Kiara 3. fejezet

Sokáig gondolkoztam a novellám címén, míg végül a főhősünk nevét adtam. Nem szerettem volna klisés címeket adni, mint pl. Szerelem Olaszországban meg A Szerelem Szimfóniája stb. Mostantól már nem cím nélküli novella. :) Köszönöm szépen az eddigi visszajelzéseket! Nagyon örülök, hogy sokatoknak tetszik, amit írok, igyekszem időben közzétenni. Lesznek még hasonló írásaim, van pár elkezdett novella, csak bekell fejeznem. Ehhez kaptam több ihletet, meg több időm volt megírni. A Szilvesztert is írással töltöm éppen. Jövőre is lesz folytatás, bízom benne, hogy még több olvasóval fogok gazdagodni. Köszönöm az eddigi figyelmet kedves olvasó, jövőre is lesz Életérzés Blog!

Az álarcosbál

Hihetetlen nagy ez a villa, amit Javier bérelt. Kicsit zavarba ejtő, hogy csak mi ketten vagyunk benne. Minden este új szobában alszunk, egy kicsit vicces, de nem baj. -Annyira lököttek lehetünk a személyzet szemében. Mindennap másik szobában húznak fel új ágyneműt. -röhögtem. -Jól megfizetem őket, szóval panasz nem lehet rá. -Javier egy pohár pezsgővel koccintott velem. -Nagyon jól néz ki ez a villa, vajon milyen lehet itt egy buli? -kérdeztem eltűnődve. -Nem is olyan rossz ez az ötlet. Lehet rendezek egy partit. -Javier felpattant mellőlem és elkezdett telefonálni. Na, tessék csak hangosan gondolkoztam. Pár pillanat múlva Javier visszatért hozzám: -Holnap este mindenki ráér, Palermoból jönnek páran és a haveri körömből is ide utaznak. - informált Javier. -Szuper, akkor bőven van szoba és itt is aludhatnának, végre kihasználjuk a villát. -kuncogtam. -Holnap délelőtt menj el valami ruhát nézni magadnak. Nézz hozzá valami álarcot is, mert álarcosbál lesz. – gyors csókot adott és lemászott az ágyról. Holnap reggeli után körbe nézek a városban.

Gondoltam elviszem magammal Millát ruhát vásárolni, a csajszi totál bezsongott. -Igazi olasz ruhát nézünk? Melyikbe menjünk? Úristen, olyan lelkes vagyok, nem hiszed el!- örvendezett a barátnőm. Javier pont a nappaliba toppant: -Vásárlás? Miért nem mentek el Milánóba? -kérdezte mosolyogva. -Na neeee! Mindjárt eldobom az agyam! – Milla az ájulás szélén táncolt. -Tessék?- kérdeztem meglepetten. Komolyan Milánóba megyünk, de hogyan? -Drágám tudod, hogy oda repülővel tudunk menni, busszal hosszú az út.. Nincs is annyi időnk.. -tanakodtam. -Szívem, van magán gépem, kölcsön adom nektek. -jelentette ki lazán Javier. Mintha mindennap repülővel utazgatnék csak úgy. Nem hittem a fülemnek. -Van géped? Pilótával meg minden? -hihetetlen. -Csípjetek meg gyorsan, mert mindjárt felébredek. -mondogatta Milla közben. -Szívem, ami az enyém az a Tiéd is. Nos, mire is vártok pontosan? - kérdezte Javier és elővette a mobilját, hogy repülőt rendeljen nekünk.

Alig hiszem el, hogy eljöttünk Milánóba. Milla teljesen elvesztette önmagát, úgy viselkedett, mint egy gyerek. Öt percenként felkiáltott örömében, utána állandóan pezsgőt kért a személyzettől. -Tudom a repülést nem bírod, de mindjárt ott vagyunk. Nem szeretném, ha nagyon leinnád magad. -figyelmezettem. -Ó már mindegy, a fejembe szállt az alkohol. Ha levegőre megyünk magamhoz térek, ígérem. -nyugtatott Milla. Kinéztem a repülő ablakán és csodálatosan kék volt az ég, a felhőket pedig szelte a repülő szárnya. Nemsokára megérkezünk, a pilóta bemondta, hogy lassan leszállunk. Milla már megivott három pohár pezsgőt nagyon bulizós hangulatban van. Hogyan fogunk végig sétálni Milánó utcáin?
