Irina 37. fejezet

Martin visszatér

Amikor reggel bementem az irodába egy csokor vörös rózsa várt az asztalomon. Mosolyogva felvettem és beleszagoltam. Aztán megnéztem a rajta lévő névjegy kártyát és Martin neve viritott rajta. -Istenem…- dünnyögtem az orrom alatt és azzal a lendülettel ki is dobtam a kukába a virágot. Feldúltan az asztalomhoz ültem és azonnal elkezdtem dolgozni. Egy óra múlva kopogtattak az ajtómon. -Gyere!- szóltam neki. Réka nyitott be az irodába. -Szia csajszikám!- üdvözölt. -Szia Réka!- örvendeztem és átöleltem a barátnőmet. -Készen állok a nagy fotózásra!- illegette magát. -Nagyon jól néz ki a hajad. Látom frissítetted a rózsaszín tincseket. -mutattam a hajára.-Igen, muszáj volt, már kezdtek kikopni.- mondta és leült a kanapéra. -Pár perc és máris összeszedem magam.-mondtam neki és közben kikapcsoltam a gépemet és lekapcsoltam az asztali lámpát. -Hé! Miért van ez a gyönyörű rózsacsokor a kukában? -kérdezte Réka. -Csak Martin küldte.- legyintettem a kezemmel és tovább pakolásztam. -Irina! Miről maradtam le? Mi történt köztetek?- érdeklődött a barátnőm. -Áh…Hagyjuk… Maradjunk annyiban, hogy most már kvittek vagyunk Martinnal. -nem is akartam tovább ragozni. -Irina!- szólt rám Réka és felállt a kanapéról. -Igen?- néztem fel a pakolásból. -Valami itt bűzlik. Mi történt valójában? És miért nincs itt napok óta Martin? Tudtommal Ő a főnökünk. Összevesztetek?- látom, ahogy gyanúsan méreget engem. -Figyelj Réka. Martin megcsalt engem, aztán én Őt. Szóval kvittek vagyunk.- zártam rövidre a témát. -Hogy micsoda?- döbbent le Réka. -Mit csodálkozol ezen? Tudjuk, hogy Martin milyen. Ha meglát egy nőt nem bír a vérével. -vontam meg a vállamat. -Ez nem lehet.-dünnyögte. -Ez az igazság.Na, téma lezárva indulás dolgozni! Különben sosem készül el az album borítód.-mutattam az ajtó felé és kimentünk az irodámból.

-Jól van srácok! Akkor mindjárt kezdünk! Szonja merre vagy?- kiabáltam utána. A nő máris mellettem termett és a kezembe nyomta a fényképezőgépet. -Ez a legújabb gép, nagyon szép képeket lehet vele lőni.- informált. -Végre megérkezett.- nézegettem a fényképezőgépemet. Három hete rendeltem és ma reggel hozta a futár. -Vilmos! Mikor érted már meg, hogy…- szólt neki Szonja és elsétált tőlem. Én pedig elkezdtem beállítani a masinát és izgatottan forgattam a kezemben. -Jó lesz a géped?- kérdezte egy férfi hang a hátam mögött. -Istenem! Legalább a munkanapomon hagyjál békében. Egyébként is miért jöttél vissza?- kérdeztem Martintól. -Hiányoztál.-és közelebb jött hozzám. Szembefordultam és amikor meg akart csókolni, azonnal elfordítottam az arcomat. -Nem csókolhatsz meg.- mondtam neki és eltávolodtam tőle. -Irina… Esküszöm az életemre, soha, de soha nem akartalak megbántani.- esküdözött. -Martin. Nem állok készen rád. Ezt már végleg elszúrtad.- mondtam neki. -Ha itt maradok és kitartóan végig nézem a munkádat, eljössz velem majd a jövő héten vacsorázni?- kérdezte tőlem. Megvakartam a homlokomat és sóhajtva válaszoltam neki. -Jól van, de csak egy vacsora és semmi több.- mutattam a mellkasára. Láttam, hogy Martin egy kicsit többet képzel bele.- Nem, szó sem lehet szexről. Nem lesz semmi romantika.- utaltam rá. -Rendben, majd meglátjuk.- és a hangja tele volt ígérettel. A szívem pedig egyre nagyobbakat ugrott. Istenem már megint mibe keverem magam? -Nem látjuk meg. Úgy vacsorázunk, mint két jó…barát..