Egy szívzűrös nyár 4. fejezet

Kételyek és kérdések

Furcsa álmom volt az éjjel, ugyanis azt álmodtam, hogy megcsókoltuk egymást Donovennel. Aztán hirtelen bizseregni kezdett az ajkam, mint valami tetoválás úgy jelzett nekem. Annyira valóságosnak tűnt az egész szituáció, hogy még most se tudom feldolgozni. Az első csók. Soha nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz. Most már értem miért írnak olyan sok világslágert a szerelemről. A hátamra fordulok és álmodozni kezdek Doniról. A plafonra nézek és nagyokat sóhajtozom. Egy kicsit bizonytalannak érzem magam. Nem tudom most hányadán fogunk állni Donovennel a csók után. Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit szoktak csinálni az emberek. Elkezdenek járni egymással? Nem akarok már ezen agyalni. Fogom magam és kiszállok az ágyból. Kinyitom a szekrényt és kiveszek onnan egy virágos nyári ruhácskát. Ezt még tavaly vettem és egyszer sem volt még rajtam. Bulikra meg nagyobb eseményekre tartogattam. A mai nap kivételt teszek és felveszem a ruhát. A tükörben megnézem magam és vidáman csücsörítek. -Ez nagyon dögös ruci.-nyugtázom és felkapom a szandálomat. Kimegyek a szobámból és lesétálok a lépcsőn. Befordultam a konyhába és a többiek egyszerre néztek rám. -Jó reggelt Inez! Nagyon csodás ez a ruha rajtad!-köszöntött Anya. -Nektek is jó reggelt!-boldogan köszöntem a szüleimnek, majd meglátom a fiúkat,akik éppen reggelihez készültek. Mégis mikor jöttek át hozzánk? Vajon Anyu hívta át őket? Liam felállt az asztaltól és egy tányért adott a kezembe, amiért hálásan mosolyogtam rá. -Van virsli meg tükörtojás és bacon. Mit kérsz?-néz rám miközben Donovan irányába kapom a tekintetem.Szegény elég feszültnek tűnik. -Mindenből.-végül Liamre pillantok. Amikor megkaptam a reggelimet Doni mellé ültem és próbáltam vele cseverészni. -Jó étvágyat.-bájologtam és elkezdtem falatozni. Reggelizés közben észrevettem, hogy valahányszor megpróbáltam közelebb kerülni hozzá, ő mindig arrébb húzódott. Ez a távolságtartás egyre jobban összezavart. Vajon mi történhetett? Hiszen tegnap éjszaka olyan valóságosnak tűnt minden, mégis mi változott meg ilyen gyorsan? A szívem hirtelen nehéz lett a bizonytalanságtól. Vajon Donovan csak egyszeri alkalomnak tekintette azt a csókot? Vagy talán megbánta? Liam és a többiek vidáman beszélgettek, de én képtelen voltam rájuk figyelni.Néha ettem is, de legtöbbször inkább turkáltam az ételt. Hiába kalandoztam Donovan irányába, ő továbbra is elkerülte a szemkontaktust.Majd abban a pillanatban felállt az asztaltól és kivonult. Én már annyira nem bírtam ezt a feszültséget, hogy fogtam magam és én is felálltam az asztaltól. -Mi az Inez nem ízlik a reggeli?-kérdezi aggódva Anya. -Nem vagyok éhes, ne haragudjatok.-kérek elnézést és kiszaladok a kertbe. -Donoven várjál meg!-kiáltok utána és elkapom a karjánál. A fiú feszülten rám nézett és ezt kérdezte:- Mit akarsz még Inez?-a hangjában ingerültség csengett. A szívem a torkomban dobogott, ahogy a szavakat kerestem. De mielőtt bármit is mondhattam volna, Donoven elfordult tőlem.-Tudom, hogy furcsán viselkedtem ma reggel. Az igazság az, hogy… nem tudom, mit kezdjek ezekkel az érzésekkel. Az a csók… olyan sok mindent felkavart bennem.-fejezte be, majd ismét rám nézett. -Én is így vagyok ezzel.-vallottam be halkan, és egyre közelebb léptem hozzá. -Nem tudom, hogy mi történt tegnap este, de nem akarom, hogy ez a távolság elválasszon minket egymástól.