Kiara 4. fejezet

Barbara visszatér

Délután kettőkor ébredtünk fel, lementünk a konyhába, hogy főzzünk magunknak jó kis kávét. Milla már lent volt és éppen bundáskenyeret sütött. Isteni illata volt, közben Drake: Nonstop dalára táncolt. -Jó a hangulat! -köszöntem rá. -Itt vagytok, nem is hallottam, bár amilyen hangos a zene nemcsoda! – lehalkította a muzsikát. Teának az illatát is érzem, ami igazán ínycsiklandozó. -A kedvenc reggelimet alkottad meg csajszi. Köszönöm.- odamentem Millához és adtam egy puszit a homlokára. -Köszönöm a tegnapi bált és a ruhát, örök hálám üldözzőn titeket. Képzeljétek, megismertem az egyik testőrt, olasz pasi és annnnyira jóképű. Egész éjjel táncoltunk és a buli végén elkérte a számomat. Úgy érzem, Ő lesz az igazi! -újságolta Milla. -Szívből örülök, hogy jól érezted magad.- beleharaptam az egyik bundás kenyérbe. Mennyei! -Oda adod légy szíves a sót? -kérte Javier, éppen Millánál volt a só. -Tessék. -oda adta neki. – Isteni finom lett! -dicsértem meg a barátnőmet. -Nagyon megkívántam, olyan régen ettem már. Milyen jó, hogy itt is tudok hazai ízeket kreálni. Hiányoznak az otthoni ízek. – sóhajtotta Milla. -Nemsokára elindulunk, élvezzük ki, amíg itt lehetünk.- mondtam. Két nap múlva indulunk haza Budapestre. Bevallom egy kicsit nekem is hiányoznak az otthoni ízek, főleg a gulyásleves meg a jó kis pörkölt nokedlivel. Lehet, hogy csinálok rakott krumplit, addigra megálmodom a menüsort. Javier is jön haza, mert tegnap kapott egy emailt, hogy mennének hozzá stúdiózni. Én pedig folytatom a főiskolai tanulmányaimat, jön a vizsgaidőszak és rengeteg tanulnivalóm van. Ráadásul valami házi dolgozatot is bekell adnom. Este egy kicsit elvonulok majd a laptopommal tanulni. Ilyen csodálatos nyaralás után folytatódnak a szürke hétköznapok. Nehéz lesz visszarázódni a valóságba. -Megyek egy kicsit pakolok, aztán elnézhetünk az egyik cukrászdába. -dobtam be a mai program ajánlatot. -Ez csodálatos ötlet! – értett egyet Milla. -Tudok egy jó fagyizót, majd megmutatom nektek. -szólt közbe Javier. -Milyet egyek csokisat vagy epreset? Lehet, hogy négy gombócot fogok enni, nem tudom. Annyira finomak az olasz fagylaltok. -morfondírozott Milla. -Ha ott leszünk, akkor kitalálod. -nevetett Javier. Imádom, amikor Milla ilyen. Ha nem lenne kikéne találni. -Menjünk öltözzünk át, mert pizsamában vagyok és szeretnék fürdeni is. -felpattantam a székről és elindultam a fürdőszoba felé. -Megyek utánad!- Javier letette a bögréjét és utánam szaladt.
Mindannyian elkészültünk és elindultunk a fagyizóba. Rengetegen voltak a cukrászdában, így sokat kellett állni a sorban. -Elég népszerűnek tűnik ez a hely.- néztem körül. -Itt mindig sokan vannak. -ölelt át hátulról Javier. -Instán megnéztem a cukrászdát, nagyon felkapták pár éve. Különböző közösségi felületen szerepelt már ez a hely. -informált minket Milla. -Így érthető. -közben nyújtogattam a nyakam, hogy lássam, hol ér véget a sor. -Nem szeretnék hazamenni… Ha veszünk itt egy házat, akkor itt maradunk örökre? -kérdezte Milla. -Feltétlenül.- válaszoltam nevetve. -Bármikor visszajöhetünk ide, csak szóljatok és jövünk. -szólt közbe Javier. Igaza van, végülis itt vannak a nagyszülők, nem mennek el innen. - Szavadon foglak. -közöltem.
A világ legjobb cukrászdájába jöttünk. Nagyon ízletes volt a fagyi és megkóstoltuk a süteményeket is. Milla valami csokis turmixot kapott, jól nézett ki az itala. Javier-rel megettünk egy pisztáciás süteményt. -Nem győzöm fotózni ezeket a remekműveket. Kész művészet! -készítette a tartalmakat Milla az internetre. -Valóban nagyon jól néznek ki. -konstatáltam. -Jó sokan megfogják nézni! Pörögni fognak a lájkok és a megosztások. -Milla egyből felrakta a süteményeket a webre. Javier közben rám kacsintott én pedig vissza rá. Alig várom, hogy végre kettesben lehessünk.

