Irina 17. fejezet

Tanuszoda

Az egész napom folytonos rohanásban telik. Ben arra kért, menjek el és nézzem meg mai vízilabda edzését az órák után. Ezért siettem a fősuli mellett lévő uszodába. Amikor beléptem, lenyűgözött a belső tér látványa, hiszen még sosem jártam itt. Azonnal megéreztem az uszoda páráját és azt a jellegzetes klóros illatot. Végigsétáltam a medence mentén, majd felmentem a nézőtérre, hogy leülhessek.Miközben néztem a srácokat időnként rezgett a telóm, de nem érdekelt. Most Benre fókuszálok és figyelem minden mozdulatát. Amikor véget ért az edzés boldogan elindultam Ben felé a medence széléhez. A srácok kiszálltak és elköszöntek tölünk, majd kettesben maradtunk. -Szia!- köszöntött Ben miközben kimászott a medencéből. Ahogy kiszállt a vízből nekem teljesen leesett az állam. Bevallom egy picit zavarba is jöttem. Egy isten állt előttem.Ó, és azok a kidolgozott izmok! Eldobom az agyam. Az az igazság, hogy még nem láttam Bent félmeztelenül.Való igaz csak most kezdtünk el összejárni. -Szia!- mondtam és megcsókoltuk egymást. -Örülök, hogy itt vagy.- mondta a csók után. -Nagyon jók voltatok és Te pedig különösen jól játszol.- dicsértem. -Köszi.- közben átfogta a derekamat. Én meg a nyakába helyeztem a karomat és percekig bámultuk egymást. Érzem, hogy a felsőm átázott a pasi ölelésétől és átlátszik mindenem.Basszus.Remélem, hogy nem látja.
-Valamit kérdeznem kell tőled.- vigyorgott rám azzal az ezer wattos mosolyával. És tessék egyből kiszúrta. -Figyelek rád.- mondtam szégyenlősen. Ben gyorsan körülnézett, hogy tényleg tiszta-e a terep majd feltette a kérdést.-Mi lenne, ha mi most elvonulnánk egy gyors menetre?-ettől a kérdéstől egy kicsit lefagytam. Hiszen annyira váratlanul ért. -Úgy érted, hogy itt akarod megejteni az első légyottunkat?-kérdeztem és közben elpirultam. -Baj, hogy megkérdeztem?- közben megfogta a kezemet.
-Értettem a kérdést, csak nekem erről más elképzeléseim vannak. Arra gondoltam, hogy majd elmegyünk egy igazi randira és akkor utána meg tudnánk ejteni a dolgot.- néztem rá komolyan. -Értem, ezek szerint még nem állsz készen rá.- sóhajtotta letörten.Finoman megérintettem az arcát és a szemébe néztem. -Ben tanultam az eddigi kapcsolataimból és nálam semmi jóra nem vezettek ezek a kalandok.- mondtam neki őszintén. -Irina. Figyelj tőlem nem kell tartanod. Én mindig itt leszek melletted. Ha akarod csinálhatunk egy igazi randit és akkor lassan haladhatunk a dolgokkal.- Ben a fülem mögé helyezte az egyik hajtincsemet. Ahogy az arcomhoz érinti az ujjait, úgy érzem máris kezdem meggondolni magam. -Ben… Tudod mit? Most rögtön benne vagyok.- jelentettem ki neki. -Irina nem azért mondtam. Tényleg randizni szeretnék veled.- és megcsókolt engem. A csók után Ben ölébe ugrottam és a fülébe suttogtam. - Most azonnal szeretném. Készen állok. - és amikor ezt kimondtam Ben arca egyből felragyogott. -Hát jó..Ez ellen tényleg nincs kifogásom.- búgta, majd felültetett a padra. -Ugye nem fogunk lebukni?- suttogtam. -Ne izgulj ilyenkor már senki nem jön be.- ígérte. Aztán Ben még egyszer megcsókolt engem és elkezdte lehámozni rólam a ruhákat.

-Egy igazi istennő vagy.- dicsért meg. Ha tudná kire gondoltam szex közben sose bocsátaná meg nekem.

