Egy szívzűrös nyár 3. fejezet

Az első csók

A reggeli után elindultunk a szupermarketbe. Donovan, Liam és én bepattantunk a kocsiba és egyből kihajtottunk az útra. Doni vezetett, a hátam mögé Liam ült, aki egyfolytában a mobilját leste. Én pedig megkértem Donovant, hogy húzza le a tetőt. A fiú benyomta a gombot és azonnal a hajamba kapott a szél. -Éljen!-kiabáltam boldogan és kinyújtottam a karomat. -Nem akartok valami zenét bekapcsolni?-kérdezi a hátunk mögött ülő Liam. -Persze! Spotify jó lesz?-kérdezem tőle. -Nekem nyolc csak zene legyen.-vonja meg a vállát és hátra dől az ülésen, majd letolja a fejéről a napszemüveget. Aztán felcsendült a közös kedvencünk Giant Rooks:Pink Skies című dalunk. -Úristen! Ezt annyira szeretem!-sikitom és feltekerem a hangerőt.

I'm lost every time our eyes cross
And I wish you knew
I stayed at the party to get closer to you
I'm lost every time our eyes cross
Singin' "Love me do"
Maybe we're just livin' for this moment
Like it's 1962

Pár perc múlva meg is érkeztünk és kiszálltunk az autóból. Amint beléptünk a szupermarket ajtaján, azonnal nekiláttam a bevásárlólistáról összeszedni a holmikat. Donovan tolta a kocsit, Liamet meg félúton elvesztettük. -A sörök felé ment.-mondta Doni. Miközben vásárolgattunk Donovan a bevásárlókocsi mögött állt, és néha játékosan megérintette a karomat. Ezután elkezdett a hajammal is babrálni. -Mindjárt odaérünk a fagyis részlegre.-szólt a fiú. -Igen, már alig várom, hogy válogassak.-fülig érő szájjal nézek rá. -Válassz valami finomat!-mondta miközben kinyitotta a hűtőajtót. Gyorsan levettem a polcról egy csokoládésat és egy epreset. Nem sokkal később több tábla csokoládé is követte a fagylaltot. Donoven lelkesen nézte, ahogy a finomságok egymás után landoltak a kocsiban. Egy pillanatra megállt, majd megkérdezte:-Figyi, mi a helyzet veled? A fagyikból és a csokikből kiindulva nem heverted még ki Benettet.-úgy érzem Doni elől nem lehetnek titkaim. Bár sosem voltak titkaim, kivéve egy. Egy dolog, amiről még nem tud és az, hogy baromira bejön nekem. Donovan pár éve tetszett meg nekem és a mai napig is gyengéd érzelmeket táplálok iránta. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, mivel nem volt könnyű erről beszélni. -Tudom, hogy pár hónapja történt a szakítás, de még mindig fáj érte a szívem. Kell egy kis idő, de most, hogy itt vagyok veletek, a seb egyre jobban kezd begyógyulni.-nézek rá őszintén. Donovan megértően bólintott, és kezét biztatóan a vállamra tette. -Ez teljesen rendben van, Inez. Nem kell sietned semmivel. Viszont mi mindig itt leszünk neked Liam-mel.-miközben ezt mondta a szavai nagyon megnyugtattak engem. Ezáltal egy kis mosoly kúszott az arcomra. Beszélgetés közben folytattuk a vásárlást és éreztem, hogy egyre jobban vagyok. Liam is élvezte a szupermarket nyüzsgését, és mindenféle kérdésekkel bombázott minket a termékekről. -Ez gluténmentes?-nyújtja felém az oreos keksz utánzatot. -Igen, hiszen át van húzva a gabona, hát nem látod?-mutatom neki és felnevetek. Liam jobban szemügyre vette a csomagolást, majd felsóhajtott. -Istenem, de vaksi vagyok! Ősszel elmegyek szemüveget csináltatni!-ezzel otthagyott és besétált a mellettünk lévő sorba. Egy ponton megálltunk a zöldségpultnál, és Donovan megkérdezte, hogy melyik gyümölcsöt szeretném leginkább. Gondolkodás nélkül választottam ki egy csomag epret. Mindig is imádtam az epret és az édeskés illata már most az orromba kúszott. Donovan mosolyogva tette a kocsiba a gyümölcsöt. Mire végeztünk a vásárlással, a kocsi tele volt mindenféle finomsággal és elkezdtük keresni Liamet. -Itt vagyok!-intett a sorok közül a srác és felénk sétált. Liam mindenféle sörrel és különböző sós nasival a kezében érkezett hozzánk. A pénztárnál Donovan segített kipakolni a termékeket, és közben Liam is besegített, amennyire csak tudott. Az ő lelkesedése mindig mosolyt csal az arcomra. Amikor fizettünk a pénztárnál Liam bemászott a bevásárlókocsiba. -Hé! Mássz ki onnan! Nem vagy már hat éves!-szól rá a bátyja. -Ne szövegelj! Inkább tolj ki a parkolóba! Hiszen ez tök bulis!-nevet az öccse. Odaértünk az autóhoz és kinyitottuk a csomagtartót és elkezdtünk pakolni. -Ezt megeszem!-nyúlt a zacskó felé Liam, de gyorsan a kezére csaptam, mint egy gyereknek. -Nem szabad! Majd otthon!-figyelmeztetem és a csomagtartó hátuljába szorítom a csomagot. Amikor hazaértünk, kipakoltuk a megvásárolt dolgokat, és közben beszélgettünk a nap további terveiről. -Lemegyünk a partra csobbanni?-kérdezem tőlük. -Aha, mehetünk.-válaszolja Donovan és a kezembe nyomja a fagyis dobozt. Lehajolok a hűtőhöz és beteszem a fagyasztóba. -Itt vannak a zöldségek is.-nyújtja felém, én pedig továbbra is szorgosan pakolászok a hűtőbe.

