Irina 44. fejezet

Merre vagy Martin?

Réka

Amikor felébredek hunyorogva kinyitom a szemem és alaposabban körülnézek a szobában.Ezután óvatosan megmozdítom a tagjaimat, hiszen teljesen kimerültem az utazás és az Eliot okozta fáradtságtól. Ahogy látom eléggé jól sikerült a tegnap este. A ruháink még mindig földön hevertek és ez egyből eszembe juttatta,hogy miket műveltünk az ágyban. Elégedett mosollyal a fejem alá húzom a kis párnát és élvezem, ahogy a nap sugarai szelíden megérintik az arcomat. Egy darabig még elmerengek a fényjátékokon, majd jobbra fordulok és szembe találom magam az alvó Eliottal. Csodálattal nézem az arcát, és legszívesebben megsimogatnám Őt, de még annyira nem merem. Majd látom, hogy Eliot lassacskán ébredezni kezd. Egy kicsit megdörzsöli a szemét és rám pillant. -Jó reggelt! -köszöntött és megsimogatja a karomat. -Szia!- mondtam neki és boldogan rá villantottam a mosolyomat. -Jól aludtál?- érdeklődött, majd lenyúlt oldalt és összekulcsolta a kezünket. Abban a pillanatban, ahogy hozzám ért jóleső bizsergés járta át a szívem és a gyomrom tájékát. -Aham.. -válaszoltam neki. A valóság olyan hihetetlennek tűnik, hogy alig merem elhinni, hogy ez mind megtörténik velem. Egy pillanatra lehunyom a szemem, majd újra kinyitom, hogy meggyőződjek róla, hogy nem álmodom. Eliot keze még mindig az arcomat simogatta, majd a vállamra siklott. Nézem, ahogy az ujjai végig szántják a bőrömet. Eliot érintése olyan megnyugtató volt a számomra, hogy azt kívántam bárcsak örökké így maradhatnánk. Egy halk sóhajt kíséretében mégis meg kellett törnöm a csendet. -Lassan indulni kéne. -suttogtam. -Igen….Tudom..- mondta Eliot, aki még mindig rajtam tartotta a szemét. Miközben eltávolodtam tőle éreztem, hogy még utoljára végig simit a hátamon, majd elenged. -Elmegyek lezuhanyzom.- jelentettem ki és elindultam a fürdőszobába letusolni.

A fürdőszobába lépve gyönyörködni kezdek az Eiffel toronyban. Ezután elindulok a zuhanyfülke felé és mielőtt beálltam volna hirtelen a mosdó feletti tükörbe pillantottam. Aztán megláttam Eliot tekintetét, ahogy végig vizslat engem a tükrön keresztül, majd közelebb lép. A férfi előre nyújtja a karját és hátulról átölel, majd a nyakamba csókol. Az egyik kezével a hasamat kezdi el simogatni, a másikkal pedig a karomat fogja.-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle közben megremegett a hangom a vágytól. Hiszen azt akartam, hogy folytassa amibe belekezdett.-Kívánlak és nem tudok betelni veled.-pihegte, majd maga felé fordít és a szemebe néz. A derekamnál fogva őrült szenvedéllyel megcsókolt.Aztán hirtelen eltávolodott tőlem és az ujjaival megsimogatta az arcomat.-Mivel szorít az időnk ellen kell állnom a csábításnak.-majd arcon csókolt engem. 

