Irina 34. fejezet

Végkimerülés

-Vigyázzatok magatokra!- búcsúzott tőlünk Milla.-Te is óvatosan vezess az úton!-mondtam neki, majd átöleltük egymást. Amikor beültünk a kocsiba még indulás előtt integettem Millának, aki mosolyogva visszaintett.Míg Martin kiállt a parkolóból, addig kiszóltam Millához.-Szia Milla!Üdv Ábelnek is!-a búcsú után vissza hajoltam az ülésre. -Na, jól érezted magad?-kérdezte a vőlegényem. -Nagyon és örülök, hogy köztünk Millával minden rendeződni látszik.-válaszoltam neki. -Ennek szívből örülök, de tényleg.-Martin rám mosolygott, majd továbbra is a vezetésre figyelt.

Visszajöttünk a stúdióba és mielőtt elvonultunk volna az irodába gyorsan főztünk egy kávét. Martin az egyik kezében a csészét tartotta a másikkal pedig böngészte a mobilját.-Szerencsére ma nincs sok melónk. Ma este lesz egy fotózás, aztán ennyi.-közölte velem. -Oké.-sóhajtva beleittam a kávémba. Martin egyszer csak rám nézett.-Baj van szívem?-érdeklődött. -Csak olyan jól éreztem magam délután, bárcsak tovább maradhattunk volna.-válaszoltam.-Hamarosan ott lesz az esküvőnk.-mosolygott. -Tudom, de olyan jó lett volna több időt együtt tölteni.-álmodozva néztem rá.Martin elém állt és megsimogatta az arcomat.-Szeretlek.-mondta ki hirtelen.-Én is szeretlek Téged.-ezután én is elkezdtem cirógatni az arcát.Majd Martin megfogta a derekamat és jobban magához húzott.Lassan közelített az ajkaimhoz, majd lágyan megcsókolt.A csók után hirtelen megfordított engem, majd háttal a mellkasához simultam.A férfi hátulról belecsókolt a nyakamba, majd a fülembe súgta.-Annyi mindent csinálnék most veled.-ingerelt majd a mutatóujjával végigsimított a kulcscsontomon.

 Pár perc múlva annyira kimerültünk, hogy Martin felmászott hozzám és mellém ült. -Ez jó volt.- jelentette ki. -Eszméletlen jó vagy ebben.- dicsértem meg őt. Martin megfogta az államat és végezetül jó nagy csókot adott.

Pár héttel később..

Az örömöt és boldogságot egy pillanat alatt felcserélte a félelem és a pánik. Ez nem lehet igaz. A mosdó kagylóra tettem a tesztet és sírva fakadtam. Martin az ajtó előtt állt, amikor kiléptem a fürdőszobából. -Mi az? Jaj ugye nem? -kérdezte aggódva. -Téves riasztás, lehet, hogy megint stresszelek. -sóhajtottam és megöleltem. Martin megsimogatta a hajamat, majd csókot lehelt rá. -Semmi baj, majd máskor sikerülni fog. -vigasztalt. -Minden amit vártam és reméltem hirtelen szertefoszlott. Mi lesz majd velem? -pityeregtem. -Kicsim, ne aggódj ezen. Lehet, hogy most okkal nem jött össze a baba. Ne legyél elkeseredve. -nézett rám. -Most már vágyom rá, Anya szeretnék lenni. Biztosan a sors büntet, amiért eddig nem akartam. -hüppögtem. -Jaj Irina ne beszélj már hülyeségeket. -simogatta az arcomat. -Ez az igazság. Ábel most biztosan örülne, ha rosszba lennénk- közben kifújtam az orromat. -Irina! Most állj le a negatív hozzáállással. Nem tesz jót neked. -szólt rám a vőlegényem. -Jól van.- közben reszkettem a karjaiban. Aztán Martin megfogta a homlokomat. -Szerintem Te lázas vagy. -aggódva nézett rám. -Nem…nem lehetek beteg az esküvőm előtt….-pánikoltam. -Nem leszel beteg.- mondta Martin ezután felkapott a karjaiba és felvitt a hálószobába.

