Kiara 18. fejezet

Irány London bébi!

Hangos telefonrezgésre ébredtünk, Javier oldalra nyújtozkodott és kinyomta a mobilját. Én pedig elfordultam a jobb oldalamra és én is ránéztem a telómra. 9 óra van, ideje felkelni és reggelizni. Javier azonnal kinyomta a hívást, aztán hátulról átölelt.
Én: Jó reggelt, nem veszed fel?-kérdeztem tőle.
Javier: Nem, majd később, most Te érdekelsz.- válaszolta a hajamba és megcsókolta a nyakamat.
Én: Rendben, egyébként nem vagy éhes? Mert én igen, és úgy megkívántam egy gofrit.
Javier: Dehogynem, sőt a kávé se lenne rossz.-válaszolta. Felkeltünk az ágyból és felvettük a köntösünket. Először én léptem ki a folyosóra, és megpillantottam Millát egy szál törölközőben, aki lábujjhegyen osont ki Pedrótól. Visszahúzódtam az ajtónál és hallottam, hogy becsukta a szoba ajtaját. Ez a jelenet mosolyt csalt az arcomra és magamban örültem, hogy a legjobb barátnőm is megtalálta a szerelmet.
Reggeli után Javier megint elrohant telefonálni egyet, közben Milla toppant be a konyhába.
Milla: Szia, jó reggelt.-köszöntött széles mosollyal.
Én: Szia, szép reggelt! Ugye, nem csaltak a szemeim és tényleg Pedró szobájából jöttél ki?-kérdeztem mosolyogva.
Mila: A fenébe lebuktam.-elpirult, közben a tányérról elvett egy gofrit.
Én: Részleteket kérek!- fűztem.
Milla beadta a derekát és beszámolt a tegnap éjszakáról. Nagyon úgy tűnik , hogy Pedróval végre kezdenek zöldágra vergődni.
Amikor elkezdtem enni a gofrimat, pont akkor lépett be Javier. Gondterheltnek tűnt az arca. Léna a nagy sürgés-forgásban pont Javier elé tette a kávét és elkezdett bepakolni a mosogatógépbe. Én pedig leültem Javier mellé. Javier belekortyolt a kávéjába. Nem nézett rám.
Javier: Holnap velem kell jönnöd Londonba. -jelentette ki hűvösen.
Én: Úristen! Ez csodás!- a nyakába ugrottam.
Javier: Utána pedig Olaszországba kell mennem…Leszerződött hozzám egy olasz énekes és három együttes. Eljönnél velem? Úgy tűnik egy évre oda kell költözünk. -kérdezte tőlem, én meg odáig voltam a boldogságtól meg vissza. Olaszországba költözni? Egy álom!
Én: Merre költözünk? -kérdeztem izgatottan.
Javier: Positano nemcsak a munka miatt megyünk. Ne húzd fel magad, de úgy tűnik megtaláltam az édesanyámat. -közölte a hírt. Csak úgy.
Én: Hogyan találtál rá? -kérdeztem. Javier felállt a székről és megfogta a kezemet, követtem a mozdulatait. Megálltunk a konyha közepén és nagyon komolyan a szemembe nézett.
Javier: Barbara egyik nyomozója akadt rá… Mielőtt Barbi bevonult volna a kezelésre felbérelt egy magánnyomozót. A pasi 3 hónapig kutatta édesanyám hollétét. Végül Positano-ban lelt a nyomára. A múltkor kaptam egy telefonhívást Barbi orvosától, aki közölte, hogy nem tudják, hogyan csinálta Barbi ezt a nyomozást, de megtalálta az Édesanyámat. Totál lefagytam a hírtől és azért voltam napokig bent a melóban…. azért túlóráztam, mert Bogi segített nyomozni. -avatott be. Percekig nem jutok szóhoz, először fel sem fogom az előbb említett mondatokat. Azt hiszem ezt felkell dolgoznom. Felálltam és sietve elindultam a hálószoba felé.
Javier: Kiara! Hova mész? Várj! Megmagyarázom!- kérlelt és követett engem. Megálltam és felé fordultam.
Én: Szerintem már nincs mit mondanod! Szóba álltál Barbival és Bogit az asszisztensedet kérted fel, hogy nyomozzon neked?! Az én segítségemet, pedig nem kérted! Ez azért nagyon fáj! Ez csúnya dolog volt még Tőled is! – mondtam neki a szoba küszöbén és rá csuktam az ajtót. Bezárkóztam és sírva rogytam le a földre.
Javier: Kiara kérlek beszéljük meg! -kiabált az ajtón keresztül. Nem érdekel, kiabáljon, ameddig csak akar.

