Irina 48. fejezet

Ben visszatér

Békésen teltek a napjaink, Martin elment dolgozni. Milla és Lívia mindennap átjönnek hozzám látogatóba. Ahogy belépnek a lakásba máris futnak fel Rellához, közben viszik magukkal Elízt is. Ábel szerencsére dolgozik, így nem kell vele találkoznom. Martin egyből felhívott, amikor megtudta, hogy Milláék átjönnek hozzánk. -Ott van Ábel is?- kérdezte aggódva. Hiszen kiderült, hogy Martin hallotta az Ábellel való beszélgetésünket. Egy kicsit aggódik miattam. Mondtam neki, hogy nem kell idegeskednie minden rendben lesz. -Vigyázz magadra! Még nem lehetünk nyugton, amíg Ben szabadon kószál. Ma ne menjetek el sétálgatni. -javasolta a férjem. -Szívem, Lívia és Milla is velem jönnek majd. Tényleg ne stresszelj rajta. -nyugtattam. Amikor félre néztem láttam, hogy Lívia integet nekem. -Figyelj drágám, mennem kell mert Rella felébredt. Szeretlek!- búcsúztam tőle. -Jól van szívem. Szeretlek!- ezzel kinyomtuk a vonalat.

Útközben eszembe jutott, hogy még be kell ugranom az egyik boltba pár cuccért. -Megvártok, amíg beugrok?- kérdeztem Milláékat. -Persze, menj csak mi addig eszünk egy fagyit. -bólintott Milla. Gyorsan megpusziltam Rellát és elindultam a bolt felé. Mivel alig voltak emberek, ezért gyorsan be tudtam vásárolni a drogériában. Aztán eszembe jutott, hogy kihagytam még valamit, ezért ott hagytam a kosarat és besétáltam a következő sorba. Amíg válogatni kezdtem hirtelen megszólalt a mobilom. Azonnal előkaptam, mert lehet éppenséggel Milla hív. Amikor megláttam,hogy egy ismeretlen szám van a kijelzőn,így  nem vettem fel. Ismét megfogtam a bevásárlókocsit és tovább nézelődtem. Mielőtt levettem volna az öblítőt már megint megszólalt a mobilom. -Istenem! Ki lehet az? -mérgelődöm. -Tessék?!- szóltam bele ingerülten. -Helló Irina…Itt Ben..- mondta az exem. Hirtelen megijedtem és gyorsan körbenéztem a boltban, hogy nem-e látnak engem. Aztán elbújtam az egyik polc mögé. -Mit akarsz már megint? Nem volt elég a bajból? -suttogva kérdeztem tőle. -Fordulj hátra.- mondta és amikor megfordultam Ben állt előttem. -Jézusom Ben!- kaptam a kezemhez. -Hellóka! Gyere menjünk!- sürgetett és megfogta a karomat. -Hé! Mit csinálsz? -kérdeztem tőle. -Csak gyere velem és hagyjuk el a boltot.- miközben mondta már a raktár felé tartottunk. -Hova viszel? Mit keresünk a raktárban? Ez illetlenség! -szóltam rá. -Ne kérdezz már annyit,csak gyere velem!- és amikor már bent voltunk Ben bezárta az ajtót. Karba tett kézzel álltam előttem és figyeltem, hogy mit fog lépni. Aztán a pasi közelebb jött hozzám és megfogta a vállamat. -Szükségem van rád. -nézett rám. -De miért? Mi a fenét akarsz? Miért üldözted eddig a férjemet?- faggattam. -Azért mert Téged akarlak! Irina még mindig nem felejtettelek el! Miért olyan nehéz ezt felfogni?- szinte már kiabált velem. -Jézusom Ben! Igazán túl léphetnél már rajtam!- forgattam a szemem. Ezután Ben megfogta az arcomat és hevesen megcsókolt. Én meg próbáltam kiszabadulni a fogságából és gyorsan ráléptem a lábára. Ben a fájdalomtól felszisszent, így sikerült eltávolodnom tőle. -Soha többé ne merészelj megcsókolni. Te teljesen lökött vagy!- néztem rá mérgesen. -Mondd mit tegyek? Kérlek!- könyörgött Ben. -Először is engedj el.- mi a fene van vele, de komolyan? Aztán hirtelen megszólalt a mobilom. Ben elvette a táskámat és kivette belőle a telefont. -Ó! A drága Anyósod az. Biztosan aggódik.- majd felvette a telefont. -Hellóka!- köszönt bele a pasi. -Ben vagyok. Persze..Nem vagyok bolti eladó. Egy régi ismerőse vagyok Irinának. Aha. A raktárban vagyunk jól elvagyunk. Irina szólj bele. -mutatta felém a telefont. -Lívia! Ne higgy neki! Ben elrabolt!