A Fekete Csipke 16. fejezet

Tipikus legénylakás

Benett lakása egy egészen más világ. Ahogy belépek, a fények azonnal felkapcsolódnak, megvilágítva a helyiség minden szegletét. Mintha érzékelték volna a jelenlétemet – vagy talán Benett már előre gondoskodott róla, hogy minden tökéletes legyen. Az ablakból lélegzetelállító kilátás tárul elém a Várkert Bazárra; az esti fények kék és arany színben fürdetik a történelmi épületet, ami a szobából tekintve csak még lenyűgözőbb.

– Ez egyszerűen csodálatos! – sóhajtok fel, és közelebb lépek az ablakhoz, hogy jobban lássam.

A lakás minden apró részlete a kifinomult luxust tükrözi. A magas mennyezet alatt modern, minimalista bútorok sorakoznak, mégis minden darab sugározza a minőséget. A padlót sötét fa borítja, ami finom kontrasztot alkot a falak világos színeivel. Az egyik sarokban kényelmes, elegáns bőrkanapé terpeszkedik, mellette egy kis dohányzóasztal, rajta egy üveg whisky és kristálypoharak, mintha csak egy hosszú, éjszakába nyúló beszélgetésre várnának.

Benett halk neszezését hallom a háttérben, valahol a konyhában lehet, mintha épp készülne valamire.

–Máris hozom az italt! Csak még új ez a lakás, és alig találom meg hozzá a dolgokat–szabadkozik, és hallom, ahogy nyitogatja a fiókokat. Mindjárt borozunk– és ez a gondolat különös izgalommal tölt el. Lassan végigsétálok a nappaliban, és csak akkor veszem észre a falon lógó fotókat. Egy pillanatra megállok, mert a képeken szereplő emberek ismeretlenek, mintha idegen család tagjai lennének megörökítve. Szinte biztosra veszem, hogy Benett csak bérli ezt a lakást, és valójában semmi köze nincs a helyhez.

Hátrapillantok, és meglátom, hogy végre a kezében van a dugóhúzó. Egy diadalittas mosolyt küld felém, és elkezdi kibontani a bort. Hallom, ahogy kiönti a poharakba az italt, és felém sétál. 

–Remélem szereted a vörösbort–reménykedik, és átadja nekem.

–A kedvencem – felelem, és belekortyolok az isteni nedűbe. Az ital sötét, szinte bordó színe szinte izzik a pohárban, mintha csak tükrözné a közöttünk lévő vibrálást. Belekortyolok, és a bor bársonyosan sima íze végigáramlik az ízlelőbimbóimon – mély, telt íz, amely enyhe fanyar éllel zárul.

Benett figyel, és ahogy találkozik a tekintetünk, egy pillanatra lesütöm a szemem, és zavarba jövök. 

– Úgy érzem, te igazán értékeled a jó bort – mondja halkan, miközben ő is belekortyol. Lassan a nappali felé vesszük az irányt, és helyet foglalunk a kanapén. Ezután mosollyal válaszolok neki:

 – Azt hiszem, a társaság teszi igazán különlegessé.

Olyan erős ez a bor, hogy érzem, kezdek becsípni. 

Basszus! 

Egy picit megszédülök, így gyorsan az asztalra teszem a poharat. Ismét hátradőlök, és közben Benett közelebb húzódik, átkarolva a kanapé karfáján. Érzem a közelségét, az enyhe parfümillatát, amely fás és fűszeres, szinte körülleng. A közelsége melegséggel tölti el a levegőt körülöttünk.

Egymásra nézünk, és mélyen egymás szemébe merülünk, mintha csak csendben beszélgetnénk a tekintetünkkel. Az illata és a közelségéből áradó meleg még közelebb húz, minden érzékem Benettre összpontosít. Ezután a férfi lágyan megérinti az állam csúcsát, és közelebb hajol. Érzem, hogy bizsereg a bőröm az érintése alatt, így hagyom, hogy megcsókoljon. A nyelve lassan utat tör a számba, és szenvedéllyel elveszik bennem. Aztán mindkét kezébe fogja az acomat, és a számra tapadt. A nyelvünk őrült táncot jár, miközben vadul simogatjuk egymást. Én pedig önkéntelenül is belenyögök az ajkaiba, ahogy egymást faljuk. Elterülök a kanapén, Benett meg felém hajol. Megragadja a kezemet és a fejem fölé szegezi. Majd mély, érzéki csókot lehel a bőrömre, én pedig tovább nyögdécselek. A testem reagál minden mozdulatára; az érintései nyomán egyre intenzívebb bizsergés járja át a bőröm, mintha minden apró csók a bensőmbe vájná magát.

