Irina 5. fejezet

A zongoránál

Többször elhaladtam már a zeneterem mellett és állandóan a zongorát szuggeráltam. Sokáig úgy voltam vele, hogy majd játszok rajta egyszer. Így volt egészen mostanáig. Délelőtt az ebédszünet alatt ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy egy kicsit játszhassak rajta. Gyorsan körülnéztem a folyosón, és gyorsan benyitottam a terembe. Amikor beértem egyből ledobtam a táskámat a földre, majd elsétáltam a zongora mellett. Az ujjaimmal végigsimítottam a billentyűzeten és keresni kezdtem a hangokat általa. Amikor megszólaltak az első akkordok, azonnal leültem a székre és elkezdtem játszani a kedvenc dalomat. Rihanna-Stay című dalába kezdtem bele. Ez a dal érinti meg mostanában a lelkemet. Mialatt játszottam a bennem lévő érzelmek egyből feltörtek, akár a vulkán. “All along it was a fever A cold sweat, hot headed believer I threw my hands in the air, and said, "Show me something" He said, "If you dare, come a little closer" 'Round and around and around and around we go Oh, now tell me now, tell me now, tell me now you know Not really sure how to feel about it Something in the way you move Makes me feel like I can't live without you It takes me all the way I want you to stay” A szám végéhez közeledve olyan átéléssel és szenvedéllyel énekeltem, hogy észre se vettem, hogy közönségem is van. Illetve egy valaki tért be a terembe, de direkt nem figyeltem rá. Még utoljára beleadtam az utolsó akkordokba. Továbbra sem gondolkodtam, csak játszottam. Teljesen elvesztem a dalban és éreztem, hogy minden érzelem átfut a szívemen. “Not really sure how to feel about it Something in the way you move Makes me feel like I can't live without you It takes me all the way I want you to stay Stay I want you to stay Ooh” Amikor véget ért a dal a kezemet a combomra helyeztem és próbáltam visszatérni a jelenbe. Aztán oldalra néztem és ijedten álltam fel a székről. Martin álldogált az ajtónál és laza mozdulattal megtapsolt engem. -Ez igen! Nagyon gyönyörű volt és csodásan énekelsz! -dicsért meg. Ez annyira meghatott, hogy egy kicsit zavarba is jöttem. -Köszi.. -mondtam alig hallhatóan. Martin közelebb lépett hozzám és megérintette az arcomat. -Jó énekesnő lenne belőled. Komolyan mondom. - ettől még jobban zavarba jöttem. Eddig csak Ábel hallott énekelni engem, mivel egy énekesnő mellett háttér vokalista voltam. Az Rékánál volt. -Köszi… Régen háttérénekes voltam az egyik barátnőm együttesében. -böktem ki neki. -Most már mindent értek. Szerintem színpadon a helyed. -mondta. -Nem vagyok egy sztár alkat. -nevettem el magam. -Pedig lehetnél. -mondta majd egyre közelebb jött hozzám és megfogta az arcomat. Egy darabig egymás szemébe néztünk aztán Martin végre megcsókolt.