Egy szívzűrös nyár 1. fejezet

A zamárdi nyaraló

A kocsi ablakán keresztül nézem az elsuhanó tájat. A térdemen pihen a most elkezdett könyvem Daphne Du Maurier:A Manderley-ház asszonya. Egy órája falom a betűket, de mégis időnként elkalandoztak a gondolataim. Zamárdi felé tartva egyre inkább eluralkodik rajtam az izgatottság. Hiszen nemsokára megérkezünk és végre találkozhatok a gyerekkori barátaimmal. Legfőképpen a szomszéd fiúval Donovan-nel. A fiúnak van egy öccse, Liam, aki egy évvel fiatalabb nála. Mindketten sportolnak: Donovan focizik, Liam pedig úszik. Ő lett a gimi egyik úszó sztárja, és elég ígéretes jövő elé néz. Még mindig emlékszem, amikor gyerekként együtt pancsoltunk a balatonban, most pedig már komoly versenyeken indul. Az ablakon túl elsuhanó táj képei összemosódnak, ahogy a zene szól a fejhallgatóból, és álmodozni kezdek. Vajon mennyit változtak a srácok egy év alatt? Vajon már becsajoztak azóta? Mit fognak szólni hozzám? Hiszen elég sokat nőiesedtem és Anyu szerint előnyömre váltak ezek a csinos ruhák, amiket elkezdtem hordani. -Még félóra és megérkezünk.-szól hátra Apu. -Éljeeen!-kiabálta Bogi, aki két évvel fiatalabb nálam. -Jó lesz.-mondta izgatottan Anyu. Az autóval egyre közelebb érünk Zamárdihoz, és azon gondolkodom, vajon Donovan is ott lesz a szomszédban? Egyre inkább remélem, hogy igen. Az elmúlt egy év levelezései és a közös emlékek valahogy egészen mássá formálták a kapcsolatainkat.Most végre lesz alkalmunk beszélni egymással, és nem csak levélben. -Apa! Ezt hangosítsd fel!-lelkesedett mellettem Bogi. Éppen Maia Wright-I’m Ready száma szólt. A zene tovább sodor, és én egyre inkább elkezdek álmodozni. Elképzelem, hogy ott állok a nyaraló kertjében, és meglátom Donovant. Talán ő is várja már, hogy újra láthasson. A gondolatok és az érzelmek kavalkádjában merülve észre sem veszem, hogy megérkeztünk. A szüleim hátra fordulnak, és Apu mosolyogva mondja: -Na csajok! Megérkeztünk!-mondta boldogan közben megsimogatta Bogi fejét. A húgom kicsatolja magát a biztonsági öv alól, én megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Tudom, hogy ez a nyár más lesz, mint az eddigiek. Érzem, hogy valami megváltozott, és legbelül tudom, hogy valami különleges vár rám. Miután kiszálltunk a kocsiból elénk tárult a hatalmas nagy nyaralónk. A ház látványa mindig örömmel tölt el. A kert is rendezett és a fű is le van nyírva. Apu nemrég volt lent a nagypapámmal. Gyorsan ráncba szedték a telket, hogy kényelmes legyen nekünk. Azonnal a szomszéd ház felé pillantok, de egyelőre nem látok mozgást. -Gyerünk, Inez, segíts a táskákat kipakolni!-szól Anyu, és én egyből felé rántom a fejemet. A táskák és dobozok kipakolása közben is csak azon jár az eszem, hogy vajon mikor látom meg Donovant és Liam-et. Miközben az utolsó táskát is beviszem a házba, meghallom a szomszédból jövő zajokat. Egy pillanatra megállok és lábujjhegyen bekukkantok a szomszédba. A kerítés mellett úgy megnőttek a sövények, hogy csak réseken keresztül tudtam kémkedni. A szívem hevesen ver, és lassan odalépek a kerítéshez. Egy pillanat múlva meglátom Liamet. Amikor észrevesz, széles mosollyal integet nekem. Visszamosolygok, és közelebb lépek. -Inez, szia! Hogy vagy?-kérdezi, miközben a kerítéshez sétál. -Szia Liam! Köszönöm jól vagyok. Te hogy vagy?-érdeklődöm. -Minden rendben. Jó újra látni téged.-mondja, és a szemében valami különleges csillogást látok. Érzem, hogy menten elpirulok. -Veled miújság?-kérdezi és belemarkol a kerítésbe. -Jól vagyok, minden oké. Sikerültek az év végi vizsgák, jövőre érettségizek.-újságolom. Liam vidáman bólogat, majd hátra lép a kerítéstől. -Figyi, mi lenne, ha összefutnánk később? Gyorsan lenyírom a füvet és hívom Donovant is. Ő éppen a barátnőjével van a boltban. Elvileg öt perc múlva érnek vissza, mert már legalább egy órája elmentek itthonról.-mondta a srác. -Rendben, akkor hamarosan tali.-mondtam egy kicsit esetlenül és elindultam a nyaraló felé.