- kiabáltam bele, de a pasi már elvette tőlem.-Martin? Biztosan tudja… Nem kell hívni…Komolyan? Aha…-aztán rám nézett és ezt mondta. -Irina egy darabig velem lesz. Visszhall.- amikor kinyomta a telefont azonnal a kezembe dobta. -Hát bébi most egy ideig velem leszel.- kacsintott rám. -Azonnal vigyél haza!- parancsoltam. -Drágám ne kapd fel a vizet.Nemsokára haza viszlek…hozzám. -mondta mosolyogva. Komolyan mondom egyre jobban kezdek beparázni ettől a pasitól. -Mondd mire jó ez?- kérdeztem tőle. Ben megállt és ezt válaszolta.- Úgy látszik nem sikerült a kis tervetek a reptéren. Láttam, hogy valaki mással álcázták Martint. Nem vagyok hülye.- nézett rám. -Mégis hogyan csinálod ezt? -faggattam közben éreztem, hogy egyre jobban szorítja a karomat. -Ismered Dorinát? Ábel és Milla biztosan. Főleg Ábel, mert utánad vele jött össze.- kérdezte. -Tudom, hogy kicsoda Ő. -válaszoltam neki. -Ráadásul nagyon jó barátom lett, sőt több, mint barát.- vigyorgott. -Figyelj Ben, nem tudom miről hadoválsz itt nekem, de baromira nem érdekel ez a Dorina.- vágtam a fejéhez. A pasi megfogta a karomat és leültetett egy székre. -Na ide figyelj Irina! Nem fogod sértegetni a csajomat. -majd elengedett. Azonnal megdörzsöltem a karomat, hiszen fájt a helye.-Akkor engedj el, mert nekem családom van. Mindenki vár rám. Most biztosan felidegesítetted Martint is. Lívia tuti szólt neki. -kértem. -Magasról le…-mielőtt befejezte volna belerúgtam a bokájába. -Ne bántsátok már egymást!- szólt felénk egy női hang. Amikor oldalra néztem, akkor egy szőke hajú nőt láttam bejönni a sorok közül. -Szia szívem!- köszönt neki Ben és megcsókolták egymást. -Ti honnan ismeritek egymást?- kérdeztem őket. Dorina mosolyogva nézett a pasira, majd rám. -Szívem, nem sokkal utánad. Valami buliban volt Ben és ott találkoztunk. -mesélte, közben Ben mellkasán pihentette a kezét. -Nem érdekel.- néztem rá mérgesen. Dorina eltávolodott Bentől és közelebb hajolt hozzám. Aztán megsimogatta a fejemet. -Drága Irina, nem gondoltam volna, hogy ennyire morcos leszel. -nézett rám ártatlan arccal. -Engedjetek el. Mennyi pénzre van szükségetek?- kérdeztem és ahogy látom Dorinánál a lényegre tapintottam. -Milyen okos.- hajolt el tőlem és karba tett kézzel állt előttem. -Pénz az nem kell, hanem a stúdiód. A múltkori aukción a férjed ügyesen lenyúlta előlünk.- vigyorgott. Micsoda? Úristen! Ők akarták volna megvenni a stúdiómat? -Nem értem.- suttogtam. -Mit nem értesz? Amikor Ben elújságolta, hogy megvette Martin a stúdiót, az volt a bosszúnk, hogy felgyújtjuk. Aztán azt is megtudtuk, hogy Martin mégsem halt meg. Milyen kár…- sóhajtotta a nő. -Te beteg vagy.- sziszegtem neki. -Végülis…-a szájához tette a mutató ujját. -Dorina! Kérlek figyelj rám, engedj el, mert nekem van egy…- kezdtem volna bele, de Ő közbeszólt. -Tudom van gyereked és férjed meg családod. Blablabla…Hallottam, hogy nem olyan rég felbukkant Eliot is. Ó és gondolom Réka nem közömbös neki. Viszont nagyon csúnya dolog volt a csere!- kiabált rám végül. Mi van velük,de tényleg? -Sziasztok! Meghoztam a….- köszönt meg egy ismerős női hang. Amikor megláttam ki az, azt hittem el fogok ájulni. -Polla?- döbbentem le. Láttam, ahogyan Polla is megállt. -Ti most komolyan a sógornőmet raboltátok el?- kérdezte tőlük. -Mondtam neked, hogy Irina rossz ötlet! Nekünk Martin kellett!- szidta le a pasiját Dorina. -Kicsoda?- Polla teljesen elképedt. -Jaj ne játszd már magad! Eddig tök jól beépültél, most meg mit játszod a hülyét?