Egy szívzűrös nyár 7. fejezet

Az eszem máshol járt, így azt sem tudom mit mondtál

Hajnali ötig tartott a kerti parti, így jó hosszúra nyúlt. Anyuék azt mondták nyugodtan maradjak Liam-nél, majd reggel hazamegyek. -Rendben.-mondtam neki és megöleltük egymást. Miután mindenki elvonult ketten maradtunk az udvaron. Liam szülei elmentek aludni, mi pedig rendet raktunk a pavilonban. Amíg én söpörtem, addig a pasim rendbe szedte a tűzrakó helyet. Párszor Donovan ablaka felé pillantottam, de nem láttam benne mozgást. Megvontam a vállamat és tovább folytattam a munkámat. Liam mögém állt és hátulról megölelt engem. Aztán belecsókolt a nyakamba és szorosan húzott maga felé. -Olyan gyönyörű vagy.-bókolt és vele szembefordultam. -Szerinted mennyire haragszik ránk?-utalok Donovan-re. -Áh, ne törödj vele!-nevet fel és megcsókol. Ez a válasz azonban nem hozott megnyugvást. Sőt, csak még nagyobb súllyal nehezedett a szívemre. Éreztem, ahogy a könnyek lassan gyűlnek a szemembe, és hamarosan már nem tudtam visszatartani őket. Egy könnycsepp csordult le az arcomon, majd még egy. Liam elhúzódott és ijedten nézett rám. -Hé, ne sírj.-mondta lágyan, és éreztem a törődést a hangjában.-Nem miattad ment el.Mi most mosoly szünetet tartunk a bátyámmal. Hiszen nem bírja elfogadni, hogy mi járunk. Meglátod, lassan megenyhül, csak félt minket.-vigasztal. Lassan bólintottam, igyekezve elhinni, amit mondott.Igen, biztosan igazad van - válaszoltam halkan, majd végigsimítottam a karján. A fiú mellkasára vont és megcsókolt. Ebben a pillanatban minden aggodalmam és félelmem elszállt.A csókunk után Liam elengedett, és visszatért a pakoláshoz. Én pedig lehajoltam és felszedtem a szétszórt szalvétákat. Miközben végeztem a dolgomat, arra eszméltem, hogy egyfolytában Donira gondolok. Visszatérek ahhoz a momentumhoz, amikor meglátott minket Liam szobájában. A fiú arca teljesen elborult és láttam rajta a fájdalmat, amit abban a pillanatban érzett. A szívem összeszorul, amikor erre gondolok. Úgy érzem, mintha valami rosszat tettem volna vele. Nem tudtam megérteni, miért érintett meg ennyire az ő reakciója. Hiszen most már Liam-mel vagyok, és vele kellene foglalkoznom, Őt kellene szeretnem. Mégis, valami nem hagy nyugodni. A kisördög a vállamon pihen és folyton rosszaságokat súg a fülembe.Aztán arra eszméltem, hogy Liam egyre hangosabban pakolászik mellettem,mintha ezzel is el akarta volna terelni a figyelmemet. Szerintem sejti, hogy éppen a bátyján gondolkozom és bűnbánatom van. Visszatérek az előző gondolataimhoz és rájöttem arra, lehet úgy érezte Donovan, hogy elárultam Őt azzal, hogy lefeküdtem az öccsével. Talán igaza van. Vajon én is így érezném, ha a helyében lennék? Talán, ha meglátnám őt valaki mással, ugyanúgy összetörné a szívem. Miért nem tudok megszabadulni ettől a nyomasztó érzéstől? Miért van nekem bűntudatom? Hiszen Donival csak egyszer csókolóztam. Egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, és Liam rám nézett.-Minden rendben,szívem?-kérdezte, miközben egy pillanatra abbahagyta a pakolást.Persze, csak... egy kicsit elgondolkodtam.-próbáltam mosolyogni, de az ajkaim enyhén megremegtek. -Akkor jó.-mosolyog és felém sétál, hogy adjon a homlokomra egy csókot. -Figyelj, nem megyünk el fagyizni a közeli cukrászdába?-dobom be az ötletemet. Liam egy pillanatra elgondolkodik és rögtön rávágja:-Végülis nem rossz ötlet. Mehetünk.-egyezik bele és leteszi a nagy dobozokat a garázsba. -Negyedóra elég?-kérdezem. -Aha.-válaszolja. Így gyorsan felkaptam az asztalról a nyaraló kulcsot és átszaladtam, hogy rendbe tegyem magam.

