Irina 27. fejezet

Milla és Irina békülnek

Martin

Estefelé Millával és Ábellel összeültünk a nappaliban, hogy még egy kicsit beszélgessünk. Ábel egy üveg Jack Daniel’s hozott és felbontotta. Milla most nem kért azt mondta nincs kedve hozzá, így ketten ittunk a férjével. -Akkor felmondtál a főiskolán? -kérdezte a húgom. -Igen, mert összejöttünk Irinával. -válaszoltam és közben Ábel a kezembe adta az italt. -Értem. -húzta a száját Milla, mert tudom, hogy nem kedveli a csajt. -Milyen munkád lesz ezután? -faggatott Ábel. -Valami válllalkozásba vágtam bele, de még nem árulhatok el semmit. -mosolyogtam rájuk. -Oké. -kacsintott rám Milla. -Szóval veletek minden rendben van? Eléggé kiborultál a fotózáson. -kérdeztem a húgomat. -Irina látványától évekkel ezelőtt ki voltam. Bocsi srácok, de valamiért nem bírom Őt. Még mindig nem értem, hogy mit ettetek rajta.- vonta meg a vállát. -Hát jó. -sóhajtottam, majd gyorsan ráírtam Irinára. “Szia! Holnap ráérsz?” Máris jött a következő üzenet. “Persze szívem. Mikor és hol találkozzunk?” Erre el vigyorogtam magam, ha meg tudja hova hívom. “Holnap reggel gyere át Ábelékhez. 🙂” Azonnal jött a válasz. “Te most viccelsz ugye?” “Nem. Komolyan mondom, muszáj elmondani nekik a jó hírt. Kérlek!” Irina egy darabig nem írt, ezért magam mellé tettem a mobilt. -Kivel csetelsz? -kiváncsiskodott Milla. -Üzleti titok. -kacsintottam rá. -Aha…- láttam rajta, hogy sejti kivel levelezek. -Srácok akkor mindjárt hozom a pizzát! -pattant fel Ábel és kiment a konyhába a vacsiért.

Már megint ez a fránya másnaposság, minél jobban idősödöm annál nehezebben bírom a piát. Megvakartam a szemem és láttam, hogy Milla még mindig alszik. Magam mellé vettem a mobilomat és megnéztem, hogy kapta-e már választ Irinától. “Jól van átmegyek, de ha Milla nem tépi ki a hajamat.” Ezt írta vissza reggel hatkor. -Jó reggelt!- köszöntött álmoskás hangon a hugom. -Jó reggelt! - és letettem a telefont, hogy rá figyelhessek, de Milla egyből kiszúrta a dolgot. 

-Jól aludtál? -kérdezte tőlem és levette magáról a plédet. -Tökéletesen. Nem hiányzott az ágyad? -kérdeztem. - Végülis hiányzott a pihe puha ágyam, de megint elbeszélgettük az időt. -mondja Milla közben jó nagyot ásított. Ismét rezegni kezd a mobilom. Ránéztem és Irina írt, hogy mindjárt ideér. Most kell beavatni Millát a nagy titokba.-Ki az? -érdeklődött Milla -Nem fogsz örülni annak, amit most mondani fogok. -kezdtem bele. -Mondd már mi az? -sürgetett miközben felkelt a kanapéról. -Irina átjön. Mindjárt itt lesz. -válaszoltam. -Komolyan áthívtad hozzánk Irinát? -éreztem, hogy Milla egyre idegesebb lesz.-Igen, de arra gondoltam, jó lenne, ha jobban megismernétek egymást.. Olyan sokat beszéltem már róla, és úgy gondoltam szuper lenne, ha ti is barátok lennétek. - magyaráztam neki. Erre Milla még jobban kikelt magából. -Én és Irina, mint barátok? Na, ne viccelj már! Hiszen évek óta nem is beszéltünk. Ráadásul mi sose voltunk jóba. Konkrétan utáltuk egymást.-mondta nekem. -Tegnap este még arról beszélgettünk, hogy mindenkinek jár egy második esély. Miért nem adhatnád meg elsőként Irinának? -tette fel a kérdést. -Komolyan, miért érzem úgy, mintha már előre megtervezted volna ezt az egészet.- fejcsóválva nézett rám. -Milla, kérlek! -könyörögtem neki. Ezen áll vagy bukik és nagyon örülnék ennek a békülésnek! Remélem belemegy. Milla sóhajtott egy nagyot, majd kibökte. -Jól van, de csak egy feltétellel: ha Irina nem lép át bizonyos határokat. - és megbökött a vállamnál.-Milyen határokat? - ezt a kijelentést egy kicsit furcsálltam.-Tudod Te azt nagyon jól. -kacsintottam rám. Hát jó, ha Ő mondja…