- nyögtem ki a végén. Martin megfogta a kezemet és maga elé húzta. A mellkasára helyezte a tenyeremet és ezt mondta. -Bárhogy is döntesz csak tudd: a szívem örökké érted dobog. -majd belecsókolt a tenyerembe és mélyen a szemembe nézett. Szinte zihálva vettem a levegőt, annyira vibrált köztünk a kémia. Úristen már most fel vinném magammal az irodámba. Viszont nem tehetem meg, mert haragszom rá. Illetve haragszom, de már nem annyira… Amióta lefeküdtem Bennel, úgy érzem kiegyenlítettük a számlát. Miközben Martin végig csókolgatta a karomat már egyre jobban beleremegtem az érzésbe.-Jól van, megadom magam.- mondtam neki és elhúztam a kezemet tőle. -Akkor jövő hét pénteken este nyolcra várlak a közeli olasz étterembe.- kacsintott rám, majd azzal a lendülettel eltávozott mellőlem. Szonja gondterhelten mellettem termett és a kezembe nyomta a mobilt. -Csak egy gyors ügyfél utána indulhat a fotózás.- mondta nekem. Én pedig sóhajtva felvettem a telefont, közben hátra néztem Martin felé, de Ő már nem volt a közelben.

Réka egyik slágere szólt a háttérben miközben Őt fotóztam. A stúdióban jó hangulat uralkodott és mindenki jól végezte a munkáját. Én pedig egyre jobb képeket lőttem a barátnőmről és elégedett vagyok a munkámmal. -Imádom! Gyerünk Réka, most pedig állj a székhez és tedd fel az egyik lábad. Igen. Úgy-úgy! Nem is kell neked mondanom! Tudod, hogy mire gondolok!- mondtam neki fotózás közben. -Jól van még egy kis szájfényt tegyetek Rékára!- szóltam oda az egyik sminkes lánynak. Adél fogta magát és oda szaladt Rékához. Én addig megnéztem a gépemen a képeket, majd oda mentem hátra a srácokhoz, hogy a tableten is megnézzem az alkotásokat. -Nehéz lesz választani. Réka nagyon jó modell. -mondta az egyik technikus. -Az biztos is. Jól van srácok! Még öt perc és folytatjuk! -kiabáltam a stábnak. -Irina! Valaki vár Téged az irodában!- újságolta Szonja. -Drágám, tudod jól, hogy munka közben nem lehet zavarni. -emlékeztettem.-Nagyon fontos!- nézett rám ártatlanul. -Jól van! Srácok tizenöt perc szünet!- kiabáltam nekik és láttam, ahogy Réka széttárja a karjait. Majd elmagyarázom neki később. Miután beléptem az irodámba hirtelen elkapott engem Martin és szenvedélyesen megcsókolt engem. Azonnal elhúzódtam tőle. -Te megőrültél?- kérdeztem tőle mérgesen. -Szívem, hát így kell üdvözölni a vőlegényedet?- kérdezte vigyorogva. -Nem vagy már a vőlegényem. Szingli vagyok, most már mindennek vége.- mondtam neki mérgesen. -Húh, tudtam, hogy ez a helyzet még bonyolultabbá teszi a dolgokat.- mondta rekedt hangon. -Te ittál?- kérdeztem tőle, majd megláttam az asztalon a whiskyt. -Miért is ne? De, most ez ne érdekeljen. Csak rád vágyom.- nyögte és ismét megölelt engem. -Martin!- szóltam rá és próbáltam elhúzni a fejemet tőle. -Miért nem csókolsz meg te ribi?- kiabálta nekem. -Mit mondtál?- remegő hangon kérdeztem ezután jól pofon vágtam. -Az vagy. Hallottam, hogy amint kidobtál máris Ben karjaiba menekültél….. Ő hívott fel engem, hogy már az övé vagy…. Micsoda bosszú… Ez igen…- lassú mozdulattal tapsolt meg Martin. -Már nem kavarok vele, csak egy éjszaka volt. Megmondom őszintén egy cseppet sem élveztem. -aztán összefontam a karomat a mellkasom előtt. -Hmm..Ennek nagyon örülök. Legalább rajtam kívül nincsenek jobb szeretők.