Felmentünk a János-hegyre túrázni #őszifesztivál #ajánló #beszámoló

Nem hittem a szememnek, amikor kávéval a kezemben (akarom mondani mizo melange kávéval) kimentem az erkélyünkre. Verőfényes napsütés és jövő-menő emberek az utcán, hirtelen azt hittem újra tavasz van, de nem. :D Elkezdtem gondolkozni mit lehetne ma csinálni? Hiszen gyönyörű az idő, nincsen eső nincsen sár. Ki kell használni ezt a csodálatos időt, mert ki tudja mikor tör be majd a ködös és nyálkás időjárás... Így neki estünk böngészni a neten és végre megtaláltuk a nekünk való kirándulóhelyet: János-hegyet. A programunkat a Gyermekvasúttal indítottuk mivel imádok vonatozni, így jó volt a szmogos város után a hegyek között a természetadta friss levegőbe harapni. :D Tavaly voltunk az Apáthy-sziklánál, akkor gyönyörű narancsos és vöröses árnyalatok ötvözték a fák leveleit, itt viszont csak ritkán találkoztunk ilyen színekkel. Sebaj, de nem is ezért jöttünk. Rengetegen voltak a Gyermekvasúton, így olyan volt mintha szülinapi buli lenne. Volt kiabálás, énekelés, szendvics cserék és boldog kacajok. Mindenféle korosztály megtalálható volt, nagyon jól esett látni, hogyan örültek a gyerekek, amikor végre elindult a vonat.

Amikor megérkeztünk a János-hegyre gyorsan lepattantunk a vonatról elég sokan követték a példánkat és neki estünk a túrának. Útravalónak vittünk vizet és nápolyit, így indulás előtt feltöltöttük magunkat energiával. Indulhatott a mai edzés és nem bántam, hogy ma is sír a zsír! (Ez örökre a mottóm lesz, úgye Anna? :D ) Mivel a legjobb cipőmet vettem fel, nagyon jól bírta a sarkam a túrát, rengeteget fotóztam és magamba szívtam a természet látványát. A végére már nagyon szomjas voltam, de az volt a célom, hogy felérjünk és jöhet a megérdemelt ivás. Útközben nehéz volt iszogatni, mert közben figyelni kellett a szembejövőkre is, rohangáló kisgyerekekre és kutyákra. A gyerekek nagyon bátran és ügyesen rohantak le a hegyről. Váó! A felnőttek meg nem győztek utánuk futni. :D

Végre felértünk az Erzsébet-kilátóhoz, ahol rengetegen voltak. Nem gondoltam volna, hogy ennyien felfognak jönni a János-hegyre. Arra tippeltem, hogy mindenki elment Szentendrére vagy Hollókőre stb. Hát nem. :D Oldalra néztünk és megláttuk, hogy a kilátó elején vannak padok, így leültünk egyre és elkezdtük inni a készletünket. Jól esett a folyadék és büszke voltam magamra, hogy felmásztam idáig, és jól esett ez a mozgás. :) Sokan nem élik meg ezeket a pillanatokat. Sokszor eljárnak kirándulni vagy várost nézni, nem értékelik vagy nem érzik át a lényeget. Mi azért járunk kirándulni, mert kikapcsol, feltölt minket ráadásul szívből csináljuk. Ez a hobbink, ez kiegészíti a sportolást és az életmódunkat.

Magyarország gyönyörű! Egy igazi kincs, hatalmas és csodálatos természeti adottságai vannak. Ősszel szeretek a legjobban kirándulni, mert színesek a levelek és szeretem hallgatni miközben a lábam alatt ropognak a faágak. Egy ez igazi boot-olás számunkra, ennél jobban nem lehet elkezdeni a hetet. Amikor jól kipihentük magunkat és magunkra szívtuk a D-vitamin adagot, lemásztunk a hegyről. Persze itt már szinte gurultunk lefelé, de így is kellemesen elfáradtunk. Visszafelé kutyákkal és gazdikkal találkoztunk, egy kutyát sikerült lefotóznom, amikor egy nagy faággal pózolt nekem, annyira édes volt! <3 A nagy kirándulás után beugrottunk a Pesti Pipibe ebédelni és hazáig megsem álltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, méltó lezárása volt a hosszú hétvégének!