- kérdezte tőle Ben. -Komolyan mondom gyerekek, ez most nagyon meglepett.- nézett rám riadtan Polla. -Ben én úgy tudtam, hogy az Ő a mi oldalunkra fog állni!- mutatott Polla felé Dorina. -Így is van. Ugye Polla?- kérdezte tőle. A sógornőm közelebb jött hozzám, majd ezt súgta. -Valahogy kijuttatlak innen. Velünk nem jó üzletelni.- aztán éreztem, hogy a kezembe nyom egy kulcsot. -Köszi.- suttogtam közben Polla elsétált mellettem. -Figyeljetek nem kértek egy kis kávét? Nagyon rám férne egy kis koffein.- kérdezte Dorináékat. -Végülis..- vonta meg a vállát Ben, majd ismét rám szegezte a tekintetét. -Addig viselkedj bébi..- mondta és az arcomra nyomott egy puszit, én meg próbáltam elhúzódni előle, de sikertelenül. Miután Ben és Dorina elvonultak Polla ment ki utoljára. Amikor a nő becsukta az ajtót, azonnal kiszabadítottam magam a kötésből. Aztán gyorsan odamentem az ajtóhoz és kilestem. Láttam, hogy Ben és Dorina beülnek a kocsiba, majd elindulnak. A szívem hevesen dobogott, mert nem akarok lebukni. Miután elhajtottak Dorináék azonnal körülnéztem és kirohantam az utcára. A levegőt is visszatartom annyira izgulok, az egyik utcába befordulok és megállok. Egy kicsit megpihenek, majd menekülök tovább. Mielőtt folytattam volna a menekülést hirtelen nekiütközött a testem valakinek. Amikor előre néztem megláttam Martint. -Úristen! Martin!- borultam rá sírva. -Szívem, csak hogy megvagy. Arra vártunk Pollával, hogy kitudjunk menekíteni, de Te megelőztél minket.- mondta közben megsimogatta a fejemet aztán végre megcsókoltuk egymást. -Annyira aggódtam miattad. Hirtelen nem tudtam mi történik.- számolt be Martin. -Minden rendben van. Semmi bajom, azonkívül, hogy Ben megcsókolt.- húztam el a számat. -A csók az nem vészes, de legalább nem bántott.- nézett rám boldogan. -Igen az a lényeg. Polla merre van?- kérdeztem. -Mindjárt jön értünk, csak azt mondta még pár percbe telhet, míg észrevétlenül le tud lépni Bentől.- Martin ismét rám nézett és megcsókolt. -Annyira jó, hogy ismét együtt vagyunk. Azt hittem már sosem jössz értem.- vágyakozó tekintettel bámultam Őt. -A világ végére is elmennék érted.- búgta. Amikor átöleltük egymást, akkor dudált ránk Polla. -Martin! Irina! Gyorsan üljetek be a kocsiba!- szólt ki nekünk a kocsiból. Elengedtük egymást és beültünk hátra az ülésre. Miután bekapcsoltam az övet Martinnal összekulcsoltuk a kezünket és az ölébe helyezte. -Szívem annyira jó, hogy újra itt vagy.- mondta nekem. -Én is hiszen..- kezdtem volna bele, de Polla úgy nyomta a gázt, hogy meg kellett kapaszkodnom a férjem karjában. -Mi az Polla? Ennyire tetszik a kocsim?- kérdezte a húgától. -Az a baj, hogy lebuktunk. A visszapillantótürkörből látom Dorináékat.- válaszolta. Martinnal hátranéztük és valóban üldözőbe vettek minket. -Polla taposs bele még jobban! -sürgette a bátyja. -De ez a Te kocsid! Nem akarom összetörni!- pánikolt a húga. -Nem lesz baja a kocsinak! Csak nyomd a gázt!- parancsolta. Polla szótfogadott és egyre jobban begyorsult az autóval. Martinnal ismét hátra néztünk és láttuk, hogy nem sikerült leráznunk Dorináékat. -Figyelj Polla! Ott van egy utca fordulj be jobbra, majd balra és még egyszer balra!- mutatott előre Martin. Polla végig követte a testvére útmutatását, majd ezután leállította a járgányt. Szerencsére egy sötét utcában sikerült leparkolnunk, így nem fognak észrevenni minket.-Asszem sikerült a terv.- nézett körül a kormánynál Polla. -Hála az égnek!- megkönnyebbülten sóhajtottam.Bár még mindig érzem, hogy tombol bennem az adrenalin. Még egy kicsit várakoztunk, majd Polla beindította a kocsit és elindultunk hazafelé.