Egy óra múlva valaki benyomta a csengőt, így kinéztem az ablakon. Liam volt. -Gyere!-kiabáltam neki a nyitott ablakon keresztül. -Megyek!-és látom mennyire igyekszik befelé. -Szia!- köszön és megpusziljuk egymást. -Szia!-köszöntöm és beengedem Őt. Az előszobában álldogálunk, majd szembe áll velem. -Gyorsan kérdeznem kell valamit. Ráérsz ma este?-érdeklődik. Felnézek az emelet felé, majd vissza a fiúra. -Igen, csak megkérem Anyuékat, hogy engedjenek el.-válaszolom neki. -Ó,tényleg.-közben Liam zavartan a hajába túr. -Pár pillanat és megkérdezem.-és felszaladtam az emeletre. -Anyuu!- és kiléptem az erkélyre. -Mondjad kicsim!-közben megölel. -Itt van Liam.-vigyorgok. -Ó, igazán? Miért nem hívod fel?-kérdezi és lenéz a lépcső felé. -Azért jöttem fel, hogy megkérdezzem: elmehetek vele a balaton parti buliba? Légyszii engedj el!-könyörgök közben ártatlan tekintettel nézek rá. Anyu egy kicsit hezitált, majd ezt válaszolta.-Jól van Inez! Elengedlek, de éjfélre tessék hazaérni! Világos? Örülnék, ha Liam vagy Donovan kísérne haza téged.-megbökte az orrom hegyét.-Rendben?-kérdezi. -Teljes mértékben!-válaszoltam.

Mivel tudtam, hogy Donovan és Liam barátai nagy bulit szerveznek, ezért kiválasztottam az egyik legdögösebb ruhámat-egy testhez simuló, piros miniruhát, amely tökéletesen kihangsúlyozta az alakomat. Amikor belenéztem a tükörbe, elégedetten elmosolyodtam. Úgy éreztem, készen állok az estére. Pár kiegészítővel feldobtam a szettet és alig hittem el, amit látok. A hajamat kiengedtem és befújtam magam a kedvenc Prada parfümömmel. -Elvihetem a kocsit?-kérdezem Aputól. -Ha nem iszol semmit, akkor igen!-válaszolja tévénézés közben. Éppen valami foci meccs megy. -Ígérem jó leszek!-rebegtetem a szempilláimat. Apu a kulcstartó felé mutat és ezt mondja.-Vidd el, de nagyon-nagyon vigyázz magadra!-köti a lelkemre. -Ígérem Apu! Sziasztok!-búcsúzok és azonnal kiszaladok a kocsihoz.