Persze a reptéren mi más várt volna ránk, mint egy limuzin. Milla ugrándozott és átölelte a sofőrünket. -Jó napot hölgyeim! - köszöntött minket angolul. -Jó napot uram! Vigyen minket a Gucci boltba, vagy Armani vagy a Chanel boltba bármelyikbe… -sorolta Milla. -Csak vigyen minket a Galleria Vittorio Emanuele II felé.- kértem mosolyogva. A sofőrünk teljesítette a kívánságunkat és elvitt minket a helyszínre. Amikor kiszálltunk a limuzinból Milla teljesen elképedt: -Anyám borogass, tényleg itt vagyunk! Mekkora tömeg van! Nézd ott van a Chanel! -máris útnak indult a csajszi. Ezennel beléptünk „Milano szalonjába”. A dómból kilépve rögtön meglátunk egy fedett galériát, ami a dóm terét, a Piazza del Dumot, a Piazza della Scallaval köti össze. -Ez valami káprázatos!- ámultam. Bejártunk mindenféle boltot természetesen a sofőrünk kíséretével. Milla kezében már ott lógott a Gucci, Chanel és mindenféle divatmárka csomagja. Beléptünk a Versace boltba kitágult a pupillánk: szebbnél szebb ruhákat láttunk. Nem győztük nézegetni őket és amikor megláttuk az árát, gyorsan elengedtük a ruhadarabot. -Ide kéne egy lottónyeremény, tuti elkölteném az összeset. -súgta nekem Milla. -Az tuti, szerintem a bolt se járna rosszul velünk. -vihogtam. -Az a c fehér csillogós ruha az jól állna neked a bálon. -mutatott a próba bábu felé Milla. Valóban gyönyörű ruha volt. Nem mertem megérinteni, annyira magával ragadó volt! -Húha! Szóhoz se jutok. - suttogtam. -Próbáld fel légyszí, légyszíííí. Nem mindennap jut el az ember Milánóba a Versace boltba. -kérlelt Milla. Hát legyen, felpróbálom! Megkértem egy eladót, hogy segítsen levenni a báburól a ruhát, elhozta nekem a fülkébe. Amikor felvettem és belenéztem a tükörbe egy másik nő nézett vissza rám a tükörből. -Beleszerettem ebbe a ruhába. -mondtam Millának. -Gyere ki és mutiii! – a barátnőm kezében a mobillal várt rám. Kiléptem az öltözőből még az eladók is tátott szájjal bámultak, Milla majdnem elejtette a mobilját a csodálattól. -Kiara, olyan vagy, mint egy hercegnő! Ha nem visszük el ezt a ruhát, egy életre megbánjuk. – beszélt rá a barátnőm. -Nincs annyi pénzem… -kezdtem volna, hirtelen pityegett a mobilom. Javier? Ő hívott éppen. -Szia!- köszöntem a telefonba és közben végig néztem magam a tükörben. -Találtál valami jó rucit? A telóm szerint a Versace-ban vagy. -köszörülte meg a torkát. -Olyan gyönyörű ruha van rajtam, nem hiszed el. Borsós ára van, mindjárt leveszem, addig nézegetem magam. - dicsekedtem el neki. -Hagyd, nem kell visszaadnod, mindjárt felhívom a boltot. -mondta hirtelen. -Tess…tessék?- dadogtam. Komolyan megvenné nekem ezt a szépséget? -Felhívom őket és megkérem, hogy adják meg a számlaszámukat és átutalom az árát. -az igen, alig hittem a fülemnek. -Drágám igazán nem kell, majd nézek mást. -kezdtem volna, de Javiert nem lehet lebeszélni. Kinyomta a vonalat. Az öltözőből hallottam, hogy csörög a bolti telefon. Jesszus tényleg megteszi! -Igen, máris! Köszönjük a vásárlást! – hallottam a nőt angolul. Milla feltépte a próbafülke függönyét. -Jól hallottam, hogy Javier telefonált? Megvette a ruhádat? -széles mosollyal kérdezte, teljesen odáig volt az örömtől. Ezek szerint velem jön a ruha. -Úgy látszik. -fülig ért a szám.
