Irina 11. fejezet

A főiskolai bál

Az elmúlt hetek csendben teltek el, így teljesen elégedett voltam. Hála istennek Ábel örökre eltűnt az életemből. Kiara pedig törölt engem az ismerősei közül, amit nem is bánok. A múlt hétvégét Martinnál töltöttem, és rengeteget beszélgettünk egymással. Egyik éjjel olyan sokáig dumáltunk, hogy észre se vettük a napfelkeltét. -Én már kezdek elálmosodni.- nyújtózkodtam Martin mellett a kanapén. -Ki kell bírnod. Nemsokára rekordot döntünk. - nevetett. -Már 23 órája fent vagyok.- ásítottam. -Én meg lassan 25.- közölte Martin. -Te már túl vagy a 24-en. - böktem meg a mellkasán. - Már bőven.. Nem is tudom milyen volt 24 évesen…- dörzsölte meg az állát. -Nem úgy értettem!- nevettem ki. -Nem? Szerencséd, hogy nem gúnyoltál ki engem.- nézett le rám. -Miért is?- kérdeztem.
-A korom miatt.- mosolygott. -Engem nem érdekel, hogy hány éves vagy.- mondtam neki ezután felkeltem mellőle, majd elé álltam. -Mit csinálsz?- érdeklődött Martin.

Nem tudod mit akarsz mégis itt vagy,
Ma az ész ami fékez csak itt hagy.
Nem tudod mid vagyok de úgy nézel,
Előbújik a fény a sötéttel.
Mi jön most kik leszünk mondd 'barátom'?
"Magamat mindig bajban találom."
Kerülj el mondjuk rég de nem bánom, ha elrontod ma is a világom.
Miattad érzem, hogy élek ma éjjel,
Szemedben tűz és a bűntudat ég el.
Ráz a hideg, ahogy rám hajolsz kérlel, oh,
Utálja lelkem ma éjjel a testem.
Lüktet a vérem egy gyógyuló sebben,
Holnap a szép lesz újra kegyetlen, oh.

Miközben énekeltem neki a dalt az ölébe ültem és a füléhez hajolva folytattam tovább:

Esküdtünk, hogy ez lesz az utolsó,
Ne csináljuk tovább ez a végszó.
Te sem akarod, én sem akarom már,
Tudjuk azt, hogy a jövő nem vár.
Rossz embernél akarnék jó lenni,
"Hogyha hív ne vedd fel és csak ennyi."
Mondják, bárcsak értenék, mindennap, kérdezem ez a kábultság kell-e még?

Lassan a dal végéhez értem és elérkeztem a kedvenc részemhez

Kérlek Istenem, nézd el ezt nekem mert,
Újra vétkezem, mégse lesz velem.
Kérlek Istenem, nézd el ezt nekem mert,
Újra vétkezem, mégse lesz velem.(Azariah-Hol talállak ébren)

A dal végén pedig egymásra néztünk, majd őrülten elkezdtük csókolni egymást. Martin felkapott az ölébe és elcipelt a fürdőszobába szeretkezni egyet.

