztotta meg a jó hírt. Húha! Pedró dolgozik Javiernek, Milla pedig a bátyámmal. Ez aztán a családi biznisz! Ennek nagyon örülök.

Én: Gratulálok! -örvendeztem, aztán Milla arca elkomorodott: -Viszont elkell mennem Pedróval Szantorinire… Pár hónapról lenne szó. -avatott be Milla. Ó, most már értem, hogy miért volt olyan szótlan a barátnőm. Elköltöznek és nehezen enged el engem. -Figyelj, én támogatlak: menj és éld az álmaidat! Hiszen tudod, hogy én mindig itt leszek neked! Ha meglesz a második gyerek, pár hónap múlva meglátogatunk titeket! Ábel úgyis imádja a kis unokahúgát Tamarát, egy hétig se fogja bírni nélküle. -nevettem boldogan. -Az igaz! Tamara nagyon édes kislány, annyira hasonlít az apjára. Javier merre jár? -kérdezte Milla, pont abban a pillanatban lépett ki a teraszra Javier. -Rólam beszéltek, hallom. -oda jött hozzám és adott egy csókot. -Képzeld Milláék elköltöznek Szantorinire. -osztottam meg a kis pletykát a férjemmel. -Tudom, én találtam ki és Bogi szervezte le. Milla, majd meglátjátok nagyon jó lesz ott a munka és a hely, ahol lakni fogtok. Egy igazi villában fogtok lakni. Aranyéletetek lesz. -számolt be neki Javier. -Az biztos is. Láttam a fotókat. -mosolygott Milla. -Hiányozni fogsz drágám. -mondtam Millának. -Nekem is hiányozni fogsz, és örökre hálás leszek, hogy olyan barátnőm van, mint Te. Köszönök mindent Kiara! -felálltunk és átöleltük egymást.

VÉGE!

A sorozat hamarosan folytatódik Millával és a csodálatos Szantorini kalandjaival! Tartsatok velem továbbra is! 😊

Hamarosan jön: Milla