Irina 26. fejezet

A családi fotózás és Milla kiborulása

Irina

-Szóval szeretném, ha Te lennél a fotós.Benne lennél? -kérdezte tőlem Martin, miközben fogja a kezemet. Hátra néztem a mobilomra, hiszen az imént beszéltem Líviával, mivel Ő kért fel elsőként a fotózásra. -Hű nem is tudom. Hiszen ott lesz Milla és Ábel is. Mindketten gyűlölnek engem.- sóhajtottam. Martin óvatosan megérintette az államat, majd felé néztem. -Kérlek! Hiszen annyira jó vagy ebben. Csak az én kedvemért. Megtennéd? -kérlelt. Mivel szeretem Martint, ezért nem mondhattam nemet. -Jól van, de csak akkor, ha nem lesz balhé meg ilyenek. -mutattam rá. Martin feltartott kezekkel védekezett. -Ígérem nem lesz semmi baj! -nyugtatott, majd megcsókolt. Én pedig megdörzsöltem a homlokomat és körül néztem a stúdióban, hogy miket kéne átrendezni a fotózásra.-Rendben! Minden megvan srácok? Nemsokára jönnek Lehoczky-ék! Oké! Vilmos még egy kis fényt adj rá! Jó! Oké! Szonja merre vagy?- kiabáltam izgatottan. Szonja máris előttem termett. -Már itt vannak most szálltak be a liftbe! -mondta boldogan. -Jól van. Rendben srácok! Valaki kér kávét? Valaki dobjon oda egy feketét! -kiabáltam. Nagyon ideges vagyok és izzad a tenyerem. Próbálok nyugton maradni a babák érdekében, de egyre csak feszültebb és izgatottabb leszek.Ez a kettős érzés mindjárt szét szed engem. Aztán meghallottam a távolból Kiara hangját. -Milla! Gyönyörű ez a stúdió! - ámuldozott. Aztán megálltak. -Igen, Anyám választotta. Legalább az ízlése nem olyan szörnyű, mint gondoltam.- fogalmazott. Én pedig fogtam magam és eléjük sétáltam. A legnagyobb magabiztossággal közeledtem feléjük közben üdvözöltem őket. -Sziasztok! Irina vagyok és én leszek a fotós. Ha átöltöztetek akkor…- és hirtelen megálltam. Úgy éreztem mindjárt kitör a balhé. 3…2…1… -Te vagy itt a fotós?! Nem hiszem el!- csattant fel Milla és felnézett a plafonra. -Igen... de ha probléma, akkor elmehetek.- válaszoltam neki, de mielőtt elfordultam volna tőle hirtelen mellettem termett Martin. -Senki nem megy el innen!-csitiott minket és közben átfogta a derekamat és magához húzott. Jól eső érzés fogott el engem és boldogan néztem fel rá. Istenem én annyira imádom Őt! De Milla egy percre se tudott lenyugodni. -Hogyan találtok Irinára?- pattogott. -Én adtam meg Anyukádnak a számát, hiszen Irina rendkívül tehetséges fotós. -válaszolta neki Martin.- Remek!- sóhajtotta, majd Ábel mellé lépett. Mi pedig Martinnal kéz a kézben elsétáltunk tőlük. 

-Milla eltűnt. -mondta nekem Ábel. Én meg pont ebben a pillanatban végeztem a Liviáékkal és a gyerekekkel.- Ez nem lesz így jó. Még egy órám van a fotózásból. Ha rövid időn belül nem jön vissza Milla, akkor én nem csinálom tovább. -néztem rá szigorúan. -Kérlek ne haragudj rá. Nem tudom mi van vele, hiszen napok óta feszült és sokat kiabál velünk. Pedig csak most tudta meg, hogy Te leszel a fotós.- számolt be nekem az exem. Én közben felkaptam egy ásványvizes palackot az asztalról és ittam belőle egy kortyot. Egy darabig elgondolkodtam, majd Ábelre néztem. -Figyelj, bármi is van Millával menj hozzá és beszélj vele. Mert az időm drága és nektek is többe fog kerülni ez a fotózás. Egyébként is hétvége van, szóval sok az ügyfelem ilyenkor. Úgyhogy siess! -sürgettem Ábelt. 

