Egy szívzűrös nyár 8. fejezet

Mindent felborítasz értem

Egymásra néztünk és vihogva mentünk be a kapun. Liam megállt a bejáratnál és a kezébe vette az arcomat. Egy darabig a szemembe révedt és megcsókolt. A nyakába ugrottam és átöleltem Őt. Miközben egymás szájában voltunk, addig a fiú kinyitotta a kaput ajtót és majdnem beestünk. Liam egy pillanatra elhúzódott és bezárta a kaput. Ezután az ölébe kapott és elciplelt a bejáratig. A nyakát csókolgatva ingereltem Őt és nagyokat vihogtunk közben. Aztán felnéztem az erkély felé és megláttam Donovant. A fiú kezében egy dobozos sör volt és vigyorogva ivott belőle. Szerintem egy cseppet sem volt már józan. Még sose nézett így ránk. Ettől egy kicsit elbizonytalanodtam. -Gyere hozzunk be a bicajokat.-búgja a fülembe és ismét kimegyünk a kapu elé.Amikor kitámasztottunk a bringákat ott folytattuk, ahol abbahagytuk.Fél szemmel ismét Donovan felé pillantok és látom, hogy még mindig minket figyel.Nem tudtam értelmezni a pillantását, a szemében valami különös vágy csillant. Ettől totál összezavarodom.Donovan tekintete mélyen belefúródott az elmémbe, és bár Liam-et csókoltam, a gondolataim folyamatosan Donovan körül jártak. Miért nézett így rám? Mit akarhatott? Ezen agyalok, miközben Liam tovább vitt az előszobán át egyenesen a szobájába húz. Felszaladunk az emeletre és benyitunk.Liam az ágyra fektetett, és közben Donovan arca újra és újra megjelent előttem.
Liam fölém hajolt, és lágy csókjaival borította az arcomat, de a fejemben csak Donovan vigyora kísértett. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és próbáltam kizárni őt a gondolataimból, de az érzés csak egyre erősebb lett. Liam hevesen lehúzta rólam a ruhámat közben a melltartótól is megszabadított. A fiú közelsége és érintése egyre inkább ellentmondásba került a fejemben kavargó képekkel. A vágy és a szégyen egyszerre uralkodott el rajtam. Minden csók, minden érintés egyre távolibbnak tűnt, mintha egy másik dimenzióban lennék. Hiába próbáltam elengedni ezt a képet a fejemből, egyre erősebbek lettek Donovan iránt az érzéseim.Kívántam Őt, de őrülten. Ez az érzés egyre jobban összekeveredett bennem, és nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok igazán. Liam tovább haladt az ajkaival a testem többi részén, hogy a csókjaival fel tüzeljen engem. Vajon mit tenne Doni, ha itt lenne most? Hogyan érintene meg? Mi lenne, ha ő csókolna meg, és nem Liam?Egy pillanatra azt kívántam, bárcsak Donovan lenne itt, bárcsak ő érintene meg.Vajon érzékibb szerető, mint Liam? Vagy hevesebb és vadabb?Nem bírtam tovább, és felültem. Liam értetlenül nézett rám, de nem tudtam mit mondani. A szívem Donovan felé húzott, és bár szerettem Liam-et, most mégis valami másra vágytam. Talán csak egy pillanat volt, talán több, de biztos voltam benne, hogy meg kell találnom a választ. Felálltam, és az ajtó felé indultam. -Mi a baj Inez? Valami gond van?-szól utánam, én pedig gyors léptekkel szedem a lábamat. Mire kiértem a házból a kapuhoz sietve még gyorsan felpillantottam a terasz felé, ahol Donovan álldogált. Ő kíváncsian előre dőlt a korlátnak és fürkészni kezdett engem. A szemei összetalálkoztak az enyéimmel és éreztem, hogy valami összeköt minket. Egy megmagyarázhatatlan pillantás volt és erő, ami egymás felé küldtünk. Az az erő a vonzás volt. Aztán hirtelen kiegyenesedett és leszólt hozzám. -Minden rendben van Inez?-kérdezte aggódó hangon. Nem szóltam hozzá, csak némán bámultam Őt. Talán a tekintetem elárulta, hogy nekem Ő tetszik. -Aha.