Irina 25. fejezet

Vendégségben Milláéknál

Először hezitáltam az ajtó előtt, majd erőt vettem magamon és becsengettem. A kapu telefonról levettem az ujjamat és zsebre tett kézzel várakoztam. Amikor kattant a kapu ajtó, akkor benyitottam. A kert gyönyörűen rendezett és tiszta volt. Látszik, hogy Milláék sokat kertészkednek mostanában. Aztán amikor a bejárati ajtóhoz mentem halkan bekopogtam, pár pillanat múlva Milla nyitott ajtót. -Szia Martin! -boldogan köszöntött, majd átöleltük egymást. -Szia Milla! Az esküvőd óta nem láttalak! -mondtam ölelés közben.Amikor Milla lenézett a cuccaimra csodálkozó arcot vágott. -Hűha! Mész majd valahová? -kérdezte. --Valamiről be kell számolnom neked.-suttogtam neki. -Értelek, kerülj beljebb! - és besétáltunk a nappaliba.Annyira ideges lettem, hogy elkezdtem igazgatni magamon a nyakkendőt.-A menyasszonyom Laura kidobott. -kerekperec kinyögtem az igazat Millának. A húgom rögtön felcsattant. -Hogy micsoda? Mi történt?- kérdezte. Nincs mese tényleg el kell mesélnem neki a sztorit, hiszen nem titkolhatom el örökké. -Elkezdtem dolgozni a főiskolán, ahol pszichológia szakon tanítok. Egy darabig minden jól ment aztán…- egy kis szünetett tartottam és lenéztem a földre, majd folytattam: -Viszonyt folytattam az egyik diákommal. A lány 25 éves és a szépsége pedig elragadó. Nem is tudom mit gondoltam, amikor először megcsókoltam a főiskolai bárban…. Annyira nyomultunk egymásra, hogy a végén még…hogy is mondjam neked.- próbáltam nem elnevetni magam. Szerencsére Milla ráérzett a dologra. -Lefeküdtetek?- tette fel a kérdést. Aztán a bárszekrény felé sétált és kivette a whiskyt és két darab pohárral tért vissza. Mielőtt válaszolhattam volna Milla kiöntött egy kis italt a pohárba, majd beledobott két jégkockát és a kezembe nyomta. Miután koccintottunk egyből lehúztam a pohár tartalmát. -Óvatosan! -szólt rám a húgom, de már késő volt. Milla elsétált a dohány asztal mellett, majd leült mellém a kanapéra. Pár pillanatig az üres pohárra meredtem és elkezdtem forgatni a kezemben. Nagyokat nyeltem, majd folytattam a beszámolómat. --Igen. Többször is megtörtént.. -böktem ki végül. -Laura hogyan tudta meg? -kapott a szájához Milla, annyira ledöbbent. Aztán ő is beleivott a poharába. -Tudom régimódi, de egy hangfelvételről. A mobilomon ott volt a hangposta üzenet és Laura azt gondolta lehet, hogy az ingatlanos küldte. Amikor meghallotta Irina hangját, teljesen kiborult. Megfogta a cuccaimat és…- mielőtt befejezhettem volna Milla egyből félbeszakított. --Csak nem a Ráday-Török Irináról van szó?- érdeklődött. -Honnan ismered?- kaptam fel a fejemet a neve hallatán.-Ő a férjem volt barátnője.- emlékezetett. Tényleg! Hát most jut eszembe! Emlékszem, amikor behúztam egyet Ábelnek.Ezt sose tudja meg Milla és remélem továbbra sem fogja. -Basszus!Most már emlékszem! Hiszen Őt már láttam párszor a suli mellett. Mindig eljött Irináért. Azta… Megőrülök, hogy milyen kicsi a világ.-sóhajtottam és kiittam az utolsó cseppet a pohárból.-Erre nekem is innom kell. Kérsz még? - nyújtottam felém az üveget. -Felfogtad, hogy mennyire kemény ez a dolog? Ja és nem is mondtam mi történt azóta. Képzeld teljesen beleszerettem Irinába és gyereket vár tőlem. A tesztet is megmutatta nekem. Bár régóta vágytam egy gyerekre, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar valóra válik az álmom. A múltkori avató bálotokra is eljött és végig bújkálnunk kellett előttetek. Amikor megláttam a teremben hátulról átöleltem Őt és megcsókoltam. Elkezdtünk táncolni ezután félre vonultunk az egyik sarokban. Tuti ott fogant meg a gyerekünk.- sóhajtottam. Milla egyből szörnyülködött. -Jesszusom Martin!- közben öntött magának még egy kis whiskyt és felhajtotta, majd krákogott egy kicsit. Egy kicsit elmosolyogtam rajta és megsimogattam a hátát.-Ne részegedj le miattam.- tanácsoltam neki. -Ezt nem lehet ép ésszel felfogni.- mondta végül. 

