Megtévesztés Játéka (Epilógus)
Amikor leültem az asztalhoz, még mindig azon járt az eszem, hogy hogyan fogunk figyelni Balázs és Emilia játszmájára. A stressz már a kezdetek óta nyomasztott, de amikor Freya kijelentette, hogy Erikkel együtt fogok játszani,úgy éreztem nekünk annyi.Erik végre megérkezik,és lágyan megérinti a vállamat és a fülemhez hajolva ezt súgja:-Csak ügyesen, bébi!-szavaival együtt egy gyors csókot adott az arcomra, ami forró nyomot hagyott a bőrömön. Éreztem, hogy elönt a forróság és a vágy, de próbáltam uralkodni magamon.Felemelem a fejem, a szemébe nézek, egy mosollyal próbálom elnyomni a bennem tomboló érzelmeket.-Most fog eldőlni, ki a jobb sakkban.- mondom, és megpróbálom határozottnak érezni magam, bár tudom, hogy ez most nem csupán egy játék.-Azt majd meglátjuk, szívem.-Erik szemeiben egy kaján vigyor villan.-Mindenesetre én sosem adom fel.-és rám kacsint.Helyet foglal előttem,és mindketten a táblára koncentrálunk.. Az óra ketyeg, a pillanatok feszültséggel telnek meg. Erik hátradől a székében, és egy olyan mondatot ejt el,amitől hirtelen elvesztem a kontrollt a sakk felett.-Ha nyerek, megkérem a kezed, ha te nyersz, nos, az legyen meglepetés.-mondta olyan könnyedséggel, mintha csak egy egyszerű megjegyzést tett volna a játszmáról. Megmerevedem. A szemeimet forgatom, próbálom leplezni a zavaromat. -Mit csinálsz?-kérdezem hitetlenkedve.-Jól hallottad.- mondja nyugodtan.Vissza dől, és magabiztosan figyel engem.Az óra kattant egyet, elindult. Most már nem lehet visszaút, a játszma elkezdődött. Az első lépés az enyém, mivel a fehér bábukkal játszom. Koncentrálnom kell, nem hagyhatom, hogy az érzelmeim befolyásoljanak. Az első lépésnél a klasszikus királyi gyalogot mozgatom két mezővel előre. Erik rögtön reagál, ő is ugyanígy lép. Látszik rajta, hogy nem akar gyorsan dönteni, lassan, megfontoltan mozgatja a bábuit.Eltelik egy kis idő.Az első csata a középpályán alakul ki, mindketten próbálunk dominálni, de egyikünk sem akar túl gyorsan támadni. A játszma lassan épül fel, mint egy feszült tánc, ahol minden mozdulat jelentőséggel bír. Erik szemei néha rám vándorolnak, de a figyelme nagyrészt a táblán marad. Én próbálok csak a stratégiámra koncentrálni, de a gondolataim vissza-visszatérnek arra a csókra és az ajánlatára.Ahogy a játszma halad előre, mindketten veszítünk egy-egy fontos bábút. Először Erik elveszti a futóját, majd nem sokkal később én is fel kell áldozzam a vezéremet egy váratlan lépése miatt. A játszma egyre kiegyensúlyozottabb, és mindketten kezdünk belefáradni a feszültségbe. A bábuk gyorsabban mozognak, ahogy egyre közelebb kerülünk a végjátékhoz. Az asztal fölé hajolva próbálom kitalálni, mit fog lépni, de Erik mindig meglep valamivel.-Ez nem lesz könnyű.- mondom halkan, miközben újabb bábuk esnek el.-Ki mondta,hogy az lesz?-teszi fel a kérdést,miközben a lovát támadó pozícióba helyezi.Próbálok gyorsan dönteni, de egyre jobban érzem a nyomást. Lépnem kellene, de minden döntésem bizonytalanná válik. Erik már nyeregben érzi magát, de nem hagyom, hogy teljesen átvegye az irányítást. Minden lépés egy újabb kihívás, minden döntés egyre bonyolultabb.A játék hosszasan tart, már mindketten feszültek vagyunk, a fáradtság és a szexuális feszültség a levegőben vibrál. Végül elérkezünk egy olyan ponthoz, ahol egyikünk sem tud döntő lépést tenni. A bábuk elfogytak, a stratégiák kimerültek. Mindketten az asztal fölött görnyedve nézzük a táblát, de egyikünk sem tudja a másikat mattolni.-Döntetlen.-mondja végül Erik, és én sóhajtok. Nem vagyok biztos benne, hogy megkönnyebbülés ez vagy csalódás.Freya az asztalunkhoz lép és ezt mondja:-Húha!Látom elég izgi volt a játék!-mondja csillogó szemmel.-Igen, szívem.-válaszolja Erik egy kaján mosollyal, miközben hátradől a székében. Freya hamarosan tovább szalad a másik asztalhoz, de én továbbra is Eriket nézem.Felkelek a helyemről és hozzá lépek.A levegő vibrál közöttünk, a játszma tétje most már egészen más.-Nos, most hogy döntetlen... Mi lesz akkor?-kérdezem tőle, miközben egyenesen a szemébe nézek.Erik feláll, lassan közelebb lép, majd lágyan megérinti az arcomat. Az érintése gyengéd és eltökélt.-Legközelebb talán egy kicsit komolyabb tétben játszunk.-mondja alig hallhatóan, mielőtt homlokon csókolna.Freya háttal áll nekünk, mit sem sejtve a köztünk zajló pillanatról.Erik lassan elhúzódik, és a mosolya továbbra is ott játszik az ajkán. Nem tudom, mit tartogat a következő lépés, de érzem, hogy ez a játszma még korántsem ért véget.
