Irina 32. fejezet

A ruhaszalon

Remegő lábakkal állok fel a pódiumra és a tükör felé fordulok. Ez az első ruhapróba és soha nem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lesz. Milla és Réka közelebb jöttek hozzám és elkezdték vizslatni a ruhámat. -Hát szerintem neked a fedetlen váll jobb lenne. A dekoltázsodat pedig nyugodtan mutogasd, mert szépek. -tanácsolta nekem Réka. -Egyetértek. -bólogatott Milla. -Sziasztok! Itt vagyok, csak telefonáltam egyet.- mondta nekünk Rebeka, majd végig mért engem. -Mi ez a ruha? Neked nem ez kell. -mondta nő és azonnal megfogta a kezemet. Elvezetett a többi ruha közé és elkezdett válogatni. -Hmm… Ez talán jó lehet, meg ez is… Ó! Ez dögös! Ez is jöhet. -dobálta a karomba a ruhákat. -Nem bírom már tartani!- nevettem. -Egy utolsót még hadd dobjak rád. Jól van most már mehetsz öltözni!- sürgetett Rebeka. Miután felvettem az utolsó menyasszonyi ruhát még előtte a tükörben megcsodáltam magam. A ruha anyaga lágyan hozzásimult a bőrömhöz és csodásan kiemelte az alakomat. Azok az apró kristályok még különlegesebbé tették a díszítést. Úgy érzem megtaláltam az igazit. Izgatottan léptem ki az öltözőből és elindultam a lányok felé. -Ó! Istenem! Irina ez gyönyörű! -jött oda hozzám Réka. -Tényleg elbűvölő ez a ruha!- és Milla is el volt ragadtatva. -Ez a neked való ruha. Jobbat én sem tudtam volna adni neked. -mondta derékra tett kézzel Réka. -Milla mit gondolsz? Tetszeni fogok ebben Martinnak? -kérdeztem tőle. -Még szép! Szerintem már a lagzi alatt el fog téged rabolni a nászútra. -kacsintott rám. -Így legyen!- örvendezett Réka. -Akkor ez a ruha lesz!- kiabáltam Rebekának. A nő elém sétált, majd végig mért. -Tökéletes!- nyugtázta. Egyszer csak megszólalt Milla telefonja. -Egy pár pillanat, mindjárt jövök!- szólt oda nekünk és elvonult telefonálni. Mi addig Rékával gyönyörködtünk a ruhában. -Irina nehogy meggondold magad, mert én erre a ruhára teszem a voksomat. -mosolygott a barátnőm. -Pont olyan, amilyennek képzeltem.- nézegettem magam a tükörben. -Figyeljetek, nem baj ha most mindjárt bejön… -mielőtt befejezhette volna Milla a mondatot, pont akkor lépett be Ábel. Amikor Ábel meglátott engem a szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni. Emlékszem többször említette már a kapcsolatunk alatt a házasságot erre mit hoz a sors: egy másik férfihoz megyek feleségül. Hirtelen zavarba jöttem és nem tudtam merre nézzek. A pasi közelebb jött és ezt mondta. -Nagyon csinos vagy. Szerintem jól áll ez a ruha rajtad. -bókolt nekem, közben átkarolta Millát. -Ugye milyen szép? -faggatta a felesége. -Az.- mondta szűkszavúan miközben engem nézett. -Köszönöm. -suttogtam, majd ismét megnéztem magam a tükörben. Amikor a tükörből ránéztem Ábelre kiszúrtam, hogy megint engem néz és ahogy látom tetszik neki, amit lát. Miután megérintettem a ruha anyagát az ujjaimmal akkor döntöttem el, hogy megtaláltam a tökéletes darabot. Ebben fogok férjhez menni.

