Irina 30. fejezet

Palermo

Egy ilyen zűrökkel teli időszak után, elhatároztam, hogy nem fogom üldözni a szerelmet. Engem nem érdekelnek a pasik. Most azért jöttem ide, hogy végre kikapcsolódjak és pihenjek egy jót. Réka a legjobbkor dobta be ezt a Palermo-i kiruccanást. Amióta megjöttünk tátott szájjal járom az utcákat és mindenre rácsodálkozom. Palermo egy csoda hely, hiszen gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. A város jellegzetes látnivalói közé tartozik a Normann Palota, melyet hamarosan megfogunk nézni Rékával. Imádom a helyi ételeket főleg a cassata nevezetű desszertet. Amikor megérkeztünk Réka azonnal a helyi cukrászdába invitált engem. Soha életemben nem volt még ilyen jó tavaszi szünetem, ezért örökre hálás leszek a barátnőmnek, hogy elhozott ide. Elhatároztam, hogy offline maradok egész héten, bár titkon még abba reménykedem, hátha rám ír Martin... Áh! Miket beszélek itt össze-vissza! Nem azért jöttem nyaralni, hogy végig siránkozzunk. Nekem felszabadultnak kéne lennem és élvezni az életet. Még egy darabig nézem a mobilomat, majd ledobom az ágyra.Gyorsan felkaptam a komódról a kalapomat és sietve indultam Réka után.

Imádom ezt az olasz életérzést. Ahogy a levegőt beszívom és lassan kiengedem, teljesen lenyugszom. Nincsen rohangálás, nincsen papírmunka csak én és a legjobb barátnőm vagyunk. Annyira boldog vagyok, hogy Réka elhozott ide. Való igaz totál csődbe ment a stúdióm, de mégis itt vagyok. Hátrahagytam mindent a legnagyobb káoszban és eljöttem Sziciliába. De komolyan ki csinál ilyet? Hát persze, hogy én! Soha életemben nem ugrottam bele ilyen őrült ötletbe a legnagyobb káosz közepette. Ábel is mindig a komfortzónájában mozgott a munkaterén. Martin se egy világjáró típus. Ahogy sétálok Réka mellett Palermo utcáin, szinte érzem, ahogy a város minden szépsége és bája magával ragad. A nap sugarai simogatják az arcomat, a lágy szél pedig finoman felkapja a hajamat. Amilyen időszakot átéltem az elmúlt félévben most jókor jött ez a kiruccanás. -Nos, drága barátnőm meghívhatlak egy isteni finom fagylaltra? Ismerek itt egy jó cukrászdát. -kérdezte Réka. -Nem kell rám költeni, hiszen mondtam már. - felelem neki. -Tessék? Valami kis madár csipog? Hallottad? Nem? Akkor menjünk fagyizni. -viccelődött a barátnőm, majd bementünk az egyik cukrászdába.

Még most sem hiszem el, hogy itt vagyunk. A tenger sós illata érződik a levegőben miközben a nap aranyló sugarai simogatják a bőrömet. Ahogy a távolba tekintek látom a naplemente lágy árnyalatait, mely egyszerűen varázslatos látvány! Réka még mindig el van veszve a Sup deszkáján, aki élvezettel sikongat a hullámokon. Én majd holnap próbálom ki, még egy kicsit felkészülők rá lelkileg. Ezt a Modello strandot Réka fedezte fel az interneten, ezért lejöttünk fürdeni egyet. Most itt vagyok a parton és hagyom, hogy a víz simogassa a lábamat. Jól bele kapaszkodom a lábujjaimmal a homokba és élvezem a pillanatot. -Húúú!- sikította Réka, amikor ismét felmászott a Supra. A partról integettem neki, de mire visszaintett volna megint leesett a deszkáról.Aztán felbukkant a feje és végre visszaintegetett nekem.

-Nagyon jól érzem magam! -szaladt felém Réka és belém kapaszkodott. -Örülök, hogy jó a kedved. -néztem rá boldogan. -Holnap tényleg gyere, mert eszméletlen jó. -közben megtaláltuk a helyünket és leültünk a földre.-Erről a hullámzásról öt millió dalszöveget tudnék írni, annyira inspiráló! -mondta Réka. -A tenger mindenkit inspirál. Nézd azt a naplementét! Az előbb gyönyörködtem benne! -mutattam a barátnőmnek. -Pont emiatt estem le a deszkáról, mert elkezdtem csodálni a naplementét. -kuncogott Réka. -Na tessék!- nevettem. -Nem hiszed el, de megéheztem.- mosolygott rám a barátnőm. -Menjünk együnk valami különlegességet. -pattantam fel a törölközőről és elindultunk a szállásra.

