Egy szívzűrös nyár 2. fejezet

A macskajaj és egyéb bajok

Tudjátok, én világéletemben megvetettem az alkoholt, egészen mostanáig. A tegnap esti buli annyira jó volt, hogy sikerült kirúgni a hámból. Liam testőrként vigyázott rám, majd hirtelen Ő is kijött a szerepéből. Egyre csak itta velem a koktélokat és még pár feles is lecsúszott a torkunkon. A pult mellett vihogtunk és úgy viselkedtünk, mint az öt évesek. -Annyira…örülök, hogy…hukk…itt vagytok.-vallom be neki. -Igen? Már ideje…hukk volt.-nevetgél Liam. Ekkor lép felénk Doni és karba tett kézzel néz ránk. -Hát ti? Ez most komoly?-kérdezi lehangoltan. -Dodó!-ellököm magam a pulttól és megölelem Őt. A fiú megfogja a derekamat és komoly tekintettel vizslat engem. -Úgy látom elég morci vagy, hiszen nem ittál eleget.-kuncogom és a mutatóujjammal megbököm az orrát. -Mennyit ittál Inez?-kérdezi közben oldódik a jég, végre mosolyog! -Nahát! Dodó tud mosolyogni!-majd ránézek Liam-re. -Hallod?! A bátyádnak még fogsora is van.-vihogom. -Inez, elég legyen ebből!-szól rám Doni és azonnal felkap a vállára. Hirtelen megfordul velem a világ. Nem csak a fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Doni sosem volt az a típus, aki ilyen hevesen reagál. Az elmúlt években mindig higgadt és visszafogott volt, de most valami megváltozott. Érzem, ahogy a vér a fejembe tódul, és a nevetésem halk nyögésbe csap át. -Tegyél le, Donovan!-próbálkozom, de ő meg sem hallja. Inkább csak erősen szorít,és gyors léptekkel indul el a ház bejárata felé. Liam és a többiek meglepődve néznek utánunk, de senki sem szól semmit. Érzem, ahogy Doni vállán ringatózom, mintha csak egy zsák krumpli lennék. Emlékszem, gyerekkorunkban is mindig így cipelt, amikor valami rosszat tettem, és most valahogy ez a régi emlék furcsán megnyugtató volt. Amikor beértünk a nyaralóba a fiú felvitt a szobámba és óvatosan letett az ágyra. Az arca komoly, de a szemében ott bujkál valami féltés, amit már rég nem láttam nála. A csendet csak a falióra halk ketyegése töri meg. Lassan az arca felé nyújtom a kezemet és megsimogatom. -Annyira jóképű lettél. Mi a titkod?-flörtölök vele. A fiú a kezemhez nyúl és lassan leveszi magáról. -Inez, elmagyaráznád, hogy mi folyik itt? Miért ittál ennyit?-kérdezi szigorúan. -Nem értem, mire gondolsz.-válaszolom, bár jól tudom, hogy mire céloz. -Tudom, hogy nemrég szakítottál a pasiddal, ha miatta van szerintem nem éri meg ezt csinálni.-mondja. -Nem tudod, milyen érzés... -kezdem, de a torkom elszorul. Hogy is magyarázhatnám el neki, hogy a fájdalom elől menekülök? Hogy minden pohár ital csak egy pillanatra tompítja a szívem fájdalmát? -Próbáld meg elmagyarázni.-kéri Doni, és most a hangja már sokkal lágyabb.-Tudod, hogy itt vagyok neked, igaz?-közben megsimogatja a hajamat. -Ühüm.-válaszolom és összehúzom magam az ágyon. Valahol mélyen érzem, hogy Donovannek igaza van. Talán ideje lenne beszélnem valakivel, talán ideje lenne szembenéznem a démonjaimmal. De most még nem vagyok erre kész. Még nem. Talán majd máskor. -Figyelj, nagyon rosszul vagyok.-bököm ki neki. -Csak pihenj, addig hozok egy vödröt.-amikor felkelt mellőlem óvatosan a homlokomra tapasztotta az ajkait. A szívem majd elolvadt ettől a gesztustól, hiszen az odaadása egyszerűen szívmelengető volt. -Köszönöm.-nyöszörögtem és oldalra feküdtem. Donovan az ágyam mellé tette a vödröt és leült mellém.Aztán felkeltem és belehánytam a vödörbe. -Fúj.-undorodom és visszafekszem. -Begumizod a hajamat?-kérdezem és a kezébe nyomok egy hajgumit.Donovan összeköti a hajamat, miközben mély lélegzetet veszek, és próbálom összeszedni magam. Az alkohol most már nemcsak a fejemet kavarja össze, hanem a gyomromat is. Az émelygés hullámokban tör rám, de Doni jelenléte és gondoskodása valahogy megnyugtató volt a számomra. Tudom, hogy mellette biztonságban vagyok, bármennyire is szégyellem magam a helyzet miatt. -Bocsi, hogy ilyen malac vagyok.-vallom be neki.-És köszi, hogy itt vagy velem.-suttogom neki. -Nincs mit, Inez - válaszolja lágyan, miközben végigsimít a hátamon.