Irina 4. fejezet

A teniszpályán

-Irina! Indulunk! -kiabált fel az emeletre Ábel. -Máris csak egy kis púdert teszek magamra! -kiabáltam lefelé. Úgy döntöttem, hogy elkísérem Ábelt a tenisz edzésére, így alig várom már ezt a napot. Egy kicsit kettesben lehetünk, remélem nem lesz ott Milla velünk. Bár, ha Kiara is ott van, akkor szinte biztosra veszem, hogy Ő is megfog jelenni. Erre a gondolatra a szívem is összefacsarodott. Sajnos egyre jobban érzem azt, hogy kezdem megunni ezt az egészet. Valahogy ki kell bírnom, maximum levegőnek fogom nézni Millát. -Irina! -Ábel egyre türelmetlenebbé vált. -Jövök már! -kiabáltam és elindultam lefelé.

A teniszklubhoz érkezvén egyre jobban görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudom, hogy mitől feszültem be. Olyan fura előérzetem van. Nem tudom szavakba önteni, amiket most érzek. Talán félelmet és reménytelenséget? Szomorúságot? -Irina! Kiveszed légy szíves az ütőket a csomagtartóból?  -nézett rám Kiara. -Persze! -és máris cselekedtem. Miközben kivettem az ütőket a csomagtartóból, hirtelen megláttam Millát és Martint a parkolóban. Mit keresnek ezek együtt? Bár eléggé hasonlítanak egymásra. Lehet, hogy a testvére? Ezért még jobban szemügyre vettem őket és láttam rajtuk, hogy önfeledten nevetgélnek. Milla párszor hozzáért Martin karjához és úgy nevettek tovább. Az egész helyzet furcsa volt számomra. Miközben magamban forrongtam az indulattól észre se vettem, amikor Ábel átkarolt engem. Besétáltunk a klubba és Ábel elindult átöltözni. Én pedig végig figyeltem Martint és Millát, ahogyan pacsit adtak egymásnak.

Egy ideje háttal támaszkodom a falnál és Martinra várok. Ingerülten az órámra néztem, hogy mikor végez már és amikor végre kisétált az öltözőből azonnal elé álltam. -Szia Irina! Hát te? Mit keresel itt? -kérdezte ledöbbent arccal. -Ábellel és Kiarával jöttem. Mit keres itt Milla? Ő a csajod? -kérdeztem tőle. Martinból pedig kiszakadt az önfeledt nevetés. -Most mit nevetsz? -néztem rá dühösen. -Te kis féltékeny.-közben megérintette az arcomat.-Milla nem a barátnőm, hanem az unokahúgom. -világosított fel Martin. Én pedig teljesen lefagytam. Ez a nő örökké kísérteni fog engem? -Egyébként meg mit keresel itt? -faggattam. -Ha eddig nem láttad milyen szerelésben vagyok: teniszezni fogunk. -Martin rám villantotta a huncut mosolyát. Hú ez a pasi, bárcsak tudná milyen hatással van most rám. Legszívesebben a nyakába ugranék és azonnal letolnék vele egy kört. -Akkor Millával is játszol? -kérdeztem tőle. -Irina! Kérlek nyugodj meg. Nincs miért aggódnod. Csak Ábellel és Millával fogok játszani egy-egy meccset. Ha nem akarsz velünk játszani, akkor ülj le az egyik padra. -mondta nekem. -Tudod mit? Én is mindjárt át öltözők csak várj meg itt! -kötöttem a lelkére. -Jól van. -vigyorgott.Éppen a cipőmet húztam fel, amikor Martin bekopogott az öltözőbe. -Bújj be! -amikor megláttam ki az egyből elmosolyodtam. -Azt hittem Ábel az. -haraptam be a számat. Martin fogta, majd bezárta az öltözőt. -Hát nem ő az. -vigyorgott rám Martin. -Mit csinálsz? -kérdeztem tőle ezután Martin közelebb lépett hozzám és megfogta az arcomat. Aztán hirtelen megcsókolt engem. Egy pillanatra elfelejtettem a körülöttünk lévő világot. Ez a csók most annyira váratlanul ért, hogy magam is meglepődtem mennyire jól esik. Éreztem, ahogyan a testem reagál az érintésére és szinte a lábam is beleremegett ebbe a csókba.