A kapuhoz sietve meglátom a bringán üldögélő Liam-et. -Bicajjal megyünk?-kérdezem tőle. -Igen, tök jó idő van még. Már nincs annyira dög meleg.-válaszolja boldogan. Ahogy rám nézett, valami szikra villant a szemében, amitől még jobban felpezsdült a vérem. Ez a fiú minden alkalommal képes volt meglepni. -Kész vagy? - kérdezte vidáman, és a garázsunk felé biccentett. -Persze, hozom a bringámat.-és a garázs felé sietek. Megfogom a bicajt és kitolom a kapu elé. -Igen, indulhatunk. - felelem, és közelebb léptem hozzá, hogy együtt induljunk el. A bringázás a napsütésben felüdülés volt. A balaton utcái tele voltak élettel, és mindenki élvezte a nyarat. Miközben közeledtünk a cukrászdához, egyre inkább éreztem a frissen készült fagylalt és sütemények illatát. -Nem is tudom mikor ettem egy cukrászdában.-szólalok meg. Liam rám nézett és mosolyogva megkérdezte:-Melyik ízt választod majd?-közben egyre jobban tekerte a bringát így fel kellett vennem vele a tempót. -Valami gyümölcsöset biztosan, talán málnás vagy citromos.-válaszoltam, és már előre örültem a friss, hűsítő ízeknek. Pár pillanat múlva jobbra fordultunk és megálltunk a következő utca végén álló cukrászda előtt. Amikor bementünk, akkor csodálatos látvány fogadott engem.A pult mögött rengeteg különféle fagylalt, sütemény és torta sorakozott, mindegyik ínycsiklandóan nézett ki. Épp hogy kiválasztottuk a fagyinkat, egy nő szólított le minket. -Sziasztok! Szia Liam! De rég láttalak!-köszöntötte Őt,közben olyan közel hajolt hozzá, hogy éreztem, mindjárt felmegy bennem a pumpa.-Milyen jó, hogy itt találkozunk!-lelkesedik.Liam kissé zavartan mosolygott, de láttam rajta, hogy örül a találkozásnak.-Szia, Reni! Igen, tényleg rég volt már.-mondja neki fülig érő szájjal.Próbáltam nyugodt maradni, de Reni úgy nézett Liammel, mintha én ott sem lennék. Ez egyre jobban idegesített. Ahogy beszélgettek, Reni egyre közelebb lépett Liamhez, és közben kacéran játszadozott a hajával. -Liam, emlékszel, amikor itt voltunk tavaly nyáron? Olyan jó volt az a nap!Még mindig nagyon jóképű fickó vagy.-mondta Reni, és közben egy pillanatra sem vette le a szemét róla. Láttam, hogy Liam is emlékszik, mert elvigyorogta magát. Ezt nem hagyhattam annyiban. Megfogtam Liam kezét, és közelebb léptem hozzá. - Szia, Reni. Inez vagyok, Liam barátnője.-és felé nyújtom a kezemet. Reni rám nézett, és egy pillanatra megdermedt. - Ó, szia, Inez!Örülök a találkozásnak!-láttam rajta, hogy a mosolya nem volt őszinte. -Nagyon örülök, hogy találkoztunk.-folytattam mosolyogva, és közben még szorosabban fogtam Liam kezét. - Liam, nem ülünk ki a teraszra? Olyan szép idő van, és alig várom már, hogy megkóstolhassam azt a finom fagyit.-lelkesedem. Liam egy pillanatra rám nézett, és megértette, hogy ideje lépni. - Persze, menjünk.- mondta, és közben elindultunk a kinti asztalok felé. Miközben leültünk, éreztem, hogy Reni követ minket, így utánunk jött, és leült a szomszéd asztalhoz -Tudod, Liam, annyira jó újra látni téged. Annyi mindenről beszélhetnénk még.-áradozik. Próbáltam nem törődni vele, de egyre nehezebb volt. Reni szinte folyamatosan Liammel flörtölt, és minden egyes mondatával próbált közénk férkőzni. Éreztem, hogy egyre feszültebbé válok. Próbáltam beszélgetést kezdeményezni Liammel, de Reni állandóan közbevágott.