Délután beültünk egy kávézóba Millával, rendeltünk jó kis lattét és azt iszogattuk. Isteni finom süteményekkel tömtük tele a bendőnket és elégedetten dőltünk hátra a széken. Velünk szembe a Milánói Dóm ragyogott az esti kivilágításban. -Nemsokára mennünk kéne, kilenckor kezdődik a buli. – nézett a karórájára Milla. -Hú, tényleg. Olyan jól érezzük magunkat, hogy repül az idő. -intettem a pincérnek, hogy fizetnénk. Elrendeztük a számlákat, így elindultunk a limuzin felé, egyszercsak egy ismerős férfihang szólított le minket. -Elnézést a szép hölgyektől, de az egyiket elkérném egy randevúra. -hátra fordultam és Javier állt előttünk. -Úristen! Szia! – köszöntem neki és a nyakába borultam. Milla is úgy örült, teljesen meglepődött. -Szia Javier! Figyeljetek addig elmegyek jobbra-balra csavizni. Érezzétek jól magatokat! – búcsúzott Milla. -Beavattad Millát? -kérdeztem. -Nem tudom miről beszélsz. Khm..- Javier megfogta a kezemet és sétálgatni kezdtünk a Dóm körül. -Gyanús vagy nekem, ugye tudod? -kérdeztem. Pár perc múlva beültünk egy étterembe ebédelni, megettünk egy hatalmas nagy pizzát és ittunk mellé Milano Torino koktélt. – Szólok Martinnak a pilótának, hogy nemsokára indulhatunk vissza. – felkelt az asztaltól és elment telefonálni. Addig megcsörgettem Millát, hogy jöjjön vissza a Dómhoz. Pár perc múlva megérkezett. -Ölni tudnék egy Aperol Spritz-ért. -mondta a koktélunk láttán Milla. -Majd a repülőn kapsz, viszont mennünk kéne. -szólt neki Javier. Gyorsan megittuk a maradék italunkat és máris mentünk a limuzinhoz. Beszálltuk és megsem álltunk a repülőtérig. -Szavadon foglak Javier, tényleg kérném, majd azt a koktélt. -mutatott felé Milla. – Amint felültünk már a kezedben lesz a koktélod. – ígérte meg. -Bocsi, hogy ilyen követelőző Milla… -néztem a pasimra. -Semmibaj, örülök, hogy jól éreztétek magatokat. – Javier felemelte a kezemet és csókot adott rá.
Megérkeztünk a szállásunkra és tele volt pincérekkel és zsonglőrökkel a villa. Ahogy átléptük a küszöböt egy tűzzsonglőrbe is belefutottunk. -Azta mindenit! Jó kis buli lesz! Megyek és készülődők, mindjárt itt lesznek a vendégek. Dorina az előbb írt rám, hogy öt perc múlva itt lesz. Puszi, pá! – Milla elrohant a szobájába. -Nos, akkor én is elindulok átöltözni. Meglátod álomszép ruhában leszek. -csigáztam fel Javiert. -Alig várom. - gyors csókot adott. Felszaladtam én is a szobámba, közben Milla bömböltette a zenéjét. Így szokott készülődni. A házvezetőnő már felhozta a ruhámat. Az ágyamon hevert egy Versace dobozban becsomagolva és hatalmas nagy piros masnival volt átkötve. Kibontottam a masnit és felnyitottam a doboz fedelét. Egy üzenet volt benne: „ A világ legszebb hercegnőjének. Nem tudom milyen ez a ruha, de alig várom, hogy lássalak benne. Szeretlek. J. „ Kopogtattak az ajtómon: -Gyere bújj be! -szóltam. Rózsaszín hajú lány jött be a szobámba, kb. velem egyidős lehetett. -Szia! Te vagy Kiara? -kérdezte mosolyogva. -Igen, Te vagy a fodrász ugye? -kérdeztem. -Igen, Milla hívott el engem, amikor megtudtam itt van Olaszországban nem hittem el. Örömmel mondtam igent. Szóval ma bál lesz és valami csodás hajat kell varázsolnom neked. -mondta. -Igen, nézd itt van a ruhám. Egy Versace költemény. -mutattam neki az ágyon heverő ruhát. -Úristen! Annyira szép! Milla mesélte, hogy milyen, de nem gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű!- gyönyörködött a ruhámban a fodrászlány. -Én sem, amikor megláttam. – mondtam. -Zsani a nevem, bocsi, hogy nem mutatkoztam be. – felém nyújtotta a kezét és kezet ráztunk. -Kiarának hívnak, de már úgyis tudod. -nevettem. -Szerintem csücsülj le ide a szépítkező asztalhoz és alkossunk meg a világ legszebb frizuráját. - javasolta Zsani. -Várom már a végeredményt. -mondtam izgatottan.

