Irina 6. fejezet

Mielőtt kijöttem volna a teremből gyorsan megigazítottam magamon a blúzomat. Elővettem a kis tükröt és lecsekkoltam az arcomat. Láttam magamon, hogy mennyire boldog és elégedett vagyok. Martin mindig kihozza belőlem a nőt. Még mindig érzem a szája érintését az enyémen. Miközben az ajkaimhoz értem hirtelen megcsörrent a mobilom. Réka hív. -Szia! -köszöntem bele. -Szia Irina! Képzeld jövő héten hazamegyek pestre! -újságolta a barátnőm. Ez a hír most még nagyobb mosolyt csalt az arcomra.- Ó, Réka ez fantasztikus hír! -mondtam neki lelkesen. -Alig várom, hogy otthon legyek. Már kezdek kimerülni idegileg. A menedzserem kikészít. -nevetett bele a telefonba. -Olyan jó, hogy itthon leszel, sokat kell mesélnem neked.- avattam be. -Hűha, komolyan hangzik. -nevetett bele. -Nem viccelek. Elfogsz képedni, ha majd megtudod. - mondtam. -Kíváncsian várom! Addig is vigyázz magadra Csajszikám! - búcsúzott Réka. -Szia! - én is elbúcsúztam tőle, majd kinyomtam a telóm. Késő délután lesétáltam a könyvtárba tanulni. Mivel itt teljes a nyugalom elhatároztam, hogy itt fogom eltölteni a nap hátralevő részét. Amikor megérkeztem óvatosan letettem a laptopomat az asztalra és felkapcsoltam az asztali lámpát. A fülembe tettem a zenét és úgy kezdtem neki a magolásnak. Félóra múlva már annyira belelendültem a tételek kidolgozásában, hogy hirtelen eszembe jutott az egyik könyv címe. Hátra toltam a széket és az egyik könyvespolc felé vettem az irányt. Alaposan szemügyre vettem a könyvek címét, míg végül egyszercsak rátaláltam. Ahogy a könyvespolc előtt álltam, próbálkoztam elérni az egyik könyvet, de hiába nyúltam ki teljesen, még mindig nem értem el. Pár percig lábujjhegyen próbálkoztam, míg végül reménytelen próbálkozásaim közepette éreztem, hogy valaki mellém lépett. Oldalra néztem és egy igen jóképű srác mosolygott rám. -Tessék! -adta a kezembe az áhított könyvet. Én pedig lassan elvettem tőle. -Köszönöm! -mondtam neki. -Igazán nincs mit. Egyébként még nem ismerjük egymást. Ben vagyok. -mutatkozott be, majd kezet ráztunk. -Irina vagyok és köszönöm még egyszer, hogy segítettél. Elég ciki lett volna, ha az egyik könyv pont a fejemre esik. -próbáltam humorral elnyomni az előző incidenst. -Örülök, hogy időben 8megmentettelek a támadó könyvektől. -vigyorgott. -Egyébként itt ülök, Te is csatlakozol? -mutattam az asztalomra. -Persze, de pár perc múlva mennem kell. Csak beugrottam Áginak visszahoztam pár könyvet. -mondta Ben. Ági a könyvtáros csaj és az összes pasi vele flörtöl. Végülis nem rossz csaj. Csak amikor vissza akarom hozni a könyveket, mindig valamelyik pasi csüng a szavain. -Te is fűzögetted? -kérdeztem nevetve. -Párszor megpróbáltam, de nem hagyta magát. Így randira se tudtam elhívni. Pedig velünk egy idős. -nézett hátra Ági felé. -Értem. -aztán ránéztem az órámra, már kezd későre járni. A lakótársam biztosan aggódik, hogy nem vagyok otthon. Nem szoktam ilyen későn járkálni. -Figyelj, ne haragudj Ben, de mennem kell. Örültem a találkozásnak. - közben felkaptam a könyveket az asztalról. -Persze, menj csak. Majd legközelebb találkozunk! -búcsúzott. Miközben elindultam a könyvtárból még utoljára hátranéztem és integettem a srácnak.

