Kiara 14. fejezet

Milla hazatér

Itt ülök a kocsiban és várom a parkolóban Millát és a férjét. Ez eléggé vicces lesz: Milla egyedül indult nyaralni és egy pasival jött haza. Akit nem ismerünk, totál idegen és külföldről származik. Lehet, hogy bűnöző, de lehet, hogy milliárdos, sőt az is lehet, hogy remete.. Na, jó nem cikizem ki Millát, mert mindannyian szeretjük, de ki ez a Pedró? Miért hozta össze vele a sors? Ennyire vágyott volna Milla a szerelemre? Rápillantottam az órámra, most már ide kéne érniük. Kopogtak a kocsim ablakán. Na végre!
Én: Sziasztok! -köszöntem nekik, amikor kipattantam a kocsiból és segítettem nekik.
Milla: Szia, köszi, hogy értünk jöttél. -mondta zavarában Milla, majd folytatta: -Bemutatom a férjemet.. Pedrót.. -és kezet ráztam a pasival. Pedró tényleg nem néz ki rosszul, amikor Milla körülírta, és illik is hozzá, csak nem értem miért nem szerelmes belé. Tudtommal oda van a spanyol és olasz pasikért. Szerintem ez a pasi sem néz ki rosszul, legalábbis férfi szemmel azt mondom okés.
Én: Örülök, hogy épségben megérkeztetek! -örvendeztem nekik, közben Pedró felvette Milla táskáját és csókot adott neki. Milla egy kicsit elhúzódott tőle, és elpirult. Amikor beültünk az autóba Milla rögtön beült mellém az anyós ülésre, míg Pedró hátra ült mögénk.

Én: Miért nem ülsz a férjed mellé? -kérdeztem.
Milla: Mert zavarban vagyok, hogy itt van. Nem akartam, hogy velem jöjjön... -sóhajtotta.
Én: Jól van Te tudod.. -mondtam neki és beindítottam a kocsit és hazafelé vettük az irányt.
Hazaértünk, így beálltam a garázsba és Milla azonnal kiszállt. Pedró követte a példáját, de közben a csomagtartóhoz sétált. Forgattam a szemem, ez nem lesz így jó. A műszerfalon benyomtam egy gombot, amitől kinyílt a csomagtartó hátulja, így könnyen kitudott pakolni a pasi. Pedró intett, hogy készen van. Teljesen leállítottam a kocsit és kiszálltam, én is kivettem a táskámat a csomagtartóból és lezártam a tetejét.
Én: Gyertek! -mondtam nekik, bár Pedró nem biztos, hogy értette…így inkább követett minket.
Milla: Otthon, édes otthon… -mondta.
Felértünk a nappaliba és lepakoltuk a cuccokat. Szóltam Lénának, hogy csináljon kávét nekünk és készítsen ki pár aprósüteményt, mert Pedró a vendégünk. Kiarát nem látom. Lehet, hogy kint van a kertben.
Milla: Figyi, mit mondjunk Kiarának? -kérdezte suttogva.
Én: Az igazat.. -felhúztam a szemöldököm.
Milla: Hmm.. Akkor készülj, mert ma olyan leszidást kapok… -figyelmeztetett Milla. Attól függ Kiara milyen hangulatban van. Gyorsan összeraktam a kávét és eléjük tettem a pultra.
Pedró: Köszönöm szépen! -mondta angolul. Jó móka lesz tolmácsolgatni, mert Pedró nem tud magyarul. Viszont szerencsére gyönyörűen beszéli az angolt.
Én: Nincs mit! Felvitetem neked a csomagjaidat, rendben? -kérdeztem Pedrótól.
Pedró: Igen, köszönöm szépen! Ha nem baj. -válaszolta mosolyogva. Milla pedig csodálattal nézett rá. Nem értem, miért mondta azt, hogy nem szerelmes belé.. az is lehet, hogy a pasi nem szereti őt…
Milla: Megyek lefeküdni, mert elfáradtam. Úgy látszik a kávé se segített. -közben megdörzsölte a homlokát.
Én: Menjetek csak pihenjetek! Estére lesz finom vacsora. -ígértem meg nekik.

