Egy szívzűrös nyár 5. fejezet

Grillezés Donovan-éknél

Pár nappal telt el azóta, hogy a fiúkkal lógtam. Kiderült, hogy Donovan és Liam nagyszülőknél voltak. Próbáltam hasznosan eltölteni az időmet, amíg nem találkoztunk.Néha könyvet olvastam, majd végig görgettem a tiktokot, pár perc múlva azt is meguntam. Elővettem a régi újság gyűjteményemet és elkezdtem olvasgatni. Jesszus miket olvastam kilenc és tíz évesen. Éppen hason fekve lapozgatom a magazinokat, amikor Bogi bekopogtatott. -Inez, kölcsönkérhetem azt a rózsaszínű koktélruhát?-kérdezi ártatlan szemekkel.Ránézek és a szekrényem felé mutatok. -Persze, Bogi, csak vigyázz rá és, majd add vissza nekem! -felelem határozottan.-Beccsszó!-ígéri mosolyogva és leül mellém az ágyra. -Nem jössz?-kérdezi. -Hova?-értetlenül nézek rá. -Hát Donovanék bulijára. A fiúk apukájának ma van a szülinapi bulija. Péntek van, tán elfelejtetted?-kérdezi nevetve. -Nem úgy volt, hogy a nagyszülőknél vannak?-mosolyogva rázom a fejem, és tovább készülődöm.-Úgy hallottam, hogy korábban hazajöttek.-vonja meg a vállát Bogi.Még mindig ideges vagyok a találkozó miatt, mert kíváncsi vagyok, hogyan fognak reagálni rám a srácok. Egy elegáns, de mégis laza ruhát választok, amit anyuval vásároltunk a múlt héten. Miközben felveszem, arra gondolok, hogy milyen jól választottam. Ez a világoskék ruha nagyon megtetszett nekem, így örömmel veszem fel. Felveszek hozzá egy magassarkú fehér szandált és magamra kapok pár kiegészítőt. Miután elkészülök, lemegyek a lépcsőn. Ahogy a nappalihoz érek, a szüleim rám pillantanak, és elámulnak. -Az igen! Ki ez gyönyörű a nagylány? Kicsikém, legszívesebben elbújtatnálak a Gráber fivérek elől, de nem tehetem.- nevet fel Apu, szemében büszkeséggel. -Ugyan már, Apu!-mosolygok vissza, de belül örülök, hogy így gondolja. -Bogi készen vagy?-kiabál fel Anya az emeletre. -Mindjárt!-szól fentről a húgom, majd hangos léptekkel siet lefelé a lépcsőn. -Lassan!-szól rá Apu. -Készen vagyok! Mehetünk!-mondja izgatottan Bogi. -Akkor kiveszem a sütit a hűtőből.-mutat fel Anyu és beszalad a konyhába.

