Irina 1. fejezet

Szerelem első látásra

Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy veszélyben vagyok. Amióta Martin az új tanárom, belépett a terembe teljesen felborította a megszokott rendet és a rutint az életemben. Ráadásként egy olyan érzelem is fellángolt bennem, amelyről soha nem gondoltam volna, hogy újból megtapasztalok. Ez a szerelem érzése. A megnyerő mosolya, a magabiztos tartása, az a csillogás a kék szemében – mindez olyan erejű volt, hogy szinte már első pillantásra visszavonhatatlanul beleszerettem. Bár próbáltam ellenállni minden érzésnek, de azok egyre csak erősödtek bennem. A férfi minden mozdulatában volt valami magával ragadó, valami, amiért a szívem hevesebben kezdett dobogni, és az agyam minden egyes területére kiterjedt. Folyamatosan Ő járt az eszembe. Martin nemcsak a külső vonzerejével, hanem a belső tulajdonságaival is elbűvölt. Ahogy tanított, a tudása és szenvedélye átütött minden gondolatomon és érzéseimen. Figyeltem, ahogy beszél, ahogy magyaráz, és mintha varázsütésre érthetőbbé vált volna minden, ami körülvesz minket. A mondatai olyan voltak, hogy ittam minden szavát. Hirtelen az az érzésem támadt: lehetetlen, hogy valaki ilyen tökéletes legyen. Lehetetlen, hogy egy egyszerű diák, mint én bármi köze legyen hozzá. De mégis, minden logikus érv és ellenérzés ellenére ott tombolt bennem az a lángoló vágy, hogy közelebb kerülhessek hozzá. Meg akartam Őt ismerni. A korkülönbség kétségtelenül akadályokat vetett az utunkba. De az én érzelmeim nem voltak hajlandóak tiszteletben tartani ezeket a korlátokat. A szívem azt kiáltotta, hogy harcoljak érte, hogy küzdjek érte, és találjam meg az utat, amely Martin szívéhez vezet. Hiszen a szerelem mindig új utakat nyit meg, és bármi lehetségesnek tűnhet csak akarni kell.

Fél évvel ezelőtt...

Átverekedtem magam a tomboló tömegen és végre megérkeztem az első sorba. Megmutattam a biztonsági őrnek a VIP kártyámat, ő pedig azonnal átengedett a kordonnál. Tudom, hogy már rég itt kéne lennem, de közbejött pár dolog otthon, így egy kicsit elkéstem. Beszaladtam a színfalak mögé és körülöttem rohangálni kezdtek az emberek. Luca a menedzser meglátott és belém karolt. -Csak, hogy itt vagy már! Gyerünk várnak rád! -szólt nekem, majd belökött az egyik öltözőbe. Miután rám csukták az ajtót ott álltam a világ legszebb öltözőjében. Oda sétáltam a ruha állvány elé és óvatosan végig simítottam a csillogó ruhákon. Olyan, mintha egy varázslatos világba csöppentem volna. Egyenként végig néztem a ruhákat, majd kezdtem érezni magamon, hogy egyre izgatottabbá válok. Egy pillanatra megálltam egy rózsaszínű csillogó estélyi ruha előtt és megbűvölve vettem le a fogasról. Magamhoz mértem és belenéztem a tükörbe. Ez gyönyörű! Vajon Ábelnek is tetszene rajtam ez a ruha? Amikor nézegettem magam a tükörben ebben a pillanatban nyitott be Réka. -Ejha, valakinek nagyon jól áll ez a ruha! – mondta a barátnőm. -Szia Réka! Hihetetlenül gyönyörű ez a darab! Nagyon irigyellek érte! -köszöntöttem, majd vissza akasztottam a ruhát a helyére. -Ha végeztem a turnéval odaadom neked oké? -ígérte meg és oda jött felém. Réka azonnal átölelt én pedig viszonoztam az ölelését. -Köszönöm! – hálálkodtam, majd elengedtük egymást. -Mesélj milyen volt az utad ide felé? Jó kis helyre jöttem turnézni ugye? -érdeklődött Réka ezután leült a díványra. Én is leültem mellé és belekezdtem a beszámolóba. -Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutunk Barcelonába. Amikor elindultam a repülővel annyira izgultam ide felé menet. Alig vártam már, hogy itt lehessek. Réka! Nézzenek rád! Te pedig szebb vagy, mint valaha! -bókoltam neki. -Köszönöm drágám! Te is csodásan festesz. Mesélj mi újság van veled és Ábellel? -kérdezte. -Minden rendben van. A nyáron elmegyünk Amszterdamba. Én pedig ősszel kezdem a fősulit. -vigyorogtam. -Húha! Ez nagyon izgalmas! -örvendezett velem Réka. Hirtelen valaki bekopogtatott az ajtón és benézett. -Réka ideje indulni! Mindjárt kezdődik a koncert! -szólt neki egy pasi. -Köszönöm Ádám! Mindjárt indulok! – majd rám nézett. -Csajszikám! A koncert után gyere velünk egy kis after party-ra. Oké? -és átöleltük egymást. -Mindenképp! -válaszoltam neki. Nagyon rám fér egy kis bulizás. Olyan régóta nem tomboltam már ki magam. Főleg amióta Ábellel nagy a feszültség közöttünk.