A terem elcsendesedett, a verseny már rég véget ért. Mindenki hazament, de én még mindig ott ülök a sakktábla előtt, és csak bámulom a bábukat. Nem tudom elhinni, hogy így alakultak a dolgok. Nem így kellett volna történnie. A tervünk nem sikerült. Emilia feladta félúton, kiszállt a játékból, Apa pedig úgy őrjöngött, mintha mindenért ő lenne a felelős, nem pedig Emilia. Gyávának nevezte őt.Miközben apám őrjöngött,én rögtön tudtam,hogy füstbe ment a tervünk.Nem sikerült elkapnunk. Ahogy ezen gondolkodom, szinte érzem, ahogy a csalódás súlya nyomja a mellkasomat.Hirtelen Kíra lép mellém. Nem mond semmit, csak megáll az asztal mellett, majd gyengéden a vállamra teszi a kezét. Megnyugtató gesztus, de most semmi nem tud vigasztalni. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire rossz érzés lesz a kudarc. Felnézek rá, de nem szólok. Ő rám mosolyog, bár látszik rajta, hogy őt is bántja a történtek.-Sajnálom.- mondja végül halkan, mintha bármiféle bocsánatkérés megoldhatná a helyzetet. -Pedig úgy bíztam a tervemben.-sóhajt, majd leül velem szemben az asztalhoz.Én egy darabig csak bámulom a sakktáblát, majd unottan megfogom az egyik lovat, és ide-oda hadonászok vele a táblán. Közben egyre mélyebbre süllyedek a csalódottságban.-Sosem lesz ennek vége.- motyogom dacosan, majd eldöntöm a lovat, hagyva, hogy végig guruljon a táblán. A tábla másik végén Kíra elkapja a bábut. Nem is kellett volna, de most ez is bosszant.-De egyszer biztosan véget ér.- mondja Kíra, és próbál bizakodva rám mosolyogni. Ő mindig ilyen. Soha nem adja fel a reményt, még akkor sem, amikor minden veszni látszik.-Csak még idő kell.-mondja.Idő. Az idő, amitől soha nincs elég. Annyira belefáradtam már ebbe az egészbe.-Akkor mégsem jártunk egy lépéssel előtte.- mondom keserűen.- Minden úgy maradt, ahogy eddig volt.-és megfogom a királyt.Kíra elgondolkodva néz rám. Tudom, hogy ő sem boldog, de valahogy mindig képes rá, hogy optimista maradjon.-A csere pedig értelmetlennek tűnik.-mondja, majd folytatja:- Mi lenne, ha bemutatnál engem Titának és Sárának? Böbének meg szerintem végig gyanús voltam.-közli velem.Böbe. Hát igen, ő az, aki mindig mindent észrevesz. Nem tudom, hogyan csinálja, de képtelenség előle bármit eltitkolni.-Böbe mindent észrevesz.-forgatom a szemem. -De halál jó fej! Nagyon bírom a nőt!- lelkesedik Kíra.Elmosolyodom. Jó látni, hogy ők ketten kijönnek egymással. Kíra annyira nyitott és barátságos, hogy szinte mindenki kedveli, még Böbe is.-Örülök, hogy jól kijöttök.-mondom halkan, de tényleg így is gondolom. Kíra nagyon fontos nekem, és ha már ez az egész helyzet kudarcba fulladt, legalább ez a kis dolog örömet okoz.-Nos, elfogadsz egy kis mekis vacsit? -teszi fel a kérdést a húgom egy széles mosollyal.Ahogy kimondja, hirtelen rájövök, mennyire éhes vagyok. Az egész napot idegességben töltöttem, alig ettem valamit. Egy jó hamburger most tényleg jól esne.-Naná! - mondom végre valami lelkesedéssel a hangomban.Kíra arcán széles mosoly terül szét, és látom rajta, hogy boldog, amiért sikerült kicsit felvidítania.-Gyerünk!-sürget, majd felpattan, és megfogja a kezem.Nevetve követem őt, és együtt kiszaladunk az épületből. Az éjszaka friss levegője megcsapja az arcomat, és egy pillanatra elfelejtem a csalódottságot. Kíra mellett mindig könnyebb. Valahogy mindig képes rá, hogy újra erőt adjon. Most már alig várom, hogy egy jót együnk, és legalább egy kis időre ne gondoljak a vereségre.Egy apró mosoly kúszik az arcomra. Talán tényleg van még remény. Lehet, hogy Kíra igazat mondott. Csak idő kell, hogy véget érjen. És talán legközelebb mi leszünk egy lépéssel előrébb.