Irina 23. fejezet

Ábel a múltam része

Az ablakban állok és várakozok, közben a teámat iszogatom, majd néha a hasamra teszem a kezemet. Félóra múlva végre megérkezik Martin a stúdióhoz és láttam, ahogy kiszáll a limuzinból. Megigazította magán a nyakkendőt, majd kinyújtotta a kezét és kisegített egy nőcskét a kocsiból. A szívem azon nyomban vadul dobogni kezdett és majdnem elájultam a látványtól. Ki ez a nőszemély? Aztán megláttam, hogy a nő kezében egy tablet van és jobbra sétál az udvaron. Martin meg előkapja a napszemüvegét és felveszi. Láttam, hogy idefelé nézett, ezért gyorsan elhúzódtam az ablakból. Aztán ismét kilestem és néztem merre lehet. Mire ideér meg kell őriznem a nyugalmamat. Higgadtan kell vele beszélnem és megpróbálok emberi módon viselkedni vele. Nem szeretnék kiborulni és jelenetet rendezni, bár a hormonjaim eléggé megbolondítanak. Az asztalomhoz ültem és keresztbe tett lábakkal várakoztam Martinra. Végtelen hosszú időnek tűnt mire végre bekopogott hozzám. Nyeltem egy nagyot és ki szóltam neki. -Gyere be! -közben úgy csináltam, mintha nagyon benne lennék a munkában. Martin zsebre tett kézzel lépett be az irodámba, majd becsukta maga mögött az ajtót. -Szia! -köszöntött és láttam rajta mennyire gondterhelt most. -Szia! -üdvözöltem és felálltam az asztaltól. -Kérsz valamit inni? Van kávé meg tea, esetleg víz meg whisky. Bár igaz, hogy erős kezdés lenne, de én a helyedben most azt kérnék. -nyeltem egy nagyot a végén. -Majd meglátom, de előbb mondd el a hírt. -közben helyet foglalt a díványon. Előre sétáltam az asztalomnál és hátulról belekapaszkodtam. Oldalra néztem és vettem egy nagy levegőt. Az asztalon volt a teszt, amire rátettem egy képeslapot, hogy eltakarhassam. Aztán előre néztem közben a kezemmel megérintettem a számat. Muszáj elmondanom neki az igazságot. Tudnia kell. Ha bele bolondulok is, meg kell mondanom neki. -Martin… A bál óta nem nagyon beszéltünk. Az utóbbi hetekben egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Viszont úgy érzem, hogy az a távolság nagyon is jól jött nekünk. Egészen mostanáig. Tudod van egy dolog, amit el szeretnék neked mondani, de jelen pillanatban nem találok rá szavakat. -sóhajtottam és felnéztem a plafonra. -Mi a baj Irina? -ijedten nézett rám. Láttam rajta, hogy most már kezd komolyan venni engem. -Napok óta rosszul vagyok. Állandóan hányok és reggeli rosszullétek gyötörnek engem. Aztán ma reggel megcsináltam ezt a tesztet, ami pozitív lett. Szóval azért hívtalak ide, hogy elmondhassam: babát várok tőled. -közöltem vele a hírt. Martin egy kicsit elképedt, majd mosolyra húzódott a szája. Aztán elkezdett káromkodni és megfogta a fejét. -A francba! Ez nem lehet! -szitkozodott. Én pedig totál elcsodálkoztam a reakcióján, hát nem éppen erre a fogadtatásra számítottam. -Martin jól vagy? -kérdeztem tőle. A férfi felém jött és azonnal megcsókolt engem. Esküszöm most nem tudom mit jelent ez és mit akar, de jól esett a csókja. Aztán nagy nehezen elengedett engem és rám nézett. -Irina! Ez annyira váratlanul ért! Hihetetlen, hogy babát vársz, én..én..erre nem találok szavakat. -mondta izgatottan a férfi. -Mi lesz Laurával? -tettem fel neki a kérdést. -Nem tudom, de most nem az a lényeg. Mutasd a tesztet! -kérte izgatottan. Az asztalra néztem és megmutattam neki, hogy a szélén van. Martin oda sétált, majd remegő kézzel vette el a tárgyat. Aztán a másik kezével a hajába túrt. -Hihetetlen, de tényleg. -nézett rám. -Miért mondod ezt? -kérdeztem tőle közben magam elé fontam a karomat. Laurával egy időben próbáltunk családot alapítani, de sose esett teherbe. Aztán mostanában eléggé eltávolodtunk egymástól, így már nem is erőlködünk vele.El kéne hagynom Őt. -sóhajtotta. -Mi lesz most velünk? -kérdeztem tőle. Martin felém közeledett, majd megfogta mindkét kezemet. Aztán mélyen a szemembe nézett. Egy darabig néma csendben álltunk egymás előtt. -Mi… mi az Martin? -kérdeztem tőle hosszú hallgatás után. -Az elmúlt időszakban rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni. Minden porcikámmal szeretlek és tisztellek Téged. Ha nem vagy velem, akkor nélküled fuldoklom és nem kapok levegőt. Amikor múltkor elveszítettelek azt hittem nem élem túl a szakítást. Örökké veled szeretnék lenni. Bárki megszólhat minket, hogy túl fiatal vagy hozzám, engem nem érdekel a korkülönbség. Az első pillanattól kezdve, amióta megláttalak a bárban beléd szerettem. Ahogyan rám mosolyogtál sosem felejtem el. Tetszett, amikor meghívtál egy italra és nagyon belevaló csajnak gondoltalak. Abban a percben tudtam, hogy a végzetem vagy. -ezzel megfogta a nyakláncomat és áthúzta a fejemen. Martin a kezébe vette a gyűrűt és letérdelt előttem. A szívem majd kiugrott a helyéről annyira tombolt bennem. -Mit…mit csinálsz? -kérdeztem tőle szipogva. Mindjárt elsírom magam. Mert tudom, hogy mi fog most történni. -Drága Irina! Hozzám jössz feleségül?