Kellemes délutánt töltöttünk el együtt, hazafelé Millának be nem állt a szája. Fáradtan dőltünk le a kanapéra, amikor beértünk a házba. -Jó hosszú séta volt. -ásítottam. -Mindjárt főzök egy kávét, addig pihenj egy kicsit. -Javier egy csókot nyomott a homlokomra. -Felmegyek filmet nézni, nem zavarok. Puszika! -közölte Milla és felszívódott. Hála istennek, egy kicsit sok volt belőle. Na, jó inkább egész délután sokat beszélt, de nem baj, mert így szeretjük. Javier megérkezett a kávékkal és leült mellém a kanapéra. -Köszönöm szívem. -átvettem tőle az egyik csészét. Bekapcsoltuk a tévét és kényelmesen elhelyezkedtünk egymás mellett.
-Kiara befér hozzád az egyik pulcsim? Lenne még egy tusfürdő is, amit nem tudok eltenni. -szólt ki a szobájából Milla. Már órák óta csomagolunk, de nagyon nehezen megy nekünk. Egésznap rohangálunk a házban és keressük a szétszórt cuccainkat. -Talán befér, de gyere át és megnézzük.- szóltam vissza neki a másik szobából. Hallom, hogy Milla átjön hozzám, de több holmival érkezik, mint ahogy ígérte. -Hékás, az ott egy jóganaci és egy papucs! -csóváltam a fejemet. -Igen, de itt van a tusi meg a pulcsim. -és ledobta a szoba közepére a dolgait. -Megpróbálom eltenni, de lehet Javierhez is elteszünk pár holmit. Kezdek betelni a táskámmal. Szerintem az lesz a legjobb, ha lemegyünk egy boltba és veszük egy új táskát. Tegnap nagyon bevásároltál édességekből meg piperékből. -néztem rá szigorúan. Milla tegnap délután teljesen megszállottá vált: mindegyik boltból kellett neki valamilyen „emlék”. Nem tudom, hogy a csoki mióta emlék, amikor úgyis megesszük, de mindegy. -Vettem a családnak is, meg a barátoknak sőt a szomszédomnak is. -kezdte sorolni Milla. -Jó, jó nem érdekelnek a részletek. Az lesz a legjobb, ha tényleg leugrunk és veszünk egy új hátizsákot. -felálltam a földről és elkezdtem átöltözni. Milla mindig megtalálja a módot, hogy vásárolgassunk. Fogadok, sokkal több cuccal fogunk hazajönni, mint ahogy terveztük…

Éppen a milánói repülőtérre érkeztünk, a taxisofőr segített kivenni a táskánkat a csomagtartóból és elviharzott mellettünk. Hát itt vagyunk, indulunk haza. Véget ért a nyaralás és nehezen hagyjuk el ezt a gyönyörű országot. Milla felkapta a harmadik táskáját is, bementünk az üvegajtón és a terminálon találtuk magunkat. -Induljunk balra, kövessetek. -szólt Javier. Végig mentünk a biztonsági ellenőrzéseken, megnézték a személyinket és a váróban találtuk magunkat. Milla felszívódott és sejtettem merre ment, valószínű kávékkal fog visszatérni. -Alig várom, hogy otthon lehessünk, a saját ágyunkban, a saját tévénkkel. Hazai ízekkel, a jó kis pesti forgataggal. -sóhajtottam. Jó lesz újra otthon lenni. Negyedóra múlva megjelent Milla a Starbuckos kávékkal. -Hoztam mindenkinek lehet válogatni van latté, espresso és capucino.- sorolta. -Latté stipi-stopi. -elvettem, amikor felém nyújtotta az egyiket. -Nekem jó a sima. -választott Javier. Milla leült mellém és beleszürcsölt a kávéjába. -Baromira jól esik, majd elalszok. -mondta. -Nemsokára otthon leszünk, ahogy látom késik a gépünk.. -néztem fel a táblára. -Ezért… -zörgött valamivel Mila. -Hoztam fánkot! -dalolászta. -Milla, egy angyal vagy! Éppen azon gondolkoztam enni kéne valamit. -örvendezett Javier. Milla mindenkinek elosztogatta a fánkot és jóízűen falatozni kezdtünk. -Ez nem volt elég, kell még valami más kaja is. Nagyon éhes vagyok. Úgy megennék fagyit valami sütivel és hamburgerrel. -mondtam nekik és elindultam felkeresni a kajáldákat. Rettentően vágyom valami sósra és édesre, meg kólára. Egy kicsit szédülők, de biztosan az utazás miatt van. Olyan kimerültnek érzem magam, majd alszok a repülőn.