A büntetés Mielőtt megszólalt volna az ébresztőm hallottam, hogy Odett a szomszédban nagyon pakolászik. Felnyúltam a mobilért és háromnegyed hat volt. Amikor megláttam, hogy az éjjel rám írt Martin, azonnal felültem az ágyon. “Gyere be az óra előtt 20 perccel.Találkozzunk a zeneteremben. Nagyon sürgős!” - olvastam az üzenetet. Boldogan mosolyodtam el erre a szövegre és elindultam fogat mosni. Miközben mostam a fogaimat állandóan pityegett a telóm. Martin irogatott és láttam, hogy Ábel is rám írt. Mindkét pasinak küldtem egy-egy szmájlit, majd letettem a mobilomat. Azonnal kiöblítettem a számat és elindultam a gardróbszobába felöltözni. Arra gondoltam, hogy ma egy kicsit feldobom a szettem. Amikor kinyitottam a fiókot megpillantottam az egyik fehérnemű szettemet, mely egy éve várja már a kimenőt. Felvettem a helyéről, és elkezdtem fantáziálni rajta. Magamhoz mértem és arra gondoltam vajon mit szólna hozzá Martin? -Gyere Odett!- kiabáltam neki az előszobából. Ha megint elkések az óráról “büntit” fogok kapni, amit nem bánok. Felkaptam az asztalról a lattemat és elindultam beindítani a kocsit. Miközben Odettre vártam gyorsan bekapcsoltam a zenét és ritmusra doboltam a kormányon. Ránéztem az órára már öt perce el kellett volna indulni. Benyomtam a dudát és Odett után kiabáltam. -Gyere már!- sürgettem. Most már kezdem belátni, hogy ez a csaj notórius késő. Pár pillanat múlva végre valahára megjelent a barátnőm. -Mehetünk!- pattant be mellém Odett. -Oké..- vigyorogtam rá és elindultunk a suliba. -Ó, Istenem!- kiabáltam Martin karjai között miközben szeretkeztünk a zongorán. Mivel sikerült fél órát késnem Odett miatt, ezért Martin elkapott a folyosónál és azonnal megbüntetett az első szünetben. Mikor csók közben megsimogatott engem elégedetten mérte végig a fehérneműmet. -Most, hogy már tudom mit viselsz a ruhád alatt egész nap izgalomban leszek!- mondta két csók között Martin.

Az órára öt perc különbséggel mentünk be. Először én szaladtam be a terembe, kicsit később pedig Martin is megjelent. Amikor a helyemen ültem útközben Ben is beszaladt. Azonnal integetni kezdett felém és Ben leült mellém a székre, majd előkapta a laptopját. Egy pillanatra oda néztem a képernyőjére és majdnem leesett az állam. -Te egy gitáros vagy? - kérdeztem tőle suttogva. Ben felém hajolt és a fülembe súgta. - Igen és még énekelek is. - válaszolta. -Majd megmutatod a munkáidat? Kíváncsi vagyok rá.- érdeklődtem. -Még szép!- kacsintott rám. -Fent vagy facebookon vagy instán?- továbbra is sugdolóztunk. -Aha. @benvaradi ez a nevem.- árulta el. Elővettem a mobilomat és bekövettem Őt. -Én pedig @irina… -diktáltam volna neki, de Martin közbeszólt.- Valami gond van ott hátul?- érdeklődött. Előre kaptuk a fejünket és Ben válaszolt. -Minden oké tanár úr!- mondta mosolyogva. -Akkor szeretném, ha figyelnétek az órámon.- kérte, majd a táblához sétált. Abban a pillanatban kaptam egy üzit a messengeren. “Ne flörtöljetek egymással az órámon. M. “ Felnéztem Martinra, aki azonnal mosolyra húzta az ajkait. Én pedig egyből beharaptam a számat. Aztán fogtam magam és visszaírtam neki. “Tán féltékeny vagy?;)“ Amikor letettem a mobilt közelebb hajoltam Benhez és hátra dobtam a hajamat. Aztán “leejtettem” a tollamat és Ben utána nyúlt a földön. Ben a kezembe adta a tollamat és lassan végig simitottam a tenyerén. -Köszi!- mondtam neki. Fél szemmel Martinra néztem, akin látszott, hogy nem tetszett neki a színjátékom. Sőt, majd szétvetette az ideg. Előre dőltem a padon és elvettem az egyik ceruzát az asztalomról. Amikor elkezdtem rágcsálni a végét láttam Martinon, hogy nagyokat nyel.