Irina 49. fejezet

Milla kis titka

Eltelt egy év és alig bírok magamhoz térni. Ma Szilveszter van, így áthívtuk Milláékat bulizni. Lídia délután átszalad begyűjteni az unokákat és máris elmentek itthonról. -Irina meddig kell még sütni a malacot?- kérdezte Milla. -Kell neki még háromnegyed óra.- néztem az időt a mobilomon. -Lányok! -szóltak a fiúk a nappaliból. -Mindjárt megyünk!- kiabáltam vissza nekik. Aztán ledobtam a konyharuhát a pultra és azonnal csatlakoztunk a fiúkhoz. Ahogy telt az idő a hangulat egyre csak fokozódott. A fiúk már a harmadik pohár sörüket isszák, én meg előveszek egy üveg bort. -Milla! Mit szólnál egy jó kis borhoz? -mutattam fel neki az italt. A sógornőm egy kicsit elpirult, majd óvatosan belém karolt és ezt súgta. -Valamit el kell neked mondanom. Tudsz titkot tartani?- kérdezte. Én pedig kíváncsian bólintottam és vártam a hírt. -Magam is alig merem elhinni, de képzeld jön a negyedik baba. -pirult el Milla. Egy kicsit ledöbbentem, majd a szívem elkezdett hevesen dobogni. -Úristen Milla! Ez csodálatos! Gratuálok nektek!-öleltem át. -Remélem Ábel jól fogadja, majd a hírt.- továbbra is halkan beszélt, hiszen nem akarta, hogy a fiúk is meghallják. -Milla! Ne hülyéskedj már! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy Ábel mindig is hatalmas családra vágyott. Basszus ezzel beteljesítetted a vágyát.- emlékeztettem Őt. -Igen,,,Tudom..Csak olyan gyorsan jött és..- mielőtt Milla befejezhette volna a mondatot, ekkor lépett be Ábel. Az emlegetett… -Mi az csajok? Mégsem akartok a nappaliba jönni? Szívem ma különösen gyönyörű vagy.- mondta Ábel Millának, majd megcsókolta. -Köszönöm.- mondta a csókuk után Milla. -Figyeljetek. Kapjunk fel egy nagy zacskó csipszet meg pár üdítőt és menjünk tovább játszani.- javasoltam nekik, majd Milla hálásan felém biccentett. Szerintem hamarosan személyesen is el fogja elmondani Ábelnek ezt a csodás hírt.