Irina

Még mindig itt ülök a taxiban és sík ideg vagyok. A kezemmel morzsolom a papírzsebkendőt és próbálok lenyugodni. A kétségbeesés és a bizonytalanság érzése egyre jobban elhatalmasodik rajtam és úgy érzem, mindjárt sírva fakadok. De nem csak Milla reakciójától félek. Inkább az exem Ábel véleményétől félek a legjobban. Hiszen Ő mindenáron gyereket szeretett volna tőlem. Ha most bejelentem a várandósságot, szerintem egy életre megfog gyűlölni engem. Úgyhogy nagyon reszketek. Elkezdett csörögni a telefonom. Martin keres, de inkább kinyomom a hívását. Pár pillanat múlva ismét csörög a mobilom, de nem reagálok rá. Aztán kaptam egy üzit Martintól. “Merre vagy szívem?” Nagyot sóhajtva visszaírtam neki. “A taxiban és félek.” Megint pittyegett a telefonom és megnéztem. “Nem kell félni nem fognak megenni reggelire, azt megígérhetem. 🙂” Hát jól van, ha Ő mondja. Gyorsan fizettem a sofőrnek, majd kiszálltam a taxiból. Oda sétáltam a kapuhoz ezután becsengettem. Érzem, hogy izzad a tenyerem. Kattant egyet a zárt és könnyedén bejutottam a kertbe. Aztán odaértem a bejárati ajtóhoz, majd kopogtattam egyet. Martin fogadott engem és máris beinvitált a lakásba. Amikor beléptem az előszobába Milla és Ábel álltak előttem. Hirtelen vissza akartam fordulni és elmenni innen minél messzebbre, de nem tehetem. Martin megfogta a kezemet és bevezetett a nappaliba. Bizonytalanul körbenéztem a helyszínen és idegességemben piszkálni kezdtem a hajamat. Érzem, hogy rám tör a rosszullét, de erősnek kell maradnom. Martin mintha megérezte volna a feszültségemet, Ő azonnal megfogta a kezemet. -Nyugalom. -súgta és megpuszilta az arcomat. -Sziasztok.. -köszöntem nekik. -Szia! -előzte meg Ábel Millát. Aztán Milla is üdvözölt, majd karba tett kézzel állt előttünk. Láttam, hogy Ábel átfogja a nő derekát és valamit a fülébe súg. -Köszönöm, hogy meghívtatok. -néztem rájuk -Igazából Martin hívott meg, de szívesen. -válaszolta Milla ingerülten. Ábel a füléhez hajolt és ezt súgta neki: - Kérlek, legyél egy kicsit kedvesebb. - aztán eltávolodott tőle. -Persze, hogyne.. -súgta vissza neki. Ábel megfogta az egyik kezét és biztatóan megszorította. Ezután helyet foglaltak előttünk. Egy darabig csendben ültünk,míg végül Ábel törte meg a csendet. -Szóval, meséljetek mi a helyzet veletek?- tette meg az első kérdést felénk. Pánikszerűen Martinra néztem, aki mosolyogva bólintott, hogy elmondhatjuk nekik a hírt. Végül inkább rá hagytam, hogy Ő mondja el nekik. -Az van, hogy gyerekünk lesz és elfogjuk jegyezni egymást. -jelentette be Martin.Illetve már eljegyeztük egymást csak nem akarja sokkolni őket. Milla erre azonnal felcsattant. -Hogy mondtad?- értetlenkedett. Láttam, hogy Ábel próbálja lenyugtatni, de nehezen megy neki. Mivel Milla eléggé temperamentumos személyiség.-Jól hallottad. -válaszolta vigyorogva Martin. Aztán hirtelen felindulásból Milla a szája elé kapta a kezét és azonnal kirohant a nappaliból. Martinnal egymásra néztünk, hogy mi lehet a baj. Remélem nem sírta el magát ettől a hírtől. Vagy lehet olyan hisztérikus rohamot kapott, hogy nem akar előttünk tombolni. -Szerinted ennyire szörnyű volt a hír?- kérdeztem aggódva Martintól. -Szerintem Milla csak stresszel. A fotózáson is eléggé kibukott tőled. Viszont még mindig nem értem miért ilyen ellenséges veled. -nézett rám, majd megsimogatta az arcomat. -Nézz körbe. Ábel az exem én meg a volt nője vagyok. Te vagy Milla féltestvére, amiről még nem tud, de Téged is félt. Hát nem érted? Azt hiszi, ha én itt vagyok mindent elveszíthet miattam. -sóhajtottam. -Majd idővel megenyhül.- nyugtatott a vőlegényem. 

