Irina 22. fejezet

Az avató bál

Annyi minden történt az elmúlt fél évben, hogy alig bírom utolérni magam. Minden új megrendelés új lendületet ad nekem, ezért nagy örömmel dolgozom az ügyfelekkel. Ahogy növekszik a hírnevem és az elégedett ügyfelek száma, úgy érzem, hogy az álmom tényleg valósággá válik. Néha nehéz volt elhinnem, hogy képes leszek saját lábamon megállni, de most, hogy látom a növekvő sikeremet, minden egyes nehézség értelmet nyer. Minden felkérés egy új kihívást jelent a számomra. Ó, és én annyira élvezem ezt az egészet! Az emberek elégedettsége még inkább motivál engem arra, hogy még jobban előre törjek a szakmában. Viszont sajnos a magánéleti dolgokban nem voltam ennyire sikeres. Ben szakított velem, miután bevallottam neki, hogy ismét kavartam Martinnal. Úgy megviselt engem a szakítás, hogy pár napig otthon kellett maradnom. Aztán egyik nap fogtam magam, majd bementem dolgozni. Éreztem, hogy a munkaterápia segít enyhíteni a fájdalmat. Nagyon pocsékul vagyok még mindig, de legalább nem sírok annyit. Egyik nap amikor pakolásztam az irodámban megtaláltam a közös fotónkat Bennel, és ismét sírva fakadtam. Végül a kukában landolt a fotó. Remegő kézzel vettem elő a mobilomat és ránéztem Martin üzenetére. “Szia! Tudom, hogy nemrég beszéltünk, de ráérnél pár percre? Nagyon fontos lenne! “ Miután szakítottam Bennel, Martinnal is megszakítottam a kommunikációt, egészen mostanáig. Egyik nap véletlenül Martint tárcsáztam és végül órákat beszélgettünk egymással. Aztán a pasi kibökte, hogy elmennék-e vele Lehoczkyék avató báljára? -Hát jó legyen.-sóhajtottam majd elköszöntünk egymástól.
Lívia ismét kitörő örömmel fogad engem és az arca ragyog a boldogságtól. Miközben a szavait iszom gyorsan körbenézek a lakásban, hogy nincs-e a közelben Ábel. Most hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy ismét láthassam Őt. Nem tudom miért tört rám ez az érzés, talán elkapott a nosztalgia. Lívia beszéd közben megígéri, hogy el fog rejteni a lánya és Ábel elől, így nem kell aggódnom. Alig bírom kivárni, hogy újra átéljem azt a csodás éjszakát és táncolhassak Martinnal. Minden apró momentumra emlékszem és újra előtör bennem az izgatottság érzése. -Irina! Gyere induljunk, mert már várnak rád. -szólított a nő.
Miután Kara befújja a hajamat a lakkal még utoljára igazit egyet a frizurámon. -Gyönyörű vagy! -dicsért meg engem. Kara mellém rakta a hajlakkot, majd egy kicsit odébb sétált, hogy körül nézzen. Én pedig vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam. Meg kell néznem magam a tükörben. Három….kettő….egy és izgatottan bele néztem a tükörbe. Szinte alig ismerek magamra. A hajam gyönyörűen meglett alkotva, a sminkem pedig annyira profi lett, mint egy modellé. Egy pillanatra másnak éreztem magam. Minden apró részlet szinte tökéletes. Én meg csak ámulok és bámulok. Érzem, hogy egyre jobban elfog az izgalom és a szívem egyre jobban zakatolni kezd. -Irina! Gyere vedd fel a ruhádat! -kiabált utánam az egyik stylist.

Miközben nézem Milla és Ábel táncát a sarokban éreztem, hogy valaki óvatosan megfogja a vállamat. -Szia! -fordított maga elé Martin. -Szia! -köszöntem neki és megcsókoltuk egymást. -Háttal is nagyon gyönyörű vagy. -bókolt nekem. -Köszönöm. Te is jól nézel ki ebben a szmokingban.-és megsimogattam az arcát. Nem tudom levenni a szememet róla, annyira magával ragad a tekintete. -Olyan szerencsés vagyok, hogy veled lehetek. -törte meg a pillanatot Martin. -Hát még én. -nevettem. Ezután a férfi egy kicsit eltávolodott tőlem, majd meghajolt előttem. -Irina, felkérhetlek egy táncra? -kérdezte. Adam French-Holding on to You szól a háttérben miközben szorosan fogom a férfi kezét. Ahogy Martin testéhez simulok érzem a köztünk lévő szexuális feszültséget. Minden mozdulatában érzem, hogy őrülten vágyik rám és már alig várja a hátralevő éjszakát. Óvatosan felnézek rá és észreveszem, hogy azóta se vettem le rólam a szemét. Érzem, hogy körbeölel minket a zene és a pillanat. Nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat. Martin tánc közben megforgatott, majd ismét a mellkasához simultam. A férfi a derekamra helyezte az egyik kezét a másikkal pedig az enyémet fogta. Mélyen egymás szemébe nézünk és közben el sem hiszem, hogy részese lehetek ennek a csodának. A szám vége felé Martin még egyszer körbeforgat, majd hátradönt és szenvedélyes csókot vált velem. Közben az egyik kezemmel megfogtam az arcát és hagytam, hogy a pillanat elragadjon. A csók után rögtön tudtuk mi fog következni. Martin oldalra nézett aztán vissza rám. -Gyere elviszlek magammal pár percre! -mondta és megfogta a kezemet. Félúton megálltunk az egyik oszlopnál és Martin őrült vággyal kezdett el csókolni engem. Pár perccel a szeretkezés után a férfi ilyet szólt. -Irina… Gyereket akarok tőled. -vallotta be nekem, majd megcsókolt. Hirtelen nem fogtam fel amit az előbb mondott, próbáltam felfogni, az előző mondatot. Tudom magamról, hogy nem vagyok lassú felfogású. Az eszem sebesen vág és mindig gyorsan reagálok a dolgokra, kivéve most. Az agyam annyira lefagyott, hogy azt hittem végem van. Még nem állok készen az anyaságra, de Martinnal szívesen vállalnék gyereket. De nem most. Túl korai lenne és még csak nem is járunk. Illetve már magam sem tudom, hogy mi van köztünk valójában. Főleg azok után, hogy Martin a nyakamba akasztotta az eljegyzési gyűrűt. -Figyelj Martin… én még nem szeretnék kisbabát… Annyira korai lenne még nekünk. -néztem rá. -Én most szeretnék, és tudom, hogy ez számodra gyors tempó… Viszont várok ha kell. -közben megsimogatta az arcomat. -Végre valahára rendeződött az életem és úgy érzem, hogy mostanában egy gyerek hatalmas felelősség lenne. -kezdtem kiborulni. Emlékszem Ábellel is mindig ezen vitáztunk. Miért fogok ki ilyen pasikat? -Majd a későbbiekben beszélhetünk erről…- láttam rajta, hogy itt akar hagyni engem. -Martin! -fogtam meg a kezét mielőtt elhúzódik tőlem. -Irina, nekem most mennem kell.- sóhajtotta. -Martin kérlek! -könyörögtem, de a pasi egyre jobban eltávolodott tőlem. Még utoljára csókot lehelt a homlokomra és elindult kifelé. -Vigyázz magadra Irina!- búcsúzott és elment tőlem. A tenyerembe fogtam az arcomat és sírva fakadtam az asztalon ülve.