Mire leértünk a szálloda éttermi részlegére már eléggé sokan lettünk. Az emberek itt-ott megálltak a megterített svédasztaloknál és szedtek maguknak az ételekből. Az orromat azonnal megcsapta az isteni sültek és sütemények illata. Én is a kezembe vettem egy nagyobb tányért és kiszolgáltam magam. Szedtem egy kis rántottát sült virslivel és kiegészítettem a menüt pár zöldséggel. -Ennyi?-hüledezett Eliot. -Mit csodálkozol? Hiszen meséltem neked a repülőn, hogy milyen életmódot folytatok.-mosolyogtam rá közben megsimogattam a borostás arcát. -Ó, tényleg már emlékszem rá.-majd elvette a kezemet az arcáról és csókot lehelt a kézfejemre. Mindjárt elájulok, hogy lehet ez a pasi ennyire édes? Az ablaknál találtunk egy kis zugot, így rögtön oda sétáltunk. Letettük az asztalra a kajánkat és elkezdtünk enni. Eliot felém nyújtott egy kis macaront meg egy szőlőszemet. Aztán megkínált egy kis croissant-el.-Jól van már a végén még túl sokat eszek.-mondtam neki nevetve.-Ígérem ettől nem fogsz elhízni.-közben a szám elé tartotta a következő szőlőszemet.-Hmm..-falatoztam. Miután megettem a szőlőt gyorsan feltartottam a tenyeremet.-Várj! Valamit tudnod kell rólam.-szólok mielőtt Eliot egy újabb finomsággal kínálna. A férfi visszahúzza a kezét és figyelni kezd.-Amikor beindult a zenei karrierem időközben kialakult nálam egy igen súlyos bulimia.Olyan durva étkezési zavarom volt, hogy mellette majdnem alkoholistává váltam.Akárhányszor étkeztem utána sokat hánytattam magamat.Miután kiderült számomra, hogy alkoholtól még könnyebben tudok hányni,így hamar rászoktam arra is. A legdurvább az volt, amikor a turné alatt annyira túltoltam a dolgot, hogy orvost kellett hívni. Infúzióra kötöttek és kényszerpihenőre küldtek. Viszont csak 2 napra. Aztán minden kezdődött elölről, egy szóval: ördögi kör volt.-sóhajtottam. Eliot ismét előre nyúlt és együttérzően megszorította a kezem.-Réka igazán sajnálom. Nem tudtam, hogy ilyen gondod volt.-mondta. -Aztán az egyik fellépés után elmentünk a stábbal és az exemmel Budapest legelőkelőbb éttermébe vacsorázni.Ne tudd meg mennyire dugig ettem magam, aztán fogtam magam és addig hánytam, amíg össze nem estem a kimerültségtől. Az egyik lány talált rám a mosdóban, aki annyira megrémült, hogy rögtön kihívta a mentőket. Ezután bent tartottak a kórházban és elvonóra akartak küldeni engem. Szerencsére a menedzserem a hír hallatán időben kapcsolt és kimentett a helyzetből, már amennyire tudott.. Aztán végül elvittek engem Lillafüredre és ott hevertem ki az elmúlt időszakot. Igor akárhányszor be akart jönni hozzám látogatóba, nem engedték be. Azért nem engedték be, mert egyből megtagadtam a látogatását. Soha többé nem akartam vele találkozni. Annyira fájt a szívem, hogy nem bírtam volna a közelében lenni. A másik ok pedig az volt, hogy annyira szét voltam csúszva, hogy alig ismert volna rám. -számoltam be Eliotnak. A pasi nem menekült el és nem mondott kritikát a dologról. Egy kis idő múlva végre megszólalt: -Réka…Te egy igazi harcos vagy, de tényleg.- mondta. -Oh… Hát erre nem is tudom mit mondjak.- egy kicsit zavarba jöttem és oldalra néztem. Eliot továbbra is a kezemet fogta az asztalon és kitartóan végig hallgatott engem. -Réka…- mondta a nevem és bátorítóan rám mosolygott. Egy darabig így ültünk, majd nagy bánatomra Eliot levette a kezemről az övét. -Őszintén mondom neked, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenen átmentél. Köszönöm, hogy elmondtad.- közben megfogta a kávéját és beleivott. Hűha,én meg rögtön folytatom a reggelit, mert már tutira kihűlt a rántottám. 

A reggeli után felmentünk a szobába, majd gyorsan összeszedtük magunkat és azonnal Martin keresésére indultunk. Útközben megbeszéltük, hogy inkább felszállunk a metróra, mert így gyorsabb lesz a közlekedés. Már megállóból láttuk a teli zsúfolt metrót, mely pont ebben a pillanatban robogott elénk a sötét alagútból. Amikor megállt a vonat, emberek milliói szálltak le- majd fel a járműre. Nekünk egy pillanatra elakadt a lélegzetünk a párizsi nyüzsgés láttán. Ennyi embert még soha életemben nem láttam. A pesti élethez képest háromszor annyi utas volt jelen a helyszínen. Gyorsan belekapaszkodtam Eliot karjába és felszálltunk a metróra. Útközben leültem az egyik ülésre, a pasi pedig velem szembe állt és nyomkodta a mobilját. Én meg végig Őt néztem és gyönyörködtem a látványban. Imádtam amikor az izmos karja megfeszült a korlátban és néha hozzáért a térdemhez a lába. A férfi minden mozdulata magabiztosságot és határozottságot sugallt. S ez a dolog annyira lenyűgözött engem, hogy nem találtam rá szavakat. Amikor Eliot hirtelen rám pillantott, azonnal elkaptam róla a tekintetem. Aztán fél szemmel láttam, hogy elvigyorogta magát, úgyhogy tuti lebuktam. Máris megérkeztünk a megállóhoz, így leszálltunk. Ahogy felmentünk az aluljáróból rögtön elénk tárult Louvre épülete. Izgatottan kaptam elő a mobilomat és azonnal lőttem róla egy fotót. Aztán Eliot után rohantam, mert ez a pasi totál le hagyott engem. 