Délután három óra van és már lent vagyunk a parton. Amikor kilépünk a kapuból a fiúk már egyből előre szaladnak,és hallom, ahogy nevetve hívnak engem is. Gyorsan odakapok a mobilomhoz, és készítek néhány selfie-t. -Nézzetek ide fiúk!-szólok nekik. Mindenki mosolyog, és az egész pillanatot áthatja a boldogság. Később majd feltöltöm a képeket az Instagramra.-Majd küldd át a képet! - kiabálja felém Liam, miközben a vízbe rohan. -Ha otthon leszünk, átdobom! - kiáltom vissza neki, de ahogy látom Őt már elnyelte a víz. Előveszem a törcsit és leterítem a földre. Benyúlok a táskába és előhalászom a naptejet. Próbálom bekenni magam, de a naptej mindig kicsúszik a kezemből, és a hátamat sem érem el rendesen. Donovan oda lép mellém, és anélkül, hogy bármit is kérdezne, elveszi a naptejet a kezemből. -Segítek, ha nem bánod.- mondja lágy hangon, és mielőtt tiltakozhatnék, már kenegeti is a hátamat. Fura érzés volt Doni érintése, illetve inkább szokatlan volt. Az érintése finom és érzéki, minden mozdulatában van valami gyengédség, ami megbabonáz. Egyszerűen elfelejtem hol vagyok és egy másik univerzumba kerülök. Nem akarom, hogy véget érjen ez a gyönyörű pillanat. Hiszen csak mi vagyunk kettesben. -Köszönöm. - mondom zavartan, mialatt elveszem tőle a naptejet. -Igazán nincs mit. Én viszont megyek Liam után. Jössz?-kérdezi és leveszi előttem a pólóját. -Ööö…Igen?-nézek rá bambán, hiszen lefagytam a fiú felső testétől. -Miért kérdezed?-néz rám értetlenül és rám dobja a pólóját.-Siess, mert elszalad ez a nap is!-mondja kacagva és Ő is berohan a vízbe. Én pedig magamhoz vettem a srác pólóját és jó mélyen beleszippantottam. Imádom a bőrének - és a parfümjének az illatát.Sóhajtva az ölembe ejtem a felsőt és felkelek a földről,majd összeszedem magam, és én is elindulok a víz felé. -Vigyázz egy kicsikét hűvös!-szól hozzám Doni és felém úszik. -Vettem észre!-majd lefröcskölöm Őt. -Hé! Ez nem ér!-és a fiú is visszavág nekem. -Jól van elég volt!-nevetgélek és lebukkanok a víz alá. Miután újra a víz felszínére érek hirtelen előttem van Donovan. Egy pillanatig csak lebegünk a vízben és egymás szemébe mélyedünk. Élveztem ezt a pár percet és bevallom bármit megtettem volna egy csókért. Bármit. A fiú még közelebb úszik hozzám és ezt mondja:-Tudod, sokat gondoltam rád az utóbbi időben. - mondja halkan, és érzem, ahogy a szavai mélyen belém hatolnak. -Én is.-szinte suttogva mondom. Közelebb hajol, és mielőtt felfoghatnám, mi történik, az ajkaink lassan összeforrnak és mielőtt megcsókolhattuk volna egymást, Liam támadásba lendült. -Hahó! Nem akartok úszni?-kérdezi és lefröcsköl minket. A váratlan vízfröccsenéstől mindketten hirtelen szétrebbenünk és zavartan oldalra nézünk. Donovan gyorsan hátrál egy kicsit, én pedig zavarodottan nézek körbe. Liam széles mosollyal figyel minket, szemeiben ott van a csintalan csillogás.-Hahó, gyertek már, ne csak álldogáljatok ott!- mondja vidáman, miközben újabb fröcskölési kísérletet tesz. Donovan rám néz, majd vissza Liamre, és egy huncut mosoly jelenik meg az arcán. -Rendben, ha úszni akarsz, akkor ússzunk! - mondja, és elindul Liam felé, de egy pillanat múlva megfordul, hogy engem is magával húzzon. Nevetve követem őt, és együtt rohanunk Liam felé, aki most már kissé meglepetten menekülni kezd. -Ne bántsatok! Én csak vicceltem!