Irina 40. fejezet

40. Fejezet

Sorsfordító lángok

Öt nap múlva lesz az esküvőnk Martinnal. Tegnap délután megbeszéltük Líviával, hogy mégsem fújjuk le a lagzit. Milla és Ábel is átjöttek Líviához vendégségbe, így velük is összefutottunk. Melina és Max egyfolytában rajtam lógtak,ezért elmentem a gyerkőcökkel játszani a kertbe. Martin pedig Ábellel és Millával üldögéltek a teraszon. Láttam rajtuk, milyen büszkén néznek minket. Melina a szoknyámba akaszkodott, Max meg minden áron rám akart mászni. -Jól van gyerekek, egyszerre csak egy másszon rám.- nevettem rajtuk. -Neem.- kiabálta Max. Melina meg állandóan elesett a bátyja miatt. -Max nézd mit csináltál a húgoddal.- szóltam rá és felkaptam a kislányt. -Irina!- sírt a kislány. -Nem kell sírni itt vagyok.- vigasztaltam és magamhoz öleltem. Ebben a pillanatban kaptam el Martin tekintetét, aki engem nézett. Boldogan rá mosolyogtam, ő pedig csókot dobott nekem. “Szeretlek!” olvastam le a szájáról. Aztán Melina fogta magát és ráugrott a mellkasomra. -Au!- mondtam nevetve.

-Ebéd!- kiabálta felénk Milla, így gyorsan felkeltünk a gyerekkel a földről és a pavilon irányába sétáltunk. -Éhes vagyok!- kiabálta menet közben Max. -Mindjárt eszünk.- közöltem vele boldogan és mire odaértünk a gyerekek azonnal elengedték a kezemet. Kár, hogy ilyen gyorsan véget ért a móka, hiszen olyan jól éreztem magam. Annyira bájosak ezek a gyerkőcök. Amikor Melina megpuszilta az arcomat, hirtelen megmozdult bennem a vágy, hogy én is Anya szeretnék lenni. Most egy kicsit irigylem Ábelt. Mivel kétszer már elvesztettem a babáimat,most egy darabig szüneteltetem a dolgot. Martin mindig azzal bíztat, hogy ne adjuk fel. Remélem egy nap tényleg szülővé válhatunk. Amikor leültem a helyemre éreztem, ahogy Martin megfogja a kezemet az asztal alatt. Aztán a combjára helyezte, majd többször felemelte és megcsókolta. Aztán a fülemhez hajolt és ezt súgta.- Jól állnak neked a gyerekek. Nagyszerű Anya lennél.- búgta nekem, erre meg jól elpirultam. -Oh…- csak ennyit tudtam kinyögni. Sose gondoltam volna, hogy ennyire jól ki fogok jönni a gyerekekkel. Ahogy elnéztem a többieken mindenki gondtalan és boldog volt. Milla és Ábel egymás mellett ülnek és percenként rászólnak a gyerekekre közben egymásra kacsintanak.Lívia a férjébe karolva meséli a családi és baráti történeteket. Léna meg másodpercenként szed valamit a tányérjára. -Vegyetek Ti is, hiszen isteniek az ételek.-dicsérte magát.Miután végignéztem ezen a családi idillen azonnal Martinra pillantottam. Egy darabig így néztem, aztán a pasim észrevette, hogy Őt figyelem. -Mi az?- kérdezte vigyorogva. -Semmi csak Téged nézlek.- válaszoltam neki. -Engem? Miért?Ennyire jól nézek ki?- kérdezte suttogva. Erre halkan fel kuncogtam.- Aha.- válaszoltam neki, közben Martin felkapta a tányérjáról az epret és felém tartotta. Én pedig egy kicsit oda hajoltam, hogy bele tudjak harapni az eperbe. -Hmm…Finom.- mondtam neki miután megettem a gyümölcsöt. -Akkor jó.- köszörülte meg a torkát. -Kaphatok még?- néztem rá ártatlanul. Martin elvett még egy epret és ezúttal érzékien haraptam bele. A pasi enyhén kinyitotta a száját és visszafojtott lélegzettel nézte, hogy mit művelek. Miután megettem az epret az ajkaimhoz érintettem a mutató ujjamat, majd lenyaltam róla a nedvességet.Martin azonnal a fülemhez hajolt.-Irina…Mit csinálsz?- kérdezte tőlem. Én pedig pajkosan a szemébe néztem és ezt válaszoltam neki. -Csak élvezem a finom falatot.- aztán megérintettem az orra hegyét, Ő meg mosolyogva visszahúzódott a helyére.