- mosolygott rám. -Ábelt nem venném le a listámról. -szerintem most szúrtam szíven Őt ezzel a mondattal. Martin ismét a közelembe jött és felém magasodott. -Valóban? -kérdezte és megfogta a csuklómat. Aztán háttal fordított engem és a mellkasára vont. Martin mindkét kezemet átvette a bal kezébe, majd a jobbal elkezdte simogatni az államat. -És csókolt már úgy, hogy majd belehaltál a vágyba, hogy az Övé lehess? Érintett már úgy, hogy szinte lángra gyúlt a tested és remegett minden porcikád? Vajon tudta, hogy mik a gyenge pontjaid és úgy ingerelt Téged, hogy percenként kiabáltad a nevét?- búgta a fülembe közben az ujjaival végig szántott a kulcscsontomon. -Martin…- nyögtem a nevét. -Mondott valaha neked mocskos dolgokat a füledbe, miközben alig vártad, hogy magáévá tegyen Téged? És érintette már meg úgy a szívedet, hogy megfogadtad örökre vele akarsz maradni? Hmm? Irina válaszolj!- parancsolta. -Martin én…- nyöszörögtem. -Szóval nem.- mosolygott bele a fülembe, majd beleharapott a fülcimpámba. Úristen mindjárt meggyulladok ezektől a szavaktól. Martin tudja mivel lehet engem beindítani. -Martin!- kiabáltam a nevét. -Igen szívem?- súgta a fülembe. -Kérlek! -könyörögtem neki. -Még mit nem…- súgta a fülembe. Ez nem lehet igaz. -Mondd miért csinálod ezt velem? - közben lehunytam a szemem és elkezdtem könnyezni. Martin megfogta az államat és maga felé fordította a fejemet, közben még mindig háttal álltam neki. -Azt kérdezed miért teszem ezt veled?-suttogta izgató hangon. Egyre szaporábban vettem a levegőt. A mellkasom már hullámzott a vágytól felkészülve arra, hogy kirobbanjon belőlem minden érzés. -Kérlek!- aztán elcsuklott a hangom, miközben a könnyeimmel küszködtem. -Ígérd meg nekem, hogy soha többet nem fognak minket kísérteni az exek és a szeretők.Hűségesek leszünk egymáshoz és nem kavarunk másokkal. Nem lesz többé flörtölés holmi tánc tanárokkal és mindig szót fogadsz nekem…-búgta a fülembe.-Na milyen? -kérdezte. -Martin!- szóltam rá, de nem állt le. Aztán éreztem, ahogy a bugyimba nyúl. -Hmm…. Irina Te nagyon vágysz rám. Ugye?- kérdezte csábító hangon. -Martin…- nyögtem a nevét közben ismét lehunytam a szemem.Martin többször is megállt, majd újra kezdte.-Kérlek!- nyögtem neki közben belecsókolt a nyakamba. Totál készen állok rá, csak szeretkezzen már velem! Legalább tíz perce csináljuk ezt a dolgot és hirtelen eszembe jutott, hogy már csak öt percem van. -Martin! Öt perc múlva vissza kell mennem dolgozni. -emlékeztettem. -Elfogsz menni megígérem.- duruzsolta a fülembe és ismét beleharapott, majd megnyalta. Martin ujjai egyre gyorsabban köröztek rajtam, míg végül éreztem, hogy mindjárt elfogok menni. -Martin! Mindjárt elmegyek! -kiabáltam neki. Aztán Martin hirtelen levette rólam a kezét és eltávolodott tőlem. Na nemár!  -Ez mi volt? -kiabáltam rá. -Elkell menned, hát menj el!- mondta, majd megcsókolta a homlokomat és kiment az irodámból. Én meg ott maradtam az irodában teljesen felajzva a vágytól és azt hittem menten kikészülök ettől az érzéstől, ami bennem kavarog. Jesszus, most mit csináljak magammal? Teljesen bevagyok indulva. Gyorsan felhívtam Szonját a mobilomon. -Tessék?- szólt bele. -Adjatok még tíz percet! -parancsoltam és kinyomtam a vonalat. Ezután fogtam és gyorsan enyhítettem a feszültségemen.