-Otthon, édes otthon! -nyitottam be a lakásomba. Végre szerencsésen megérkeztünk Milánóból. Az otthon illata és a kényelme nagyon hiányzott már. Letettem a táskámat és leültem a kanapéra. Nagyon fáj a fejem, mindjárt megyek iszok valami folyadékot. Kicsit kimerültem az utazástól és a sok várakozástól. -Szóval itt laksz. -szólt be a nappaliba Javier. Ragaszkodott hozzá, hogy elkísér hazáig, így nem tudtam tiltakozni. -Ez a kis szerény hajlékom. Jövőhéten elkezdem hirdetni egy ingatlanos oldalon, ha már összeköltözünk. -közben bedobtam pár ruhát a mosógépbe. Izgalmas lesz a közös élet, alig várom már.
Átmentünk Javierhez és ott is kicsomagoltunk. Áthoztam pár tiszta ruhát magamnak és bepakoltam a szekrénybe. Léna főzött nekünk finom ebédet, így nem kellett a konyhában robotolnom. -Mindjárt itt az ősz, olyan meleg az idő, mintha nem akarna lecsitulni a hőség. -mondtam a medence mellett ülve. Az ég csodálatosan kék volt és alig takarta felhő a Napot. -Pár napig még ilyen lesz, aztán berobban majd a hűvös idő. Addig élvezzük ki ezt a meleget. -Javier beleugrott a medencébe persze, hogy rám fröcskölt a víz. -Egy kicsit óvatosabban szívem! -töröltem le magamról a vízcseppeket. – Igenis! -lebukott a víz alá. Nagyon vicces kedvében van, ami tök jó. Mióta hazajöttünk állandóan hívogatják a mobilján a stúdiózás miatt. Valami forgatás is lesz egy kereskedelmi csatorna által. Ráfér erre a pasira egy kicsit kikapcsolódás. Elégedetten dőltem hátra és úgy éreztem, semmi sem ronthatja el ezt az idillt.

17.00 van és eljött a futás ideje, egy kicsit lenyugodott a hőség, így bátorkodom kimenni. Felkaptam a futócuccaimat és a cipőmet bekötöttem és gyorsan belemelegítettem. A fülembe dugtam a fülhallgatót és rázendítettem az egyik playlistemre. Amikor úgy éreztem, hogy minden tagomat alaposan átmozgattam, kiszaladtam a kapuhoz. Megnyomtam a kis távirányítót és elgurult az elektromos kapu, így kiszaladtam. Körülbelül egy órát futottam a környéken, úgy döntöttem most már hazafelé veszem az irányt. Lassítottam a futással, mert alig hittem el, amit látok: Barbi autója állt a kapu előtt. Istenem, remélem nem csinál már megint balhét ez a nő! Egy kicsit ideges lettem és a torkomban dobogott a szívem. Remegő kézzel nyitottam ki a ház ajtaját, láttam, hogy Barbi ott ül Javier mellett a kanapén. Valami fotót mutogat neki éppen, úgy döntöttem egy kicsit kint maradok és kihallgatom mit akar.
Javier: Ez tuti nem az enyém. Ne hülyíts már!
Barbi: Pedig ez az igazság. Ez lett az eredmény.
Javier: Nem is voltunk együtt, miről beszélsz .. Barbi, kérlek ne, kavard meg a dolgokat. Nem hiszek neked. Végig olaszban voltam!
Barbi: Félsz, hogy kiderül az igazság? Nézd meg tényleg azt mutatja a teszt.
Milyen teszt? Kezdek megijedni!
Javier: Barbi, ezt már megbeszéltük, majd egyedül elintézem, nem kell a segítséged.
Barbi: Ha már elkezdtem befogom fejezni! Nem hagyom annyiban! Elég volt egy hajszál meg egy kis nyál, beadtam a laboratóriumba. Tényleg ez lett az eredmény. Pozitív lett. Megváltozhat az életed!

