Irina 28. fejezet

A lovaspóló verseny

Martin és családja engem is meghívott a lovaspóló versenyre. Amikor megkaptam a jegyet, alig hittem el, hogy végre valóra válik egy álmom. Kislánykorom óta látni szerettem volna egy ilyen versenyt, mivel imádom a lovakat. A Lehoczkyék hetek óta be vannak zsongva emiatt a rendezvény miatt, úgyhogy egész nap ezt hallgattam tőlük.Miután beértünk a Kincsem Parkba Martin gyorsan adott egy csókot és elviharzott mellőlem. Nem tudom hova ment, majd visszajön. Amíg vártam a vőlegényemre, addig körbenéztem hátha meglátom Líviát, de nem jártam sikerrel. Aztán kedvet kaptam a lovakhoz és az istálló felé mentem. Ismerős hangokat hallottam. Elbújtam az ajtó mellé és hallgatózni kezdtem.-Laura! Mikor érted már meg, hogy köztünk már mindennek vége? -kérdezte tőle Martin. -Martin! Még mindig szeretlek és nem tudlak elfelejteni! - aztán hirtelen felindulásból Laura megcsókolta Martint. A számhoz kaptam a kezemet a döbbenettől. Erre nem számítottam. Miután Martin elhúzódott tőle, addigra bementem az istállóba. Egyből kikeltem magamból a döbbenettől. -Úristen! Ugye nem gondoltátok komolyan? - kérdeztem halkan. Odamentem és azonnal pofon vágtam Martint. Ezután elfordultam tőle és rögtön menekülőre fogtam. De Martin nem tétovázott tovább, hallottam, hogy utánam jön.-Tudom, hogy hülye helyzet, de kérlek engedd, hogy megmagyarázzam! -kérlelte Martin, majd megfogta a karomat. Én pedig azonnal kirántottam magam a szorításából. Karba tett kézzel álltam előtte, majd ezt kérdeztem tőle. -Mit akarsz ezen megmagyarázni? Hiszen a saját szemmel láttam, hogy megcsókoltad! -szipogtam, de közben remegtem az idegtől. -Sajnálom! Kérlek bocsáss meg Irina! -sóhajtotta és próbálkozott átölelni engem, de én eltávolodtam tőle.-Azt hittem, hogy csak te és én vagyunk. De látom, hogy még mindig kísért a múltad. Egyébként meg igazán elmondhattad volna, hogy Laura is itt lesz. -mondtam neki. -Ez tök véletlen volt! Nem tudtam, hogy ő is itt lesz! - próbálta elhitetni velem. Közelebb léptem Martinhoz, majd megsimogattam az arcát. Mélyen a szemébe néztem és ezt közöltem vele.-Nem vagyok hajlandó részt venni ebben a színjátékban. Eleget játszadoztunk már mi együtt. Belefáradtam ebbe az egészbe. Egy időre elutazom valahova, ahol nyugodtan gondolkodhatok. Ha visszajöttem, majd megbeszélhetjük, hogyan tovább. -mondtam reszkető hangon. Láttam, hogy Martin próbál engem maradásra bírni, míg végül lassan elengedjük egymás kezét. Óvatosan kihámoztam magam Martin kézfogásából és még utoljára megcsókoltuk egymást. -Attól, hogy nem lehetünk együtt még ugyanúgy szeretni foglak Téged! -mondtam neki, majd azon nyomban kisétáltam az istállóból.

Martin
Milla annyira kikelt magából, hogy kidobott a házukból. Teljesen meg tudom Őt érteni, hiszen elég rondán viselkedtem a menyasszonyommal. Most már nemcsak Irina, hanem Milla se bír rám nézni. Ez totálisan elszúrtam. Miután összevesztem Irinával azonnal elmentem a legközelebbi bárba inni. Aztán összefutottam az exemmel Laurával, akivel egyből elkezdtünk csókolózni. Míg végül haza nem hoztam Milláékhoz Felvittem Laurát a szobámba és szeretkeztünk egy nagyot. Miután végeztem Laurával azonnal hazaküldtem, én pedig szidtam magam, hogy mennyire hülye vagyok. Most az egyszer egyetértek a húgommal. Rossz ember vagyok. Nem ezt érdemli meg Irina. Nem tudom, hogy valaha megbocsát-e nekem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből Milla szavait. -Csak semmi kifogás Martin! Nem tudom mire gondoltál, amikor ezt megtetted, de nem ezt érdemli Irina. A gyereked anyja és erre megcsalod? Ráadásul a menyasszonyod is egyben! Miért kell folyton sebeket okozni a másiknak? - Milla rácsapott az asztalra és farkasszemet nézett velem.-Nem akartam megbántani Irinát. Nagyon szeretem őt. Csak jól akartam érezni magam! Egyébként is mit csinálhattam volna bánatomban? -tártam szét a karomat. -Ezek után igazán nincs mentséged a viselkedésedre. Ezt baromira elszúrtad! Érted? Nagyon elrontottad! -és egyre jobban kiabált velem.-Tudod mit? Elegem van abból, amit művelsz. Nem tudom, hogyan képzelted ezt az egészet, de ez már nem mehet így tovább. - közölte velem.Még mindig próbáltam megszólalni, de Milla még mindig belém fojtotta a szót.. -Ne is próbálj meg magyarázkodni. Egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy továbbra is itt legyél. Ez már nem csak rólad szól. Hazahozod az exeidet és hangzavart csináltok, ez egyszerűen elfogadhatatlan. Főleg a saját házamban. Kérlek, még ma költözz ki innen. -közölte velem határozottan. Ez a kijelentés egészen szíven ütött engem. Most már kezdem felfogni, hogy Milla totálisan meggyűlölt engem. Őszintén nem akartam, hogy ez legyen.-Rendben Milla, ahogy akarod. Tényleg őszintén nagyon sajnálom.- sóhajtottam, majd kivonultam a konyhából. Felmentem az emeletre és összepakoltam a cuccaimat és még aznap éjjel elmentem onnan.