-megérintem az állát. -Én sem akarom, hogy távol legyünk egymástól. De attól félek, hogy mi lesz, ha…-itt elcsuklik a hangja. -Ne félj..-suttogtam, és az ajkára helyeztem az ujjaimat.-Csak sodrodjunk az árral és élvezzük ki a nyarat.-biztatom. -Rendben, de én ezt nem tudom megtenni.-feleli és elenged. -Doni, mit csinálsz?-kérdezem és végignéztem, ahogy eltávolodik tőlem. A fiú a házuk felé sétál és nem néz vissza rám. -Kérlek gyere vissza és beszéljük meg!Hallod?-kiabálok utána. -Nem lehet!-kiált vissza és egyre szaporábban veszi a lépteit. Aztán hallom, hogy kirohan tőlünk és becsapódik mögötte a kapu. -Akkor menj a fenébe!-kiabálom, remélve, hogy nem hallotta meg. Duzzogva visszabaktatok a nyaralóba és a konyhába érek. Anya aggódva néz rám. -Minden oké?-érdeklődik és megsimogatja a fejemet. -Doni nem éhes.-közlöm vele mérgesen és elveszek egy pirítóst a tányérról. -Az az enyém!-szól rám Bogi és segélykérően Anyára néz. -Inez elvette a reggelimet!-árulkodik. -Jó reggelt!-köszöntött minket Apu és mindenkinek adott egy puszit. Kivéve Liamnek, akivel egyből pacsiztak. -Jól vagy haver?-kérdezi tőle. -Igen köszönöm szépen.-válaszolja a fiú közben elmajszol egy paradicsomot. -Apa! Inez az én tányéromból eszik!-nyafogja a húgom. -Lányok nyugi már! Így kell fogadni apátokat reggel?-dorgál meg minket Anyu. -Szívem van még kávé?-kérdezi Apa. -Ó, igen! Doni itt hagyta a pulton, mielőtt elrohant.-nézelődik Anyu. -Elrohant? Mit tettetek vele? Megakartátok enni reggelire?-viccelődik. -Pontosan nem tudjuk az okát, csak kiment Inezzel és felszívódott.-aztán Anya rám nézett.-Biztosan minden rendben köztetek?-aggódó szemekkel vizslat. -Anya! Apa! Hagyjatok már!-felkapom a tányérról a frissen sült pirítóst és felszaladok a szobámba. -Kicsim most miért mész fel? Gyere vissza!-szól utánam Anya, de én már beléptem a szobámba és bezárkóztam. A hátammal az ajtónak dőlök és beleharapok a friss pirítósba. Egy fokhagymát elbírt volna, de mindegy. Anya folyton csak aggódik. Apa meg próbál vicceskedni. Néha annyira idegesítőek tudnak lenni. Nem mintha nem szeretném őket, csak néha egyszerűen túl sok belőlük. Odamegyek a pulthoz és bekapcsolom a zenét. Egy pillanat alatt betölti a szobát a dallam, és én elmerülök a gondolataimban. Lefekszem az ágyamra és a plafont bámulom. Azonnal Donovan arca jelenik meg előttem és az a pillanat, amikor megcsókolt. Még mindig érzem az ajkainak a nyomát, és a bőrének illatát. Minden annyira élénken él bennem, mintha most történt volna. Próbálom elterelni a gondolataimat, de egyszerűen nem megy. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lesz nekem valaki. Hogy valaki ennyire felforgathatja az életemet. Egy csók. Egyetlen csók és minden megváltozott.Sosem gondoltam volna, hogy beleszerethetek Donovanbe. Ő olyan más, mint a többiek. Olyan rejtélyes, mégis annyira kedves és figyelmes. Amikor vele vagyok, úgy érzem mellette önmagam lehetek. Azt a mosolyt és azt a csodálatos tekintetet nem lehet csak úgy elfelejteni. A zene egyre hangosabb, de még így sem tudom elnyomni a gondolataimat. Miért ilyen bonyolult minden? Miért nem lehet egyszerűbb? Csak szeretni valakit és kész. Miért kell, hogy minden ilyen zavaros legyen? És miért pont Donovan? Annyira más, annyira különleges... talán pont ezért kezdek beleszeretni. Az ajtó halkan kinyílik, és Anya kukucskál be. -Kicsim, minden rendben?