Irina 24. fejezet

Laura megtudja az igazságot

Amikor igent mondtam Martinnak rögtön tudtam, hogy jól döntöttem. Másnap délelőtt suli helyett viszont elmentem egy ultrahang vizsgálatra, hogy megnézessem a kicsit. Az orvos boldogan bejelentette, hogy valóban kisbabát várok és még láttunk valamit a monitoron és akkor elsírtam magam. Ez lehetetlen. Azonnal el kell mondanom Martinnak a hírt. Ezért fogtam magam és az orvos után elsétáltam Martinék lakásához.Hiába csengettem be senki nem nyitott ajtót. Egy darabig ültem az ajtó mellett, majd feladtam a várakozást és elindultam hazafelé. A kocsiban ülve eszembe jutott valami, ezért lehúzodtam az út szélére és előkaptam a telefonomat. Előkerestem Martin nevét a messengeren, ezután benyomtam a hangfelvétel gombot és máris belekezdtem a mondandómba. -Szia Martin! Az előbb mentem a lakásodhoz és nem találtalak otthon. Nagyon fontos hírt kell veled közölnöm. Kiderült az orvosnál, hogy nem csak egy babát várok, hanem kettőt.Ikrek lesznek! Most sem tudom felfogni a dolgot. Annyira boldog vagyok! Remélem Te is! A másik amiért hívtalak meg kellene majd beszélnünk ezt az eljegyzés dolgot is, hogy hogyan tovább. Gondolom Laurának is elkell mondanod az igazságot, mert ameddig Ti együtt vagytok és addig nem vagyok hajlandó veled lenni. Ezt megmondtam neked az eljegyzés után is, ezért sétáltam el miután igent mondtam.Bízom benne, hogy jól fogsz cselekedni. Nagyon szeretlek! - és ezzel lenyomtam a felvételt és elküldtem a hangüzenetet.

Martin

Amikor hazaértem fáradt és nyűgös voltam. Ledobtam magam a székre és felnyitottam a laptopomat. Miközben böngésztem az internetet megérkezett Laura. -Szia szívem! -köszöntött és felém sétált. -Szia! -és éreztem, ahogy az arcomra csókot lehel. -Milyen napod volt? -kérdeztem tőle fel sem nézve a képernyőről. -Egész jó. A csajokkal találkoztam munka után és beültünk egy bárba. És veled? -érdeklődött. -Csak egy átlagos nap. -sóhajtottam és felálltam a székről. Odamentem Laurához és a homlokára adtam egy puszit és azzal a lendülettel a fürdőbe sétáltam. -Martin! Valaki nagyon hívogat! -kiabálta befelé Laura. Kilestem az ajtónál és legyintettem:-Hagyd csak lehet, hogy az egyik kollégám! -szóltam kifelé aztán elindultam lezuhanyozni. -Szerintem az ingatlanos lesz, hiszen olyan ismerős a száma. -mondta, majd előre nyúlt a mobilomért. Laura a fürdőszoba felé jött és megállt az ajtóban. Aztán megtörtént a legrosszabb dolog, amire nem számítottam. Amikor meghallottam Irina hangját rendesen megijedtem és próbáltam elkapni Laura kezéből a mobilomat, de a nő nem hagyta. Végig hallgattuk, majd a mellkasomra vágta a telefont. -Te disznó! Tényleg megdugtad az egyik diákot? -Laura teljesen kikelt magából. -Laura megmagyarázom! -felkaptam az egyik törölközőt és magamra tekertem. -Jézusom hát ezért jöttél haza későn! Mert azzal a ribanccal voltál! Hány éves az a lány? -kérdezte felhevülten. -25… de nem az, amire gondolsz. Ő teljesen más… Hogy mondjam el neked… -próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat, de ehelyett össze-vissza beszéltem. -Jézusom Martin! Mi évekig küzdöttünk egy babáért erre te mást ejtesz teherbe! Tudod ez mennyire fáj nekem? Borzasztó érzés! Az igaz, hogy 35 éves vagyok, de hogy Te ki kezdesz egy 25 évessel ez botrány! Jézusom Martin nem vagy normális! -sipitotta a nő és megfogta az egyik vázát majd a földhöz vágta. -Laura nyugodj meg! -próbáltam nyugtatni, de nem ment. -Gyűlöllek! Érted? Megcsaltál! Ráadásul tényleg eljegyezted?! Hű Martin szétrobbanok a dühtől! -és tovább folytatta a lakásban a rombolást. Repültek a fotók, a könyvek és még egy váza esett áldozatul. -Laura! Kérlek ne csináld ezt! Tönkreteszed a lakást! -szóltam rá. -Nem mondod? Te hűtlen csaló! Azonnal takarodj a lakásból és vidd el az összes cuccaidat. Vagy tudod mit? Majd én segítek! -ordította és felkapta az egyik bőröndöt a szekrényből és elkezdte kidobálni a ruháimat. -Laura beszéljük meg! Még nem is tudod, de felmondtam a munkahelyemen is!-kiabáltam neki, de a nő hajthatatlan volt. Miután kiürült a szekrény Laura a bejárati ajtóhoz ment, majd kinyitotta. -Nem érdekel!Takarodj! -közben kidobta a bőrönddel teli ruhákat. Ezután a hátam mögé állt és kitoloncolt a lakásból. -Laura!- mondtam neki, de a nő azonnal rámvágta az ajtót, majd bezárta. Egy darabig ordítva kopogtam az ajtón, végül feladtam a harcot. Ezt tényleg elszúrtam és Irina is jól kitolt velem. Feltétlenül fel kell keresnem Őt, hátha befogad engem.

