Irina (részlet)- hamarosan...

Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy veszélyben vagyok. Amióta Martin az új tanárom, belépett a terembe teljesen felborította a megszokott rendet és a rutint az életemben. Ráadásként egy olyan érzelem is fellángolt bennem, amelyről soha nem gondoltam volna, hogy újból megtapasztalok. Ez a szerelem érzése. A megnyerő mosolya, a magabiztos tartása, az a csillogás a kék szemében – mindez olyan erejű volt, hogy szinte már első pillantásra visszavonhatatlanul beleszerettem. Bár próbáltam ellenállni minden érzésnek, de azok egyre csak erősödtek bennem. A férfi minden mozdulatában volt valami magával ragadó, valami, amiért a szívem hevesebben kezdett dobogni, és az agyam minden egyes területére kiterjedt. Folyamatosan Ő járt az eszembe. Martin nemcsak a külső vonzerejével, hanem a belső tulajdonságaival is elbűvölt. Ahogy tanított, a tudása és szenvedélye átütött minden gondolatomon és érzéseimen. Figyeltem, ahogy beszél, ahogy magyaráz, és mintha varázsütésre érthetőbbé vált volna minden, ami körülvesz minket. A mondatai olyan voltak, hogy ittam minden szavát. Hirtelen az az érzésem támadt: lehetetlen, hogy valaki ilyen tökéletes legyen. Lehetetlen, hogy egy egyszerű diák,mint én bármi köze legyen hozzá. De mégis, minden logikus érv és ellenérzés ellenére ott tombolt bennem az a lángoló vágy, hogy közelebb kerülhessek hozzá. Meg akartam Őt ismerni. A korkülönbség kétségtelenül akadályokat vetett az utunkba. De az én érzelmeim nem voltak hajlandóak tiszteletben tartani ezeket a korlátokat. A szívem azt kiáltotta, hogy harcoljak érte, hogy küzdjek érte,és találjam meg az utat, amely Martin szívéhez vezet. Hiszen a szerelem mindig új utakat nyit meg, és bármi lehetségesnek tűnhet csak akarni kell.Az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy mi történhetett köztünk, Ábellel. Bár még mindig érzem azt a szeretetet, ami köztünk van, de valami mégis megváltozott. Valami, ami nem hagy engem nyugton és a szívem is egyre jobban fáj miatt. Ő ezt nem érdemli meg. Ábel mindig is az én támaszom volt, aki mellett biztonságban érzem magam. De mostanában észrevettem, hogy valami hiányzik az öleléséből, az érintéséből. Látom a pillantását, melyek egy másik nő irányába fordulnak, és bár próbálok nem odafigyelni rájuk, de még a vak is látja, hogy Milla iránt érzett szerelme túlmutat a barátságon. Bár bevallom Milla tényleg csodálatos és vonzó nő. De eddig sosem aggódtam amiatt, hogy Ábel érzelmileg ennyire közel kerül majd hozzá. Most viszont mintha egyre gyakrabban találkoznának, egyre több időt töltenének együtt, és mintha valami láthatatlan kötelék kötné őket egymáshoz. Látom amikor egymásra nevetnek vagy egymáshoz érnek. Látom a szemükben azt a fajta csillogást és vágyat. Amikor Ábel a nyaralásunk alatt kettesben maradt Millával a kocsiban, a boltból kijöve láttam ahogy Milla megérinti Ábelt. Abban a pillanatban összeszorult a szívem és próbáltam uralkodni magamon. A fájdalom lassan szivárogni kezd a szívembe, mert nem tudom eldönteni, mit kéne tennem. Lehet, hogy még mindig van esélyünk, talán, majd képesek vagyunk megmenteni a kapcsolatunkat. De a félelem, hogy lehet már Ábel túllépett rajtam, elárasztja a gondolataimat. Mely azt jelenti, hogy a kapcsolatunknak már a végét járja.