Amikor megérkeztem a buliba, azonnal éreztem, hogy minden szem rám szegeződik. A fiúk döbbenten néztek rám, és éreztem a tekintetükben a csodálatot. A lányok pedig hol irigykedő, hol pedig elismerő tekintettel méricskéltek engem. Lassan besétálok a buli közepébe és a Dj pont ebben a pillanatban tekerte fel a zenét. Az egyik lány egy pohár borral köszöntött engem: a kezembe nyomta az italt és tovább sétált. -Köszi.-emelem utána a poharamat, majd belekortyolok. Miközben ittam a tekintetem összefonódott Donovanével. A fiú elismerően rám mosolygott és felém biccentett a sörével. Aztán megláttam az egyik csajt, aki éppen rámászott. Szuper. Nekem zéró esélyem vele szemben. Ebben a pillanatban Liam lépett hozzám, akinek az arcán boldog mosoly tükröződött. -Ejha! Inez! Ma csodálatosan nézel ki! Te vagy az este fénypontja! Mi ez a dögös tűzpiros szerkő? Hova tűnt a régi Inez?-bókolt és megöleltük egymást. Egy kicsit elpirultam, de élveztem a figyelmet.-Köszönöm, Liam!-válaszoltam nevetve. Liam elkezdett bókolni és flörtölni velem, amitől egyre inkább feloldódtam. Közben a szemem sarkából láttam, hogy Donovan kicsit feszültnek tűnik. Időnként rám pillantott, majd gyorsan elkapta a tekintetét. Én is ugyanezt tettem, közben kértem az egyik lánytól egy felest. -Tessék!-koccintunk és egyszerre isszuk ki a pohár tartalmát. Na még egyszer és utoljára ránézek Donovanre. Kár volt. Láttam, hogy a csaj már annyira rá mászott,hogy már elkezdtek csókolózni egymással. Megadóan megrázom a fejemet és Liam vállához hajolok. -Ki az a csaj a bátyáddal?-kérdezem tőle. -Ő? Melinának hívják. Már több, mint féléve járnak.-árulja el az öccse. Úgy érzem ettől az információtól egy kicsit sokkot kaptam. Úgyhogy igyekeztem a bulira koncentrálni. A zene hangos volt, a hangulat pedig fergeteges. Mindenki jól érezte magát és ahogy láttam az alkohol megtette a hatását. Liam rögtön felkért táncolni, így nem utasíthattam vissza. -Veled? Bármikor!-nevetek és elindulunk a többiek közé. Éreztem, hogy Liam egyre közelebb került hozzám, mivel időnként végigsimított a karomon.Nem tudtam, hogyan reagáljak, hiszen az érzéseim Donovan felé húznak. A buli egyre inkább felpörgött, az emberek egyre felszabadultabbak lettek. -Hozok valami italt!-szólt a zene végén Liam. -Oké!-vigyorgok és megállok az egyik asztalnál. Egyedül maradva körülnéztem, és megláttam Donovant, aki egyedül állt a parton, és a víz felé bámészkodott. Nem tudtam ellenállni a késztetésnek, és lassan elindultam felé. Útközben leveszem a szandálomat és mezítláb haladok a fiúhoz. -Minden rendben?-kérdeztem halkan, amikor mellé értem. A fiú elém fordult, és a szemembe nézett.-Igen, csak egy kis levegőre volt szükségem.-válaszolta, de láttam a szemében, hogy valami nyomasztja. -Levegőre? Hiszen most is levegőn vagy.-játékosan megbököm a karját. -Tudom, de nekem másképpen kellett levegőhöz jutni,de még most is fuldoklom.-válaszolja. -Doni ne ijeszgess!-nézek rá ijedten. Egy pillanatra elfordította a tekintetét, majd visszanézett rám.-Inez, te... te ma este tényleg lenyűgöző vagy.- mondta halkan. Meglepett a kijelentése, és éreztem, hogy elpirulok. -Köszi.-hebegem. Egy pillanatig csendben álltunk egymás mellett, és csak a víz halk hullámzását hallottuk. Vajon mióta tetszem neki? Tényleg komolyan mondta az előbbieket? -Vissza kellene mennünk.-mondta végül Donovan, de a hangjában volt valami bizonytalanság. -Igen, ez jó ötlet.-válaszolom, de egyikünk se mozdult. Végül Donovan elmosolyodott, és rám nézett. -Akkor indulunk?-vigyorog rám. -Persze! Igen!-érzem, hogy totál zavarba jövök és nem tudom hol vagyok. -Gyerünk, nehogy lemaradjunk a buliról.-mondta, és felém nyújtotta a kezét. Kérdőn rá pillantok, ő pedig rám kacsint és elfogadom a kézfogást. -Doni…nem baj?-kérdezem. -Ne érdekeljen semmi, csak gyere velem.-biztatott. Nem tehettem mást, mint követtem Őt a buliba. Amikor visszaértünk a fiú elengedte a kezemet és elvegyült a srácok között. Liam visszatért az italokkal, és újra a figyelme középpontjába kerültem. Próbáltam élvezni az estét, de a gondolataim folyamatosan Donovan körül forogtak. Éreztem, hogy valami megváltozott, hiszen nem úgy viselkedett velem, ahogy szokott. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést. A szívem még ezerrel kalapált bennem, én meg alig bírtam a jelenre fókuszálni. -Jól érzed magad Inez?-törte meg a varázst Liam. -Persze, minden oké.-válaszolom és megbököm Őt a könyökömmel. Egész este Donovant figyeltem és próbáltam rájönni, hogy mit eszik azon a libán? -Melina jogásznak tanul.-hajolt a fülemhez Liam, mint aki olvas a gondolataimban. -Értem.-mormogom közben egyre jobban magamba döntöm a koktélt. -Óvatosan az itallal!-figyelmeztet Liam és kiveszi a kezemből a poharat. Azt sem tudtam mi történik körülöttem, hiszen egész végig Donin járt az eszem és a tekintetem. Végig valami nyomasztotta a lelkemet, míg végül rá nem jöttem mi volt ez az érzés. Ez nem más, mint a féltékenység.