Pár évvel ezelőtt…

Nem lehet igaz. Ábel még mindig engem figyel a közönség soraiból. Megígérte, hogy eljön a koncertünkre és megnéz minket. De esküszöm nem gondoltam volna, hogy ennyire betartja majd az ígéretét. Az első randink itt zajlik a ma esti fellépésünkön. Alig hiszem el ezt az egészet. Annyira izgatott és boldog vagyok! Amikor véget ért a koncert lesétáltam a színpadról és bementem a tömegbe. A DJ benyomta a zenét és az emberek egyre jobban elkezdtek befelé nyomulni, engem pedig majdnem eltiportak. Feltartott kezekkel siettem a kijárat felé, aztán végre összefutottam Ábellel. A pasi vidáman átölelt és a kezembe nyomott egy pohár sört. -Nagyon jók voltatok Irina! -dicsért meg minket. -Köszönjük! Hiszen Réka most nagyon belehúzott. Imádom az új lemezét. -mondtam neki. -Mesélj magadról egy kicsit! Mit csinálsz mostanság? -érdeklődött Ábel.-Gimiben tanulok. Nemsokára érettségizem. -válaszoltam neki. -Nagyon drukkolok! Biztosan sikerülni fog. Ha elvégezted a gimit merre mész tovább tanulni? -mosolygott rám Ábel. -Valamelyik fősulira, de még nem döntöttem el. -válaszoltam és koccintottunk egy rövid itallal, majd jól meghúztuk.
Ábel ízét érzem a számban, miközben vadul csókolózunk az öltözőben. Annyira jól sikerült a randi, hogy a végén egymásnak estünk. A koncert után még egy kicsit italoztunk, majd egyre jobban fűteni kezdett minket a vágy. Ábel azonnal megfordult és bezárt minket a öltözőbe, ezután folytatta a csókot. Leborítva mindent a sminkes asztalról majd rá ültetett és levette rólam a ruhámat. Feltartott karokkal csókolt tovább, ezután összekulcsolt kezekkel szorított a tükörhöz. Aztán elengedte a kezemet és megfogta a derekamat miközben végig csókolt. Ábel az egész testemet kész volt felfedezni, így ráérősen kezdett neki a kényeztetésnek. Hátra hanyatlott a fejem és az asztalon ülve és izgatottan vártam, hogy elveszítsem a szüzességemet. Ezután visszatért a fülemhez.-Biztosan benne vagy? Nem félsz? -suttogva kérdezte tőlem. -Nem félek, kérlek csak folytasd tovább. Kívánlak! -vallottam be neki az igazat. Mielőtt idejöttünk volna Ábel kifaggatott az előző kapcsolataimról, így őszintén kiböktem neki, hogy még soha életemben nem szexeltem senkivel. Erre úgy beindult, hogy hevesen udvarolni kezdett nekem. Én pedig hagytam magam, mert nekem is szimpatikus volt Ábel. Most pedig itt vagyunk Réka öltözőjében és éppen egymásnak estünk. -Irina én teljesen beléd zúgtam. -vallotta be Ábel. -Én is kedvellek. -nyögtem neki és megsimogattam az arcát. Szóval így vesztettem el a szüzességemet egy sminkasztalon.