-Csak próbálj meg megnyugodni.-ismét előrehajolok, és ezúttal már csak szárazon öklendezek. Könnyek gyűlnek a szemembe, de nem tudom megállítani őket. Ez a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése teljesen elborít. Mindig is erősnek hittem magam, de most olyan gyengének és cikinek érzem magam. Főleg Doni előtt. Liam váratlanul betoppan a szobába és a kezében egy törölköző van. Arcára kiül a vigyor és látom rajta, hogy kis híján elneveti magát. -Tessék, itt a törölköző. - mondja, és Donovan kezébe nyomja. -Köszönöm.-mondja a bátyja, majd óvatosan megtörli vele az arcomat. -Hú de jó hideg.-nyögök fel. -Jobban érzed magad?-érdeklődik Doni. -Egy kicsikét, de még nem az igazi.-válaszolom remegő hangon. -Hamarosan jobban leszel.- mondja megnyugtatóan, és egy pohár vizet nyújt felém. - Igyál egy kicsit, hátha segít.- közben kisöpri a kilógó tincseket az arcomból. Apró kortyokban kezdem inni a vizet, és érzem, hogy a hideg folyadék megnyugtatja a torkomat és a gyomromat.Közben Liam leül az ágy szélére, és csendben figyel minket. Már nem vigyorog, hanem komolyan néz rám. Mintha végre felfogta volna, hogy ez nem vicc. -Sajnálom, hogy ilyen állapotba kerültél..- mondja halkan. - Nem akartam gúnyolódni.-és bűnbánó arccal néz rám. -Tudom.. - suttogom,és kortyolgatás közben próbálom összeszedni magam. - Csak nem vagyok hozzászokva ehhez. Nem szoktam ennyit inni. Hiszen tudjátok.-egy kicsit elmosolyodom. -Ezt észrevettük. - mondja Donovan félmosollyal.-De most már itt vagyunk, és segítünk.-biztat és érzem, hogy megfogja a kezemet. Óvatosan Liamre nézek és a térdemre helyezi a kezét. -Csajszi még sosem láttunk ennyire részegen.-viccelődik a fiú. -Elég a mókából, Inez pihenj egy kicsit.-törte meg a varázst Doni. Az alkohol hatása lassan múlik, de a szédülés és az émelygés még mindig jelen van. Ledőlök az ágyra és Doni felhelyezi a lábamat a matracra. Liam pedig segít betakarni engem. -Jó éjszakát Inez.-búcsúzik. -Jó éjt fiúk.-nyöszörgöm. Lehunyom a szemem, és érzem, hogy a kimerültség lassan magával ragad.

Az ébredés pillanata rémülettel töltött el. Az ágyban feküdtem, és a takaró alól kikandikáló vállaim hideg levegővel érintkezett, és hirtelen fagyos borzongás futott végig a testemen. Nem emlékszem, hogy mikor feküdtem le aludni, de azt sem, hogy mikor került mellém Doni. Riadtan felé fordítottam a fejem, és megpillantottam Őt. Doni mellettem feküdt és elbüvőlően nézett rám,amitől egyből elgyengültem. A takarót gyorsan magamra rántottam, mintha az képes lenne megvédeni engem. Donovan úgy vigyorgott, ahogy szokott, és megnyugtató hangon mondta:-Semmi nem volt, ne aggódj.-mondta. de ez nem nyugtatott meg. Nem azért, mert nem bíztam volna benne, hanem mert saját érzéseimmel kellett volna szembenéznem. Őrjítően vonzódtam hozzá, és a gondolat, hogy ilyen közel voltam Donovanhez, szinte zavarba ejtett.Felugrottam az ágyból, és egy szál fehérneműben kiszaladtam a fürdőszobába, mintha előle menekülnék. Bezárkóztam a fürdőben és próbáltam észhez téríteni magamat. -Nyugodj meg, Inez.Tudom, hogy bejön Donovan, és ez számomra még mindig felfoghatatlan.- mondogattam magamnak halkan. Liam hangja szűrődött be a fürdőszoba ajtaján keresztül.-Inez, minden oké?-hallottam az aggódást a hangjában, és ez valahogy még jobban összezavart. Liam mindig is figyelmes és gondoskodó volt, de most valami más volt a hangjában, mintha valamit gyanítana, amit én sem akartam beismerni. -Igen, minden rendben.-válaszoltam, próbálva nyugodt hangot megütni, de éreztem, hogy a hangom kissé megremeg. -Biztos?-kérdezte újra, és hallottam, hogy közelebb lép az ajtóhoz. -Igen, csak… csak egy kis időre van szükségem. Meg egy jó fürdőre.-mondtam, majd megnyitottam a csapot, és megmostam az arcomat. Nem tudom mennyi ideje állok a hűvös csempe falának dőlve. Ezért fogtam magam és sóhajtva az ajtó felé sétáltam. Végül mély levegőt vettem, és kinyitottam az ajtót. Liam ott állt, arcán aggódó kifejezéssel, de amikor meglátott, mosolyra húzta a száját. -Biztos, hogy minden rendben?