Kiderül a titok

A konyhában tevékenykedtem Lénával, amikor megérkeztek Milláék. Kiszaladtam az előszobába, miközben jót beszélgettek. Nem hallottam, hogy miről, de elég idegesnek tűnnek. Mi a baj? Milla rögtön megölelt és elengedett.
Milla: Végre talizunk! -örvendezett.
Én: Milyen volt kint? Látom hoztál egy vendéget is. -kérdeztem tőle és a nyakamat nyújtogattam az idegen pasi felé. Ki ez a pasas?
Milla: Megismerkedtem egy pasival és úgy hívják, hogy Pedró. -újságolta. Nahát végre megtalálta a szerelmet Milla! Ennek annyira örülök!
Én: Végre Milla! Gratulálok! -örvendeztem.
Milla: Csak van egy bökkenő… A helyzet az, hogy hozzámentem feleségül.. -vallotta be Milla. Húha! Ez komoly, de hogyan ment hozzá?
Én: Két hét alatt házasság? Ez elég gyors! -nevettem.
Milla: Nem viccelek.. -tényleg komolyan mondta, láttam az arcán.
Én: Voltál annyira lökött, hogy feleségül mentél egy idegen pasashoz? Mennyit ittál? -kérdeztem.
Milla: Elég sokat és már az ivászat előtt megismerkedtünk… Olyan jókat beszélgettünk és sokat táncoltunk a végén pedig összeházasodtunk. -forgatta a szemeit Milla. Istenem ez a nő! Mit csináljak vele, de tényleg!
Én: Milla, komolyan mondom.. -átöleltem. -Azért szerintem deríts ki, hogy érvényes-e a frigy, mert azért ez elég vicces. -nevettem. Láttam Millán, hogy teljesen megkönnyebbült. Biztosan feszült volt, hogyan mondja el nekem a titkát.

Javier vallomása

Bementem Javier dolgozószobájába egy üveg borral és két darab borospohárral. Javier valamin nagyon ügyködött és a fejét is alig láttam a monitor mögül. Egy kicsit gondterheltnek tűnt, úgyhogy gondoltam, kicsit feldobom a kedvét. Olyan nehéz időszak áll mögöttünk megérdemeljük a lazítást. Leültem az asztal mellé és elkezdtem bontogatni a bort, közben Javier abba hagyta a gépelést. Felállt és megfogta a kezemet aztán kisétáltunk az erkélyre. Csodálatos este volt, az ég tiszta volt és ragyogott a Hold. Beültünk a hintaágyra és onnan néztük az eget. Megbámultuk a csillagokat és közben iszogattuk a bort. Olyan jól éreztem magam, Javier megcsókolta a fejemet és utána mélyen a szemembe nézett. Aztán megfogta a kezemet és tenyeremet maga felé fordította. Lágyan megcsókolta a csuklómat aztán rám nézett. Hűha nem tudom mi történik, de annyira jól esik. A hajam az arcomba hullott és Javier egy tincset a fülem mögé simított. Mélyen a szemembe nézett én pedig elpirulhattam, mert égett az arcom. Javier tovább kalandozott a karomon és egészen a nyakamig csúsztatta a kezét és megcsókolta a nyakamat is. Utána pedig a hajamba túrt és megcsókolt. Olyan volt, mint az első csókunk, de mégis más milyen volt. Felemelő és csodálatos.

Javier: Kiara, már napok óta elszerettem volna mondani: annyira boldog vagyok, hogy itt vagy velem. -mondta.
Én: Olyan jól mennek most a dolgok és én is boldog vagyok veled.
Javier: Sokat gondolkoztam kettőnkről, úgy érzem, hogy Te meg én összeillő páros vagyunk. -vallotta be. A szívem meg mindjárt kiugrik. Hát nem romantikus?
Én: Az biztos is! Ebben egyetértek! -mosolyogva bólogattam.

Javier felpattant a hintaágyról és megfogta a kezemet. Maga után húzott a kertben és a pálmaházba mentünk, ahol az orchideák vannak. Nem tudom mit keresünk itt, de biztosan sétálgatni akar Javier. Aztán a fényfüzérek felkapcsolódtak és rózsaszirmok voltak szétszórva a földön. Milyen gyönyörű! A kerti fények kialudtak, így láthattam az üvegházban a gyertyákat. Mi történik itt?Elbambultam nem tudtam merre nézzek és amikor visszafordítottam a fejemet Javier térdelt le előttem. Úristen, csak nem? Ha az amire gondolok, akkor mindjárt elsírom magam! Javier egy dobozkát vett elő a zsebéből.
Javier: Senkit nem szerettem úgy, mint Téged. Szeretném veled leélni az életemet. Senki mást nem szeretnék, csak Téged! Kiara hozzám jössz feleségül? -tette fel a nagy kérdést Javier.
Én: Igen! Igen és ezerszer is igen! -válaszoltam boldogan és elkezdtem sírni örömömben. Javier felállt és az ujjamra húzta a csodálatos gyűrűt. Rögtön a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Alig hiszem el,hogy menyasszony lettem!