Az első alkalmat mindig is vártam, bár nem gondoltam volna, hogy húsz év felett fogom elveszíteni az ártatlanságomat. Olyan férfira vártam, akit tiszta szívből szerethetek. Erre tessék megjelent Ábel a színen és rögtön oda adtam neki magam. Hiszen első látásra beleszerettem. Elég volt egy pillantás a színpadról és rögtön tudtam, hogy adnom kell egy esélyt a boldogságra. Soha nem volt komoly kapcsolatom, mindig csak futó kalandjaim voltak, így csóknál messzebbre sose mentem. Ábellel a suli előtt találkoztam, ahol Millára és Kiarára várt. Én pedig éppen siettem ki az iskola udvaráról és hirtelen nekiütköztem pasinak.A földre huppantam és elrepültek a könyveim. Ábel rögtön elnézést kért és segített felállítani. Amikor a szemébe néztem rögtön tudtam, hogy Ő lesz majd a pasim. Egy darabig egymás kezét fogtunk aztán gyorsan kikaptam a kezemet az övéből. -Szia! -köszöntött engem. -Szia! -próbáltam leplezni a zavaromat, annyira helyes volt. Azonnal felkeltem a földről és elkezdtem összekapni a könyveimet. Amikor felnéztem Ábelre éppen a kezében tartotta az utolsó könyvemet. -Ezt elhagytad. -mosolyogott rám. Elvettem tőle és megköszöntem. -Köszi.- közben magamhoz szorítottam a könyveket. -Ábel vagyok, a húgomért és a barátnőjéért jöttem. -mutatkozott be és felém nyújtotta a kezét. Én pedig nem bírtam neki kezet nyújtani a könyvek miatt. -Irina vagyok és foglalt a kezem. -vigyorogtam rá. -Ó, tényleg. Ne haragudj. Szóval merre siettél az előbb? -faggatott. -Az érettségimre készülök. Ha nem haragszol mennék is tovább, mert elkések a felkészítő órámról. -mosolyogtam rá. -Persze menj csak, de figyelj fent vagy a közösségi oldalakon? -érdeklődött. -Persze! Ráday-Török Irina néven vagyok fent. -azzal fogtam magam és elviharoztam mellette. Mielőtt Ábel még utánam szólhatott már rég bementem az ajtón.

Amikor már túl voltunk pár randin, Ábel megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. Boldogan mondtam rá igent és azóta elszakíthatatlanok vagyunk egymástól. Pár hét múlva Ábel bemutatott a családjának többek között Kiarának is. Ábel húgával az első perctől kezdve kijöttem, így hamar barátság alakult ki köztünk. Aztán egyik nap nagyban filmet néztünk Ábellel, amikor valaki becsöngetett a házba. A pasim hátranézett aztán azzal a gyors mozdulattal leállította a filmet. -Mindjárt jövök! -mondta nekem és széles mosollyal a bejárathoz ment. Mivel a nappali tágas és nyitott volt, így könnyen lehetett közlekedni a lakásban.Én meg úgy ültem, hogy jól ráláttam a nappaliból az előszobára. Nézem, ahogy Ábel kinyitja az ajtót és átölel egy fekete hajú fiatal lányt. -Szia Milla! -üdvözölte, majd megpuszilták egymást. -Szia Ábel! Kiara fent van ugye? -kérdezte tőle ezután rögtön belépett a házba. Istenem milyen gyönyörű ez a csaj! A szemei világítottak az ében fekete haja pedig selymes és csillogó volt. Basszus kezdek irigykedni rá. Olyan elegancia sugárzott róla, hogy hirtelen valami hercegnőnek képzeltem el. Megráztam a fejemet, hogy ez kizárt dolog. -Gyere bemutatom a barátnőmet Irinát! -invitálta beljebb a lányt. Gyorsan felkeltem a kanapéról és megigazítottam a szoknyámat. -Szia! -köszönt nekem a lány. -Szia! Irina vagyok! -mutatkoztam be neki. -Én pedig Le… Milla. -nevetett. -Le? Mit akartál mondani? -vigyorogva kérdeztem tőle. -Semmit, inkább hagyjuk. -legyintett majd Ábelre nézett. -Akkor megyek is jó? Nem akartam a randitokat félbeszakítani. - láttam hogyan mosolyog rá a pasimra. -Jól van, menj csak. Ha jól tudom Kiara elvileg a kertben tevékenykedik. -szólt utána. -Rendben főnök! - és láttam, hogy poénból csókot dobott a pasimnak. Ez mi volt? Ábel pedig egy kicsit zavarba jött és beletúrt a hajába. Aztán rám nézett és oda jött felém, majd adott egy csókot. A csók után pedig leült mellém a kanapéra. -Ki ez a lány? -faggattam. -Csak a húgom barátnője. Szinte családtag. -válaszolta szűkszavúan. -Értem és mindig ide szokott járni? -érdeklődtem, mert úgy érzem ő egy potenciális ellenfelem lesz. Nem akarom elveszíteni Ábelt. -Mivel a húgom barátnője elég sűrűn jár erre.- vigyorgott a pasim. Erre elhúzódtam tőle és komoly tekintettel néztem rá. -Ti már jártatok vagy mi? -nem bírtam lenyugodni tudnom kell ki ez a Milla. -Dehogyis! Hiszen hat évvel fiatalabb nálam, meg olyan mintha a második húgom lenne.-hárított. Valamiért nem hiszek neki. Látom a szemeiben a csillogást és a vágyat. Szerintem valahol tetszik neki Milla, csak nem mer a húga miatt közeledni felé. Gyorsan elhessegettem ezeket a negatív gondolatokat és elkezdtem enni a popcornt.