Egész éjjel hol sírtam, hol csomagoltam. Javier cuccait kidobtam a szobám ajtaja előtt és magamnak csomagoltam be. Azt csinál, amit akar. A hátam mögött nyomozgat két csajjal, engem pedig kizár az életéből. Akkor most én is kizárom Őt. Hajnalban lementem az előszobába és Ábel segített levinni a bőröndöt. Milla nem értette, hogy mi történt köztem és Javier között, de oda jött hozzám és átölelt. Látta rajtam a szomorúságot. Pedró a kocsihoz indult előre bepakolni. Hideg volt és esett az eső, így felkaptam az esőkabátot. Beültem hátra az ülésre és bedugtam a fülhallgatómat, hogy semmit ne észleljek a világból. Félszemmel láttam, hogy Javier beült mellém, bekötötte magát és próbálta keresni a szemkontaktust velem, de nem sikerült neki. Amikor Pedró beindította a kocsit és elindultunk, éreztem, hogy Javier megfogja a kezemet. Rögtön elrántottam és karba tett kézzel utaztam a reptérig.
A reptéren minden a szokás szerint zajlott, már a repülőre vártunk, hogy felszállhassunk rá. A beszállókártyát szorongattam a zsebemben. Próbáltam elkerülni Javier érintését, hiszen mindig bepróbálkozott. Állandóan hozzám ért és amikor kiszálltam a kocsiból, majdnem kiestem, ő pedig elkapott. (Úgy látszik, ma ilyen a formám.) Milla pedig Pedró oldalán andalgott a büfénél, próbált minket összeboronálni Javierrel, de szerencsére mindig sikerült elmenekülnöm. A legjobb menekülési helyem a női mosdó volt. Láttam, hogy Milla idegesen jön utánam. Ajjajj…
Milla: Kiara! Ott állj meg, ahol vagy!- parancsolt rám. A mosdóba értem és karba tett kézzel álltam előtte.
Én: Parancsolsz? -kérdeztem nyűgösen.
Milla: Mi történt Javier és közted? Egész úton hozzá se szóltál és látom, hogy nyilvánosan kerülöd Őt! Mi a baj? Szakítottatok? -kérdezte aggódva.
Én: Nem szakítottunk, csak baromira haragszok rá. Hazudott nekem! -fakadtam ki és elsírtam magam. Milla szorosan átölelt én pedig a hajába fúrtam az arcomat.
Milla: Min vesztetek össze? Remélem nincs nagy baj. Megcsalt vagy mi történt? -kérdezte, közben eltávolodtam tőle és a kezembe nyomott egy zsepit. Kifújtam az orromat és nagy levegőt vettem.
Én: A hátam mögött kerestette meg az édesanyját, és nem engem, hanem Bogit és Barbit kérte fel nyomozásra… Engem teljesen kizárt az életéből. -meséltem.
Milla: Azta…. majdnem mondtam valami csúnyát. Miért pont azokkal… megint egy csúnya szó lett volna… -kapott a szájához Milla annyira felhúzta magát.
Én: Nincs semmi baj, én már kikáromkodtam magam. -megtöröltem a szememet.
Milla: A múltkori kamu szex a hálóban, az is emiatt volt?
Én: Részben emiatt is volt. Javier egésznap telefonált én pedig tanultam, és egész héten kerültük egymást… Aztán egy nap jól összevesztünk.
Milla: Szerintem béküljetek ki. -mondta.
Én: Nem én fogom megtenni az első lépést.. Kápráztasson el aztán majd meglátom. -közben megigazítottam a sminkemet. Javiernek fontosabb volt az asszisztense meg a stúdiózás, akkor most a kölcsönkenyér visszajár.
Milla: Tegyük fel, ha Londonban se fogtok kibékülni, akkor ennek szakítás lesz a vége. Szerintem beszéljétek meg, ne csináljátok ezt. Javier szeret téged, és tudom, hogy Te is nagyon szereted Őt. -nézett rám Milla komoly arccal.
Én: Majd meglátjuk, nos készen vagy? Félóra és indul a gép. -kihúztam magam és erőt vettem magamom és kisétáltunk a női mosdóból Millával. Az biztos, hogy nem adom meg magam Javiernek.

