Irina 45. fejezet

Martin hazatérése

Irina

Az ablakból látom, amikor megáll a ház előtt egy taxi. Miután megláttam az autóból kiszállni Martint, alig mertem hinni a szememnek. Hiszen reggel óta azt lesem mikor fog hazaérkezni hozzám.Felkaptam a cipőmet és kiszaladtam a lakásból. Mivel nem vártam meg a liftet, ezért a lépcsőn rohantam le. A lépcsőkön futva, hamar leértem a földszintre. A szívem hevesen vert és alig vártam már, hogy Martin karjaiban lehessek. Amikor kinyitottam az ajtót egyből megcsapott az éjszakai hőség. Egy kicsit megálltam, hogy kifújhassam magam. Felnéztem az égre és láttam, hogy gyönyörű teliholdas éjszakánk van. A csillagok pedig fényesen ragyogtak az égen. Aztán elnéztem balra és megláttam Martint a járdán. Gyorsan összeszedtem magam és felé rohantam.A férfi tárt karokkal várt rám a taxi mellett és amikor felugrottam rá azon nyomban magamhoz szorítottam Őt. Majd szembe néztem vele és őrült módon csókolgatni kezdtem a száját. Martin se tudta hirtelen mit kezdjen velem, hiszen összevissza fogdosta az arcomat, és csókokkal halmozott engem. -Végre itt vagy!- pihegtem két csók között. -Hiányzol édesem!- nyögte a számba. -Most már itt vagyunk egymásnak. -mondtam és lassan lemásztam róla. -Gyere menjünk be!- mondtam neki izgatottan. Martin lehajolt a táskáért, majd megfogta a kezem és besétáltunk a lakásba.

Amint beértünk Martinnal azonnal egymásnak estünk az előszobában. Őrült szenvedéllyel téptük le egymástól a ruhákat, majd ezután a pasim az ölébe kapott, és a falhoz szorított engem. A lábaimmal összekulcsoltam a derekánál és a két karommal átfontam a nyakánál fogva. Martin a számtól kezdve a mellemen át mindent megcsókolt. Ezután a nyakamba fúrta az orrát és éreztem milyen hevesen kapkodja a levegőt, majd a szájával szenvedélyesen szívogatni, csókolgatni kezdett.-Hiányzott az illatod.- suttogta. Én meg már olyan szavakat nyögdécseltem neki, hogy ne hagyja abba és többet akarok belőle.

Halkan felsikkantottam, amikor Martin felkapott engem és elindult velem az ebédlőbe, majd lesöpörte a dekort és azonnal az asztalra ültetett engem. Hallottam, hogyan törnek szét a porcelánok a földön, de nem érdekelt engem. Most jelen pillanatban Martin köti le a gondolataimat és a szívemet.

Miután mindketten kimerültünk a gyönyör okozta hullámzástól, lassan egymás mellé dőltünk az asztalon. Ezután a pasim felkelt és felkapott engem, majd felvitt a hálószobába. Amikor felértünk a hálószobába, akkor letett az ágyra és lefeküdt mellém. Martin kinyújtotta a párnán az egyik karját a másikat pedig a feje alá tette. Én meg derékig felhúzom magamra a takarót és Martin mellkasára hajtom a fejemet. A pasim a szabad kezével egy enyhe mozdulattal elkezdi cirógatni a meztelen hátamat. -Ez valami észvesztő volt.- közöltem vele boldogan. -Már nagyon hiányoztál. -mondta Martin közben megcsókolta a fejemet. Aztán egy jó darabig szótlanul feküdtünk az ágyon egymás mellett. A pasim időnkét játszadozott az egyik hajtincsemmel, én pedig a mellkasát cirógattam. Amikor Martinon volt a fejem, elkezdtem hallgatni a szívverését, mely nyugtató hatással volt rám.

Érzem,hogy kezdem visszanyerni az erőmet és lassan magamhoz térek. Majd kicsivel később felnéztem Martinra és ezt kérdeztem tőle. -Szerinted összefognak jönni Rékáék?- vártam a reakcióját. A férfi rám pillantott, majd ezt válaszolta.- Szerintem már összejöttek. Már Párizsban látni lehetett köztük a kémiát.Aztán a repülőn rákérdeztem Rékánál, hogy akkor most mi a helyzet kettőjükkel, de ő egyből tagadásba lendült. -közben a pasim elengedte az egyik hajtincsemet, majd az ujjai közé csippentett egy új adagot, amivel tovább játszadozhat. -Ez érdekes, mert eddig Réka sosem tagadta le az aktuális pasiját. -néztem Martinra. -Végülis mindegy, hiszen Ők tudják mit akarnak egymástól.- vonta meg a vállát. Ha legközelebb összefutunk Rékával, akkor azonnal kifogom Őt faggatni erről az egészről.