-Üljünk be ide!- mutatott az egyik étteremre Réka. -Ez drága. -világosítottam fel. -Akkor oda? -mutatott a következőre. -Réka! Komolyan ne szórd már a pénzt!- szóltam rá. -Haló? Valaki hallott valamit? Mert én nem. -viccelődött a barátnőm. Amikor az anyagiakon aggódok, ő mindig elvicceli. Annyira imádom, hogy így finanszírozza az utamat, de tényleg. -Köszönöm!- hálálkodtam neki. -Ezt meg sem hallottam. -közben átkarolt engem és tovább kerestük a potenciális “randi” helyünket. 

Végre megtaláltuk a tökéletes helyet, ahol megvacsorázhatunk. Réka útközben kiszúrt egy jónak tűnő pizzériát, így azonnal beültünk oda. A pincér egyből jött is az étlapokkal és a kezünkbe adta, hogy válasszunk valamit. - Szerintem kérek egy Aperol Spritz-et meg valami üdítőt. -mondta olaszul. -Nekem is ugyanez lesz. -mondtam a pincérnek angolul. -Na mi az Irina megkopott az olasz tudásod?- kérdezte. -Ne is mondd. Ezer éve nem használom a nyelvet. -sóhajtottam. -Nem baj itt majd gyakorolhatod az olaszt. -közben előkapta az étlapot és elkezdte böngészni. Pár pillanat múlva meg is találtam a tökéletes vacsorát. -Nekem caponata lesz. -jelentettem ki Rékának. -Hallod én is ugyanezt fogom enni. -kuncogott, majd elővette a mobilját. Láttam rajta, hogy teljesen elborzadt az arca. -Mi az Réka? Valami baj van?- kérdeztem tőle. Réka fogta magát és felállt az asztaltól. -Egy pillanat telefonálnom kell.- felmutatta az ujját és elsétált. Remélem nincs nagy baj.Aztán egy kis idő múlva visszatért Réka, akinek az arca fal fehér volt. -Mi történt Réka? -faggattam. A barátnőm az asztalra helyezte a mobilját, majd rám nézett.- Az a helyzet drágám, hogy elárverezik a stúdiónkat. -bökte ki. Azt hittem rosszul hallok. -Hogy mi? -értetlenkedtem. -Ennyi volt, kész vége. -Réka elcsuklott hanggal mondta. -Ez nem lehet. Ez…nem…lehet…- ismételtem. Rá könyököltem az asztalra és támasztottam a fejemet. -Most itt vagyunk a világ végén és munkanélküliek lettünk. -sóhajtotta. -A fene se gondolta volna, de tényleg. -mérgelődtem. -Elkell mondanom neked valamit. -szólalt meg egy kis idő múlva Réka. -Igen?- húztam fel a szemöldökömet. -Az a helyzet, hogy felkerestem Javiert, hogy segítsen rajtunk, de sajnos ők nem utaznak ebben a bizniszben. Illetve inkább külföldi cégeket vásárolnak vagy külföldiekkel társulnak igazán. -vallotta be. -A franca vele!- csattantam fel. -Ne haragudj!- nézett rám ártatlanul a barátnőm. -Nem neked mondtam, csak bosszant, hogy a srácok visszautasítottak minket. -duzzogtam. -Tényleg nagyon sajnálom. -láttam, hogy egy kicsit elsírta magát. -Ne sírj Réka! -felkeltem és odamentem hozzá megölelni. -Pedig olyan jó veled dolgozni! Imádok ott lenni a stúdióban! Mi lesz, ha új főnökünk lesz és kirúg minket? -siránkozott. -Nem lesz itt semmilyen új főnök, ameddig én vagyok a tulajdonos. Valahogy kinyomozom mi van ilyenkor. -ígértem neki és megpusziltam a haját. Szegény Réka már most jobban ki van borulva, mint én.

Ezt a nyaralást örökké a szívemben fogom őrizni. Most itt vagyunk a reptéren és várjuk, hogy felszállhassunk a gépre. Réka hozott nekem egy pisztáciás édességet és éppen azt eszegetem. Amíg várakozunk, addig egy pihenőben vagyunk és ott internetezünk. Elkezdtem intézni a stúdió dolgait távolról és rábukkantam egy igen érdekes email-re. Pár napja jöhetett, amíg elszakítottam magam a viághálótól. Egy munkaszerződés érkezett, amikor megnyitottam nem hittem a szememnek. Az állt benne, hogy továbbra is ott dolgozhatok, ha elárverezik a stúdiót. -Behalok!- kiáltottam fel. Réka rögtön mellettem termett. -Mi az? -kérdezte. -Kaptam egy munkaszerződést. Ez most komoly?- pislogtam. -Tessék?- Réka se hitt a fülének és kikapta a laptopot az ölemből. Ő is alaposan szemügyre vette a dolgot, majd felsóhajtott. -A stúdióra holnap fognak licitálni. Ami azt jelenti, hogy holnap este jelenésünk van és ott fog kiderülni ki veszi át a helyünket. -értelmezte a szerződést Réka. -Istenem… -sóhajtottam. Hát ez rosszabb, mint hittem.