Irina 13. fejezet
Réka beköltözik
-Mégis hogyan gondoltad ezt? Máskor majd beszéld meg velem,ha ilyen terveid vannak. -szidtam le Rékát a szobájában. Ahogy látom a barátnőmet nem hatotta meg a dorgálásom, Ő továbbra is nyugodtan pakolászott a szekrénybe. -Irina! Mit izgatod magad? Nem örülsz, hogy ide költöztem? Most már hárman vagyunk csajok. Tök jó buli lesz, meglátod! -nyugtatott. -Marha jó! Réka! Te egyáltalán figyelsz rám, amiket mondok? -kérdeztem tőle. -Inkább arról mesélj, miújság Martinnal és veled.- kacsintott rám. -Ne tereld a témát! - szóltam rá. -Ahogy akarod… -sóhajtott és körbenézett a szobában. -Még több fogas kéne. -gondolkozott hangosan. -Réka! -szóltam rá, aztán karbatett kézzel leültem az ágyára. Réka is leült mellém, majd átölelt. -Mi a baj Irina? Annyira feszült vagy? -kérdezte vigyorogva. Hát ez nem igaz! -Komolyan megkérdezted, hogy miért vagyok feszült? Nézzél már körbe a lakáson! -mutattam a kupi felé. -Lassíts le Irina! Nyugalom, vegyél nagy levegőt és no stressz! - mutatta a kezével a mozdulatot. Nagy levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Éreztem, hogy egyre jobban kezdek lenyugodni. -Jól van, de erre még visszatérünk. -mutattam rá. -Mikor három hét múlva? -nevetett. Istenem ez a csaj! Felálltam az ágyáról és legyintve ott hagytam őt a szobában.
Délután elnyúltam az ágyon és elkezdtem kidolgozni a tételeket. Nemsokára itt lesz a vizsgaidőszak ezért bele kell húznom a tanulásba. A nagy tanulás közepette elkezdett csörögni a mobilom. Martin volt az. Boldogan vettem fel neki a telefont. -Szia Martin! -köszöntem bele, majd háttal feküdtem az ágyon. -Szia Irina! Van kedved eljönni a Lehoczky-ék jótékonysági báljára? Nekem is jelenésem van. A nagybátyám valamiért kedvet kapott ahhoz, hogy meghívjon engem is. -közölte velem. Én pedig azonnal hasra fordultam és megkérdeztem tőle. -Te komolyan bálba hívsz engem? -nevettem bele a telefonba. -Irina ez halálosan komoly. -
hangsúlyozta. -Értem. Nos,elmegyek veled abba a bálba. Akkor üvegcipellőt is felkell majd vennem. Ugye? -kuncogtam. -Irina! -szólt rám Martin. -Jól van akkor nem viccelődök. Mikor lesz az a bál? -érdeklődtem.
Csütörtök délelőtt van és itt állok a Lehoczky rezidencia előtt. Óvatosan benyomtam a csengőt, majd az egyik szobalány kinyitotta nekem az ajtót. Amikor beléptem káprázatosan gyönyörű volt az előszoba. A tekintetem végigszalad az előszobán és az előttem lévő lépcsőn,olyan mintha egy mesebeli palotában lennék. A csillogó kristály csillárok, az aranyozott díszek mind gazdagságot és pompát sugároznak magukból. Szinte elakad a lélegzetem annyira magával ragad a luxus és az elegancia. Észre se vettem, amikor Milla édesanyja megérkezett a lépcső mellett. -Jó napot Irina! -köszöntött és amikor megfordultam egy gyönyörű nő állt előttem. Milyen csinos Milla anyukája! -Jó napot kívánok! Irina vagyok. -mutatkoztam be neki. -Tudom. Martin mesélte, hogy a diákja vagy. -nézett rám a nő, akiről hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most kedvel vagy gyűlöl engem. Olyan rezzenéstelen arccal mért végig engem, hogy szinte beleborzongtam. Hova hozott engem Martin? -Irina! Kérlek fáradj be velem a nappaliba! -mutatott a nappali felé a nő. Óvatosan bólintottam neki, majd elsétáltunk a helyszínre. Amikor beléptünk a nappaliba egy nő állt a szoba közepén. -Irina! Bemutatom neked a barátnőmet Emesét! Ő fogja a ruhádat készíteni. -mutatott be a nőnek. -Szia Irina! Már sokat hallottam rólad! -újságolta Emese. Zavartan megérintettem az arcomat és lenéztem a földre. Vajon miket mesélt még rólam Martin a családjának? Ez egyre aggasztóbb. Leültünk az egyik székre és Emese egyből előkapta a tabletét. -Nos, Irina! Mi erre a ruhára gondoltunk. Martin segített egy kicsit. A ruhád elegáns és letisztult lesz. Azt hallottuk, hogy szereted a rózsaszínt. Mi erre a halvány rózsaszínre gondoltunk. Nézd csak. -mutatta a nő a képet. Ahogy megpillantom Emese által tervezett ruhát, alig bírtam elhinni a szerencsémet! Ez a ruha valami káprázatosan gyönyörű! A kezemmel lassan megérintem a képernyőt és megbűvölve végighúzom az ujjamat a ruhán. -Ez valami elképesztő! -suttogtam neki. -Ugye? Tetszik? -kérdezte izgatottan. -Nem találok rá szavakat. Szinte beleszerettem. - válaszotlam neki. Egyszerűen lenyűgöz az, hogy egy ilyen csodálatos ruhában lehetek majd a bálon. A látvány annyira lenyűgöző, hogy alig térek magamhoz. Ebben a ruhában úgy fogom érezni magam, mint egy valódi hercegnő.