Miután beléptünk a Louvre kapuján, a szívünk tele lett izgalommal és reménnyel. Már alig várom, hogy találkozzunk Martinnal. Irina már biztosan ki van idegileg, hogy mikor érkezünk haza.Mivel óriási volt a tömeg Eliot előre nyújtotta a kezét, hogy megfoghassam. Amikor a kezünk összefonódott hatalmas boldogság önti el a szívem és úgy érzem mellette teljesen biztonságban vagyok. Mosolyogva bólintottam neki és elindultunk az emberek közé. Míg mentünk én addig gyorsan körbe néztem, hátha kiszúrom Martint. Azonban minden erőfeszítésünk ellenére se találtuk meg a férfit. Így sóhajtva leültünk az egyik padra és a földre szegeztük  a tekintetünket. Aztán valaki hirtelen elénk lépett és üdvözölt minket. -Sziasztok!- amikor felnéztünk Martin állt előttünk. Egy pillanatra elállt a lélegzetem is. -Úristen tesó!- Eliot egyből felkelt mellőlem és átölelték egymást a bátyjával. -Szia Martin!- köszöntem neki, amikor engem is átölelt. -Ügyesen megtaláltatok engem.- dicsért minket. Én meg azonnal elengedtem Eliot kezét nehogy gyanút fogjon Martin, de már késő volt. -Hűha! Látom ti már össze is melegedtetek az út során. -közben megveregette az öccse vállát. Eliottal azonnal elengedtük egymás kezét. -Csak a tömeg miatt volt, hogy ne veszítsük el egymást. -magyarázta Eliot, kevés sikerrel. -Aha…- mondta Martin, de látszott rajta, hogy nem hisz neki. -Akkor indulunk? Túl nagy a tömeg és ki szeretnék már menni. -próbáltam terelni a témát, de Martint nem lehetett eltéríteni. Eliot mellé állt és séta közben elkezdte faggatni az öccsét. -Mesélj öcsike, sikerült már… -én meg a szememet forgattam, hogy ezek ketten mindjárt ki fognak engem beszélni.

A reptéren minden úgy ment, ahogy megterveztük. Miután felszálltunk a géppel Martin mellettem ült, mintha Ő lenne Eliot. Az öccse pedig előre kapott helyet, így távol volt tőlünk. Útközben Martin megkocogtatta a vállamat, én meg kivettem a fülemből a fülhallgatót. -Igen?- kérdőn néztem rá. -Figyelj, ha jól látom… Ti most jártok?- faggatott a pasi. -Nem járunk. -vágtam rá gyorsan, de Martint nem lehetett hidegen hagyni. -Csak azért kérdeztem, mert szerintem tök jól álltok egymásnak. Szépek vagytok és helyesek. Eliotnak mindig is olyan csajt képzeltem el, mint Téged. Bár titkon reménykedtem benne, hogy egyszer felnyitod a szemed és meglátod öcsémben a szépet. -vigyorgott rám. -Martin!- szóltam rá. -Mesélj már, túl vagytok a nagy tűzkeresztségen? - kérdezte tőle Martin közben elsétálnak mellettem. Én meg inkább rájuk hagytam az egészet és elkezdtem tárcsázni Irinát.