Ujjaim önkéntelenül a hátára találnak, és szorosan magamhoz húzom, mintha nem akarnám, hogy akár egy pillanatra is eltávolodjon tőlem. Ő közben újra visszatér az ajkaimhoz, mintha csak végeláthatatlan vágyat akarna beteljesíteni ebben a csókban, ami mindent felemészt. Szinte elvesztem az időérzékemet; csak a testünk ritmusa marad, a lélegzetvételeink és a közöttünk vibráló forróság, ami minden egyes pillanattal hol magasságokba, hol pedig mélységekbe visz el.

Benett lecsúszik és a kanapé elé térdel. Vigyorogva szétteszi a lábamat, és lehúzza rólam a nacit, és a zoknit.Most már biztos vagyok benne, hogy kezdek elázni, mert érzem a nedvességet a lábam között. Benett mélyet szippant a levegőbe, és elégedetten ezt mondja:

 –Ahogy látom, már jó előre beindultál. Ezt már szeretem –közben lehúzza rólam a falatnyi kis bugyimat. Majd a földre dobja, és két lábam közül rám pillant. Ismét kimutatja a fehér fogsorát, majd kínzó mozdulattal elkezdi nyalni a puncimat. A lábaim megremegnek, és belekapaszkodom a díszpárnába. Egyből megfeszülök, és hangosan felnyögök. A férfi hol a fogával, hol a nyelvével szívogatja a csiklómat, miközben az őrület határán vergődöm.A testem minden porcikája hozzá vonz, miközben érzem, hogy elvesztem az irányítást. Mintha egyszerre akarnék mindent és mégis attól félek, hogy túl gyorsan vége lesz.

 – Úristen! –kiáltok fel, amikor érzem a közeledő robbanást.

 – Ne Istent hívd, hanem engem. A nevemet mondd ki! –szól rám élesen, majd ezzel vissza is tér az ölemhez, és élesebb csapásokkal gyötri az izgalomtól felhevült puncimat.

 – Ó, Benett! –ezúttal az ő nevét kiáltom, és meg is kapom a jutalmamat érte.

Érzem, hogy minden védekezésem lehullik rólam, teljesen a kezében vagyok. És mégis, ebben a kiszolgáltatottságban olyan biztonságot találok, amilyet talán soha senkivel nem éreztem. A mozdulatai egyre hevesebbek, céltudatosabbak, és érzem, hogy a testem minden rezdülésével válaszol rá. Mintha teljesen átadnám magam ennek a pillanatnak, minden határ és tartózkodás feloldódik. Az érintései nyomán egyre mélyebb hullámokban önt el a gyönyör, mintha ő irányítaná a testem ritmusát, a lélegzetem gyorsulását, a szívverésem ütemét.

Egy pillanatra elmerülök az élvezet mélységeiben, ahonnan csak lassan térek vissza. Mellkasom szaporán emelkedik, tekintetem a plafonon pihen, miközben az élmény utózöngéitől szaggatottan veszem a levegőt. Szinte átfűt az a kellemes fáradtság, ami csak akkor jelentkezik, amikor minden egyes izmom ellazul. Az érzékszerveim lassan visszatérnek, mintha újra életre kelnék; hallom a szobát körülvevő csendet, érzem a bőrömön az enyhe nyirkosságot.

Oldalra pillantok, és azonnal találkozik a tekintetünk. A szemei mélyen az enyémbe néznek, és egyfajta közös cinkosságot érzek, egy néma, kimondatlan megértést. Egy apró mosoly kúszik az arcomra, mintha azt kérdezném,”Te is ugyanazt érezted, mint én?”

Ő lassan megérinti az arcomat, és homlokon csókol, és és ebben a mozdulatban több van, mint szavakban kifejezhető.Halkan sóhajtok, és lassan közelebb húzódom hozzá, érezve teste melegét, ami megnyugtató puhasággal simul hozzám. Ő átkarol, és ujjait lassan végighúzza a hátamon, olyan könnyedén, mintha attól tartana hamarosan eltűnik a varázs. Szinte teljesen elveszek az ölelésében, és élvezem minden percét.

Ebben a pillanatban elkezd csörögni a telefonom. Bosszúsan felkelek a kanapéról, és rápillantok a kijelzőre. Rubin hív. Mi a fene?

– Tessék! – kapom fel gyorsan a telefont, majd visszaülök a kanapéra.

– Merre vagy? – kérdezi feszülten. Hallom a hangján, hogy eléggé bosszús.

– Ööö... El kellett intéznem pár dolgot, de már úton vagyok. Te merre jársz? – kérdezem gyorsan, miközben bocsánatkérően Benettre pillantok. Ő csak közelebb hajol, ajka az enyémet érinti, és egy gyengéd csókot ad, amitől végigfut rajtam a bizsergés.

– Akkor siess, mert dolgunk van! – sürget Rubin türelmetlenül.

– Jól van, máris indulok! – ezzel gyorsan kinyomom a vonalat, és megpróbálom összeszedni magam. – Ne haragudj, Benett, de tényleg indulnom kell – mondom, és felállnék, de abban a pillanatban ő elkapja a derekamat.