Ebéd után egy kicsit még elbeszélgettünk, aztán hirtelen elkezdett csörögni a mobilom. Martin egyből felkapta és arrébb tette az asztalon. -Hé! Mi van ha valami fontos?- kérdeztem tőle. -Ma nincs munka.- jelentette ki, majd huncut mosollyal csókot adott nekem. -Hát jó… -sóhajtottam. Aztán beletörődve eszegettem a tortát, majd ismét meghallottam a telefon csörgést. -Martin kérlek, legalább Te vedd fel!- kérleltem Őt. -Jól van Irina, de akárki is az, gyorsan rendezd le.- és ezzel a kezembe nyomta a mobilomat. Gyorsan felálltam az asztaltól és elvonultam a többiektől egy csendesebb zugba. -Tessék?- szóltam bele. -Szia bébi!- köszöntött egy ismerős hang.-Ben? Mit akarsz?- feldúltan kérdeztem tőle. -Téged.- búgta a vonal másik végén. -Kérlek szépen hagyj engem békén. Ezt az egészet már lezártam veled, úgyhogy kérlek többet ne keress engem.- mondtam neki. -Nem adom fel, nekem akkor is Te kellesz. -jelentette ki határozottan. -Ben! Esküszöm már nem szeretnék Tőled semmit, csak egy egyszerű botlás volt.- próbáltam nem feltűnően kiabálni vele, de fél szemmel láttam, hogy Martin azonnal felfigyelt rám. -Jól van bébi, akkor tudod mit jelent ez. Ha nem vagyok már ennyire fontos neked, akkor megkapod a magadét!- fenyegetett. -Ben! Mikor fogod már fel végre, hogy az égvilágon semmit, sem szeretnék tőled? -istenem miért ilyen gyenge elméjű, de tényleg… -Jól van Irina, akkor ezt megjegyeztem…- szinte fenyegetés volt a hangjában. -Mit jelentsen ez?- ijedten kérdeztem tőle. -Majd meglátod babám, addig is éld a csodás életedet. Na puszi!- ezzel Ben kinyomta a vonalat. -Ben! Hallod? Nehogy ki…nyomd..- sóhajtottam. -Ki volt az?- kérdezte a hátam mögött Martin. -Semmiség.- vágtam rá ingerülten. -Irina! Ki volt az?- fordított maga elé a pasim. -Ben volt az.- nyögtem ki neki az igazat. Martin hirtelen gondterhelt arcot vágott. -Istenem, mikor fog már leszállni rólad?- kérdezte az ég felé, majd lenézett rám. -Mindenáron vissza akar szerezni engem. Nem kellett volna lefeküdnöm vele… -ismertem be neki. -Kitalálunk majd valamit.- ígérte Martin és megöleltük egymást.

Másnap délután olyan sok munka érkezett be, hogy alig győztünk dolgozni. A többiek meg annyira aranyosak voltak, hogy hoztak nekem kávét és ebédet a közeli étkezdéből. -Köszönöm srácok!- intettem feléjük boldogan és elkezdtem ebédelni. Pár pillanat múlva Szonja szelíden bekopogtatott hozzám.-Szia gyere be!- szóltam neki, hiszen a félig nyitott ajtónál megláttam az árnyékát. -Szia Irina! Jó étvágyat. Valami telefonszám hívogat és fenyegető hangnemben kiabál velem. -mutatta felém a mobilját. -Add csak!- nyúltam felé és elvettem tőle a telefont. -Nem ismerem ezt a számot, biztosan valaki betyárkodik.- vontam meg a vállam. -Nekem azt mondta az előbb, hogy ki akar téged nyírni.- bökte ki, én erre majdnem félrenyeltem a kaját. -Hogy miii?!- döbbentem le. -Félelmetes volt a hangja.Konkrétan én is megijedtem.- számolt be az asszisztensem. Csak egy valaki lehet, és az Ben. Azonnal felálltam a helyemről és félre toltam az ebédemet. -Indulok Martinhoz.- közöltem vele és máris átszaladtam a szomszéd irodába. Amikor odaértem majdnem feltörtem az ajtót, úgy rohantam be.-Szia Irina!- nézett rám csodálkozó tekintettel a pasim.-Van egy kis probléma, illetve inkább nagy probléma.- kezdtem bele. Martin felállt az asztaltól és felém jött. -Mi a baj Irina? Hiszen falfehér vagy, biztosan jól vagy?- kérdezte aggódva, majd megsimogatta az arcomat. -Ben megfenyegetett. Azt mondta megöl, ha nem leszek újra a barátnője.Most már az asszisztensemre is rászállt és rajta keresztül üzenget.- avattam be Őt. Erre Martin tekintete úgy elsötétült a dühtől, hogy azt hittem mindjárt nekimegy valaminek. -Istenem! Egyik nap engem is megkeresett, de mindig leráztam. -nézett rám idegesen. -Most akkor mit csináljunk?- kérdeztem tőle. Martin elkezdett fel-le járkálni az irodában.-Nem szabad annyiban hagyni, figyeljük, hogy mit lép erre. Az a pasas bármire képes.- majd odajött hozzám és megölelt. -Minden rendben lesz ígérem.- mondta közben megsimogatta a fejemet. Én meg olyan szorosan magamhoz öleltem, hogy alig kaptam levegőt. -Soha többé nem akarok nélküled élni.-mondtam a mellkasának. -Én sem, hiszen Te vagy a mindenem.-amikor ez a mondat elhangzott a szájából, hirtelen rossz előérzetem támadt.