Martin

Amikor megláttam a visszatérő Millát az állványnál óvatosan megérintettem a vállát. -Ne ijedj meg. Én vagyok az. -szóltam hozzá.-Szóval akkor megint kavartok Irinával? -kérdezte. -Igen, újra összejöttünk. -vallottam be végül, majd folytattam: -Milla remélem nem haragszol és minden rendben van köztünk. -mondtam aggódó hangon. -Igazából még mindig nem tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről. -mondta nekem őszintén. -Tudom, hogy ez mindenki számára furcsa lehet. De hidd el, Irina és én mindig is mély szerelmet éreztünk egymás iránt. - próbáltam meggyőzni. -Remélem mostantól minden rendben lesz köztetek. Csak azt akarom, hogy boldog legyél. - sóhajtotta, majd szembefordult velem. Erre elmosolyodtam ezután átkaroltam a húgomat, és csendben néztük a fotózást.
Irina
Végre valahára véget ért a fotózás! Ez volt életem legnehezebb napja. Mivel terhes vagyok egy kicsit fáradékonyabb is vagyok. Párszor megérintettem a hasamat és boldogan felsóhajtottam. Ráadásul Milla is eléggé kihozott a sodromból, de szerencsére végig nyugton tudtam maradni.Ha nem lenne Martin már rég a csaj torkának mentem volna. Bízom benne, hogy most már lenyugodott, mert Ábel nem érdemli meg ezt a hisztit. Amikor besétáltam a sötétkamrába, hogy egy kicsit elfoglaljam magam a maradék munkámmal. Arra lettem figyelmes, hogy a bejáratnál egyből elkezdett villogni a lámpa. Aztán hirtelen minden elsötétült. Érzem, hogy elkezd dobogni a szívem és nem látok semmit a sötétben. -Remek! -sóhajtottam. Már csak ez az áramszünet hiányzott nekem! Előkaptam a mobilomat és azonnal hívni kezdtem Martint. Aztán amikor hátra fordultam, akkor hallottam meg, hogy kinyílik az ajtó. Martin volt az, aki a mobiljával bevilágította a teret. -Szóval itt bújkálsz. -mondta nekem, majd beljebb jött. Én pedig összefontam a karomat előtte és úgy néztem rá. A szívem megtelt hálával és reménnyel. Annyira boldog vagyok, hogy most itt van velem. Martin az asztalra rakta a mobilját és úgy világított tovább. Amikor ránéztem vágyakozva beleharaptam az ajkamba, majd azonnal megcsókoltam Őt. Martin se volt rest tovább csókolni és éreztem, ahogyan felültet az asztalra. Vadul elkezdte kigombolni a blúzomat, majdnem széttépte rajtam az anyagot. Amikor ezzel megvolt oldalra dobta a ruhát és tovább csókolta a számat közben simogatta a derekamat.

Martin

A beszélgetés végén még egyszer megcsókoltam Irinát és nehezen akartam elengedni Őt. Annyira jól éreztem magam vele az előbb, hogy azt kívánom bárcsak örökké tartana ez a pillanat. A nő lehajolt a szétszórt ruháiért és mire nagy nehezen összeszedte a cuccait, visszajött az áram. -Na végre! -sóhajtotta Irina. -De azért valld be eléggé izgató volt a sötétben szeretkezni. -súgtam a fülébe. -Martin!- nevetett fel a nő. Imádom amikor zavarba jön. -Máskor is megismételhetjük. -húztam az agyát. Irina pedig bájosan rám mosolygott, majd ezt mondta. -Persze! -és rábökött az orromra. Legbelül tudom, hogy Ő is benne lenne még egy ilyen akcióban. 