-10…9…8….7….6….5….4….3…2…1! Búék!-  kiabáltuk egyszerre közben kidurrant a pezsgő dugója az üvegből. -Gyerekek! Érzem, hogy ez az év csodálatos lesz!- örvendezett Milla. -Boldog Új Évet! -köszöntött Martin, majd megcsókoltuk egymást. Amikor egy kicsit eltávolodtunk egymástól megfogtam Martin karját és kicsit félre vonultunk. -Képzeld el, Milla az előbb jelentette be nekem, hogy jön a negyedik baba. Ábel még nem tudja.-vontam be a férjemet. -Komolyan? Az igen!- örvendezett Martin. -Úgy örültem a hírnek, hogy megöleltük egymást Millával.- mosolyogtam. -Örülök, hogy ennyire jóba vagytok, de tényleg.- közben megsimogatta az arcomat. Aztán hallottuk, hogy valaki becsöngetett hozzánk. -Ki lehet ilyenkor? -kérdeztem tőle és elindultunk az ajtó felé. Amikor Martint kinyitotta a bejárati ajtót, alig hittünk a szemünknek. Eliot állt a küszöbön, aki hulla részegre itta magát. -Sziasuzgktok!- hörögte, majd be tántorodott az előszobába. -Szia Eliot! Mi szél hozott erre felé öcsikém?- érdeklődött Martin közben becsukta az ajtót. -Bójdog Újééévet!- köszöntött minket és láttuk, hogy alig bír megállni a lábán. -Eliot mennyit ittál már?- kérdezte tőle Martin. Eliot megvonta a vállát, majd ezt válaszolta. -Túl sokat…nagggyon sokat..ittam…  az a csaj…- aztán rám mutatott az ujjával. -Réka barátnődnek…hukk. Elmondtam…hogy szeretem…és erre mit csinált? Lelépett! -számolt be nekünk. -Ó istenem. -kapott a fejéhez Martin. -Jesszus!- dünnyögtem az orrom alatt, hiszen Réka nem szokott ilyet csinálni. -Mi volt a baj igazából?- faggattam Őt. -Réka valami turnéra akar…hukk menni. Nem emlékszem pontosan…..hukk… Talán egy évre akar elmenni.- újságolta. -Ez nem vall rá. Nem szokott hirtelen turnéra menni, hiszen még az új lemeze sincs kész! -tanakodtam. -Látod? Nekem is ezt mondta, ha új lemez lesz turnézni fog. De nem, mert elhagyott engem. Nem akar látni… Biztosan utál engem.- Eliot a kanapé felé ment, és úgy lerogyott, mint egy rongybaba. -Sajnálom szívem.- ültem le mellé közben vigasztalva megsimogattam a karját. -Olyan idióta vagyok. Párizs óta belé vagyok esve. Nem tudom mit tegyek.- fogta a fejét. -Hódítsd vissza.- ugratta Martin. Eliot felnézett rá, majd ezt kérdezte. -Ez a legjobb tanácsod?-kételkedve nézte a bátyját.-Hát ha így nézzük, akkor igen.- vigyorgott rá. -Martin, ez nem ilyen egyszerű.- néztem a férjemre, majd Eliotra néztem. -Nehéz lesz ismét Réka bizalmába férkőzni, bár ha szeret Téged akkor…- mielőtt befejezhettem volna Eliot közbe vágott. -Csak én mondtam neki, hogy szeretem! Erre Ő be nyögte a turnét… Biztosan gyűlöl most engem. -fogta a fejét a pasi. Megsimogattam a karját és felálltam mellőle. -Mit csinálsz?- kérdezte Martin amikor előkaptam a mobilomat. -Felhívom Rékát és beszélek vele.- válaszoltam neki, majd elsétáltam a konyhába telefonálni. Miután kiértem azonnal felhívtam a barátnőmet. Legalább öt percbe telt, mire felvette a telefonját. -Szia!- köszönt bele Réka közben a háttérben hangos zene szólt. -Szia Réka! Boldog új évet! Merre bulizol?-faggattam őt. -Boldog új évet drágám! Az új menedzserem lakásán vagyunk és nagyon pörög a parti!- újságolta. -Figyelj félre tudsz vonulni a zajtól? Valamit mondanom kell neked.- kértem. Aztán hallom, ahogy Réka kisétál valahova és mintha a hangos zaj is elhalkult volna. -Itt vagyok.- mondta. -Szóval az a helyzet, hogy Eliot itt van nálunk. Nagyon be van rúgva és elmesélte, hogy szétmentetek. Mi történt?- faggattam Őt. Réka felsóhajtott, majd ezt válaszolta.- Eliot szerelmes belém.- válaszolta. -És ez miért baj?- ráztam a fejem. -MErt Én is rettentően szeretem Őt.- bukott ki belőle. -Miért mentetek szét? Akkor itt nem turnéval van baj.- világosítottam fel. -A turné csak kifogás az érzelmeimre. Nem szeretem ennyire Őt. Túl veszélyes.- vallotta be. -Miért lenne az? Csak nem halsz bele a szerelembe.- mosolyogtam. -De igen. Még sose szerettem így egy férfit. Pláne nem Eliotot. Úristen most biztosan hülyének nézel…- sóhajtott. -Dehogyis! Sőt örülök, hogy legalább tisztáztad előttem. Ezt viszont el kéne elmondani Eliotnak is.- tanácsoltam neki. -Tudom…csak előtte mindig veszekedünk egy sort aztán kibékülünk az ágyban…- sóhajtotta. -Nem akarsz átjönni?- próbáltam rávenni. -Nem tudom mit szólna hozzá Eliot, ha csak úgy megjelenek nálatok.-panaszolta. -Réka! Fogd magad és gyere át! Ne stresszelj, nem lesz semmi baj.- ígértem neki. -Jól van… Indulok. Fogok egy taxit.- mondta. -Ügyesen! Aztán siess, mert már elmúlt fél egy. -néztem az órámra. -Oké! Szia! -búcsúzott. -Szia!- és ezzel kinyomtam a vonalat.

Réka

-Köszönöm szépen! Boldog új évet!- köszöntem a taxisnak, majd becsuktam az ajtót. Megérkeztem Milláékhoz és mielőtt becsengetnék egy kicsit megállok a kapu előtt. Tudtam, hogy Eliot is itt van már, és most kissé zavarban vagyok. Még mindig feszültnek érzem magam azóta, hogy utoljára találkoztunk, és nem vagyok benne biztos, hogy Eliot tárt karokkal várna.