Mivel megvan tökéletes ruhám elindulok az öltöző felé. -Menj csak Milla mindjárt jövök!- közölte vele Ábel, ezután adott neki egy csókot. Milla ismét felkapta a mobilját és kiszaladt a szalonból. Szinte éreztem a hátamon Ábel tekintetét, majd bementem az öltözőbe. -Nem mész Milla után?- kérdeztem tőle a fülkéből, miközben elkezdtem átöltözni. Basszus nem bírom kigombolni a ruhámat. Sóhajtva húztam el a függönyt és kiléptem Ábel elé. -Segítesz kérlek? - és háttal fordultam neki. Amikor Ábel hozzám ért, egy kicsit megijedtem, hiszen olyan rég ért már hozzám. Mivel már nem járunk, így eléggé fura ez a helyzet. Mégis jól esett, amikor az ujjaival hozzáért a bőrömhöz. Gyorsan a mellkasomhoz kaptam és megfogtam a ruhát, hogy még véletlenül se essen le rólam. Éreztem amikor Ábel végig kigombolta a ruhámat, egy darabig rajtam volt a keze,majd ezt mondta. -Készen vagyunk. -jelentette ki. Én pedig felé fordultam és hálásan ránéztem. -Köszönöm. -és visszamentem az öltözőbe.

Miután átöltöztem a rendes ruhámba, a kezembe fogtam a kabátomat, majd elhúztam a függönyt. Ábel éppen a falat támasztotta és nyomkodta a mobilját. Amikor meglátott eltette a telefont. -Figyi, ha gondolod hazaviszünk.-ajánlotta fel. -Köszönöm. -sóhajtottam és magamra vettem a szövetkabátomat. Mielőtt elindulhattam volna a kijárat felé az exem elállta az utamat. -Irina, várj egy kicsit! Miért sieted el ennyire a házasságot?- láttam rajta, hogy őszintén kérdezi.-Ez nem a legmegfelelőbb pillanat, hogy elmagyarázzam neked. -válaszoltam és próbáltam kitérni előle, de Ábel nem engedte. -Kérlek, erre csak van valami magyarázatod.- közben a vállamra tette a kezét. Mélyen a szemébe néztem és csak ennyit mondtam. -Nem kötöm az orrodra.- válaszoltam neki, de Ő nem elégedett meg ennyivel. -Irina jól gondold meg ezt az egészet. Ha kényszerből kell hozzá menned…Biztosan van valami a háttérben, beszéltem Javierrel.Aggódunk miattad. -árulta el. -De jó! Akkor már mindent tudsz.Egyébként meg ne aggódjatok, mert nincs miért. -és azonnal levettem a kezét a vállamról, majd eltávolodtam tőle. -Igen, mindent tudok a megállapodásról. Tényleg ezt akarod? Miért nem vártok egy kicsit? -kérdezte őszintén. -Azért nem várunk, mert szeretjük egymást, meg az üzletnek mennie kell tovább. Nem húzhatom le a rolót. Amióta Martin megvette a stúdiót úgy érzem már nem az enyém a hely. Ha feleségül megyek hozzá, akkor talán újra önmagam lehetek. -böktem ki neki az igazat. -Ez hülyeség! -csattant fel Ábel. -Egyébként meg mióta érdekellek Téged? Hiszen gyűlölsz vagy sem? -derékra tett kézzel néztem rá. -Dehogy gyűlöllek! Jézusom Irina!- kapott a homlokához Ábel. -Akkor jó! -fordultam el tőle, de a pasi utánam nyúlt. -Irina!- szólt rám. -Igen?- sóhajtottam. -Ha tényleg szereted Őt, akkor áldásomat adom rátok. Csak ismerve Téged nem az a típusú ember vagy, aki elkötelezi magát más mellett.- emlékeztetett. -Na ide figyelj! Az emberek változnak, így én is. Az elmúlt években másképpen kezdtem el tekinteni az emberi kapcsolatokra. Végre megtaláltam az igaz szerelmet. Úgy érzem, Martin az, akire egész életemben vártam. Kérlek ne próbálj meg lebeszélni róla! Tudom jól, hogy mekkora fájdalmat okoztam neked a múltban. Sajnálom, amit veled tettem. Sajnálom, hogy megcsaltalak és lehettem volna jobb barátnő is. Hiszen a mai napig bűntudatom van emiatt, amit veled műveltem. Ha ezért tartanál vissza, inkább kérlek engedj el örökre… -könnyes tekintettel néztem rá.Ábel zsebre vágta mindkét kezét és közelebb jött hozzám. -Jól van Irina, megbocsátok.- mondta és megpuszilta a homlokomat, majd kisétált az öltözőből.