Amikor megérkeztünk Lívia boldogan nyitott nekünk ajtót. -Sziasztok! Végre itt vagytok!- örvendezett és átölelt minket. -Szia Anya!- köszönt neki Martin és megpuszilták egymást. -Fiam! Soha többé ne tűnj el kérlek! A szívbajt hoztad rám!- dorgálta meg az anyja. Martin kérdőn nézett rám, én pedig gyorsan a fülébe súgtam. -Muszáj volt elmesélnem Líviának a tűzesetet, mivel én is halottnak hittelek Téged. Kérlek ne haragudj rám.-néztem rá. -Semmi baj szívem.- aztán elengedte a kezem. -Hogy vagy Irina?- érdeklődött Lívia. -Köszönöm megvagyok. -válaszoltam neki közben besétáltunk a nappaliba. Helyet foglaltunk és Martin egyből megfogta a kezemet és a combjára helyezte. -Szóval. A legutóbbi információm szerint a múltkor felbontottátok az eljegyzést.- nézett ránk Lívia. Martinnal egymásra pillantottunk, majd minden előzmény nélkül ezt válaszolta: -Igen Anya, de ezt még át kell beszélnünk Irinával.- jelentette ki, én meg furán néztem rá. -Ezt meg hogy érted? -csattantam fel és abban a pillanatban elengedtem a kezét. Martin megvakarta a fejét és gondterhelten nézett rám. -Sajnálom.- mondta bűnbánó arccal. -Mit?-kérdeztem tőle miközben felkeltem mellőle. Lívia pedig döbbenten nézte, hogy mit művelünk. -Gyerekek, minden rendben?- némi aggódás hallatszott a hangjában. Egy darabig farkasszemet néztük egymással, majd Líviára néztem és ezt válaszoltam. -Úgy látszik még nincs minden tisztázva.- úgy felidegesítettem magam, hogy elindultam az ajtó felé. Martin utánam sietett. -Kérlek várj! Hallod Irina?Állj meg! -kérlelt, de nem álltam meg. Miután a bejárati ajtóhoz értem gyorsan megfogtam a kilincset a férfira néztem. -Martin! Máris elfelejtetted, hogy visszaadtam neked a gyűrűt? Nemrég halottnak hittelek. Most meg hirtelen össze akarsz velem házasodni? Sőt eddig a gyerekről se nagyon beszéltünk, amióta elmondtam neked a telefonban a hírt.- zúdítottam rá. Martin megfogta az egyik kezemet és a két kezébe fogta. -Irina szívem. Nagyon szeretlek Téged! Nem akarlak elveszíteni.- mondta csillogó szemekkel. -Akkor mit akarsz? -kérdeztem tőle, de Martin ahelyett, hogy válaszolt volna egy csókkal zárta le a beszélgetést. -Kérlek most menj haza, majd utánad megyek. Pihenned kell.- mondta a csókunk után. Nekem meg összeszorult a torkom és könnybe lábadt a szemem. -Jól van, már itt sem vagyok.- dünnyögtem és amikor átléptem a küszöböt úgy bevágtam magam után az ajtót, hogy az majdnem kiesett a helyéről.

Miután hazaértem fogtam magam és ledőltem a kanapéra. A karomat a homlokomra tettem és egy nagyot sóhajtottam. Szinte érzem, ahogy közeledik az esküvő egyre nagyobb lesz a nyomás rajtam. Amikor a múltkor visszaadtam a gyűrűt Martinnak, akkor álmomban se gondoltam volna, hogy ennyi mindenen át fogunk majd esni. Először Martin “halálával” kezdődött, majd hirtelen “feltámadt” és már itthon is volt.

Amióta együtt vagyunk azóta nem is kérdezett a babáról. Hirtelen nem is tudom már, hogy valójában mi van köztünk. Úgy érzem, mintha egy kicsit eltávolodtunk volna egymástól. Oldalra fordultam és magamhoz vettem az egyik díszpárnát, majd álomba sírtam magam.

Miközben aludtam halk léptekre lettem figyelmes. Lassan kinyitottam a szememet és nem hittem el, amit láttam. A nappali gyönyörű rózsákkal volt kidekorálva, a földön pedig rózsaszirmok voltak szórva. Először is annyira elképedtem, hogy egyből meghatódtam. A rózsák látványa pedig azonnal mozgatni kezdték a fantáziámat, hogy vajon mikor és hogyan csinálta meg ezt Martin? Jó mélyen aludhattam, ha mindezt nem is hallottam.Óvatosan letettem a lábaimat a kanapéról és mezítláb sétálni kezdtem a rózsaszirmokon. Izgatottan követtem a szirmok útvonalát és a végén kimentem az erkélyre. Abban a pillanatban megláttam Őt. Martin háttal állt nekem miközben a két karjával az erkély korlátját támasztotta. Majd lassan felém fordult és amikor észrevett azonnal mosolyra húzta a száját. Istenem de jól jól néz ki ez a pasi! Martin ki volt öltözve és nagyon elegánsan festett. Én meg gyorsan végignéztem magamon és rajtam egy lenge nyári ruhácska volt. Viszont engem nem is a ruhám izgatott, hanem az, hogy Martin mit tervezett a ma estére. Magam elé helyeztem a karomat és összekulcsoltam az ujjaimat. A pasim közelebb lépett hozzám, majd megcsókolt engem. -Irina! Nagyon szeretlek Téged!- vallotta be. Boldogan ráeresztettem a mosolyomat és tovább hallgattam Őt. -Tudom, hogy egyszer már megtettem feléd a nagy végső gesztust, de úgy érzem még mindig nem tudok nélküled élni. Ezért szeretnék tőled egy második esélyt. -aztán Martin fogta magát és letérdelt előttem. -Irina drágám! Hozzám jössz feleségül?- kérdezte és a kezében már ott virított az eljegyzési gyűrűm. A szám elé kaptam a kezem és örömmel ezt válaszoltam neki. -Igen!- ezután Martin megfogta a kezemet és lassan felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Aztán én is térdre borultam és szenvedélyes csókba forrtunk.