-39.1 a lázad. Figyelj nem tudom mi lehet a baj, de biztosan a kimerültség okozza. Az is lehet, hogy vírus. Majd meglátjuk. -mondta Martin miután megmértük a lázamat. -Most már érzem, hogy egyre rosszabbul vagyok.- nyöszörögtem. Martin a homlokomra tette a vizes borogatást és tovább ápolgatott engem. -Holnap reggel….hívd…ki..az orvost…-pihegtem a láztól. -Még szép, hiszen fel kell épülni a nagy napra.- mosolygott rám. Martin egész éjjel mellettem volt és ápolgatott engem. Aztán hajnalra szépen lecsillapodott a lázam és lement 37.9-re. Reggel tízkor pedig 37.1 volt. -Lassan jól leszel, de még figyeljük. -sóhajtotta a vőlegényem miután megmértük a lázamat. -Oké…-sóhajtottam. -Kérsz valamit enni?- kérdezte közben átölelt az ágyban. -Ne gyere közelebb, mert lehet, hogy valami vírus.- toltam el magamtól. -Nem érdekel.- közben megcsókolt. Hát jó, ha ennyire beteg akar lenni, akkor hajrá. -Ha holnap nyavalyogsz a láztól nem tudom mit csinálok veled.- néztem rá szigorúan. -Én tudok egy jó ajánlatot. -vigyorgott rám. -Pasik…- mosolyogva sóhajtottam. 

-Irina magának vírusos fertőzése van, úgyhogy ágy nyugalom és sok folyadék.-közölte velem a doki, miután megvizsgált. -Elmentem volna magához doktornő, de a vőlegényem nem engedte.- néztem összeszűkült szemekkel Martinra. -Jobb is, hogy itthon maradt. Szóval felírtam pár gyógyszert, majd váltsák ki. Nos, akkor indulok is, mert várnak rám a rendelőben. -mondta a doktornő és felkelt az ágyam széléről. -Rendben! És köszönöm, hogy eljött.- néztem rá hálásan. -Jobbulást Irina! Martin örültem a találkozásnak. -ölelték át egymást. Amikor a nő kiment a szobából a vőlegényem karba tett kézzel nézett rám. -Nem tudom, hogy meddig kísértenek minket azok az exek.- nyögtem ki neki az igazat. Martin vigyorogva megérintette az orrát és leült mellém. -Miért vagy mindig ilyen féltékeny? Egyébként is Evolet csak egy régi barátom.- mosolygott rám. -Tudom jól, hogy az exed. Milla mesélte. -böktem rá a karjára. Martin forgatta a szemét, majd sóhajtott. -Jól van, de az már a múlt. Bevallom régen jártunk, de már barátok vagyunk. Mielőtt megismertem Laurát azelőtt volt. Na most már megnyugodtál? -nevetett Martin. -Nem. -és bebújtam a takaró alá. -Irina nemár!- próbált csikizni, de nem sikerült neki, mert teljesen elbújtam.

Estefelé elindultam zuhanyozni, hogy lemossam magamról a nyirkos izzadságot a testemről. Mivel egész nap az ágyat nyomtam, így ideje volt egy kicsit felfrissülni. Amikor beálltam a zuhany alá, akkor a meleg víz enyhítette az izmaimat. Közben próbáltam elfelejteni az elmúlt napok izgalmait. De amint elkezdett forrósodni a víz felcsapott a gőz és a pára, tudtam, hogy nem volt jó ötlet ez a fürdés. Éreztem, hogy felszökik a lázam ezért elkezdtem pánikba esni. Azonnal elzártam a csapot és kiszálltam a zuhanyfülkéből, majd olyan gyengeség fogyott el, hogy menten elájultam a fürdőszobában.

Amikor felnyitottam a szememet hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán éreztem, hogy egy nedves rongy van a homlokomon és pizsamában vagyok. Erőtlenül jobbra fordítottam a fejemet és megláttam a mellettem fekvő Martint. A jobb kezemmel megérintettem a kezét és megszorítottam. Martin egyből felnyitotta a szemét. -Irina! Hogy vagy?- könyökölt fel mellettem és megérintette a homlokomat. -Már jobban vagyok, csak gyenge.- válaszoltam neki. -Az a jobbik.- könnyebbült meg. -Miért mi történt? Arra emlékszem, hogy zuhanyoztam, majd elájultam. -idéztem fel neki. -Szívem nem szabad forró vízben fürdeni lázasan. Nem tudom mit képzeltél. -közben megsimogatta az arcomat. -Csak jól esett, de amikor megszédültem már nem volt annyira vicces.- vallottam be neki. -Ki kellett hívnom az orvost is és azt mondta, hogy kötözzelek az ágyhoz. -számolt be. -Bocsánat.- pirultam el. -Máskor ne csinálj ilyen butaságot.- nézett rám, majd megcsókolt.