-kiáltja, de mi nem hallgatunk rá. Donoven és én összefogunk, és mindketten egyszerre nyomjuk a fejét a víz alá. A fiú végül megadja magát és bocsánatot kér tőlünk. -Jól van bocsika! Nem akartam!-nevetgél. Miután kifáradtunk a játékból, Donovan mellém úszik és nagyon halkan ezt mondja:-Bocsi a történtek miatt, és ne haragudj Liamre. Igazából jó lett volna az a csók veled. Ugye te is vágytál rá? Mert ha nem akkor…-miközben magyarázkodott lágyan a vállára helyeztem a tenyeremet. -Doni, nincsen semmi baj. Egyébként meg én is vágyom arra a csókra. Majd legközelebb.-nézek rá boldogan. Szemeiben újra megcsillan a remény és vigyorogva átkarol engem. -Ugye tudod, hogy nagyon bírlak. Mindig is bírtalak. Amióta ismerjük egymást attól a perctől kezdve tudtam, hogy te meg én jóba leszünk.Talán túlságosan is.-incselkedik. Finoman a karjára csapok és magam előtt összefonom a karomat.-Haha! Nagyon vicces vagy.-mondom neki és oldalra nézek. A következő pillanatban Donovan közelebb lép hozzám, és érzem, ahogy a légzésem egyre szaporább lesz. Érintése váratlanul ér, amikor finoman az arcomhoz nyúl, az ujjaival gyengéden végig siklik az arcomon. Majd lassan felém hajol és szétnyílnak az ajkaim. Amikor a fiú a számhoz ér, végre megcsókol engem. Még sosem csókolóztam senkivel, így újdonságként hatott rám a dolog. Fogalmam sincs, hogy jól csinálom-e, amit teszek, de érzem, hogy a gyomrom és az egész testem jólesően bizsereg. Az agyam totál elszállt, a szívemről pedig nem is beszélek.Mintha minden porcikám életre kelne, és egyetlen érintésére válaszolna. Lassan felemeltem a kezemet és a fiú mellkasához szorítottam. Aztán percről percre egyre szenvedélyesebbé váltunk. Donovan ajkai annyira puhák és édesek voltak, hogy könnyen eltudtam veszni a pillanatban. Szépen lassan csitulni kezdtek a heves érzelmek és mosolyogva elszakadtunk egymástól. A fiú szemei csillognak, ahogyan rám néz, és boldogan megsimogatja az arcomat. Én pedig érzem, hogy lángba borult az arcom és totál zavarban vagyok. -Sajnálom... - suttogom, de mielőtt folytathatnám, Donovan a mutatóujját az ajkamra teszi. -Ne kérj bocsánatot ezért.-közli velem lágyan és elmosolyodik. Annyira remegek az első csóktól, hogy mindjárt elájulok. Ez annyira észvesztő volt, hogy alig találok szavakat. A gondolataim kuszák, és hirtelen úgy érzem, hogy nem tudok tovább itt maradni. Kell egy kis idő, hogy összeszedjem magam, hogy megértsem, mi történt. Így hát szó nélkül elsietek a partra, ahol összeszedem a cuccaimat. -Hova mész Inez? Ne szaladj el!-kiabál utánam Doni. -Inez! Nem akarsz még itt maradni?-kiált utánam Liam.Miközben menekülök, minden lépés egyre távolabb visz tőlük, majd lassan odaérek a kapuhoz. Becsukom az ajtót magam mögött, és próbálok magamhoz térni. Az arcomat a kezembe temetem, és próbálom visszatartani az örömteli nevetést. Még mindig érzem Donovan érintését az ajkaimon, és a gondolataim újra meg újra vissza repítenek ahhoz a pillanathoz. Soha nem gondoltam volna, hogy idén nyáron ilyen érzelmeket fogok átélni. Halk léptekkel szaladok fel a szobámba és boldogan beugrok az ágyba, majd azonnal álomba szenderülök.