-Milyen ruhát veszel fel a bálra?-érdeklődött Réka, miután szóba hoztam a bált. -Valami olyasmi kell, amitől eláll mindenki lélegzete.- válaszoltam neki. Eljöttünk Budapest egyik legelőkelőbb ruhaszalonjába báli ruhát vásárolni. -Van rá keret?- kérdezte Réka. -Persze. A nagymamámtól kaptam egy kis zsebpénzt. - kuncogtam. -Komolyan Irina. Honnan van ennyi pénzed?- faggatott tovább a barátnőm, mivel nem elégedett meg előző válaszommal. Így megfogtam az egyik ruhát és Réka felé fordultam. - Mit szólsz ehhez?- mutattam neki. -Ez is szép, de kérlek válaszolj az előző kérdésre. - nézett rám szigorúan. -Akkor ez a ruha se jó.- sóhajtottam és visszaraktam a fogasra. -Irina!!- szólt rám Réka. -Nem mondtál igent a ruhára! - tettem szét a karomat előtte. Réka közelebb jött hozzám, majd újból megkérdezte.- Honnan van a pénz? Martin adta?- nézett a szemembe Réka. -Igen. Tőle van…- böktem ki neki az igazat. -Tudtam!- mutatott rám a barátnőm. -Tegnap “véletlenül” meghallotta a beszélgetésemet Bennel. Aztán a szünetben oda adta a bankkártyáját. Szerinted normális dolog ez? Ki a fene adja csak úgy oda a csajának a kártyáját?- keltem ki magamból. Réka teljesen elképedt. -Atyaaa ég! Muti már!- sürgetett. Elővettem a pénztárcámat és megmutattam neki. Amikor megnézte teljesen megváltozott az arca. -Hallod! Te tudod kivel kavarsz? Martin nemcsak egy tanár… Ő az a Lehoczky Martin. Van fogalmad róla, hogy…- közben Réka leült az egyik székre. -Igen Ő Milla unokatesója. - válaszoltam neki. -Nemcsak az… Te nem hallottál a legendás Lehoczky családról? Van fogalmad róla, hogy kivel is jársz pontosan?- nyaggatott Réka. -Nem járok Martinnal. - csititottam Őt. - De hiszen Ő Lehoczky Martin. A családjával pár évvel ezelőtt visszavonultak és lemondtak mindenféle nemesi rangról. Teljesen elzárkóztak a média szerepléstől. Ha kitudódik, hogy Martin kavar az egyik diákjával óriási botrány kerekedik belőle. - mondta aggodalommal teli hangon Réka. -Nyugi. Nem lesz balhé megígérem.- nyugtattam Őt. -Honnan tudod? Hiszen nem is ismered a családját. Martint meg főleg nem ismered, hiszen csak pár hónapja ismeritek egymást.-tette szét a kezét Réka. Oda fordultam Rékához és mindkét kezemet a vállára tettem, majd ezt mondtam neki.- Réka! Martinnal nagyon szeretjük egymást. Kérlek fogadd el a tényt, hogy vele vagyok. Megértem az aggódásodat, de engedd meg nekem a boldogságot. Most az egyszer az életben. - kérleltem Őt. Réka elkezdte forgatni a tekintetét, majd rám nézett.-Oké, de ha összetöri a szívedet, akkor tartozol nekem eggyel.- vágta rá.- Mivel jövök neked?- kérdeztem. -Te fogod nekem megírni a világ legfájdalmasabb szakítós dalát.- mondta komolyan Réka.-Rendben van!- egyeztem bele, majd kezet ráztunk.