-Úgy látszik, hogy még sem vírus okozta a lázadat. Hanem a kimerülés. Sokat hajszolod magad mostanság? -kérdezte tőlem Evolet. -Hát figyelj, sokat dolgozok és mellette szervezzük az esküvőnket.- közben rá vigyorogtam Martinra. Ő pedig karba tett kézzel állt az ajtóban.-Értem.- válaszolta a nő, majd megint irkált valamit a naplójába. -Nos, akkor fújjuk le a lagzit vagy mi legyen?- kérdeztem tőle. -Szerintem kiírlak betegszabadságra.- válaszolta. -Nem kell papír, én vagyok a főnöke. -mosolygott rá Martin. -Ó, értem. Nos, akkor kedves főnök úr Irina mától táppénzen lesz. -majdnem elnevette magát a nő. Tetszett neki ez az egész szitu. Amikor végzett az írással összecsukta a naplóját és felállt az ágy széléről. -Irina kérlek vedd komolyan, amiket mondtam neked.- nézett rám szigorúan. -Rendben.- mosolyogtam rá. Aztán Martin megfordult és kikísérte a nőt a szobából. Pár pillanat múlva visszatért a szobába a vőlegényem és bebújt mellém az ágyba. -Nos, akkor egész héten itthon leszel?- kérdezte tőlem. -Hát persze, nem hallottad az előbb?- kérdeztem tőle. -Igenis jól hallottam, szóval akkor nem színlelt a betegséged?- kérdezte viccelődve. Játékosan rácsaptam a pasi karjára és összefontam magam előtt a karomat. -Olyan lökött vagy.- kuncogtam. 

Pár nap múlva egyre jobban kezdtem erőre kapni, így ki tudtam menni az erkélyre olvasni. Leültem a székre és máris nekiálltam a könyvnek. Félóra múlva elkezdett csörögni a mobilom. Felkaptam és megnéztem ki hív. Ábel? Mit akar? -Szia!- köszöntem bele a telefonba. -Szia Irina! Hallottuk Millával, hogy nagyon beteg voltál.- kezdte Ábel. -Annyira nem volt súlyos, csak totál kimerültem.- tájékoztattam. -Ó, jól van hála istennek, hogy nem lett nagyobb bajod. Figyi csak azért hívlak, mert nemsokára itt lesz Milla szülinapja és meghívnánk titeket is.- újságolta. -Köszönjük szépen! Mindenképpen ott leszünk. -mondtam neki. -Irina és ne stresszelj az esküvőtök miatt. Minden oké lesz. Vigyázzatok magatokra! Szia!- búcsúzott az exem. -Szia!- mondtam neki majd letettük. 

Délután ötre ért haza Martin és kijött hozzám az erkélyre. -Hogy van az én kis betegem?- kérdezte közben megcsókoltuk egymást. -Most már jól vagyok. Egész nap olvastam és a levegőn voltam. -számoltam be neki a napomról. -Örülök szívem.- majd megcsókolta a homlokomat. -Most már nem vagy olyan forró. -lehelte a homlokomra.-Jól leszek szívem, nincsen semmi bajom.- nyugtattam. -A zuhanyzós incidensed óta, azért rendesen belém tetted az ideget. -idézte fel az emlékeit Martin. -Jól van ne haragudj már. Máskor nem csinálok ilyen butaságot.- ígértem neki. -Még szép, hogy nem fogsz.- közben a mutatóujjával megsimogatta az arcomat. -Hű nem vettem be a gyógyszert.- néztem az asztal szélén lévő bogyókra. -Hozok vizet.- mondta Martin és bement az erkélyről.

Mit mondjak, elég gyorsan eltelt ez a hét. Vasárnap este éreztem, hogy egyre jobban kezdek kicsattanni az egészségtől, így boldogan másztam be az ágyba Martin mellé. -Most már mehetek dolgozni.- jelentettem ki neki. -Péntek óta sokat javultál, úgyhogy örülök neki. -mosolygott rám. -Holnap sok meló vár rám?- kérdeztem tőle. -Nem vészes, viszont lenne egy igen komoly felkérés. Egy énekesnő menedzsere keresett fel minket egy album fotózás miatt.- közben Martin felhajtotta a laptopját az ölében. -Réka?- nevettem. -Igen, ez lett volna a poén.- vigyorgott rám. -Szuper! Ennek nagyon örülök! -örvendeztem. Már fejben elkezdtem tervezni Réka barátnőm album borítóját. -Olyan fotót fogok csinálni, hogy világszenzáció lesz.- dörzsöltem össze a tenyeremet. -Szeretlek!- hajolt felém Martin. -Én is szeretlek.- mondtam neki és megcsókoltuk egymást.