Amikor megérkezünk a szomszédba, Hédi mosolyogva üdvözöl minket a kapuban. -Sziasztok, örülök, hogy itt vagytok!-mondja vidáman, és mindnyájunkat megölelt. Miután belépünk a kertbe, azonnal kiszúrom Donovan-t és Liam-et a pavilon mellett. Miközben beszélgetnek azon agyalok, milyen jól néznek most ki. A szívem a torkomban dobog, amikor észrevesznek és felém fordulnak. Donovan elmosolyodik, ami megolvasztja a szívemet. Odaérve egy kicsit tétovázok, de aztán Liam lép előre és barátságosan átölel. -Szia, Inez! Jól nézel ki!-mondja, és én viszonzom a mosolyát.-Sziasztok! Örülök, hogy újra látlak titeket!- válaszolom, miközben Donovan-re pillantok. Ő is előrébb lép, és oldalra nézve puszit ad nekem. Nem tudom mit figyelt, aztán rájöttem, hogy Liam-mel nézett farkasszemet. -Hogy vagy?- kérdezi lágy hangon.-Köszönöm, jól. És ti?- válaszolok, miközben megpróbálom megőrizni a nyugalmamat. -Megvagyunk, jó volt a kenu tábor. Ugye bátyó?-közben oldalba böki Donovant. Mosolyogva bólintok Liam megjegyzésére, és próbálom elnyomni a zavaromat, miközben Donovanre pillantok. Aztán a tekintete találkozik az enyémmel, és gyorsan elnézek Liam felé. -Nem kaptad meg a képeket messengeren?-kérdezi a srác. Megrázom a fejem és kíváncsian nézem Őt.-Nem.-válaszolom. -Akkor úgy látszik tényleg rossz volt a térerő.-morfondírozik Liam.-Na, szóval nagyon jó volt! Donovan majdnem felborította a kenut egyszer, mert nem figyelt.-nevet Liam, és oldalba böki a bátyját, de látom, hogy ez a megjegyzés nem igazán tetszik Donovannak. A srác szeme megvillan, és egy pillanatra összehúzza a szemöldökét, de aztán elmosolyodik, bár a mosolya kissé kényszeredett. -Igen, de te meg elvesztetted az eveződet.-vág vissza Donovan, próbálva könnyedséget erőltetni magára, de érzem a feszültséget a szavaiban.Nevetni próbálok, de érzem, hogy a helyzet egyre kínosabbá kezd válik. Hédi közben felénk sétál, és vidáman csatlakozik hozzánk. -Mi történik itt? - kérdezi mosolyogva, de ahogy rápillant Donovanre és Liamre, mintha ő is megérezné a feszült légkört.-Semmi különös, csak mesélünk Ineznek a kenu táborról. - válaszolja Liam, próbálva oldani a feszkót. Látom, hogy Doni egyik lábáról a másikra áll.Hédi rám néz és ezt mondja: -Képzeld a fiúk egész végig erről beszéltek és arról, hogy mennyire hiányoltak téged a…-mielőtt befejezhette volna Doni közbeszólt. -Anya, nem akartok valami salátát készíteni Inezzel?-kérdezi a fia. -Ó, tényleg! Gyere drágám, olyan görög salátát fogunk csinálni, hogy el fogsz ájulni!-örvendezik Hédi és megfogja a kezemet. Ahogy elindulunk Hédivel a fiúk mellett, egyből érzem Donovan és Liam tekintetét a hátamon. Az ajtón belépve megkönnyebbülten felsóhajtok, és Hédi egy megértő mosollyal pillant rám. -Láttam, hogy kényelmetlenül érzed magad, ezért is menekítettelek ki onnan.-mondja halkan. -Igen, nem tudom mi lehet a baj.-közben leülök az egyik székre. -Talán csak versengenek a figyelmedért.-mondja Hédi mosolyogva, de a tekintetében van valami, ami azt sugallja, hogy többet tud, mint amennyit elárul. -Lehet.- válaszolom bizonytalanul.-De nem szeretném, ha miattam háborúznának.-idegesen babrálok a kezemmel. -Ne aggódj, biztosan megoldják maguk között.-próbál megnyugtatni Hédi. -Kérsz egy pohár limonádét?