Zuhanyozás közben engem elárasztott a bűntudat. Komolyan. Soha nem gondoltam másra szex közben és ez számomra annyira fura és szokatlan. Amíg gondolkoztam észre se vettem, hogy a forró víz égeti a bőrömet. Egy kicsit felszisszentem, majd gyorsan elzártam a csapot. Tovább agyalva szálltam ki a fülkéből és magamra tekertem a törölközőt. Még mindig itt vagyunk az uszodában. Miután Bennel lezavartuk az aktust én azonnal felkeltem és elindultam fürdeni. Amikor siettem a pasi utánam kiabált, hogy várjam meg, de nem hallgattam rá. A női öltözőbe érve egy pillanatra megálltam és próbáltam levegőhöz jutni. Aztán amikor jobbra pillantottam egy percre megörültem a zuhanyzónak. Nem kellett sokáig agyalnom fogtam magam és beálltam alá fürdeni. Szükségem van egy kis időre, hogy össze szedhessem minden gondolatomat.

Amikor kiszálltam a forró, gőzölgő kádból, egy pillanatra úgy éreztem, mintha a világ egész súlya leomlott volna rólam. A nedves hajam a vállamra tapadt, és az illatok még mindig ott lebegtek a levegőben, az illatos habok és az édes tusfürdő lenyűgöző keveréke. Ahogy körbenéztem a fürdőszobában, a tükör megpecsételte az élményt, és a pára vastag fátylát húzta maga után. De nem hagytam, hogy ez a homály akadályt jelentsen. Magam elé vettem egy puha törölközőt, és lassan, óvatosan elindultam a mosdó felé. Amikor karommal elkezdtem letörölni a párát a tükörről az arcom egyre tisztábban rajzolódott ki a felületén. Egy pillanatra elidőztem a saját tükörképemben, mintha megpróbálnám megfejteni a szemeim mögött rejlő titkaimat. A múltból jövő képek és emlékek szelíd hullámokban törnek fel bennem, miközben próbálom megfejteni azokat. Talán abban reménykedem, hogy a tükör mélyén, majd megtalálhatom azokra a kérdésekre a válaszokat, melyek már oly régóta foglalkoztatnak engem. Egy pillanatra megpróbáltam elmosolyodni, mert érzem, hogy egy picivel közelebb kerültem ahhoz, hogy elfogadjam önmagamat.

Amikor a fürdőben a gőz lassan oszlani kezdett, egy pillanatra összerezzenek a hűvös levegőtől. Hiszen a forró víz cseppjei még mindig ott vannak a bőrömön. Miközben megfigyelem a víz cseppjeinek táncát, a mutatóujjammal hozzáérek az egyik lefelé gördülő nedvességhez, aztán letörlöm. Ez a mozdulat hirtelen eszembe juttatja Martint. Ő simogatta, így végig a karomat amikor valahányszor hozzám ért. Előttem van az arca, amikor vágyakozva néze rám és suttogva mondja ki a nevemet. Miután ezektől az emlékektől átjárja a testemet a jóleső borzongás, úgy vélem most már tényleg fel kéne öltözni.