-válaszolok és a kapu felé indulok. -Inez, várj meg kérlek!-szól utánam Liam, én közben egy gyors pillantást vetek Donovan irányába, és azonnal kilépek az utcára. Sírva tolom haza a bicajomat és amikor Bogi meglát hozzám akar szólni, de én lerázom Őt. Miután felszaladtam a szobámba azonnal bezárkóztam, ledobtam a földre a tornazsákot és sírva borultam az ágyba. Az ablakon beszűrődő napsugarak lágyan simogatták az arcomat, miközben a világom összedőlni látszott. Liam és Donovan. Két teljesen különböző ember, de mindkettő különleges számomra. Donovan nyugodt és megfontolt, mindig tudja, mit kell mondani, hogy megnyugtasson.Liam viszont impulzív és szenvedélyes,mellette sosem unatkozok. Az elmúlt hetekben mindkettőjükhöz közelebb kerültem, és egyre nehezebb volt eldönteni, mit érzek valójában. Aztán lassan jött a felismerés: valójában egyre erősebb érzelmeket táplálok Donovan irányába. Amióta megláttam, azóta oda vagyok érte és ez a rajongás sosem múlt el. Sőt évről évre egyre jobban vártam a találkozást. Hiszen évek óta szerelmes vagyok Donovan-be. Annyira, hogy ez az érzés kíméletlenül erős és nagyon vonzódom hozzá. Érzem a köztünk lévő kémiát és azt a megmagyarázhatatlan erőt, ami felé húz engem. Akarva akaratlanul is rá gondolok még akkor is, amikor nem akarom. Róla álmodom ha nem is minden éjjel, de lélekben ott van velem. Ha aznap reggel felébredek és tudom, hogy róla álmodtam, akkor az egész napomat feldobja. Semmi fájdalmas és keserves érzést nem érzek. Csak tiszta és jó szándékot, mintha valamilyen üzenetet küldene felém: itt vagyok és rád várok. A szívem mélyén tudom, hogy egyszer majd felém lép és végre egymáséi leszünk. Most is, ahogy visszaemlékszem, milyen mélyen nézett a szemembe, és milyen különös bizsergést éreztem a lelkemben. A felismerés egyszerre töltött el boldogsággal és aggodalommal. Mit fogok mondani Liamnek? Hogyan fogom elmondani Donovan-nek,hogy a barátságunk többet jelent, mint bármi más? Mielőtt tovább merülhettem volna a gondolataimba, az ajtóm hirtelen kinyílt, és Bogi lépett be rajta. -Inez nincs kedved eljönni velem a buliba? A csajok feljöttek pestről és a közeli pubba mennének bulizni. -Végülis ráérek.-vonom meg a vállam. -Liam miért nincs itt?-néz körbe a szobámban. -Egy kicsit egyedül akart maradni, de nincs semmi.-mosolygok. -Oké.-közben leül mellém az ágyon. -Mikor indulunk?-kérdezem tőle. -Nyolckor találkozunk a parton.- mondta Bogi.-Szóval van még bő fél óránk.-nézett a telójára. Az este gyorsan elérkezett, és hamarosan már úton voltunk a part felé. A nap már lenyugodott, és a hold fénye megcsillant a Balaton hullámain. A buli helyszíne tele volt fiatalokkal, akik már nem voltak józanok. Bogi barátnői kedvesek és barátságosak voltak, és hamar megtaláltuk a közös hangot. Az italok folytak, a zene dübörgött, és a táncparkett hamar megtelt.Én is elengedtem magam, és úgy éreztem, hogy minden gondomat hátrahagyom.Egy idő után úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis friss levegőre, így kimentem a teraszra. A kezemben tartottam a koktélomat és azt iszogattam. Majd a korlátnak támaszkodva a csillagos eget kémleltem és boldogan sóhajtoztam. Nagyon jól éreztem magam. -Ma különösen szépek a csillagok.-mondja egy hang a hátam mögött. Amikor megfordulok egy huszonöt év körüli pasi lép mellém. Ahogy elnéztem elég jóképű volt. -Bárcsak minden este ilyen lenne.- válaszoltam és vissza mosolyogtam rá. -Egyébként Ádám a nevem.-mutatkozik be. -Inez.