Hiába csörgettem meg a mobilján nem vette fel a telefont. Itt állok a stúdiója előtt, hátha túlórázik, de nem láttam mozgást az épületben.Kivettem a pótkulcsot a zsebemből és óvatosan odaléptem a bejárati ajtóhoz. A lélegzetem is elakadt, amikor megmarkoltam a kilincset közben nagy izgalommal nyitottam be a helyre. Nem voltam teljesen tisztában azzal, mit is teszek, de éreztem, hogy az adrenalin átjárja az egész testemet. Mivel a kétségbeesés és düh vezérelt ezért nem volt más választásom, mint betörni ide.Tudom, hogy holnap Irina leszedi a fejemet, ezért lélekben erre is felkészültem. Halk nyikorgással nyílt ki az ajtó, majd ezután beléptem. A csend még inkább felerősítette a fülemben pulzáló lüktetést és izgalmat. Ráadásul a szívem dobogása se csillapodott le. Miután becsuktam az ajtót felnéztem az emeletre, ahol az iroda van. Fogtam magam és felszaladtam oda. Ott is sötét volt, így felkapcsoltam a villanyt. Irina olyan szép rendet hagyott maga után, mintha nem is dolgozott volna itt. Mielőtt a díványra feküdtem volna oda sétáltam a minibár szekrényhez és kivettem belőle a whiskyt. Öntöttem magamnak egy pohárral és dobtam bele két darab jeget. Aztán visszaültem a díványra és elkezdtem iszogatni. 

Az órák lassan múltak, én még mindig ott ültem a díványon elmerülve saját gondolataimban.Nem tudtam, hogy mit hoz a jövő és hogyan tovább. Csak egy dologban voltam biztos: ez az éjszaka teljesen megváltoztatott mindent és most egy új fejezet kezdődik az életemben. Mind magánéleti mind családalapítás terén. Holnap délután el kell mennem Milláékhoz, hogy beszámolhassak az elmúlt hét eseményeiről.