Az asztalnál ülve fülig érő szájjal bámulok ki az ablakon. A kezemben tartom a tollat és hátra van még egy halom papírmunka. Még mindig emésztem a tegnap délelőtti Ábel féle beszélgetést, hiszen végre megbocsátott nekem. Olyan könnyű lett a szívem és a lelkem ezáltal, hogy nem lehet letörölni rólam a mosolyt. Ez a jókedv még vőlegényemnek is feltűnt. -Valaki ma nagyon boldog. -jelentette ki miután belépett az irodába. -Igen.- mondtam ezután felálltam az asztaltól és megcsókoltam Őt. Martin megsimogatta a hajamat, majd szembenézett velem. -Megint terhes vagy?- tette fel a kérdést. -Jaj nem! -nevettem el magam. -Áruld el miért van ilyen jó kedved?- érdeklődött. -Képzeld kibékültünk Ábellel. -újságoltam neki a hírt. -Értem, ez szuper!- mosolygott rám Martin. -Csak ennyi? -kérdeztem tőle, hiszen nem is borult ki meg ilyenek. -Miért? Mit csináljak? Tomboljak mérgemben,hogy kibékültél az exeddel? - csóválta a fejét. -Igen. Esküszöm azt gondoltam, hogy pipa leszel rám.-vallottam be neki. -Nincs okom kiborulni, szóval ennyi.-kacsintott rám. -Egyénként annyira boldog vagyok, hogy Milla után Ábelel is sikerült kibékülni.- mosolyogtam.-Elhiszem, de végső soron annak örülök, hogy legalább a húgommal jóba lettetek.- megcsókolta a homlokomat.-Hmm.. Amiért ilyen jól viselted a hírt ezért megkapod a jutalmadat.- hajoltam a füléhez.

Másnap…

Amikor Martin kitalálta hogyan menthetjük meg a vállalkozásomat, először nem hittem a fülemnek. Alig kérte meg a kezem és máris feleségül akar venni. A cégnek a felét pedig megkapom, így részben az enyém lesz. Ennek nagyon örülök meg minden, de még vártam volna egy kicsit. Végülis Ábelnek igaza volt… Fáradtan felsóhajtottam aztán gyorsan elvégeztem a maradék papírmunkát. Hirtelen megcsörrent a mobilom, Nara az. -Szia!- szóltam bele. -Szia Irina! Ráérsz holnap délután kettőkor? Megtaláltam a tökéletes helyszínt! -mondta vidáman. Azonnal lecsekkoltam a naptáramat és ahogy látom tárgyalásom lesz Martinnal. -Figyelj megbeszélem a vőlegényemmel mindjárt visszahívlak!- ígértem neki. -Rendben! Szia!- köszönt el. -Szia!- és letettem a telefont. Az asztalra könyökölve a tenyerembe helyeztem a fejemet. -És még ez is. -sóhajtottam. Felpattantam a székről és elindultam Martin irodája felé. Az egyik üres irodát lefoglalta magának, így most Ő van benne. Kopogtam az ajtón és benyitottam. -Gyere!- szólt felém, majd intett, hogy telefonál. Karba tett kézzel neki támaszkodtam az ajtófélfának és egymást bámultuk. Martin le rendezte a telefont, majd ezt mondta. -Szia szívem! -köszöntött vidáman. -Szia! -és közelebb mentem hozzá. Adtunk egymásnak csókot, majd leültem a fotelbe. Egy darabig csendben ültünk és tördelni kezdtem a kezemet. Martin elém állt és megfogta az államat. -Baj van?- kérdezte lágyan. -Nara hívott az előbb és el kéne mennem megnézni az esküvői helyszínt. -válaszoltam neki. -Elkísérjelek? -nézett a szemembe. Mivel nagyon izgatott voltam a délután miatt nem volt más választásom. -Persze, mindenképpen!- mosolyogtam rá.