Felöltöztem itt állok a lépcső tetején, mindjárt elindulok lefelé. Milla oda adta nekem az álarcomat, gyorsan megigazította a hajamat. -Esküszöm, olyan vagy, mint egy igazi hercegnő. Valami korona kéne és elhiszem, hogy uralkodó vagy. -nevetett. -Köszönöm Milla, köszönöm, hogy ennyit segítettél. Te is gyönyörű vagy! Nagyon jól áll ez a sötétzöld ruha.- dicsértem meg. -Dior ruha, nem hittem el, hogy ezt is megvette Javier. Pedig nem én vagyok a barátnője. Igazi úriember. -hatódott meg Milla. -Megérdemled, hiszen nagyon szeretünk Téged. -mondtam. -Ne, mondj ilyeneket, mert lesírom a sminkemet. -legyezte magát Milla. -Ez az igazság. Na, gyere menjünk, mert várnak ránk. -sürgettem Millát. A barátnőm ment előre a lépcsőn lefelé, én pedig követtem. Hangos zene szólt a teremben és rengeteg vendég megérkezett már. A lépcső alján ott várt rám Javier. Láttam rajta, hogy teljesen ámulatba esett. -Hűha, ez a ruha tényleg igazán gyönyörű! A nő is, aki viseli. -dicsért meg Javier és közben belém karolt. -Köszönöm a ruhát. -köszöntem meg. Amikor beléptünk a terembe minden szem ránk szegeződött. -Ez a ruha valami álomszép! - suttogta valaki a tömegben. -Mint egy igazi hercegnő! -hallottam egy másik női hangot. -Legjobb választás volt ez a ruha, úgy hallom. – súgta a fülembe Javier. -Az a Dior ruha is csodás, amit Milla kapott Tőled, köszönjük. -súgtam a fülébe és csókot leheltem az arcára. Beálltunk a terem közepére és elkezdődött a nyitótáncunk. Megbeszéltük a rendezvényszervezővel, hogy lesz egy nyitótánc. Elley Duhé-Middle of the Night című dalára adtuk elő a táncunkat. A dal közepére páran már beálltak táncolni közénk és egyre többen lettünk a parketten. Millát felkérte az egyik vendég táncolni, ő pedig boldogan jött közénk ropni. Amikor lement pár szám, félre vonultunk Javier-el a kíváncsi szemek elől. -Hú, jó melegem van. Nagyon szomjas vagyok.- pihegtem, tényleg sokat forogtunk. -Valami koktél jó lesz?- kérdezte Javier. -Persze, bármilyen.- válaszoltam és beálltam az egyik oszlop mellé. -Na, miújság? -pattant mellém Milla. -Helló! Láttam, hogy találtál táncpartnert. -mondtam. -Hú, jól megtáncoltatott, fájnak a lábaim! Megyek is tovább, nagyon jó ez a bál. Szinte ez már házibuli. Juhuu!- Milla elindult a tömeg felé bulizni. -Itt is vagyok. -szólt hozzám Javier. Belekortyoltam az italomba, fincsi volt. -Ez nagyon jó. -mondtam. -Menjünk. -megfogta a kezemet Javier és felmentünk az emeletre. -Hova? -kérdeztem és félúton letettem egy lépcsőkorlátra az italomat. Közben ezerrel szólt a Heart Still Beating című sláger. Imádom ezt a számot. -Ez a kedvenc számom, nem táncolunk rá?- kérdeztem, bár alig bírtam a lábamon állni. -Tudok jobbat, gyere! -kinyitotta az egyik szobának az ajtaját és kimentünk az erkélyre. -Három…. kettő… - nézett a szemembe Javier- egy… -hatalmas tűzijáték robbant felettünk. Gyönyörű volt. Lenéztem és láttam, hogy a vendégek is kimentek a kertbe. -Azért hoztál ide?- kérdeztem boldogan. – Igen, innen jobb a kilátás. – válaszolta Javier. Negyedóra múlva véget ért a tűzijáték, a DJ nagyon beindult a zenével. Jobbnál jobb zene szólt, mindenki lent volt a táncparketten. Javierrel elvonultunk kettesben egy szobában. -Felkérlek egy táncra és addig forgatlak, míg bele nem szédülsz. -mondta. Egy lassú számnál Javier mellkasára hajtottam a fejem. Tényleg szédületes volt a táncunk. Aztán felnéztem rá és mélyen a szemébe néztem. Javier megfogta az államat és lágyan megcsókolta az ajkaimat. A lábaim elgyengültek és forgott velem a világ. Javier megsimogatta a vállaimat és a ruhám ujját lehámozta rólam és belecsókolt a nyakamba. Mindjárt elájulok. A testem teljesen elgyengült, máris az övé szeretnék lenni. Javier átkarolta a derekamat és teljes szenvedéllyel csókolt végig a dekoltázsomat beleértve. -Vegyük le a ruhád. -parancsolta. Megfordultam és Javier hátulról lehúzta rólam a gyönyörű Versace ruhát. A kezével végig ment a hátamon és éreztem, hogy megcsókolja a testem minden részét. Szembefordultam vele és ledobott az ágyra. -Szeretlek! – mondtam neki. -Én még jobban. -reagált két csók között. Alig kapok levegőt, annyira jó érzés. -Ne, hagyd abba. -kértem. -Nem fogom. Egész éjszaka a Tiéd vagyok. -lehelte a bőrömbe. -Ajánlom is.- mondtam. A helyiség egyre sötétebb lett a kandalló fakuló fényében. Az egész testem bizsergett, amikor Javier felfedezte újra és újra azokat az érzékeny pontokat, amikről tudta, hogy jó nekem.