Irina 3. fejezet

Ábel váratlan látogatása

Hála istennek ez a nap is véget ért! Az óra után fogtam magam és gyors léptekkel menekültem a teremből. Sajnos a parkolóba menet hallottam, ahogy Martin utánam kiált. -Irina! Várj egy kicsit! Valami fontosat szeretnék neked mondani! -kiabálta rohanás közben. Megálltam az autóm előtt és karba tett kézzel néztem rá. -Mi olyan életbevágó? Szeretnék hazamenni. Hosszú volt ez a nap. -közöltem vele. -Irina, csak szeretnék bocsánatot kérni. Én voltam a hülye, hogy kikezdtem veled. Nem volt szándékom kihasználni téged a múltkor. Sőt nagyon is jól éreztem magam veled a bárban. Tudom, hogy most ez a helyzet nem könnyű, de kérlek adj még egy esélyt. -pihegte a rohanás után. Megforgattam a szemem, majd ráböktem a mellkasára. -Köszönöm az őszinteséged, most viszont tényleg mennem kell. Vár a barátom. -mondtam neki, majd hátat fordítottam neki. Martin hátulról megfogott, majd a fülembe súgta. -Szeretném, ha megértenéd mennyire fontos vagy nekem. Remélem máskor nem fogsz elmenekülni előlem. - ezzel a mondattal engedte el a karomat. -Persze.-egy szavát se tudtam elhinni. -Nos, akkor holnap találkozunk! – felém intett a kezével és azzal távozott.

A szívbaj jött rám, amikor beakartam szállni a kocsimba. Ábel állt a kocsim mellett és mosolyogva közeledett felém. -Szia Irina! -majd megcsókolt. Totál zavarba jöttem, remélem nem látta Martint. -Szia! Miért jöttél ide? -kérdeztem tőle. -Nem úgy volt, hogy találkozunk délután? – emlékeztetett. -Ja, de.. -sóhajtottam. -Mi a baj? -kérdezte Ábel. -Hosszú napom volt, csak ennyi. -füllentettem. -Rendben, akkor haza vigyelek? Majd én vezetek. – ajánlotta fel Ábel és a kezébe dobtam a kocsikulcsot. -Vásárlás után, majd álljunk meg tankolni, mert kezd kifogyni a benzin. -mondtam neki, amikor beültünk az autóba.

A vásárlás után még megálltunk a benzinkútnál tankolni egyet. Én is kiszálltam, hogy vehessek magamnak egy magazint. Gyorsan beszaladtam a boltba és levettem az egyik női magazint, miközben lapozgattam neki mentem valakinek. -Bocsi! -néztem az illetőre. Abban a pillanatban teljesen lefagyott az agyam és nem jött ki hang a számon. Martin is elcsodálkozott, hogy mit keresek itt. -Irina! Te mit keresel itt? -kérdezte. -Ábel hazavisz engem, csak útközben tankoltunk. -számoltam be neki. -Értem. -elgondolkozott. -Egyedül vagy? -kérdeztem tőle. -A menyasszonyommal vagyok, csak elrohant a mosdóba. Gyorsan bökd ki, mit akarsz. -suttogta. -Én?? Nincs mondanivalóm a számodra! -majd azzal a lendülettel elfordultam tőle. -Irina légy szíves! Állj már meg! -parancsolta és a kezem után nyúlt. Amikor Martin megfogta a kezem elöntött a boldogság. Nem tudom, hogy miért. Talán elkezdtem élvezni a pillanatot, ahogyan rám figyel. Martin mellett teljesen biztonságban érzem magam. Ebben a másodpercben Ábel hangja szakította félbe a vágyakozásomat. -Irina! Merre vagy? -kérdezte. Martinra gyorsan egymásra pillantottunk, majd ő elindult az ellenkező irányba, én pedig ott maradtam a sorok között. -Itt vagyok szívem! -integettem neki. A mellkasomhoz szorítottam a magazint és visszanéztem Martin irányába, aki azonnal felszívódott.