- kérdezte halkan. Ránézek, és látom az aggódást a szemében. De mit mondhatnék? Hogy nem, semmi sincs rendben? Hogy összezavarodtam és félek? Hogy nem tudom, mi lesz ezután? Csak bólintok és egy halvány mosolyt erőltetek az arcomra. -Igen, anya, minden rendben van.- mondom halkan, de belül tudom, hogy ez nem teljesen igaz. Anya bezárja az ajtót, és én újra egyedül maradok. Megfogom a telefont és még jobban feltekerem a hangerőt. Az ágyon feküdtem és lecsekkoltam az insta posztokat. Aztán megláttam Donit és a barátnőjét egy közös fotón. A lány a múltkori buliról posztolt, és a barátairól áradozott. Leírta, hogy boldog élete szerelmével és nagyon jól kijönnek mostanság. A szememet forgatva tovább görgetek és meglátom Liam posztját is. Aztán az ablakom alatt hangokat hallottam. Donovan és Liam beszélgettek egymással. Tudtam, hogy valami komoly dologról lehet szó, de amikor Doni bevallotta Liamnek, hogy megcsókolt engem, az teljesen ledöbbentett. Nem számítottam rá, hogy az ártatlannak tűnő kis kaland ekkora feszültséget okozhat közöttük. Liam hangja élesen csendült az udvaron, miközben feldúltan eldobta a rongyot. Ez nem lehet igaz! Ez komoly? - kiáltotta, és teljesen kiborult. Láttam, ahogy dühtől remegve elindul, otthagyva a bátyját a kocsi mellett.A szívem összeszorult, amikor Doni az ablakom felé pillantott. Gyorsan elbújtam a függöny mögé, remélve, hogy nem vett észre. Alig tudtam elhinni, hogy ezek a fiúk miattam veszekszenek. Éreztem, hogy egyre nagyobb zűrzavar van a lelkemben. Mit jelent ez az egész? Miért kellett Doninak elmondania Liamnek? A függöny mögött rejtőzve azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg bejövök Donovan-nek? Lehet emelett Liam-nek is tetszem? Hiszen ők testvérek és az nagyon durva lenne, ha most miattam kerülnek összetűzésbe. Az agyam lázasan pörgött. Vajon mit kellene tennem? Beszélnem kellene velük? Vagy inkább hagynom kellene, hogy maguktól rendezzék a dolgot? De mi van, ha ez tovább ront a helyzeten? Ezt nem hagyom annyiban, megyek és beszélek Donival. Gyorsan magamra kaptam a rövid farmernadrágot és leszaladtam a nyaraló elé. Kimegyek az utcára és karba tett kézzel sétálok Donovan elé. Amikor Ő meglát széles mosollyal üdvözöl. -Hát szia!-köszönt és ez most nagyon fura. -Szia, de nem rég voltál itt nálunk és elég távolságtartó voltál.-emlékeztetem. -Tudom és ne haragudj, csak rám írt a barátnőm. Átjön estére és vele kell töltenem a hátralévő napot.-sóhajtja. -Ó, értem.-és oldalra nézek. Ez a Melina nekem annyira nem szimpatikus. Olyan fura lány. Na, jó inkább idegesítő liba.Egy kicsit gondolkoztam, majd rájöttem, hogy muszáj kibökni mi a helyzet. -Tudom, hogy most nem ez a legjobb pillanat, de beszélnünk kell. - mondtam határozottan. - Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.-nézek rá. A fiú mély sóhajt hallatott, majd lassan bólintott. -Tudom és mégegysze ne haragudj rám.-ártatlan tekintettel pillant fel. -Miért mondtad el az öcsédnek?-kérdezem. -Mert úgy éreztem, hogy tisztázni kell a dolgokat - mondta, majd hozzátette: - És mert szeretlek Inez.-közelebb lépett. -Doni, én... - kezdtem, de ő megfogta a kezem. -Nem kell most válaszolnod..-mondta lágyan. -Csak azt akartam, hogy tudd.-fejezi be. A gondolat, hogy két testvér között állok, összeszorította a szívemet. Nem így akartam ezt az egészet. Legbelül úgyis tudtam, hogy kit fogok végül választani.