-és kezet rázunk. A beszélgetés könnyedén folytatódott. intelligens volt, humoros, és hamarosan azon kaptam magam, hogy elmerülök a társaságában. Elmesélte, hogy üzletember, és most épp egy kis pihenésre vágyott. Ahogy mesélt, úgy éreztem, hogy valami különleges történik közöttünk. -Kérsz egy italt?-kérdezi. -Igen.-válaszolom és az utunk a bártender felé tart. Amikor megrendeljük az italokat Ádám elkezdett magáról mesélni. Én pedig próbáltam lépést tartani vele a nevetésben és az ivásban. Mindketten kiéhezettek voltunk a jókedvre, és az alkohol segített, hogy minden egyre viccesebb és könnyedebb legyen. Egyik ital követte a másikat, és egy idő után már nem is számoltam, hány pohárral fogyasztottam el. Csak a pillanat számított.Ádám újra és újra táncolni hívott, és én mindig örömmel követtem őt a tömegbe. A zene ritmusa, a fények villogása, az emberek lelkesedése-minden együtt sodort magával. Az órák gyorsan elrepültek, és már-már kifulladásig buliztunk. Éreztem, ahogy a fáradtság kezd erőt venni rajtam, de az éjszaka varázsa még mindig hajtott előre. Végül, amikor a buli már a vége felé közeledett, Ádám felajánlotta, hogy hazakísér. Örömmel fogadtam az ajánlatát, hiszen tudtam, hogy ilyen állapotban nem tudnék hazamenni. Ádám elköszönt a kapunál, és én lassan betántorogtam a nyaralóba.Amikor előre néztem megláttam Donovant és Bogit, akik ott álltak és vártak rám. Azonnal megéreztem, hogy valami nincs rendben. Bogi arckifejezése elárulta, hogy nem véletlenül van itt, és Donovan tekintete is mindent elmondott. A húgom biztosan beköpött neki, úgyhogy most bajban vagyok. De miért is? Próbáltam összeszedni magam, de a nyelvem összeakadt és nem tudtam értelmesen beszélni. -Mit…kerestek itt?-kérdezem tőlük.Minden szó, amit próbáltam kimondani, összekuszálódott és érthetetlenné vált. Éreztem, hogy a lábaim egyre kevésbé engedelmeskednek, és végül ledőltem a napozóágyra. A világ forogni kezdett körülöttem, és egy pillanatra azt hittem, hogy elvesztem az egyensúlyomat, de Donovan azonnal mellém ugrott és elkapott.A szemébe néztem, és láttam benne az aggodalmat. Bennem pedig semmi szégyenérzet nem volt. Ehelyett inkább Donovan-re mosolyogtam, és egy kicsit talán túl kacéran is. -Hát, szia, Donovan.- próbáltam flörtölős hangon megszólalni, miközben a szemeibe néztem.-Úgy látom megint sikerült részegre inni magad.-mondja szigorúan. -Mit izélsz, csak egy fantasztikus estét töltöttem Ádámmal. Annyira jó pasi volt.-nevetgélek. -Ezt meg ne tudja Liam.-néz rám. -Liam? Hah! Ma olyan hülye volt. Mérges vagyok rá.Ádámot jó lett volna megcsókolni.Ugye?-közben megbököm Donovan orrát. Donovan szeme egy pillanatra összeszűkült, amikor kimondtam a csók szót, de aztán újra az én arcomra koncentrált. Éreztem, hogy a feszültség köztünk szinte tapintható, de nem hagytam, hogy ez eltántorítson.-Tudod, Donovan, nagyon kedves tőled, hogy megvártál.-folytattam, és közelebb hajoltam hozzá. -Remélem, nem aggódtál túl sokat miattam.-nevetgélek. -Inez, csak... fontos vagy nekem.-mondta halkan, és éreztem, hogy a szavainak súlya van. Elmosolyodtam, és egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust. -Te is fontos vagy nekem, Donovan.- mondtam őszintén.