-Hazaviszlek és akkor ehetünk valamit. -mondta útközben Ábel. A kocsiban ülünk és hazafelé tartunk. Testben itt vagyok, de fejben egészen máshol járok. Folyton Martinra gondolok és nem tudom kiverni a fejemből. Mit keresett a benzinkúton? Miért botlok a pasiba folyton-folyvást? Mit akar ez jelenteni? Annyira sok kérdésem van, hogy egyikre se találok választ. -Irina!? Itt vagy? -kérdezte Ábel közben megsimogatta a térdemet. -Ó, igen itt vagyok, csak jár az agyam mindenfelé. -válaszoltam neki. -Min gondolkozol? -érdeklődött. -Semmin. Fáradt vagyok. -próbáltam terelni a témát. Egyszer csak elkezdett rezegni a mobilja. A kijelzőn láttam, hogy Milla hívja. Istenem… Ábel kinyomta, majd tovább vezetett. -Mit akar tőled? -kérdeztem Ábeltől. -Biztosan nem éri el Kiarát, ezért hív engem. -vigyorgott. Ez a mosoly, ami kiborít engem, amikor Milláról van szó. Elhiszem, hogy gyerekkoruk óta ismerik egymást, de könyörgőm ez már több, mint baráti kapcsolat. Miért nem elég Millának Kiara? Miért kell mindig a pasimra rászállnia? Vagy már nem szereti Krisztiánt? Annyira idegesít engem ez a csaj! -Szerintem most már végre leszállhatna rólad. -közöltem vele. -Féltékeny vagy? -továbbra is rám vigyorgott. Ábelnek bejön, ha egy csaj féltékeny. -Nagyon. Túl jól ismeritek egymást és mindig ott vagy neki, ha baj van. -mutattam rá az igazságra. -Tudod jól, hogy Milla szinte családtag. Azért vigyázok rá, mert féltem őt. Ahogy Téged is. Mindketten fontosak vagytok nekem. -mondta. -Csak egy valaki lehet fontos a számodra és az én vagyok. Ábel komolyan hallod magad olyankor, hogy miket mondasz? -kérdeztem tőle mérgesen. Ábel lehúzódott az út szélére, majd leállította a motort. Aztán felém fordult. -Irina! Egyet jegyezz meg kérlek: soha ne szidd a húgomat és Millát. Ne, legyél féltékeny Millára, mert nincs okod rá. Ő csak egy barát, aki nagyon fontos nekünk. Világos? -kérdezte, majd megcsókolt. Nem tudtam szóhoz jutni, így hagytam magam. Amikor Ábel eltávolodott tőlem, azonnal elfogott a lelkiismeretfurdalás. Pár napja még egy másik férfi karjaiban kerestem a vigaszt. Ábel túl rendes pasi és nem ezt érdemli. Hogy lehetek ennyire hülye? Holnap beszélnem kell Martinnal és örökre lefogom zárni vele ezt a viszonyt.

A határhúzás nem egy könnyű feladat

Sietve ültünk be a kocsiba Odettel, mert már megint sikerült elaludnunk. Tudom, hogy mostanában túl toljuk a bulikat, és ez nem túl jó a jövőnkre nézve. Sajnos a tanulmányi átlagunk is egyre csak romlik és tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Útközben eszembe jutott, hogy miért olyan fontos ez a mai. Azért vártam ezt a napot, mert elhatároztam, hogy egyszer és mindenkorra lefogom zárni ezt a viszonyt Martinnal. Szeretnék továbblépni és megakarom menteni a kapcsolatomat Ábellel. Hátha újból belé fogok szeretni. Nekem sokkal fontosabb Ábel, mint Martin. Reggel is annyira édes volt Ábel azzal az üzenetével. Teljesen levett a lábamról. Amikor beléptem a terembe még üresek voltak a padok. Ránéztem a karórámra és láttam, hogy még tíz perc van az óra kezdésig. Akkor nem tudom miért hittük azt Odettel, hogy elkésünk. Fogtam magam és felültem az egyik padra. Magam mellé dobtam a táskámat, majd kibámultam az ablakon. Összerezzentem, amikor valaki benyitott a terembe. Martin lépett be az ajtón, aki boldogan rám mosolygott. -Szia! -üdvözölt közben az asztalánál lepakolta a cuccait. -Szia! -vigyorogtam rá. -Hogy-hogy ilyen korán beértél? Talán ennyire eminens diák vagy? -kérdezte közben zsebre tett kézzel közeledett felém. -A barátnőmmel azt hittük, hogy elaludtunk. Odettnek szokása elkésni. -számoltam be neki. -Értem. -láttam rajta, hogy nem hisz nekem. -Esküszöm! Holnap tényleg elkések, hogy elhidd! -ígértem neki. -Miattam ne késs el. – és megpiszkálta a homlokát. Istenem az a mozdulat. Mindjárt beindulok tőle. Hogy lehet ennyire dögös pasi? -Mielőtt elkezdődne az óra mondanom kell valamit neked. -próbáltam a lényegre térni. -Csupa fül vagyok. -vigyorgott. -Kérlek ez tényleg komoly. -és karba tett kézzel ültem előtte. Martin közelebb lépett hozzám, majd megfogta az egyik lábamat. Aztán lassan végig csúsztatta a tenyerét a combomon. Visszafojtott lélegzettel néztem rá, majd lecsaptam a kezét a lábamról. -Mit csinálsz? Még a végén meglátnak minket! -szóltam rá. -Látsz itt valakit a teremben rajtunk kívül? -kérdezte. -Nem, de bárki bejöhet. Sose lehet tudni. Na, szóval térjünk a lényegre, de tényleg. Azt szerettem volna mondani neked, hogy… -mielőtt belendültem volna, valaki bekopogott az ajtón. Martin azonnal levette a kezét a lábamról, én pedig lemásztam az asztalomról. A suli titkárnője jött be Glória. -Elnézést Martin, de fontos lenne aláírnod ezt a papírt. Most már véglegesítették a szerződésedet. – és azonnal a kezébe nyomta a papírt. Martin elvette az asztalomról az egyik tollamat és egy macskakaparással a papírra vetette a nevét. -Tessék. – mondta miközben visszaadta Glóriának a papírt. A nő megköszönte és azonnal távozott a teremből. Martin még mindig a tollamat szorongatta. -Kérem szépen vissza! -mutattam felé a tenyeremet. -Mit? -úgy kérdezte, mintha nem tudná. -Hát a tollamat! -követelőztem. Martin elkezdte a kezében forgatni a tollat és ezt közölte velem. -Majd a nap végén visszakapod. Addig lesz egy kis darabom belőled. Hmm…- és azzal a lendülettel elsétált az asztalomtól. Én pedig karba tett kézzel dőltem hátra a székemen és magamban nevettem.