-kérdezte, és egy pillanatra megérintette a karomat. -Igen, biztos..-válaszoltam, próbálva meggyőzni őt -és talán magamat is.-Csak egy kicsit sok volt ez az éjszaka.-és kiléptem a fürdőből. Liam bólintott, de láttam a szemében, hogy még mindig aggódik. Megfogta a kezem, és finoman megszorította. -Ha bármi van, csak szólj, rendben?- és elengedte a kezem. -Rendben.-válaszoltam, és egy halvány mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni.-Köszönöm, Liam.-hálálkodom. Pár perc múlva vissza sétáltam a hálószobába, Doni még mindig ott feküdt az ágyon, most már a telefonját nyomkodva. Felnézett rám, és újra azzal a huncut mosollyal köszöntött. -Remélem, nem ijesztettelek meg nagyon.-mondta játékosan, de a szemében őszinte aggodalmat láttam.-Nem, csak… csak kicsit váratlan volt.-válaszoltam, és próbáltam könnyednek tűnni. -Ígérem, legközelebb jobban figyelek miket mondok neked. Nem akarom, hogy félreérts engem.-mondta, és egy pillanatra elkomolyodott. Doni mindig is tisztelettel bánt velem, és most is éreztem, hogy mennyire figyel rám. -Tudom..-válaszoltam halkan, és egy pillanatra elidőztem a tekintetében.-Csak nekem kell egy kicsit… összeszednem magam.-közben lenéztem a földre.-Rendben.-bólintott, majd felkelt az ágyból, és felém nyújtotta a kezét. -Megyünk reggelizni?-kérdezi vidáman. Erre még jobban elmosolyodtam és elfogadtam a kezét. Alig hiszem el, hogy kettesben fogunk reggelizni. -De előtte csinálok neked egy macskajajra való turmixot. Ígérem nem lesz olyan szörnyű!-ígéri miközben lebaktatunk a lépcsőn. A konyhába érve összefutunk a fiúk anyukájával Hédivel. -Szia!-köszönök neki és felé intek. -Szia Inez! Tavaly óta nem láttalak! Milyen szép vagy!-dicsér meg és megöleljük egymást. -Képzeld el megcsináltam a fiúk kedvenc sütijét és..-közben a sütő felé sétál és kinyitja.-Mindjárt megkóstolhatod.-mondta és kivette a tepsit.Kefires-meggyes piskóta, amit én is imádok. -Ez nem csak a fiúk kedvence.-mosolygok rá. -Ó, tényleg! Emlékszem az utolsó morzsáig veszekedtetek.-nosztalgiázik Hédi. -Hahó én is itt vagyok!-integet felénk Donoven. -Tudom kicsim.-néz rá az anyja és megérinti az arcát. -Mikor ehetünk belőle?-kérdezem izgatottan. -Mindjárt felvágom és megszórom porcukorral.-válaszolja és levesz a szekrényből egy tálat. -Sziasztok!-üdvözöl minket Liam és leül a bárszékre.-Reggeli sütizés? Nem túlzás korán reggel?-kérdezi az anyjától. -Mivel Inez itt van, részben miatta sütöttem. Tessék vegyetek belőle.-és a pultra helyezi a sütiket. Amikor beleharaptam a sütibe, majdnem elájultam annyira finom volt.-Hédi! Ez a süti még mindig verhetetlen!-dicsérem. -Hű, Anya! Ez még mindig nagyon jó!-mondja Donoven. -Szerintem öt perc alatt el fogjuk pusztítani, úgyhogy rakjunk félre Apának is.-teszi hozzá Liam. -Úgy látom ma nem lesz turmix.-a könyökömmel megbököm a mellettem ülő Donit. -Jaja, most a süti nyert.-vigyorog és bekapja az utolsó morzsát. -Milyen volt a tegnapi buli?-érdeklődik Hédi, majd bele eszik a sütibe. -Hát eléggé érdekesre sikerült, hiszen..- majd Donoven hirtelen közbevágott, hogy ne buktassam le magunkat.-Sokan elfáradtak és elmentek aludni.-mondta, majd kérdőn nézett rám. Én is ugyanígy néztem rá. -Igen, sokan elfáradtak.-próbáltam halkan ismételni Donoven szavait, közben úgy mosolyogtam, mintha semmi az égvilágon nem történt volna. Hédi kíváncsian méregetett, mintha érezné, hogy valamit titkolok. -És te, Hédi? Mit csináltál tegnap?-kérdeztem, remélve, hogy ezzel elterelem a figyelmet magamról. -Tegnap kitakarítottam a házat és utána filmet néztem.-mondja közben Liam az anyja felé lép és átrakolja Őt. -Anya nem kéne meglocsolni a virágokat?-kérdezi megjátszott érdeklődéssel. -Ó, még jó, hogy mondod fiam!-látszott rajta, hogy egyből eszébe jutott a dolog.Hédi levette magáról a kötényt és kirohant az udvarra. -Köszi.-hálásan a fiúkra pillantok és elveszek egy sütit a tálcáról. Nagy mákom volt, hogy nem kellett színt vallanom a tegnap esti kalandomról.