Másnap reggel hangos sikításra ébredtem. Hirtelen lekaptam magamról a plédet és felpattantam a díványról. Irina állt előttem aki sokoss állapotban volt és láttam,hogy a szájára teszi a kezét. -Jézusom Martin! -mondta döbbent arccal. -Szia Irina! -köszöntöttem őt. -Hogy jutottál be? -kérdezte, majd az asztalhoz ment és lepakolta a cuccait. -Tudod a múltkor adtál nekem pótkulcsot, ha esetleg bármi lenne. -emlékeztettem. -Ó, igen.. Tényleg.. -sóhajtotta. -Kérlek ne haragudj, hogy betörtem ide. Egyszerűen nem volt más választásom. -néztem rá bocsánatkérően. -Figyelj Martin. Nem tudom, hogy mi okból jöttél ide, de nem akarlak látni. -nézett rám üres tekintettel. Hogy mit mondott? Alig hiszek a fülemnek. -Irina! Miről beszélsz? -kérdeztem tőle és közelebb mentem hozzá. -Addig amíg nem szakítasz a menyasszonyoddal.. -nézett fel a plafonra és láttam, hogy elkezd könnyezni a szeme.-Laura kidobott. -jelentettem ki. Irina vissza nézett rám majd felhúzta az egyik szemöldökét és láttam rajta, hogy alig hiszi el amit mondtam. -Beszéltél vele? -kérdezte. -Dehogy beszéltünk! Ez mind a Te műved! -mutattam rá mérgesen. -Az én művem? Hah! Mégis miről beszélsz! -csattant fel a lány és elém állt. -Igen képzeld el, amíg fürdeni mentem Laura meghallgatta a hangüzenetet! Aztán fogta magát és jól összekaptunk, végül kidobott a lakásból.Elérted, amit akartál. Most már boldog vagy?- néztem rá szomorúan. -Hogy én? Mi a franc van veled Martin? -nézett rám mérgesen. -Hiszen Te küldted el azt a hangüzenetet! Vágod? Tönkretetted a kapcsolatomat Laurával! Hát nem érted? -próbáltam megértetni vele a helyzet súlyosságát, de úgy látom kevés sikerrel. -Martin ez nem az én gondom! Csinálhattad volna okosabban és nem tartanál ott, ahol… -erre a kijelentésére még jobban felkaptam a vizet. -Irina! Te hallod magadat? Miket beszélsz itt össze-vissza? -fogtam a fejemet. -Martin! Ezután jobb lesz, ha majd távol tartom tőled a gyerekünket. Nem akarom, hogy mindig veszekedjünk előtte! - na jól van nem tudom mit csinálok én ezzel a nővel. -Irina! -förmedtem rá és a falhoz szorítottam. Irina elfordította a fejét és nem akart rám nézni. -Nézz rám Irina! -parancsoltam neki. -Nem! -tiltakozott. Érzem, hogy kezd beindítani engem ez a szitu. Most azonnal lefektetném az asztalra és egy nagyot szeretkeznék vele. -Irina! Figyelj! - az egyik kezemmel megfogtam az állát és magam felé fordítottam. Láttam a tekintetében, hogy ő is arra vágyik, amire én. Irina elkezdett zihálni és néztem a mellkasát, ahogy kipirosodik. Tuti felszaladt a pulzusa a dühtől és ez nekem nagyon bejön. Az egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasán és vágyakozva néztem rá. Ahol csak tudtam megérintettem Őt. Irina még mindig zihált, de már nem az idegességtől, és megéreztem, hogy Ő is kezdett beindulni rám. Oldalra fordítottam a fejét és a számmal a nyaka felé közelítettem, majd óvatosan belecsókoltam. Tudom, hogy Irina gyenge pontja a nyaka, ezért ott még jobban elkezdtem játszadozni. -Uhhh..- nyögte a nő és közben a hajamba túrt. Imádom, amikor tépi a hajamat, de most nem érdekel. Amikor végig húztam a kezemet a karján, egyből megrándult a teste és egyre jobban zihálni kezdett. Megfogtam mindkét karját és a feje fölé helyeztem és levettem róla a ruháját.

Amikor az aktus után magához tért azonnal kifaggattam Őt. -Na milyen volt? -kérdeztem.-Hát ez eszméletlen volt! -mondta, majd láttam, hogy ismét elpirul. -Örülök neki.- mondtam az ajkaiba mielőtt megcsókoltam. Irina a csóknál belenyögött a számba és a végén egymásra néztünk. Lágyan megsimogattam az arcát és pár percig néztem milyen gyönyörű most. -Akkor szent a béke? -tettem fel neki a kérdést. Irina megforgatta a szemeit, majd ezt válaszolta. -Jól van szent a béke! Máskor majd ne törj be az irodámba rendben? -nevetett. -Természetesen felhívlak előtte, ha ilyen szándékaim lennének. -mosolyogtam rá, erre Irina gyengéden rácsapott a mellkasomra. -Hékás! Ez nem vicces! -közben boldogan nézett engem.