Amikor beléptem az iskolába, azonnal feltűnt, hogy hatalmas sor áll a tornaterem előtt. Elkezdtem keresgélni Bent a tömegben, hátha meglátom de hiába.Remélem nem hagy cserben engem.Vettem egy mély levegőt és beálltam a sorba. Negyedóra múlva sietve rohant felém Ben, én pedig már félig kiálltam a sort. -Szia Irina! Kérlek ne haragudj! A nővéremnek kölcsönadtam a kocsimat és most hozta vissza a munkája után. Esküszöm igyekeztem nem elkésni.- számolt be nekem. -Nincsen semmibaj Ben. Nem maradtál le a bálról.- nyugtattam Őt. -Hála az égnek.- megkönnyebbülten felsóhajtott. -Gyere karolj belém, mert mindjárt bent leszünk a bálon. - nyújtottam felé a karomat.
Amikor megérkeztünk a bálba teljesen elképedtünk a látványtól, olyan szépen kidekorálták a tanárok a tornatermet, hogy alig ismertünk rá a helyre. Aztán felkaptam a fejemet az egyik számra, amit nagyon szeretek:Dove Cameron és Khalid-We Go Down Together című dala szólt. Ben meghajolt előttem és felkért táncolni engem. Aztán láttam, hogy páran elkezdik követni a példánkat és elkezdtek a többiek is táncolni. Éreztem, hogy Ben a testével egyre jobban simul hozzám. A kezünket egymásba kulcsoltuk és lassan mozogtunk a zenére. Aztán a pasi a másik kezét óvatosan a derekamra helyezte és úgy táncoltunk tovább. A refrénnél éreztem, hogy Ben egyre jobban az ajkaim felé közelít és próbál megcsókolni. Az elején egy kicsit elfordítottam az arcomat tőle és a mellkasára döntöttem a fejemet. -Nem kell félned tőle, ha bántani mer én megvédelek.- mondta Ben. Hirtelen felnéztem rá hiszen tudom miről beszél. -Ő soha se bántana engem. Hiszen szeret engem.- vágtam vissza neki. -Szerintem csak kihasznál Téged.- amikor ezt kimondta olyan volt, mintha egy késsel szúrta volna meg a szívemet. -Ez nem igaz.- összeszűkült szemekkel néztem rá. Annyira utálom amikor ilyeneket mond. Elkezdtem távolodni Bentől és elengedte a kezemet. A terem végében megláttam Martint és elkezdtem óvatosan inteni felé. Aztán Ben hirtelen megfogta a derekamat és maga felé fordított. A pasi ismét az ajkaim felé vette az irányt és egyszer csak megcsókolt engem. Az egész testem megfeszült, de közben élveztem is. Aztán Ben lassan elszakadt tőlem, majd ezt mondta.- Szeretlek Irina.- vallotta be. Én pedig a számhoz kaptam az egyik kezemet. Ez nem lehet igaz. Ben is belém zúgott? Amikor Martin irányába néztem, akkor láttam, hogy elindult a kijárat felé. Szerintem meglátott minket. Megfogtam a ruhám alját és sietve távoztam a táncoló tömegből. -Martin! - kiabáltam utána. Kirohantam a folyosóra és próbáltam kitalálni merre mehetett Martin. Annyira kihalt volt a folyosó, hogy csak a cipőm kopogása árulta el merre járok. -Martin merre vagy?- szólogattam. Hiába minden próbálkozás sehol sem találom a pasit. A folyosó végéhez érve háttal neki támaszkodtam a falnak és sírva rogytam össze a padlón.
Nem tudom mióta sírok itt a folyosón. A szívem hevesen dobogott és a mellkasomat majd’ szétvetette a bánat. Aztán éreztem, hogy valaki elkezdi simogatni a fejemet. Nem néztem fel rá. Nem akartam tudni ki az. Biztosan Ben áll előttem. -Irina…- amikor meghallottam az ismerős hangot azonnal felnéztem rá. -Martin…- suttogtam a nevét. -Gyere velem.- nyújtotta felém a kezét. Óvatosan a tenyerébe helyeztem a kezemet, majd felállított a földről. Beszálltunk a mellettünk lévő liftbe és felmentünk a tetőtérre. Mielőtt Martin kivezetett volna a teraszra, mögém állt és eltakarta a szememet.Lassan átléptem a küszöböt és elfordultunk jobbra. Martin még egy darabig vezetett engem, majd a végén megállított. -Készen állsz?- kérdezte, aztán visszakaptam a látásomat. -Hűha!- ámultam el. A hely ahova hozott álomszép volt! Ez a terasz úgy nézett ki, mint egy kert! Mindenhol rózsák és tuják voltak. Itt-ott pedig eperültetvények diszelegtek. -Úristen Martin ez gyönyörű!- mindjárt elsírom magam, annyira boldog vagyok. -A lényeget nem láttad.- vigyorgott és megmutatta a terasz végén levő matracot is. -Hűha! A csillagok alatt leszünk?- kérdeztem kitörő örömmel. -Igen.- válaszolta. Ezután Martin megfogta az egyik kezemet, majd a másik kezével átfogta a derekamat. Amikor egymásra néztünk lassan elkezdtünk táncolni. -Mostantól kezdve ez lesz a rejtekhelyünk. Amikor kinézel balra mindjárt meglátod miért is jó ez a hely.- búgta a fülembe.

Amikor felébredtem a tetőteraszon, a város a hajnali fények kavalkádjában úszott. Ránéztem a karórára és fél öt volt. Óvatosan kinyújtottam a karomat, és amikor felültem a matracon Budapest csodálatos látképe tárult elém.Lenéztem a mellettem alvó Martinra, aki mellettem feküdt. Az arca békés és gyönyörű volt, ahhoz képest, amit műveltünk az éjjel. A szívem örömmel és boldogsággal telt meg. Ahogy felidézem magamban, azt a varázslatos éjszakát azon nyomban mosoly ül ki az arcomra. Martin annyira figyelmes és odaadó társ, hogy nála jobbat kívánni se tudnék. Imádom a vele töltött időt, és mindig azt kívánom bár örökké tartana az a pillanat, amiben éppen vagyunk. Ahogyan este rám mosolygott, és megsimogatta az arcomat. Miközben itta a szavaimat számomra bebizonyosodott, hogy mennyire fontos vagyok neki. A város zaját hallgatva egy pillanatra azon filóztam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen különleges férfival lehetek. Martin nemcsak a szerelmem, hanem a legjobb barátom is egyben. Amikor feltámadt a szél elkezdte simogatni az arcomat. Aztán megéreztem Martin kezét, ahogyan végig siklott a hátamon, majd felült mellettem.-Jó reggelt szépségem! -köszöntött és megcsókolt engem. -Jó reggelt szívem!- mondtam neki és háttal a mellkasának dőltem. Martin a meztelen testemről elsöpörte az egyik hajtincsemet és megsimogatta a karomat. Lassan belecsókolt a nyakamba aztán ezt mondta.- Köszönöm a tegnap éjszakát.- hálálkodott. -Szeretlek!- néztem fel rá.-Én is szeretlek Irina!- felelte majd újból megcsókoltuk egymást.