Mindenütt jó, de a legjobb otthon, legalábbis azt mondják az emberek miután hazatérnek egy hosszú útról. Őszintén bevallom imádok utazni a világban és fájó szívvel szoktam visszatérni Budapestre. Olyankor nehezen találom meg a lelki békémet és fejben még mindig nyaralok. Azóta már eltelt két hét, és úgy látszik még mindig nehezen heverem ki a Barcelonai utat. Próbáltam lenyugodni, de amikor eszembe jutott a fősuli a feszültség egyre csak nőtt bennem. Hirtelen ránéztem az órámra és leszaladtam az emeletről. Nemsokára megérkezik az új lakótársam, aki beköltözik, majd hozzám. Pont abban a pillanatban csengettek, mire leértem az emeletről. Amikor kinyitottam az ajtót egy barna hajú szemüveges lány állt a küszöbön. -Szia! Te vagy Irina? -kérdezte mosolyogva. -Szia! Igen, gondolom Te pedig kizárásos alapon Odett vagy. -nyújtottam felé a kezemet, majd kezet ráztunk. -Igen! Örvendek a találkozásnak! -mondta boldogan a lány. -Fáradj beljebb lakótárs! -és kitártam előtte az ajtót. Miután Odett átlépte a küszöböt csodálattal nézett körbe. -Gyönyörű ez a lakás! A szüleid gazdagok? -kérdezte és rám nézett. -Hát mondhatjuk, de igazából a nővérem lakása volt. Mivel külföldre költözött a férjével nekem ajándékozta a lakását. -avattam be, majd besétáltam a konyhába. -Kérsz valamit inni? -kérdeztem tőle. – Egy pohár üdítőt kérek szépen! Köszönöm! – közben leült az egyik bárszékre. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a kólát. Gyorsan levettem két poharat a polcról és öntöttem magunknak a kólából. -Tessék. – mondtam Odettnek miközben a kezébe nyomtam a poharat. -Mi lesz a ma esti programod? -kérdezte a lány. -A hírek szerint, ma este nyitóbuli lesz a fősulin. Azt írják az interneten, hogy este nyolckor kezdődik a party. -válaszoltam Odettnek. -Hűha! Nekem pedig nincs egy göncöm se, amiben bulizhatnék! -kesergett Odett. -Ne aggódj! Gyere mutatok valamit! – a kezemmel intettem neki, majd ő leszállt a székről és utánam jött. Amikor felértünk az emeletre Odettet bevezettem a gardróbszobába. -Váó! -csodálkozott. -Ugye, milyen jó? A nővéremnek rengeteg cucca volt, ezért alakították ki ezt a szobát. -közben megmutattam neki a cipőket is. -Behalok mennyire menő lakásod van! -ámuldozott a lány. -Köszönöm! -hajoltam meg előtte. -Te az egy Gucci darab? – láttam, ahogyan megfogja az egyik táskámat. -Figyelj Odett, ha kinézegetted magad, lassan készülhetünk! -javasoltam neki. -Máris! -mondta és azonnal mellettem termett.