 Lassan felnéztem a faliórára és egyből pánikba estem. -Úristen! Ábel biztosan rám vár! Mennem kell! -mielőtt elrohantam volna felöltözni, Martin még megfogta a kezemet és magára rántott. Egy csókkal búcsúzott, majd utamra engedett. Gyorsan felöltöztem és próbáltam eltüntetni a nyomokat, nehogy észrevegyék a többiek, hogy más valakivel voltam. Egy órát töltöttem el Martinnal az öltözőben, így sietve mentem a pálya széléhez. Minél közelebb értem a pályához, annál lassabbra vettem a tempót. A túloldalról néztem, ahogyan Ábel gondját viseli Millának és a lány hálásan néz rá. Ábel párszor hozzáér az arcához és nagyon is jól tudtam mi fog következni. Ábel mindjárt meg fogja csókolni Millát. A látottaktól a szívem ezer darabjaira hullott. Azonnal meg kellett akadályoznom ezt a dolgot, így integetve siettem feléjük:-Ábel hát itt vagy! -kiabáltam neki a túloldalról. Amint Ábel meglátott engem azonnal levette Milla álláról a kezét, és láttam, hogy kicsit zavarba jött. Milla közben a földet kezdte el nézni. Nekem egyből lejött a szitu, de ennek ellenére én nyugodt maradtam:-Milla mi történt a lábaddal? -kérdeztem tőle. -Én… elestem és… -kezdett volna bele, de Ábel félbeszakította. -Milla annyira túltolta a teniszt, hogy majdnem eltörte a lábát. -mondta nekem szigorúan. Láttam, ahogy Milla összehúzza a szemöldökét és ránéz a pasimra:-Ez nem így volt. -mondta neki.-De igen! -csitította és közben Ábel megfogta a derekamat, majd magához húzott. Nem tudom, hogy valójában, hogyan történt a baleset, de nem tetszik ez nekem. Szemmel láthatóan megkönnyebbültem, de a szívem mélyén éreztem, hogy itt valami nincsen rendben.

-Akkor indulhatunk? -kérdezte Kiara amikor kiértünk a kocsihoz. -Én hazaviszem Millát! -kiabálta a húgának Ábel. Remek! -Engem meg ki visz majd haza? -tettem fel nekik a kérdést. -Majd én elviszlek! - közeledett felénk Martin. Hirtelen megdermedtem és nem jutottam szóhoz. Végül nagy nehezen kinyögtem. -Szó sem lehet róla! -tilatkoztam. Aztán amikor oldalra néztem Ábelék felé, akkor értettem meg igazán, hogy nincs más választásom. -Jól van Martin, te nyertél. -néztem rá. A pasi pedig önelégült mosollyal nézett rám. -Nem fogod megbánni. -súgta a fülembe. Este nyolcra értünk a lakásomhoz. Martin megállt a kocsijával, majd leállította a motort. Én pedig elbámészkodtam az ablakon. Próbáltam nem felidézni magamban a délutáni akciónkat. Bár így is nehezemre esett Martin közelében lenni. Halkan felsóhajtottam, ezzel remélve, hogy enyhül, majd bennem a feszültség. -Valami baj van? -kérdezte vezetés közben Martin. Fogtam magam és felé fordultam az ülésen. -Mit csinálsz a hétvégén? -vágtam közbe. A pasi felhúzta a szemöldökét, mivel váratlanul érte Őt a kérdésem. -Tudtommal nincsen programom.-válaszolta. -Átmegyek hozzád leckét írni. -dobtam be neki az ötletet. Közben megérkeztünk a lakásomhoz. -Irina tudod jól, hogy abból más lesz, mint tanulás. -mosolyodott el. -Komolyan tanulni fogunk.Becsszó! -ígértem neki. -Laura úgyis elutazik a hétvégén, akkor gyere át. -adta meg magát. -Rendben! Akkor szia! -majd az arcára adtam egy csókot és kiszálltam a kocsiból. -Szia!- köszönt utánam, majd be csuktam a kocsiajtót.