Remélem nem terhes! Ugye nem?! Kezdek megszédülni.

Javier: Nem nézem meg, már kezdtem beletörődni ebbe az egészbe. Olyan jól megvagyunk Kiarával, nem szeretném, ha még ez is közénk állna .. Már nem érdekel, szerintem fejezd be a témát.

Tuti, hogy apa lett! Istenem kérlek ne! Mindjárt hányok!

Barbi: Egyedül nem fogom csinálni! Miért vagy ilyen gyáva? Annyira tudtam, hogy ez lesz! Magamra hagysz! -csattant fel a nő és fel-le járkált a nappaliban.

Kezdek őszintén pánikba esni.

Javier: Nem hagylak magadra, csak már nem érdekel az egész. Kiarával terveim vannak és nem szeretnék ezzel törődni.

Micsoda? Elhagyná a gyerekét értem? Bár még mindig nem tudom miről van szó.

Barbi: Oké, akkor majd meglátod, hogy igazam volt! Majd ide küldök valakit és elfogja mondani neked a teljes igazságot! Úgy látom a papír hiábavaló volt! Kellett nekem ide jönni!
Javier: Barbi, kérlek ne csináld ezt! Beszéljük meg normálisan. Nem értem miért húzod fel magad, ez nem rólad szól.
Barbi: Ez igenis rólam is szól! Szép kis barát vagy! Azt hittem, hogy hiszel bennem! Szépen állunk mondhatom! Nem tudod micsoda jövő áll előttünk, térj már észhez! Ősidők óta csak Téged szeretlek, miért nem veszel észre?

Na jól van most már bemegyek, mert ez egyre rosszabb. Beléptem a nappaliba és láttam, hogy Barbi elugrik Javiertől. -Na, még mindig ezzel a nővel jársz? -kérdezte undorral. -Barbi, ne beszélj így a barátnőmről! -szólt rá a pasim. -Mi a fene folyik itt? Milyen tesztről van szó? -kérdeztem idegesen. -Nem tartozik rád! -szólt rám Barbi. -Igenis Rátartozik! Tudnia kell az igazságot! -kiabált rá Javier. Nem tudom, hogy mikor lesz itt igazságosztás, de olyan rosszul voltam, hogy belehánytam az egyik dekor tálba az asztalon. -Látod, még a táladat is össze rókázta!- mutatott felém Barbi. Kirohantam a fürdőszobába, mert éreztem mindjárt folytatódik a hányás. Javier utánam rohant, hogy vigyázzon rám. Amikor beértem a fürdőbe azt ajtót becsuktam a pasim előtt. -Hé, Kiara! Mi a baj? Engedj be!- szólt be Javier. Leültem a wc elé és vártam, hogy kijöjjön belőlem minden. -Hagyjál békén és küldd el a nődet innen! Te is menj el! Nem vagyok rád kíváncsi! -mondtam síróhangon. -Kérlek Kiara, gyere ki a fürdőből és beszéljük meg. Egyébként lehet elrontottad a hasadat, mindjárt szólók Lénának főzzön neked krumplit. -kérlelt. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről és óvatosan megmostam az arcomat. Ritka rosszul vagyok. Amikor úgy éreztem, hogy újra erőre kaptam, kimentem az előszobába. Javier felpattant a földről, úgy látszik tényleg aggódott értem. -Elég ramatyul festesz! Jól vagy? Kell orvos? -kérdezte a pasim. -Köszi a bókot és nem kell orvos. Elrontottam a hasamat. -feleltem és a konyhába vettem az irányt.
Beültünk a konyhába és elkezdtünk beszélgetni:
Javier: Szóval Barbi… azért jött ide, mert..
Én: Terhes tőled? (A történelem ismétli önmagát...Patriknál is ez volt.)
Javier: Tessék? Jaj, isten őrizz! Nem!
Én: Milyen tesztről beszélt? Miért nem szóltál róla? Azt mondta, nem szabad megtudnom.
Javier: Igazából egy DNS teszt.. Amiből kiderült, hogy kik a valódi szüleim… Féléve már feladtam az egészet, mert már nem érdekelt. Viszont Barbi utána járt a dolognak és kiderített mindent. Ezért is mentünk Olaszországba….
Én: Család után kutatni?
Javier: Igen, de nem jutottam semmire. Próbáltam a nagyit kifaggatni, de azt hajtogatta, hogy sötét a múltam. Teljesen kiborult és olaszul hadovált mindenfélét, amit persze alig értettem. Anyámról mondott mindenfélét, meg valami börtönt is mondott, legalábbis azt értelmeztem ki…
Én: Jézusom!
Javier: Valami örökbefogadásról is beszélt, állítólag valami üzlet volt, amit elvesztettek. Engem kellett oda adni azoknak az embereknek….
Én: Úristen.. -suttogtam..
Javier: Jó volt a megérzésem, hogy valami nem stimmel a családommal. A nagyiék vérszerinti nagyszüleim, Anyám magyar származású. Apám olasz…
Én: Az igen, akkor mi volt ez a kavarodás?
Javier: Valami maffia ügy volt. Apám nem fizetett 10 millió dollárt időben és engem adtak el jó pénzért. Különben helyben… hogy is mondjam…
Én: Jaj ne! Túlélték ugye?
Javier: A pisztoly lövésre Apám oldalra esett, Anyámat pedig elhurcolták. A többit nem tudom, idáig jutottam… Állítólag él az Édesapám.. valahol olaszban.-sóhajtott fel Javier.
Én: Ez szörnyű! -kaptam a szám elé a kezemet. Újból hányingerem lett.
Javier: Jól vagy? Fal fehér vagy… -guggolt le elém Javier.
Én: Hol van Milla? Áthívom! -felpattantam a kanapéról és a telefonért mentem.