Amikor elbúcsúztam Irinától a lift felé vettem az irányt. Lementem majd a kocsi felé sétáltam. Észrevettem, hogy fent hagytam a mobilomat, ezért újra visszamentem az irodába. Irina még egy kicsit pakolászott a helyszínen. Amikor beléptem rögtön kiszúrtam a telefonomat, majd felkaptam. Aztán elindultam lefelé a lifttel és lementem a garázs szintre. Megérkeztem a lifttel, így kiszálltam belőle, de mielőtt a kocsihoz mentem volna megláttam a másik oldalon, hogy valaki jön le. Lehet, hogy Irina az. Amikor kinyílt a liftajtó éppen Milla és Ábel léptek ki onnan. Miután megláttam Milla gyűrött blúzát nem hagyhattam ki ezt a beszólást. -Ejha! Szóval itt van a gerlepár! Úgy látom felavattátok a liftet is.- vigyorogtam rájuk. -Éppenséggel tévedsz. Khm. Mi csak beszorultunk.- próbálta összeszorított ajakkal mondani, de láttam rajta, hogy menten elröhögi magát. -Értem. -dörzsöltem meg az államat és úgy néztem rájuk. -Na jól van, ha kiélveztétek a pillanatot, akkor nyomás vissza a stúdióba! -parancsolta Milla, majd megkócolta a hajamat. -Egyébként a te frizurád is eléggé kócos lett.- mondta majd elkezdtük követni Millát és útközben oda álltam Ábel mellé és adtam neki egy pacsit. -Szép volt haver!- dicsértem meg Őt. Ábel is jót nevetett és láttuk, hogy Milla hátra néz ránk és Ő is kacag.

Mire visszaértem az irodába Irina már nem volt ott. Eszembe jutott, hogy az öltözőben lehet, mert az előbb még abba az irányba indult. Óvatosan bekopogtam a nyitott ajtónál és besétáltam. -Ó, itt vagy! -nézett rám boldogan. -Leszaladtam a kocsihoz, aztán azt hittem, hogy Te jössz le a garázsba. Erre Millát és Ábelt találtam. Felavatták a liftet, miközben áramszünet volt.- újságoltam neki. -Hűha! Úgy látszik nemcsak minket izgatott fel a sötétség. -kuncogott. -Millának egész jó volt a kedve a végére. Beszélgettünk a fotózás alatt és azt mondta, most már kezdi szokni a gondolatot, hogy veled vagyok. Esetleg nem akartok kibékülni? -kérdeztem tőle. -Hiába. Ő gyűlöl engem és már többször emlékeztetett erre. Közös a múltunk Ábellel és nem volt szép a férjével a szakításunk. Sose fogja megérteni, hogy végül miért Téged választottalak. Biztos azt gondolja, hogy kihasznállak. -sóhajtotta. -Hé, Irina! Dehogyis! Milla nem ilyen. -búgtam neki. -Kétségek és aggodalmak kavarognak bennem, amióta csak itt vagyunk. -mondta Irina. -Látod végül milyen jól sikerült a fotózás és csodálatos képeket csináltál! -dicsértem meg a nőt. -Köszönöm szívem.-  felelte lágyan. -Tényleg tudni akarod, hogy miért kerüljük egymást Ábellel? Emlékszel pár órával ezelőtt megkérdezted és a többiek előtt nem akartam válaszolni neked. -hoztam fel a témát. -Hmmm…- bólintott Irina, majd folytattam a sztorit:- Néhány évvel ezelőtt mielőtt Ábel összejött volna Rékával, én kavartam a csajjal. Csak egyéjszakás kaland volt és amikor kiderült a dolog, abból is nagy balhé volt. -közben megvakartam a homlokomat ezután megfogtam a nő kezét.-Hidd el, érted jobban harcolnék bármi áron! -vallottam be neki. -Hűha! Hát nem is tudom mit mondjak erre. Rékát ismerem már találkoztam vele párszor a suliban. Ez viszont nagyon kemény. -sóhajtott fel Irina. Amikor Irina rám nézett nem bírtam megállni. Százszor is megcsókolnám, ha tudnám. Nem tudok betelni vele. Megfogtam az arcát és megcsókoltuk egymást. A szívem majd kiugrik a helyéről, annyira, de annyira szeretem Őt.