Néhány másodpercig álltam a kapu előtt, miközben a belső hangokkal vívódva arra jutottam, mégiscsak becsengetek és lesz, ami lesz. Lassan közelítettem a csengőhöz és aztán megnyomtam. Egy kicsit várok, majd látom,ahogyan felkapcsolódik a villany és becsapódik az ajtó valaki mögött. Hallom, hogy csörög a kulcs a zárban, majd Ábel kitárja előttem a kapu ajtót. -Szia Réka! Bújj be!- puszival köszöntött, majd besétáltam az udvarra. Ábel előre indult a bejárat felé, de én nekem még mindig földbe gyökerezett a lábam. -Jössz?- kérdezte mosolyogva. -Itt van még Eliot ugye?- kérdeztem idegesen. Ábel felém sétált és elém állt, majd mindkét karomat megfogta.-Megígérem, hogy nem lesz semmi baj. Eliot egy kicsit ivott már, de résen leszünk. Félsz, hogy bántani fog?- kérdezte. Megráztam a fejem, hogy nem, majd mély levegőt vettem, hogy végre beszélni tudjak.-Csak egy kis szünetet tartunk a kapcsolatunkban. Bár igazából nem tudom hányadán állunk… Egy biztos: rettenetesen hiányzik nekem. -vallottam be. 

Amikor beléptem a házba Irina egyből a nyakamba ugrott.-Boldog új évet drága!- köszöntött. -Neked is.- és megpusziltuk egymást. Miután beljebb kerültem egyből egymásra pillantottunk Eliottal. A szívem majd’ kiugrott a helyéről a pulzusom pedig az egekig szökkent. Hirtelen azt sem tudom ki vagyok és merre vagyok. A férfi közelebb jött felém közben zsebre tett kézzel végig a szemembe nézett. Vajon milyen gyorsan érkezik a halál? Csak azért kérdezem, mert menten összeesem Eliot jelenlététől. Asszem a szívem kihagyott pár ritmust. A lélegzetem pedig egyenetlenné válik. “Csak nyugalom Réka!” mantráztam.  -Szia!- köszönt Eliot és rám mosolygott.-Szia!- mondtam neki, majd a földet kezdtem el nézni. -Szóval….Itt is sikerült összefutni.-kezdett bele a pasi. -Irina akarta, hogy jöjjek át és…- néztem hátrafelé, aztán éreztem, hogy Eliot megfogja a karomat és magához von. Az egyik kezem a mellkasához ért a másikat meg szorosan fogta. Olyan forróság lepte el a testemet, hogy azt hittem mindjárt meggyulladok. -Magyarázd meg nekem, hogy miért kerülsz folyton?- kérdezte suttogva közben a hangja simogatta az érzékeimet. -Ki mondta neked, hogy kerüllek Téged?- kérdeztem vissza. -Réka… Amióta megjöttünk Párizsból hébe-hóba felbukkansz, majd eltűnsz. -magyarázta. -Nekem mondod? Te tűntél el a lakásomból! A mobilodon se értelek el.- vágtam vissza. -Szívem csak lemerült a mobilom.- válaszolta. -Persze! Nekem ezt ne meséld be!- majd próbáltam kiszabadítani magam, de nem sikerült. Eliot a testemhez simult és megérintette a mutatóujjával az arcomat, majd a szám felé vándorolt. Erre lassan lehunytam a szemem és próbáltam higgadt maradni, de nen ment. Érzem, hogy vágyik rám és én is rá. Aztán hirtelen felindulásból megragadtam a vállánál fogva, és háttal támasztottam Őt a falhoz. -Réka…- suttogta a nevem.Láttam a meglepetést a szemében, de egyben valami mást is kiolvastam belőle: a szenvedélyt. Egy pillanatig egymás tekintetébe révedtünk, majd megfogtam Eliotot a nyakánál és azonnal megcsókoltam Őt. A feszültség lassan oldódni kezdett köztünk. Miután eltávolodtam tőle Eliot mosolyogva megkérdezte. -Ennyire hiányoztam bébi?- közben megérintette a szája szélét és rám nézett. Felnéztem rá közben az ajkaimba haraptam és ezt válaszoltam neki. -Az az igazság, hogy borzasztóan hiányzol nekem…- vallottam be neki.-Te is nekem…- a pasi elsimitott egy hajtincset a fülem mögé. -Akkor most hogyan tovább?- tettem fel neki a kérdést. Eliot megfogta a fejemet és a mellkasához vonva átölelt engem. -Nem tudom, de mindent megpróbálunk, hogy működjön köztünk a dolog.- mondta a hajamba. Én meg mindkét kezemmel átfogtam a derekát és magamhoz szorítottam Őt. Egy darabig csendben álltunk és nem mozdultunk el egymástól. Nem tudom, hogy mit hoz nekünk a jövő, de egy biztos: megpróbálunk minden elénk gördülő akadályt legyőzni.