Alig félóra alatt értünk haza. Elköszöntünk Pollától és kiugrottunk a kocsiból. Kéz a kézben andalogtunk a bejárat felé, majd Martin elengedte a kezem és benyomta a kapukódot. Láttam az arcán, hogy fülig ér a szája és egyből tudtam mi fog történni, ha majd beérünk. Martin kinyitotta az ajtót és előre engedett, aztán éreztem, hogy a keze a fenekemen van. Előre félek mi lesz itt. Megálltunk a lift előtt és amíg Martin nézte mikor jön a lift, én gyorsan megigazítottam a blúzomat. -Nem kell piszkálni, hagyd úgy…- mondta miközben belemarkolt a fenekembe. Atyaég. Amikor megérkezett a lift lassan szálltunk be, ezután a férjem lazán benyomta a gombot. Első emelet….Második emelet…Harmadik emelet… most már lassan felérünk nem bírom ki. Az ötödik és a hatodik emelet között benyomtam a piros gombot és megálltunk. Martin kérdőn nézett rám, majd megnyalta a száját. Odahajoltam a férjem füléhez és ezt mondtam:-Tudod, hogy a türelmem végtelen, de nem bírok már tovább várni. -fogtam és magam elé húztam Martint és konkrétan majd’ letéptem róla a pólóját annyira beindultam rá. A pasi se volt rest: amint végeztem a vetkőztetésével, engem is megszabadított a textiltől. Mindent ledobáltunk a földre, majd Martin felkapott engem a tükörhöz nyomott, én meg átöleltem a lábammal a derekát.

-Szeretlek!- nyögte a fülembe a férjem, aztán megcsókoltuk egymást. -Én is téged!-és végig simitottam az arcán. Soha életemben nem szexeltem még liftben.Amikor felöltöztünk és rendbe szedtük magunkat, akkor Martin benyomta a gombot és folytattuk az utunkat ötödik és hatodik emelet után.

Szeretem az otthonom. A frissen szedett virágok illatát, a lakást körülvevő dolgokat és a hangulatfényt. Amint beléptünk Martin azonnal a bor hűtőhöz ment, én meg gyorsan bedobtam egy mosást. Amikor kijöttem a mosókonyhából bementem a nappaliba és leültem Martin mellé. Mivel már ki volt töltve a bor, így csak koccintunk egyet. -Egészségedre!- mondta Martin. -Egészségedre!- ezután bele kortyoltunk az isteni finom nedűbe. Miközben iszom a bort egy kicsit elmélázok és próbálom összeszedni magam. Az elmúlt hetek és napok nagyon megviseltek minket. Az volt a szerencsénk, hogy amíg én eltűntem, addig Lívia vigyázott Rellára. Szinte beleborzongok, amikor visszaemlékszem a mai nap eseményeire. Amikor ezen agyalok, akkor felnézek Martinra, aki nézi a tévét és az arcán visszaverődik a fény. Annyira megnyugtató és békés a számomra, hogy órákig el tudnám nézni Őt. Egyre közelebb dőlök Martinhoz, közben leteszem az asztalra a borospoharat. Egy kicsit elhelyezkedem és lehajtom a fejem a mellkasára. Martin megérinti a hajamat és elkezd játszadozni vele, én pedig hálásan nézek rá, és boldog vagyok, hogy itt van nekem.