-majd kinyitja a hűtőt és kiveszi a kancsót. -Igen, köszönöm szépen.-válaszolom, és lassan elfordítom a fejem az ajtó irányába. Remélve, hogy valamelyik fiú mindjárt betoppan ide. Miközben Hédi a konyhapultnál tevékenykedik, végül az ablakon keresztül látom, hogy Donovan és Liam még mindig beszélgetnek, de most már nem tűnnek olyan feszültnek. Talán tényleg csak pillanatnyi félreértés volt közöttük. Hédi visszatér két pohár limonádéval, és az egyiket felém nyújtja.-Tessék egy jó hideg bodzás limonádé.-majd egyből belekortyolok. -Hű ez isteni!-dicsérem. Elkezdünk beszélgetni, és lassan sikerül ellazulni. Hédi mindig is jó hallgatóság volt, és most is türelmesen hallgatja a történeteimet. Ahogy mesélek, észre sem veszem, hogy telik az idő. Egyszer csak kopogtatnak az ajtón, és Liam dugja be a fejét. -Hahó!Zavarlak titeket? - kérdezi mosolyogva, de látom, hogy a tekintete kicsit aggódó. -Te sosem zavarsz, gyere!-hívom be. Liam belép, és leül az egyik székre. Egy darabig csendben ülünk egymás mellett, majd Hédi felénk pillant. -Nekem mennem kell, megnézem, hogy áll a grillezés.Ti csak maradjatok beszélgessetek. - mondja, és egy sokatmondó pillantást vet rám, mielőtt kilépne az ajtón.Most kettesben maradok Liammel, és a csend szinte tapinthatóvá válik. Próbálok valami könnyed témát találni, de mielőtt bármit is mondanék,Liam megelőz. -Inez, szeretnék valamit mondani neked.-kezd bele, és a hangja komoly. -Igen? - kérdezem, és érzem, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. -Tudom, hogy furcsa lehetett az előbb a helyzet, és sajnálom, ha kellemetlen volt számodra. - mondja, és látom rajta, hogy tényleg őszinte. -Semmi gond, Liam. - próbálom megnyugtatni, de ő folytatja. -Az igazság az, hogy nekem régóta... - kezdi, de ekkor az ajtó újra kinyílik, és Donovan lép be. -Zavarok? - kérdezi Donovan, és a tekintete váltakozik köztem és Liam között. -Nem, éppen beszélgettünk.Gyere!-válaszolom, és érzem, hogy a feszültség újra növekszik közöttünk. Donovan leül a másik székre, és egy pillanatig mindhárman csendben vagyunk. Végül Ő szólal meg.-Liam, te mondani akartál valamit Ineznek?Mert ha igen, ezer bocs, hogy félbeszakítottam. - a hangja barátságosnak tűnik, de érzem benne a mögöttes idegességet. Liam egy pillanatig habozik, majd megrázza a fejét. -Nem, semmi fontos. - mondja, de látom, hogy ez nem az igazság. Próbálok valami témát találni, hogy oldjam a helyzetet, de nehéz összpontosítanom, miközben érzem a két fiú között húzódó láthatatlan vonalat. Hiszen tudom, hogy miattam van ez az egész.Végül felállok, és mosolyt erőltetek az arcomra. -Menjünk vissza a többiekhez, biztosan hiányolnak minket. - mondom, és megpróbálok természetesen viselkedni. Liam és Donovan is felállnak, és követnek az ajtón kifelé. A kertbe érve azonnal elönt a nyári nap melege, és hallom, hogy a többiek nevetve beszélgetnek a pavilonban. Próbálok csatlakozni a vidám társasághoz, de még mindig a fiúkon jár az eszem. Meg azon, hogy vajon mit akart nekem elmondani Liam az előbb? -Elmentek majd a Balaton Soundra és a Strand Fesztiválra?-kérdezi tőlünk Apa. -Nagyon szívesen mennék! – válaszoltam gyorsan, remélve, hogy a lelkesedésem átragad a fiúkra is. Liam és Donovan hezitálnak egy darabig, egymásra pillantanak, majd Donovan hirtelen feláll. -Én… nem is tudom ..