Céges buli

Itt vagyunk a gépen és keresem az ülőhelyemet és naná, hogy Javier mellett fogok ülni, de legalább az ablakból kitudok majd bambulni. Bemásztam a helyemre és elhelyezkedtem. Javier felpakolta a cuccokat és mellém huppant. Természetesen előkészítettem a fülest és bedugtam a fülembe. Javier kihúzta az egyik fülemből.
Én: Most miért piszkálsz? -kérdeztem tőle idegesen.
Javier: Nem piszkállak. Kérlek kösd be magad, aztán beszélgessünk kettőnkről. -javasolta és kényelmesen elhelyezkedett az ülésen. Istenem… Kibambultam az ablakon és számoltam a perceket, hogy végre elindulhassunk. Mindenki felszállt a gépre, a pilóta elkezdett beszélni a hangosbemondón keresztül közben beindították a gépet. Aztán kigurultunk a kifutópályára és pár perc múlva már a levegőben is voltunk, amikor már elértük a magasságot, kikapcsolhattuk magunkat. Most már végre eljött az én időm, ki kell szaladnom mosdóba. Felálltam a helyemről és elsétáltam a folyosó végére, természetesen Javier is jött utánam. Ezt nem hiszem el… Szerencsére a stewardess nem volt a helyén, így mellém tudott állni Javier. Vártam, hogy valaki végezze el a dolgát, mert beszeretnék menni. Végre valahára végzett az előző emberke gyorsan beugrottam a fülkébe, és utánam ugrott Javier.
Én: Nem fogunk elférni. -tiltakoztam idegesen, de közben tök izgatott lettem. Istenem, de rég voltam már ilyen közel hozzá. Javier eltekerte a zárat és a szívem majd kiugrott a helyéről. Így maradnék vele örökre, a pulzusom felszaladt és éreztem, hogy pezseg a vérem. Javier előttem támaszkodott és mélyen a szemebe nézett, én pedig álltam a tekintetét. Vágy volt a szemeiben vajon mit fog most csinálni? Aztán megszólalt: -Ne aggódj, mi simán elférünk itt. Most pedig figyelj..-megfogta az arcomat és megcsókolt. A lábam alatt eltűnt a talaj és hirtelen nem tudtam hol vagyok. Mi történik? Olyan hosszúnak tűnik ez a pillanat. Engedtem, hogy közel legyen hozzám és most itt vagyunk csókban összeforrva. Javier teljesen elvarázsolt, utána hirtelen elengedett. Alig kaptam levegőt a csókjától, ő pedig sietve távozott, én meg ott maradtam teljesen egyedül a fülkében. Azt hiszem elfelejtettem, hogy miért is jöttem ki a mosdóba.

Megérkeztünk Londonba, a reptéren egy limuzin várt ránk egy angol sofőrrel. Bepakoltunk és beültünk a kocsiba, jó távol ültem Javiertől és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a létezését. A csók nem jelentett semmit, csak játszma az egész. Javier csak játszik velem és a szívemmel. Így akar összetörni engem, nem fogok belemenni a játszmába. Hiába próbálok rá haragudni, az a baj, hogy nem tudok, mert nagyon szeretem még mindig.
Külön szobát kaptunk Javierrel, Milla pedig Pedróval kapott egy lakosztályt. Mázlisták. Bár a repülőn történteket nem tudom elfelejteni. Érzem, hogy a testem minden része Javier után kiált, de erős vagyok. Túlfogom élni ezt a pár napot nélküle. Kipakoltam a táskámból és elkészültem a vacsorához.