Megtaláltam a mobilomat és gyorsan felhívtam Millát:

Milla: Szia csajszi! Nem bírod ki nélkülem?
Én: Figyi, van egy kérésem…
Milla: Hú a hangod alapján nem vagy túl jól… Mi a baj?
Én: Hozol kérlek… hogy is mondjam? Egy tesztet?
Milla: Azonnal!– letettük a telefont.

Pozitív irányba haladunk

Milla leült mellém a fürdőben és a kád mellett vártuk az eredményt. Villámgyorsan cselekedett a barátnőm megkell, hogy dicsérjem. Az üzenet óta itt ültem a földön és vártam rá. Most már túl vagyunk a teszt elvégzésén, most várunk. A szívem majd kiugrik.
Milla: Jobban izgulok, mint Te!
Én: Rosszul leszek, ha azt mutatja…
Milla: Jó Anya lennél, biztosan tudom! – és átölelt.
Én: Javier mit fog szólni? Erre nem készültünk fel…
Milla: Szívem, erre nem lehet. – mosolyodott el.
Én: Azon gondolkozom mikor történhetett.. -aztán eszembe jutott- Jesszus a bál!- fogtam a fejemhez.
Milla: De romantikus! – kapott a mellkasára Milla.
Vállon bokszoltam óvatosan.
Én: Ha-ha!
Milla: Most, hogy ez a téma most már értem miért ettél össze mindent a reptéren.. - gondolkozott.
Én: Utazási stressz…
Milla: Nem az volt! Határozottan állítom, hogy ez valami új kezdet lesz! - dörzsölte össze a tenyerét. Én viszont félek…
Megnéztük a tesztet és valóban pozitív lett…

Én: Te nyertél.. -sóhajtottam, mégis megkönnyebbülést éreztem. Lehet, hogy legbelül én is erre vágytam?
Milla: Nagynéni leszek! Gratulálok Kiara!-borult a nyakamba Milla.
Én: Inkább a bátyám lesz nagybácsi… -emlékeztettem.
Milla: Nagynéni leszek. Jeee- Milla nem figyelt rám, annyira boldog volt. Vajon Javier is ilyen boldog lesz, ha elmondom neki?