Az időtlen szertartás: Japán teakultúra rejtett szépségei

A japán teaszertartás, amelyet gyakran „chanoyu” vagy „sado” néven emlegetnek, nem csupán egy egyszerű italfogyasztási szokás, hanem egy mélyen gyökerező kulturális hagyomány, amit évszázadok óta őriznek és ápolnak Japánban. A tea elkészítésének és elfogyasztásának különleges művészete van, amely összekapcsolja a szertartást, az esztétikát és a spirituális elmélyülést.

A japán teaszertartás eredete több szálon fut. A 8. században a teát először buddhista szerzetesek hozták Japánba, és a 12. századra már széles körben elterjedt a különböző társadalmi rétegek körében. A 16. században, a teaszertartás alapjait több jelentős személyiség, például Sen no Rikyu alakította ki. Sen no Rikyu nagy hatást gyakorolt a teaszertartásra, aki az egyszerűségre és a természetességre helyezte a hangsúlyt. Ő fektette le az ún. wabi-sabi esztétikai irányzat alapjait, ami a visszafogottságra, és az egyszerűségre fókuszál.

A modern japán teaszertartás továbbra is a hagyományok tiszteletben tartása mellett fejlődik, és egyre inkább szerte a világon elterjed:

☛Tea ház vagy tea szoba: A teaszertartásokat általában speciálisan erre a célra kialakított helyeken, úgynevezett chashitsu vagy chashō-ban tartják.

☛Tea mesterek: A szertartást gyakran tapasztalt és hagyományosan képzett teamesterek irányítják, akik ismerik a teakészítés művészetét és a japán teakultúra részleteit.

☛Tea ceremónia eszközei: A szertartáshoz használt eszközök között található a chawan, a chasen és a chashaku. Ezek mind kellenek a szertartás egyedi hangulatához és részleteihez.

☛Tea fajták: A japán teaszertartásban gyakran használnak matcha teát, amit finomra őrölnek zöld tealevelekből.

A nem hivatalos teázási szertartás: a csakai. Rövidebb ideig tart, kisebb létszámú, egyszerűbb alkalommal. A vendégek kisebb mennyiségű ételt, édességet, gyengébb teát fogyasztanak. A hivatalos csadzsi szigorúbb összejövetelt jelent, amely akár 4 órán keresztül is eltarthat. Együtt jár egy tradicionális japán étkezéssel, édességekkel és süteményekkel. Előbb erős teát fogyasztanak, majd a szertartás lezárása képen gyengébbet.

Nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a teakészítőre és a vendégekre egyaránt.
Egy teaszertartásra illik mindenkinek a legszebb ruháját felvennie, így a teázás előkészülete már az öltözködésnél elkezdődik. A rituális ceremónia teaszobában zajlik, mely általában egy különálló épület a kertben. A vendégek csendben a kertben várakoznak, amíg a teamester be nem hívja őket. Eközben vízzel ki kell öblíteni a szájukat, ami a megtisztulás jele. A teaszobában rangjuknak megfelelő sorrendben, kijelölt helyen ülnek le a tatamira. Ezen sorrend alapján fogják megkapni a teamestertől a teát. Nem illik egyszerre meginni. A hagyomány szerint 3 kortyban kell elfogyasztani. A teázás végén halkan, szinte mormogva beszélgetnek. A téma általában a teázás, a teamester dicsérete.

A mester gong szóval jelzi az ünnepség végét, melyet követően a vendégek távozhatnak. A japán teázás valóban egy ünnep. A tradíció szerint minden alkalom egyszeri és megismételhetetlen. Ezért kellően meg is kell becsülni minden teázást.
A ceremónia szinte minden egyes mozzanata koreográfia szerint zajlik a vendégek és a mester részéről is. Ez hatalmas koncentrációt, teljes átszellemülést igényel. Így a jelenlévők ki tudják zárni a mindennapokat, meditatív állapotba kerülnek. Lelkileg feltöltődve jönnek ki a teaszobából.

további info: https://teanet.hu/teazasi-szokasok-japan