Irina a fellegekben volt, miután megtudta a hírt. -Úristen Réka! Ti annyira, de annyira ügyesek vagytok! Büszke vagyok rátok!- örvendezett a barátnőm. Még mindig a repülőtéren vagyunk és arra várunk, hogy végre becsekkoljunk. -Martin nagyon boldog lesz, hogy láthat téged.- közöltem vele, majd intettem Eliotnak, hogy errefelé jöjjön a kávékkal. Martin is visszatért pár szendviccsel a kezében. -Jól van drágám most elköszönök Tőled! Hamarosan otthon leszünk!- ígértem neki. -Vigyázzatok magatokra!- mondta a barátnőm. -Vigyázunk! Alig várom már, hogy együtt lehessünk. -mondtam neki izgatottan, hiszen nagyon hiányzik már a közös munka és a csajos csevej.  -Szia Réka! Millió puszi!- búcsúzott Irina. -Szia Irina! Ezer csók!- és letettük a telefont. -Jó sokáig beszélgettek. - nézett rám Martin. -Ó, Martin! Irina már most attól boldog, hogy itt vagy velünk.- öleltem át. -Már nagyon hiányzik Irina. Ha otthon leszünk, nem akarok várni az esküvővel. Azonnal feleségül akarom Őt venni.- közölte velünk. Miközben vártuk a beszállást egy kicsit elbeszélgettünk, én meg időközben beültem Eliot ölébe és úgy társalogtunk tovább. -Ha hazaértünk megünnepelhetjük a visszatérésedet. -javasolta az öccse. -Persze! Már csak azt kéne! -nevetett fel könnyedén Martin. -Nekem jobb ötletem van. Legyen babaváró buli és derüljön ki a baba neme!- dobtam be nekik. A fiúk egymásra néztek, majd vissza rám. -Réka.. Nem tudjuk leszervezni 24 óra alatt. -csóválta a fejét Martin. -Dehogynem. Megvannak a kapcsolataim.- kacsintottam rá. -Ha Te mondod…- és ez azt jelentette, hogy nyugodtan megrendezhetem a partit.

Amikor hazaértünk Budapestre először engem vittek házhoz a srácok. Félóra múlva már ott álltunk a lakás előtt és kiszálltunk a kocsiból. Míg Martin hátra ment a csomagtartóhoz kivenni a táskámat, addig Eliottal búcsúzkodni kezdtünk. -Hát akkor ennyi volt. -sóhajtotta. -Örülök, hogy együtt voltunk pár napig. -vallottam be neki. Eliot felém nyúlt, majd megfogta a kezemet. -Ha bármikor szükséged lenne rám, nyugodtan keress fel. Hiszen már tudod a számomat. -közölte. -Mindenképpen.- bólintottam neki. Aztán Eliot közelebb lépett felém, majd az egyik kezével lassan megérintette az arcomat. Mélyen egymás szemébe néztünk, aztán Eliot ajkai felém közeledtek és végül szenvedélyesen megcsókolt engem. Természetesen viszonoztam neki a csókot és alig akartam elszakadni tőle. Ezután szépen lassan leváltunk egymás ajkairól és felkaptam a földről a táskámat. -Hiányozni fogsz.- mondtam neki. -Te is nekem,de mondom bármikor szükséged lenne rám…- fejezte volna be, de én közbe vágtam. -Felhívlak ígérem!- mondtam neki. Mielőtt kinyitottam volna a kaput, még visszanéztem Eliotra, aki bátortalanul integetni kezdett nekem. Én is intettem neki kulccsal a kezemben, majd beléptem a kapun. Miután bezáródott a kapu, háttal neki támaszkodtam és nagyokat sóhajtottam. Ennyi volt…. Vagy mégsem? Fogtam magam és odamentem az ajtóhoz, majd kinyitottam a lakást. Amikor beléptem felkapcsoltam a lámpát és beindítottam a légkondit. Ledobtam a cuccaimat a földre és lehuppantam a kanapéra. Pár percig még filóztam magamban, aztán felkeltem a bútorról és elkezdtem hívni Eliotot. Nem kellett sokáig várnom, a második csörgés után Ő rögtön felvette a mobilját. -Szia!- köszönt bele. -Szia! Figyelj nem tudom, hogy mi legyen ezek után, de aztán átgondoltam a dolgot. Miért ne próbálhatnánk meg? -kérdeztem tőle. -Ezzel azt akarod mondani, hogy igent mondasz a randinkra?- kérdezte reménykedve. -Végülis…- kuncogtam. -Akkor most pénteken ráérsz? -érdeklődött. -Munka után egyből. -válaszoltam. -Jól van, akkor érted megyek a stúdióhoz. Akkor hamarosan tali! Addig vigyázz magadra és pihenj sokat.- mondta. -Rendben és Te is vigyázz magadra!- és mielőtt letettük volna a telefont Eliot gyorsan hozzátette. -Majd öltözz ki, mert jó kis helyre megyünk.- reklámozta. -Rendben. Köszönöm az elmúlt pár napot. -hálálkodtam. -Én is. Jó éjszakát! -búcsúzott. -Jó éjt neked is! -köszöntem el és ezzel kinyomtuk a vonalat. Már alig várom az első randinkat Eliottal. De egy biztos: a párizsi kalandunkat soha nem fogom elfelejteni. 

Réka sorozat hamarosan....