- És tényleg jól vagyok. Talán egy kicsit többet ittam, mint kellett volna, de…- elhallgattam, és csak néztem őt. Donovan elmosolyodott, és láttam, hogy kicsit megkönnyebbül. A fiú megfogott és a karjaiba vett. Közelebb húzódtam hozzá, és a fejemet a vállára hajtottam. Éreztem a szívverését, és tudtam, hogy mellette biztonságban vagyok.Bogi csendben figyelte a jelenetet, de láttam rajta, hogy most inkább háttérbe vonulna. Donovan és én lassan elindultunk befelé a házba, és éreztem, hogy a keze erősen tart. Nem akartam elengedni, és egy pillanatra sem szégyelltem magam amiatt, hogy ilyen állapotban vagyok.Ahogy beléptünk a nappaliba, Donovan leültetett a kanapéra, és vizet hozott nekem. Próbáltam inni, de a kezem remegett, és a pohár alig talált az ajkamhoz. Donovan türelmesen tartotta a poharat, és segített, hogy igyak néhány kortyot. Hirtelen letettem a poharat és felnéztem rá, és egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust. Lassan közelebb hajoltam, és gyengéden megcsókoltam. Éreztem, ahogy a teste megfeszül, de aztán egyre szenvedélyesebben viszonozta a csókot. A pólójába kapaszkodtam és magamra húztam Őt. Ez a csók annyira mámorító és kijózanító hatással volt rám, hogy el is felejtettem hol vagyok. Csak a pillanat számított és az, hogy végre Donovan-nel csókolózom. Ő annyira más. De hirtelen Donovan elhúzódott tőlem, és a szemembe nézett. Éreztem, hogy a légzése gyorsabb lett, és láttam rajta, hogy zavarba jött. -Inez, gondolj Liamre.-mondta halkan, de határozottan.-Hiszen az öcsémmel jársz.-emlékeztet. A szavak egy pillanatra kizökkentettek, de aztán újra közelebb hajoltam hozzá, és a kezemet az arcára simítottam.-Nem érdekel most Liam. mondtam.-Csak te érdekelsz, Donovan.- a nyakához közelítek és bele csókolok. Elkezdem szívogatni és nyalogatni, míg Ő felnyög, majd lassan eltolt magától. Láttam, hogy küzd önmagával, de nem hagytam, hogy elhúzódjon. Újra megcsókoltam, és most még szenvedélyesebben, mint először. Éreztem, hogy a teste ismét ellazul, és hogy ő sem tud ellenállni a kísértésnek. Az ajkai újra az enyémekre találtak, és a szenvedély lángja ismét fellobbant közöttünk. Donovan keze a derekamra csúszott, és közelebb húzott magához. Tudtam, hogy ugyanúgy vonzódik hozzám, mint én Ő hozzá. Úgy magával ragadt a lénye, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni neki. Donovan annyira jó pasi, hogy szavak nincsenek rá. Éreztem, hogy a belső harca lassan alábbhagy, és hogy ő is ugyanúgy el akar veszni ebben a pillanatban, mint én. Aztán a fiú felnézett rám és ezt mondta. -Azért valld be, hogy élvezed amikor mindent felborítasz értem. Teljesen kockára teszed a kapcsolatodat.-nyögi két csók között. -Hogyne élvezém, hiszen mindig is Téged akartalak.-mondom, amikor a nyakamon köröz a nyelvével. A fiú azonnal abbahagyja a csókot és döbbenten rám pillant.-Nekem most mennem kell.-közli velem és felkel a kanapéról. -Donovan, várj!Beszéljük ezt meg!-szaladt ki belőlem,de ő csak megrázta a fejét, és tovább ment. A bejárati ajtó hangos csattanással csukódott be mögötte, én pedig megálltam és értetlenül néztem az ajtóra. Nem értettem, mi történt hirtelen. Az imént még tök jól csókolóztunk, annyira közel éreztem magam hozzá. Most meg fogja magát és lelép.Lassan vissza sétáltam a nappaliba, és lehuppantam a kanapéra. A szobában minden ugyanolyan volt, mint azelőtt, de valahogy mégis minden megváltozott. A falon lógó képek, a könyvespolcok, a régi fotók... mindegyikükről Donovan arca nézett vissza rám. Szinte láttam, ahogy mosolyog, ahogy nevet... és ez a gondolat olyan fájdalmasan éles volt, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem. Nem tudtam, hogyan fogom túlélni, ezt az éjszakát. Nem tudtam, mi lesz holnap, vagy azután. De abban a pillanatban csak egy dologban voltam biztos: Donovan egy darabig kerülni fog engem.