-mondja Donovan. -Lehet, hogy inkább nem.-mielőtt még bárki válaszolhatna, a fiú fogja magát és felvonul a szobájába. Liam arcára is kiül egy pillanatra a bizonytalanság, de gyorsan összeszedi magát.-Megnézem, minden rendben van-e vele.-mondom, és mielőtt elindulok Donovan után, Liam megfogja a karomat. -Mi a baj?- kérdezem halkan. -Hagyd egy kicsit egyedül, biztosan magányra vágyik. Ilyenkor nem érdemes követni.-közli velem.-Értem. -mondom, bár kicsit csalódottan, hogy nem osztozik az aggodalmammal.-Ha bármi van, tudod, hogy mindig itt vagyok nektek, ugye tudod?-kérdezem tőle. -Tudom, és köszönjük.-válaszolja lágyan és elengedi a karomat, én pedig leülök mellé a hintaágyra. Liam magához húz a hintaágyon és próbálja elvonni a bátyjáról a figyelmemet. -Na és mit gondolsz, melyik koncert lesz a legjobb? -kérdezi Liam vidáman, miközben közelebb húzódik hozzám. Érzem a karját a vállamon, ami egy kicsit meglep. -Hát, nagyon szeretném látni a kedvenc zenekaromat,de igazából az egész fesztivál hangulata érdekel.Te melyik koncertre vagy a legkíváncsibb?-közben felnézek rá. Liam arcán izgalom tükröződik, és elkezdi mesélni, hogy Ő a Bohemiam Betyars-t és a Bagossy Brothers-t várja a legjobban. -Én is imádom őket.-mondom neki izgatottan. -És persze, ott lesz a strand is.-folytatja.- Tök jó lesz fürödni a Balatonban, miközben a naplementében hallgatod a zenét… Egyszerűen tökéletes.-álmodozik. Egy pillanatra elképzelem, milyen lehet ott lenni. A nap melege, a víz ringatása, a zene dübörgése a háttérben… Mindez Liam társaságában. Az arcomra széles mosoly ül ki.-Azt hiszem, fantasztikus lenne!-mondom, és őszintén így is gondolom.-Főleg, ha együtt mehetnénk.-teszem hozzá. Liam közelebb hajol, a szeme csillog a lelkesedéstől.-Akkor biztos, hogy együtt megyünk.- mondja határozottan.-És nem csak a koncertek miatt. Szeretném, ha jól éreznéd magad, Inez. Egy egész nyár áll előttünk.-mondja miközben a szavai melegséggel töltenek el. Nagyon jól esik, hogy Liam gondol rám. -Tudod.. kezdi Liam, miközben felnéz az égre.- Mindig is szerettem az ilyen csendes estéket. Olyan megnyugtatóak.-érzem, hogy témát váltunk. Egy darabig egyszerre kémleljük a csillagokat, majd a szemébe nézek. -Igen, tényleg azok.- válaszolom, és hátradőlök a hintaágyban, élvezve a csendet és Liam közelségét. Az este kellemesen hűvös, és a csillagok fényesen ragyognak felettünk. Liam elhallgat egy pillanatra, majd oldalra néz, és a szemembe néz. -Liam, én csak azt akarom mondani, hogy..-kezdeném, de ő félbeszakít. -Ne mondj semmit.-suttogja, és közelebb hajol hozzám. Az ajkai csak pár centire vannak az enyémtől, és érzem a leheletét az arcomon. Lassan lehunyom a szemem és Liam ajkai finoman érintik az enyémet. Olyan gyengéden csókolt, hogy azt hittem elájulok. Nem volt annyira szenvedélyes, mint Donovan-é, de ez is elég izgalmasnak tűnt. Egy rövid pillanatig habozok, de aztán átadom magam az érzésnek, és visszacsókolok. A csókunk egyre jobban elmélyül, míg végül rámászok a fiúra és elfekszünk a hintaágyon. Aztán rájövök, hogy ez nekem nagyon is bejön. Sőt! Liam annyira jól csókolt, hogy alig mertem bevallani magamnak. Amikor véget ért a csók, a fiú lágyan megszólalt:-Szeretnék még sok ilyen estét veled tölteni.