A karja erősen tart, és újra a kanapéra húz maga mellé. Egy pillanatra elfelejtem a telefont, a hívást, mindent. Lassan a nyakamhoz hajol, és érzem, ahogy az ajkai finoman végigsiklanak a bőrömön. Forró lehelete izgatóan hat rám, ahogy egyre lejjebb halad. Keze finoman a hátamra simul, ujjai szorosan tartanak, mintha csak azt akarná, hogy maradjak.

– Benett... tényleg... – próbálkozom gyengén ellenállni, de érzem, hogy szavaim egyre elhalnak, ahogy nyelve gyengéden megérinti a mellbimbómat. A testem szinte azonnal reagál, a bőröm forróságtól bizsereg, mintha minden porcikám újraéledne az érintésére. Egy apró sóhaj szakad ki belőlem, miközben magához szorít.

A fenébe is! Mégis miért van rám ekkora hatással?

– Maradj még egy kicsit – suttogja alig hallhatóan, szinte kérlelően, és érzem, hogy a hangjában ott rejtőzik az a vágy, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni.

Megpróbálom eltolni magamtól, de a keze még szorosabban fonódik körém. Az érintése egyszerre gyengéd és követelőző, szinte magával ragad. Csak egy percre akartam megállni, most mégis úgy érzem, hogy képtelen vagyok elszakadni tőle. Így megfogom az arcát, és szenvedélyes csókváltásba kezdünk.Érzem, hogy a lábam között ismét lüktetni kezdek, amit alig merek elhinni. Olyan elemi hatással van rám ez a pasi, hogy valami eszméletlen. Végül Benett győz, ahogy lassan lejjebb csúsztatja a kezét, és a lábam között kezd simogatni. Az érintésétől ösztönösen összerezzenek, és egyre jobban vonaglani kezdek a kanapén.

– Nos, tízes skálán hányast adnál az előző menetre?– incselkedik, miközben körkörösen gyötörni kezdi a sajgó puncimat. Úgy birtokba vette a testemet, hogy alig bírok szóhoz jutni. Látom, hogy Benett kajánul elvigyorodik, és végül helyettem válaszol:

– Szóval tízes skálán száz– majd elkezdek remegni az érintése alatt.

Az ajkamba harapok, és átadom magam a pillanatnak.Úgy látom ebből biztosan nem lesz hazamenetel…

Kicsivel később arra ébredek, hogy Benett nincs mellettem. Feltápászkodom, és automatikusan a nyakamhoz kapok. A nyakláncnak hűlt helye van. Lehunyom a szemem, és rájövök, hogy Benett akkor vehette le rólam, amikor aludtam. Viszont nem élt vissza a lehetőséggel, hogy kiszívjon belőlem egy kis energiát. Lehet, hogy későbbre tartogatja? Talán. Óvatosan lehajolok, és felveszem a zoknimat, ezután a felsőmet. Sietnem kell, hiszen Rubin vár rám. Megnézem a mobilomat, és látom, hogy 10 nem fogadott hívásom van tőle. Ezek szerint nagyon pipa lehet rám. 

Felkapom a melltartómat a földről, és azonnal felveszem. A nadrágot és a bugyit ugrálva húzom fel, közben a telefon a fülemen lóg. Próbálok egyensúlyozni öltözködés és telefonálás között. Amikor a zokninál tartok Rubin végre valahára felveszi nekem azt a rohadt telefont!

– Szia!– köszön bele közönyösen.

– Szia!– köszönök vissza, és egy pillanatra csend áll közénk.

Hallom, ahogy Rubin levegőt vesz, nagyokat sóhajtozik. Vajon melyikünk fog előbb megszólalni? Muszáj megbeszélnem vele egy találkozót. Szükségem van rá, mivel nincs meg a nyaklánc.

– Hol vagy? Már lassan több mint egy órája várok rád! – szól bele mérgesen, közben kifújja a levegőt. Tudom, hogy az én hibám, amiért cserben hagytam. Egyébként meg Benett tartott vissza még egy menetre, szóval részben az ő hibája is. Pedig világosan elmondtam neki, kivel van találkozóm, de ez őt marhára nem érdekelte. Hiszen ő Benett – csak az ő érdekei számítanak, nem az enyémek.

–Benettnél vagyok, nála aludtam –felelem, miközben elkezdem lófarokba kötni a hajamat.

–Jól van, nem vagyok kíváncsi a piszkos részletekre!–sóhajt bele, és érzem, milyen feszült a hangja.Mindjárt indulok, csak nem találom a cipőm párját.

–Figyelj leteszlek jó? Mert komolyan nem találom a cipőmet!– mondom neki nyűgösen.

–Oké, ha megérkeztél csörgess meg! Hamarosan összefutunk! Ezúttal tényleg ne késs el!– ezzel ki is nyomja a vonalat. Leteszem a telefont a padlóra, és behajolok a kanapé alá, és megtalálom a cipőm párját.