Pár perccel később ismét megjelent Milla, de ezúttal jobb színben. Martin egyből felállt a kanapéról és rögtön aggódni kezdett érte. -Jól vagy Milla? Nagyon rosszul néztél ki az előbb.- közben elé sétált. Milla a férjére nézett, aki boldogan bólintott neki, majd a nő ezt mondta. -Hát úgy tűnik nálunk is bővül a család.- jelentette be az örömhírt.-Micsoda? Úristen gratulálok nektek!- Martin megölelte, majd felkapta a húgát a földről. Miután a pasim letette a nőt, Ő azonnal megszédült. Mindenki Milla felé kapott ő pedig nevetve nyugtatott minket.-Jól vagyok. - és közben elhelyezkedett a kanapén.-Hallod napok óta kerülted az alkoholt, most már értem is, hogy miért volt ez. -méregette a bátyja. Én pedig kitörő örömmel közeledtem Milla felé.-Milla! Teljes szívből gratulálok nektek! -mondtam neki és átöleltem. -Köszönöm Irina és kérlek ne, haragudj, hogy ilyen udvariatlan voltam veled. Ha ilyen vagyok, akkor biztosan a hormonok tettek be. -mosolygott rám. -Milla napok óta feszült volt, elég sokszor összekaptunk. -árulta el nekünk Ábel, a felesége pedig azonnal a karjára csapott. -Hé! Nem ér árulkodni! -szólta rá. -Ez az igazság. Túl jól ismerlek. -mondta, majd megcsókolta. -Gyerekek erre inni kell! Persze Irina és Milla mást kapnak. -jelentette be Martin. -Hozom a cuccokat a konyhából és a bárszekrényből. - mondta Ábel és máris ment intézkedni. Amikor kettesben maradtunk Millával azonnal átültem mellé.-Annyira örülök nektek! Ábel mindig is nagy családra vágyott! -örvendeztem. -Igen tudom. Pár éve elmesélte. Abban az időben nem szerettél volna még. -nézett rám. Gyorsan lecsekkoltam, hogy elmentek-e a fiúk a közelből, majd Millára néztem.-Mert nem álltam készen rá. A horvátországi nyaralás után egyetemre kezdtem járni és megismertem Martint. Az első perctől kezdve tudtam, hogy Martin lesz a pasim. Sajnálom, hogy megbántottam Ábelt. Nem akartam ekkora csalódást okozni neki. Régen más voltam, most már megváltoztam. Remélem hiszel nekem. - és óvatosan a kezére tettem az enyémet.

-Most már látom rajtatok, hogy komoly a dolog. Szóval áldásomat adom.- nézett rám őszintén. Én pedig alig hittem a fülemnek! Csak eljött ez a nap! Milla jóba lett velem!-Köszönjük. Figyi kérdezhetek valamit? -majd ismét hátranéztem a fiúk felé és feltettem egy kérdést Millának:-Leszel az öribarim?- közben megszorítottam a kezét az izgalomtól. Remélem igent mond nekem! -Oké, legyünk barátok. – és felém nyújtotta a kezét hogy kezet rázhassunk. Erre fogtam magam és átöleltem Őt. Láttam Millán, hogy egy kicsit zavarba jött, aztán a füle mögé helyezte az egyik hajtincsét.-Annyira boldog vagyok Milla! Köszönöm! -örvendeztem neki. -Nincs mit. -vonta meg a vállát.