-mondja, és gyengéden megsimogatja az arcomat. -Én is.- mondom, és közelebb bújok hozzá a hintaágyban. A karjai körülölelnek, és végtelenül boldognak érzem magam mellette. Majd pár perc múlva Hédi töri meg a romantikus hangulatot. Miközben felénk sétál láttam az arcán, hogy boldogan elmosolyodik. Szerintem leesett neki, hogy most Liam-mel összejöttünk. -Gyertek kész a kaja.-közli velünk és hátra mutat a pavilon felé. -Megyünk!-sóhajtja a fia és egyszerre kelünk fel a hintaágyból. Kéz a kézben indulunk vissza a pavilonhoz, ahol már mindenki gyülekezik. Ahogy közeledünk, Donovan arcán látom a feszültséget. Szemei idegesen villannak felénk, és azonnal érzem, hogy valami nincs rendben. Próbálom figyelmen kívül hagyni a rossz érzést, de egyre nehezebb. Liam megérzi ezt, és lágyan megszorítja a kezemet, majd egy gyors puszit nyom az arcomra. -Minden rendben lesz.-súgja a fülembe, és én bólintok, bár nem vagyok teljesen biztos benne. Először Anyuéknak tűnik fel a köztünk lévő kapcsolat. -Milyen aranyosak vagytok együtt!-mondja anya, és én érzem, hogy elpirulok. -Igen, tényleg nagyon jól mutattok.- teszi hozzá apa, miközben kedvesen megpaskolja Liam vállát. Bogi, azonban furcsa képet vág. Látszik rajta, hogy nem örül annak, amit lát. Próbálok nem foglalkozni vele, de nehéz nem észrevenni a csalódottságot az arcán. Amint mindenki elkezd enni, Bogi félrehív. -Kijössz velem a medence felé?-kérdezi halkan. -Persze! Máris!-majd leteszem a szalvétát az asztalra és követni kezdem Őt. Amikor odaértünk, már nagy volt a csend. -Mi a baj, Bogi? -kérdezem aggódva. -Nekem régóta bejön Liam.-böki ki végül.-És nem örülök annak, hogy ti most elkezdtetek járni.-mondja csalódott hangon. Értetlenül nézek rá, nem tudom, mit mondhatnék. Mindig is közel álltunk egymáshoz, és sosem gondoltam volna, hogy egy fiú közénk állhat. Ha előbb mondja, hogy tetszik neki Liam, akkor nem jövök össze vele. -Bogi, én nem tudtam…-kezdek bele, de ő közbevág. -Tudom, hogy nem tudtad.-sóhajtja. -De most már tudod, és kérlek, gondold át ezt az egészet.-kéri. Könnyek gyűlnek a szemébe, és hirtelen bűntudatom támad. Szeretném megölelni és megnyugtatni, de nem tudom, mit tehetnék. Csak ott állok és teljesen tanácstalan vagyok. Kezdem úgy érezni, hogy ez nagy hiba volt. - Megértem, hogy nehéz neked.- mondom végül.- De Liam és én most boldogok vagyunk együtt. Nem akarom, hogy ez tönkretegye a testvéri kapcsolatunkat.-sóhajtom. Bogi lesüti a szemét, és látom rajta, hogy próbálja feldolgozni a helyzetet. Lassan vissza sétálok a pavilonhoz, ahol Liam vár rám. Amikor meglátja az arcomat, rögtön megérzi, hogy valami nincs rendben. -Minden oké?-kérdezi és megölel. Szorosan ölelem Őt és a nyakába fúrom az arcomat. Imádom az illatát. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy végül jól választottam. -Igen.-és boldogan felnézek rá. -Felmegyünk?-kérdezi a fülemhez hajolva. -Igen.-válaszolom és megfogom a kezét. Miközben elindulunk a lakásba, gyorsan hátra pillantok Donovan felé. A fiút majd szétveti az idegesség és a féltékenység. Aztán rájövök, hogy neki úgyis ott van a csaja, törődjön csak vele. Nem akarok többé gondolni rá, csak Liamra és arra, amit éppen most érzünk egymás iránt.