Az elmúlt egy hónap lelkileg nagyon megviselt engem, de így is végeznem kellet a munkámat, hiszen sok felkérés érkezett felém. Mindennap hálát adtam az égieknek, hogy adtak a naphoz jó sok erőt és kitartást, mert ha nem lett volna biztosan összeomlik az életem. Szonja is szorgalmasan végezte a melót és egyre gyakrabban jártunk le ebédelni. Réka pedig bejelentette, hogy elmegy egy kicsit dolgozni a saját zenei stúdiójába, hogy felvehesse a legújabb lemezét. Támogatóan elengedtem őt és a lelkére kötöttem, hogy előbb nekem mutassa meg a legújabb slágerét. -Oké! -mondta aztán elindult a dolgára. Odett egyik nap elmondta nekem, hogy elutazik a családjához Londonba, ezért egy darabig nélkülőzni fog minket. -Vigyázz magadra! -búcsúztam el tőle az ajtóban. -Ha megérkeztem írok neked messengeren! -ígérte ezután elindult és beült a taxiba. 

Egyedül vagyok a stúdióban. Az embereim elköszöntek, majd haza indultak munka után. Mindenki jó pihenést kívánt nekem, ezután eltávoztak innen. Amikor az utolsó kolléga is elment teljesen magam maradtam. A csend nehéz súlyként telepedik le a szívemben és a lelkemben. Akárhányszor elmennek a többiek mindig érzem a hiányukat és a vidám csacsogásukat.Legszívesebben meginnék most egy pohár bort, de nem tehetem. Az utóbbi időben egyre többször gyötörnek ezek a reggeli rosszullétek. Minden reggel ugyanaz a körforgás, amikor felkelek egyből szédülni kezdek, majd hánynom kell. Ez a gyengeség mostanában eléggé megijeszt engem, pedig legbelül nagyon is jól tudom mit jelent ez. Ezért ma reggel elszaladtam a legközelebbi drogériába és vettem egy terhességi tesztet. Egész nap a táskámban volt ezért nem is vettem elő többé. Majd holnap reggel megcsinálom. Nem szabad tovább halogatnom a dolgot, mert ha tényleg kisbabát várunk, akkor ebbe be kell avatnom Martint. Ez a gondolat egyre jobban megrémiszt engem. Bár Martint ismerve Ő biztosan rendkívül boldog lesz, ha megtudja ezt a csodás hírt.

Mivel korán reggel érkeztem, ezért villámgyorsan beslisszoltam az irodámba és ledobtam a cuccaimat a földre. Előkaptam a tesztet a táskámból és elmentem a mosdóba. Miután elvégeztem a tesztet letettem a mosdó szélére és vártam. Lehajtottam a wc fedelét és ráültem, majd vártam. 

A teszt után azonnal tárcsázni kezdtem Martin számát és alig vártam, hogy felvegye a telefont. Végre valahára felvette a mobilját. -Szia Martin! -remegő hanggal szóltam bele. A férfi egy kicsit hallgatott, majd Ő is beleszólt a vonalba. -Szia Irina. Nem túl korai még ez a hívás? Egyébként is hetek óta nem beszéltünk. Valami baj van? -érdeklődött és hallottam a hangján, hogy tényleg most ébresztettem fel. -Kérlek gyere be tízre az irodámba, mert valami fontos dologról lenne szó. -közöltem vele és éreztem, hogy egyre jobban rám tör a hányinger. -Miről lenne szó? Nem megyek be csak úgy. Már nem is tudom mióta nem találkoztunk. -dünnyögte. -Martin kérlek szépen! Amit mondani fogok, az teljesen megváltoztatja az életünket. Érted? -próbáltam megértetni vele, hogy jöjjön már be az istenit! -Jól van Irina! Miért nem ezzel kezdted? -morogta. -Akkor átjössz tízre a stúdióba? -reménykedve kérdeztem tőle. -Igen Irina átmegyek. Ott találkozunk! - ezzel kinyomta a vonalat. Én pedig dühösen a földhöz csaptam a telefonomat és elkezdtem zokogni.