Martin

-Jó sokan eljöttek Endre bárjába! -mondta Odett, amikor kiszálltunk a kocsijából. A bár udvarán közepén smároló párocskák ültek egy padon, mellettük pedig az emberek táncoltak és élvezték az estét. A zene annyira üvöltött, hogy szerintem még a holdon hallani lehetett. Odettel átverekedtük magunkat a többieken és besétáltunk Endre bárjába. Néhány ismerős arc is feltűnt útközben és üdvözlésképpen belecsaptak a tenyerünkbe. Egyszer csak Endre jelent meg előttünk, aki azonnal egy kupica pálinkát nyomott a kezünkbe. -Sziasztok lányok! -köszöntött minket. -Szia Endre! – és puszival üdvözöltem. -Egészségetekre! -mondta Odett és egyszerre ittuk ki a pohár tartalmát. -Az igen! – és elkezdtem köhögni. -Jó volt mi? -kérdezte Endre és elvette tőlem a poharat. -Isteni volt! -ujjongott Odett és ő is átadta a poharát Endre kezébe. Pár pillanat múlva Odettel fogtuk magunkat és beálltunk táncolni a többiek mellé. Szinte a talpunk alatt rezgett a padló, olyan hangosan szólt a zene. Többször el nevettük magunkat a barátnőmmel és állandóan egymás nyakában lógtunk. -Hű Odett! Nem vagy már szomjas? -kiabáltam a fülébe. -De igen! Hozz légyszíves valami töményebbet. Mondjuk egy jó kis unicumot! -kiabálta vissza nekem. -Máris! – és kihámoztam magam az öleléséből. Amikor odaértem a pulthoz azonnal leadtam a rendelést. Miközben vártam a rendelést oldalra néztem és a pult másik végében felfedezni véltem egy jóképű idegent. Egy pillanatra elbűvölve néztem rá és amikor észrevett engem, egyből rám mosolygott. A szívem elkezdett hevesen dobogni és azonnal elfordítottam a fejem. Aztán még egyszer oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy még mindig engem néz. Ahogy összemosolyogtunk abban a pillanatban elpirultam és próbáltam lenyugtatni magam. Mivel úgy láttam, hogy egyedül van, vettem a bátorságot és felé sétáltam. -Szia! -köszöntem neki és megálltam előtte. -Szia! -vigyorgott rám a pasi és felállt a helyéről. Felém nyújtotta a kezét, majd bemutatkozott: -Martin vagyok! Itt taní… -kezdett volna bele, de közben szóltak nekem, hogy megvan a rendelésem. -Egy pillanat! Máris jövök! -mondtam neki. Miután felvettem az italokat, azon nyomban elkezdtem keresni a tömegben Martint. Láttam, ahogy a tömegből az egyik boxból integet nekem. Bólintottam és oda sétáltam hozzá. A szívem egyre hevesebben dobogott és próbáltam a jelenre fókuszálni. -Tessék! Meghívlak egy italra! – és elé tettem az italokat. -Köszi! Ülj le és mesélj magadról! -kérte miközben leültem mellé. Egy darabig néztem őt és észrevettem, hogy ő is ugyanezt csinálja velem. Lányos zavaromban elfordítottam a fejem, majd meghúztam az unicumot. Egy kicsit izgulok, hiszen nem tudom mit mondjak egy ilyen jóképű pasinak. Aztán eszembe jutott, hogy még nem mutatkoztam be neki. -Egyébként Irina a nevem. -mondtam neki mosolyogva. -Gyönyörű neved van. -bókolt, majd koccintottunk az itallal. Amikor megittam az unicumot az volt az utolsó csepp a pohárban. Soha nem szoktam ennyit inni. Amikor a fejembe szállt az ital, egyből megeredt a nyelvem. Martin végig mosolyogva hallgatta a beszámolómat, majd a végén megfogta az államat. -Olyan gyönyörű vagy. -bókolt nekem. -Oh, köszönöm… -válaszoltam neki. Amikor a szemébe néztem láttam a tekintetében a vágyakozást. Egy kicsit izgulok, hogy mit fog most tenni ebben a pillanatban. Egy darabig egymást néztük, majd Martin megfogta a kezem. Elvezetett a mosdók felé, majd az egyik raktárba húzott engem. Azonnal bezárta az ajtót és zihálva állt előttem. -Nem tudom ki vagy, de nagyon megtetszettél nekem! -vallotta be. Én pedig megfogtam a tarkójánál fogva és megcsókoltam. Aztán hirtelen elhúzódtam és a számra tettem a kezem. Martin megfogta az arcomat és azzal az őrült vágyakozással ismét megcsókolt engem. Természetesen levett a lábamról a pasi és hagytam, hogy azt tegye, ami nekünk jó. Úgy éreztem, hogy egy pillanatra megállt az idő és élveztem, ahogy az ajkaink összeforrtak. Nem tudtam elrejteni a mosolyomat és még többet akartam tőle. Aztán Martin a nyakam felé vette az irányt és ott is elhalmozott a csókjaival. A kölcsönös vonzalom már most erős volt közöttünk és ez a pillanat csak megerősített benne. Pár pillanat múlva Martin rám nézett és elkezdett engem vetkőztetni. Nem kellett se szó, se beszéd, Martin egyből magáévá tett a raktárban. Én pedig soha életemben nem éreztem, így egy idegen iránt.

-Istenem! Így még nem csinálta velem senki sem! -kiabáltam neki. -Örülök. Most pedig öltözz fel, mert indulni kell! -sürgetett Martin. Gyorsan felöltöztünk és egy csókkal váltunk el egymástól. -Köszönöm a mai estét! -mondtam neki mosolyogva. -Én is! Viszont siess, nehogy meglássanak! -sürgetett Martin. -Találkozunk még? -kérdeztem tőle reménykedve. -Figyelj, ez csak egy alkalom volt. Kérlek ne keress többé! -Martin fogta magát és kirohant a raktárból. Én pedig egyedül álltam a levetett ruhadarabokkal a kezemben és éreztem, hogy menten elsírom magam.