Javier asszisztense Bogi csodás bulit hozott össze egy rendezvény központban, ott voltak a menedzserek és az énekesek, az alkalmazottak és mindenki, aki számított. Vacsora után átmentünk egy másik terembe, ahol egy állófogadás és egy Dj várt ránk. A mennyezetről lampionok és lufik lógtak. Javier cégének a neve is ott virított a bejáratnál. Dua Lipa- Houdini száma szólt, a fenébe ez a kedvenc számunk Javierrel. Próbáltam nem mozogni rá, így elvonultam a bárpulthoz. Leültem egy székre és rendeltem magamnak egy cosmo koktélt. Ez jó lesz, addig amíg meg nem érkezik Milla. Megígérte, hogy falaz nekem. Remélem hamarosan megérkezik. A mobilomon Javier üzenetei villogtak, hogy „hol vagy?” „jössz a buliba?” „beszéljük meg a repülős dolgot!” stb. Nem írtam vissza neki, mert nem érdekel. Már a harmadik sláger bömbölt a háttérben, a nyakamat nyújtogatva Millát még mindig nem látom. Istenem hol van ez a nő? Mostanra már a második koktélomat iszogatom, ha így folytatom mehetek vissza a szobámba… Hirtelen valaki hátulról megérintette a vállamat. Megfordultam és láttam, hogy Milla helyett Javier jött el a buliba. Ó, Istenem. Ez most komoly? Távozni akartam, de Javier utánam jött és megfogta a kezemet.
Javier: Kiara, ne menj el! -kérte lágyan és ebben a pillanatban megszólalt a másik kedvenc számunk. Na ne már, ezt bűn lenne kihagyni. Ez a dal hozott össze minket Javier felém nyújtotta a kezét, mert tudta mit jelent ez: Elley Duhé Middle of the Night számát soha nem szabad kihagyni. Elfogadtam a felkérést és bevonultuk a többiek közé táncolni. A tömeg feloszlott, így hagytak nekünk egy kis teret. Elengedtük egymást és elkezdtük a koreográfiát. Amikor egymáshoz értünk végre, akkor már tudtam: innen nincs visszaút. Félszemmel láttam, hogy az emberek minket néznek. Aztán Javierre néztem, aki nem vette le a szemét rólam. Sajnos minden fal ledőlt, amit felépítettem, így abban a pillanatban véget ért a konfliktus köztünk és újra egymáséi lehettünk. A tánc végén meghajolt előttem, megcsókolta a kezemet és lejöttünk a táncparkettről. Kisétáltunk a folyosóra és őrült csókban forrtunk össze.
Javier: Már nem bírom tovább nélküled! Itt van egy raktár. -súgta a fülembe.
Én: Hidd el én se bírom már, akkor menjünk oda! -megfogtam a kezét és elmenekültünk egy kis légyottra.

Visszatértünk a terembe, mintha mi sem történt volna. Megigazítottam a ruhámat és Javier meglazult nyakkendőjét is megigazítottam. A haját is egy picit rendbe tettem, utána megcsókoltam.
Én: Ha Milla kérdezi, egyszerre mentünk ki a mosdóba. -mondtam neki.
Javier: Ezzel mindent elárultál. -nevetett. -Jó a hajam, nem lett nagyon kócos? -kérdezte.
Én: Az előbb igazítottam meg neked. Jól áll a pánt a vállamon? -kérdeztem tőle. Erre Javier megcsókolt.
Javier: Neked minden jól áll. -mosolygott. Istenem ez a pasi, elolvadok Tőle.
Én: Szóval ne áruljunk el semmit. Te kimentél telefonálni én pedig a pulthoz mentem italért. -mondtam neki a terveket.
Javier: Nincs is ital a kezedben. -nevetett és újra megcsókolt.
Én: Na, jól van… Akkor mosdóba voltam, Te pedig telóztál. Ennyi és kész. -mondtam neki határozottan és elindultam Millához.
Túl sok volt mára úgy érzem. A buli végén nem éreztem jól magam, így kértem egy taxit és visszamentem a szállásra. Mielőtt beszálltam volna a taxiba, a másik oldalon Javier ült be. Forgattam a szememet, így kénytelen voltam beülni mellé. Útközben fogtam a kis táskámat és kinéztem az ablakon. Javier megérintette a kezemet, én pedig hagytam, hogy megérintsen. Most már úgyis mindegy. Lehajtott fejjel ültem ő pedig a kezével az államat megfogta, az arca felé fordította az enyémet. Szerelmes tekintettel nézett rám. Úgy érzem, most már minden rendben van köztünk. Közelebb hajoltam hozzá és a mellkasára dőltem, ő pedig megcsókolta a homlokomat, így utaztunk hazafelé: békésen és szerelmesen.