Még aznap este elköszöntem Martintól a stúdióban és elindultam haza. Jó hosszú csókkal búcsúztunk és a lelkére kötöttem, hogy amint végzett siessen hozzám. -Addig főzz valami finom vacsorát.- pihegte két csók között. -Úgy lesz szívem.- ígértem neki és kisétáltam az irodából. Amikor kikértem az utcára azonnal beültem a kocsiba és elhajtottam onnan.

Főzés közben bömböltettem a Dua Lipa albumot és közben dalolásztam. Mindjárt készen lesz a csirke, már csak a salátát kell elkészíteni. Két pörgés között egyszer csak megcsörrent a mobilom. Boldogan vettem fel és beleszóltam. -Szia szívem! Mindjárt kész a vacsora..- folytattam volna a csevegést, de Martin helyett Réka szólt bele. -Irina! Tűz van a stúdióban és az előbb bent ragadtunk!- mondta hisztérikusan. -Tessék?- kérdeztem döbbenten közben levertem a konyhapultról a fedőt, ami hangosan csattant a földön. -Martin bent ragadt! Már öt perce keresik! Engem és a többieket sikerült kimenteni a stúdióból, de Martint senki sem találja meg!- mondta sírva. A kezem megremegett és majdnem leejtettem a telefonomat. -Figyelj Réka! Maradj ott ahol vagy, mindjárt indulok!- azzal a lendülettel kinyomtam a vonalat és máris a kocsihoz siettem.

Amikor odaértem kiszálltam a kocsiból és Martin nevét kiabálva rohantam a lángoló stúdió felé. -Martin!- kiabáltam és mielőtt beszaladtam volna az épületbe, az egyik tűzoltó pasas elkapott engem. -Hé asszonyom hova megy? -üvöltötte. -Bent van a vőlegényem!- kiabáltam neki. -Nem mehet be! Kit keres pontosan? -kérdezte. -Lehoczky Martin a vőlegényem! Istenem hol van?- válaszoltam neki közben ki akartam szabadulni a pasi szorításából. -Még a kollégáim keresik, de eddig nem akadtak a nyomára.- informált engem. -Úristen. -aztán a pasi elengedett, én pedig a földre roskadtam. Kétségbeesve sírtam, mert Martin eltűnt a tűzben. A szívem ezerrel dobogott, a bűntudat pedig gyötört engem, hogy nem tudok neki segíteni. A füst elkezdte fojtogatni a tüdőmet a könnyeim pedig marták a szememet. -Nem lehet! Nem tűnhetett el! -szakadt ki belőlem, ezután hatalmasat sikoltottam. Aztán Réka hirtelen ott termett mellettem és szorosan magához ölelt. -Nem lesz baj. Martin biztosan túléli. Szerintem valahova elbújt.- vigasztalt a barátnőm. -Nem…nem halhatott meg..-nyöszörögtem. Réka leguggolt velem együtt a földre és elkezdett ringatni. -Nem lesz semmi baj szívem. Martin egy erős férfi. Biztosan kimenekült.- mantrázta nekem. Istenem ez nem lehet! Nagyon remélem, hogy Martin túléli ezt a tragédiát és sikerül elmenekülnie.