Álmaimban akárhányszor elkezdek zongorázni, mindig ül mellettem valaki. Viszont sose látom az illető arcát, ezért mindig félve nyomom le a billentyűket. Amikor felcsendül az első dallam, a mellettem ülő személy velem együtt mozgatja a kezét. Mellettünk lévő ablaknál besüt a nap fénye és pont az ujjainkat világítja meg. Próbálok az oldalamra nézni, de a nyakam teljesen lemerevedett, olyan mintha valaki bebetonozta volna. Végül nagy nehezen, de sikerült jobbra fordítani a fejemet és megláttam ki ül mellettem. Martin az. A férfit nem sikerült kizökkenteni a zongorázásból, Ő továbbra is el volt merülve a dallamok világában. Amikor levettem a kezemet a billentyűkről, Martin felém nyúlt és megfogta a kezemet. -Kérlek ne hagyd abba. -nézett rám szomorúan. -Mit? -kérdeztem tőle. Martin visszanézett a zongora felé és ott folytatta, ahol abba hagyta. Nekem pedig összeszorult a szívem. -Mit ne hagyjak abba Martin? Kérlek válaszolj nekem! -néztem rá. Amikor újra rám pillantott, láttam a tekintetében, hogy most már egy idegen vagyok a számára. -Martin kérlek emlékezz rám! Én vagyok az Irina! -kiabáltam neki. Martin felállt mellőlem és nem mondott semmit. -Martin! -én is felpattantam és elé álltam. Elkezdtem ütögetni a mellkasán, Ő meg nem csinált ez ellen semmit. -Kérlek emlékezz rám! -kiabáltam közben sírva fakadtam. -Irina ébredj fel! -szólt rám Martin. -Nem akarok! -üvöltöttem. -Irina ébredj fel! -Martin szája továbbra is mozgott, de a teste már nem mozdult. -Irina! -szólított egy női hang. Végül zokogva ébredtem fel az ágyamban. A szívem vadul kalapált a mellkasomban a szemeimből pedig folytak a könnyek. Alig kapok levegőt és az egész testem remeg. -Irina! -amikor kitisztult a látásom, akkor vettem észre, hogy Réka mindvégig itt volt mellettem. -Réka! -öleltem át az ágyban. -Rosszat álmodtál. Egész végig kiabáltál. Martin nevét hallottuk. -nézett a szemembe az ölelés után. Odett az ajtóban állt és bólintott. -Ne haragudjatok rám.- mondtam nekik bűnbánó arccal. -Jobban vagy már? -kérdezte aggódva Réka. -Szörnyű álmom volt. Azt érzem mindjárt kiszakad a lelkem. -vallottam be neki. -Hozok egy kis nyugtató teát. -szólt felénk Odett, majd elindult a konyhába. -Köszönjük! -kiabálta utána Réka, majd rám nézett. -Szívem mostanában eléggé zaklatott vagy. Biztosan minden rendben? -faggatott. - Martinnal álmodtam és az álmomban együtt zongoráztunk.Legszívesebben magamhoz öleltem volna. Annyira, de annyira hiányzik nekem. Szeretem Őt. - és megint elkezdtem sírni. Réka megfogta a fejemet és az ölébe hajtotta. Én pedig megmarkoltam a hálóinge szélét és tovább zokogtam. Miközben Réka simogatta a fejemet, éreztem, hogy kezdek lenyugodni. -Nagyon szeretem Őt.- mondogattam. -Elhiszem. -ismételte Réka. Nem is tudom már mennyi ideje vagyunk ebben a pózba, de úgy érzem jól esik a barátnőm közelsége. Réka néha-néha beszél hozzám és időnként halkan dúdol nekem. Nem tudom mennyire kócolta már össze a hajamat, de nem érdekel. Időközben Odett is visszatért a teával, majd letette az éjjeli szekrényemre.-Ha nem haragszotok vissza megyek aludni.-mondta nekünk aztán kiment a szobámból. Mindketten utána integettünk, majd a barátnőm rám nézett.-Kéne neked valami elfoglaltság, ami eltereli a figyelmedet Martinról.- jelentette ki Réka.Összehúzott szemöldökkel néztem rá.- Ezt komolyan mondod? És mégis mivel vonjam el a figyelmemet?- kérdeztem. -Ha jól emlékszem régebben az éneklés mellett fotózás volt a másik hobbid. Tudtommal abban is tehetséges vagy.- mosolygott. -Imádok fotózni csak nincs ihletem.- sóhajtottam. -Szerintem az nem számít, a lényeg, hogy valahol kezdd el. Aztán ahogy bele jössz észre se veszed, hogy mennyire inspirál a fotózás.Ha akarod nyithatok veled egy stúdiót.- dobta be az ötletet Réka. Felkeltem Réka lábáról és vidáman néztem rá.-Te egy zseni vagy. Ha tényleg nyitnánk egy stúdiót, akkor ezzel még munkánk is lehetne.- teljesen belelkesedtem. -Szóval- nyújtotta felém a kezét majd ezt kérdezte:-Irina. Leszel a  munkatársam?