-Inez, honnan is ismered Liammel? - kérdezte egy ártatlan mosollyal. -Amikor gyerek voltam a szüleim vettek egy nyaralót Liamék szomszédságában. Mi csak évente járunk le, mivel pesten élünk.-válaszolom neki. -Ó, a távkapcsolat elég izgi lehet.-vágja rá Reni, majd folytatja.-Liam-mel és Donovan-nal ezer éve ismerjük egymást. Nem igaz, Liam?-kérdezi tőle. Aztán láttam, hogy egy óvatos mozdulattal megsimogatja a pasim karját. Ekkor lett elegem. Felálltam az asztaltól, és rájuk néztem.-Sajnálom, de most mennem kell.Liam, majd találkozunk később.-közöltem vele és elindultam hazafelé. -Hé, Inez! Ne menj el! Gyere vissza!-szól utánam, de nem érdekel. Nem bírom elviselni annak a lánynak a jelenlétét. Annyira nyomult a pasimra, hogy teljesen kiborultam. -Inez!-kiabál utánam Liam. Felülök a bringámra és eltekerek mellette. Vissza se nézek és egyenesen a nyaralóig hajtok. Útközben érzem, hogy a szemembe könnyek csordulnak és elmosódik előttem a táj. Egy pillanatra meg kellett állnom, így lehajtottam az út szélére. Letettem a bringát és a móló felé rohantam. A Balaton vizének friss illata egyből megcsapta az orromat, miközben felszaladtam a mólóra. Amikor odaértem megálltam a szélénél és leültem. A víz nyugodt tükröződése némileg enyhítette a zaklatottságomat. Próbáltam összeszedni magam, de a könnyek megint elhomályosították a látásomat. Nem akartam, hogy Liam lássa, mennyire kiborított a helyzet. Nem bírom látni Őt. A szívem hevesen dobogott és próbáltam megnyugodni, de nem sikerült. Lépteket hallottam mögöttem, de nem fordultam meg. Tudtam, hogy Liam az.-Inez.- szólalt meg halkan.-Sajnálom. Nem kellett volna szóba állnom vele. Tudod, hogy semmi jelentősége nincs annak, amit mondott.Hiszen csak téged szeretlek.-állítja.Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy ki mondta, de még mindig dühös voltam rá. Nem akartam egy könnyen megbocsátani, de az őszintesége megérintett.Liam mellém lépett, és finoman megérintette a karomat. Amikor így sem figyeltem rá, Ő fogta magát és mellém ült. -Nézd, Inez.-folytatta.-Tudom, hogy ezt most nem olyan könnyű elviselni, ha valaki csak úgy megjelenik a múltamból. Elhiszem, hogy fáj neked ez az egész. Reni mindig is ilyen rámenős volt.-közli velem. Végre ránéztem. A szeme tele volt bűntudattal és aggodalommal. Azt hiszem most már kezdek hinni neki.-Liam, én… csak annyira fájt látni, hogy újra beszélsz vele. Mintha semmi sem változott volna.-érzem, ahogy megremeg a hangom. Liam előre nyúlt és megfogta a kezemet. -Drágám, azóta már annyi minden történt velünk. Reninek már van pasija, nem kell aggódni miattam. Nem fogok visszatérni az exemhez, ebben biztos lehetsz.-vigasztal. Lassan elengedtem a dühömet, és hagytam, hogy a megkönnyebbülés átvegye a helyét. Liam szorosan tartotta a kezem, és én éreztem a hangjából, hogy valóban őszinte. -Rendben,Liam.-suttogtam.-Bízom benned. Csak kérlek, ne hagyd, hogy Reni közénk álljon.-kérlelem.Liam bólintott, és közelebb húzott magához. Együtt néztük a Balaton sodró vizét. Egy darabig elidőzünk a mólón és Liam megtöri a csendet. -Mi lenne, ha most átmennénk hozzám és ott folytatnánk a randinkat?-kérdezi. Hirtelen felnézek rá és elvigyorgom magam. -Benne vagyok.-bólintok, majd abban a pillanatban felállok és visszanézek Liamre.-Kapj el ha tudsz.-mondom neki játékosan és a bringa felé rohanok. -Mit mondtál? Gyere csak vissza?-kérdezi vidáman a fiú és utánam siet. Felülök a bicajra és gyorsan tekerni kezdek. Hazáig meg sem álltunk.