Pár nappal ezelőtt…

A tévé stúdió előtt várakoztam Pollára, aki azt írta az előbb, hogy mindjárt megjön. Most éppen reklám szünet van, ezért negyedórára ki tud szökni hozzám, Amikor Polla megérkezett egybő átöleltük egymást, majd egyből rágyújtott a cigijére. -Kérsz? -kérdezte tőlem én pedig intettem, hogy nem kérek. -Köszi most nem. Egy ideje már nem dohányzom. -válaszoltam neki. -Ügyes vagy. Nekem is le kéne szoknom, csak túlságosan feszített a munkám. Sajnos amíg itt vagyok, addig még dohányozni fogok.- sóhajtotta, majd bele szívott a cigijébe és lassan kifújta a füstöt. -Értem. -és én is neki támaszkodtam a falnak.-Mesélj mi van veled mostanában? Nagyon eltűntél. -kérdezte Polla. -Az a helyzet, hogy két dolgot kell elmesélnem neked. Mivel gyökeresen megváltozott az életem.- kezdtem az intrót. -Hűha! Ez elég izgi előzetes volt! -nevetett fel a húgom majd ismét a cigijébe szívott. -Kezdem azzal, ami a lényeg. Kiderült, hogy ki az igazi anyám. Jó pár évvel ezelőtt tudtam meg és évekig eltitkoltam a család elől. -néztem rá. Polla pedig egyre izgatottabbá vált. -Nemár! Azt viszont tudjuk, hogy örökbe fogadtak Anyáék, de hogy ki a szülő anyád azt nem. -mondta. -Így van. Szóval… Kapaszkodj meg. Livia néni az én édesanyám. Milla pedig a féltestvérem. -böktem ki neki az igazságot. Polla hirtelen rám meredt és kigúvadt tekintettel nézett rám. -Tessék?- és elkezdett nevetni. -Ez nem vicces Polla! -mondtam neki. -Martin ez hogy történhetett? Livia néni végig ezt a titkot őrizte magában? Mikor mondta el neked? -faggatott és közben egy utolsót szívott a cigijébe, majd eldobta a csikket. -Amikor 18 éves voltam. -vallottam be neki. -Az igen! Akkor volt várandós Millával. -Polla ismét rágyújtott egy másik cigire és rám nézett. -Pontosan. Én pedig akkor érettségiztem le.- bülintottam. -Mit kezdtél ezzel a nagy titokkal? Gondolom eléggé megviselt. -kérdezte a húgom, majd sóhajtott egyet. -Fogtam a kabátomat és elrohantam Líviától. Aztán pár évvel később visszamentem az igazi Anyámhoz és akkor ismertem meg Millát is. A nő a lelkemre kötötte, hogy soha, de soha ne mondjam el az igazat Millának. -sóhajtottam. -Pedig elkéne mondani. -nyomatékosította Polla. -Tudom és már azt is, hogy mikor. -közben elkértem Pollától az egyik cigit és végül mégis rágyújtottam.

Napjainkban…

Nem gondoltam volna, hogy ennyire szörnyű lesz a másnaposság. Amikor felébredtem a kanapén, azonnal érezzem, hogy forog velem a nappali. A halántékom lüktetett a gyomrom pedig egyre jobban kavarogni kezdett. A szemem lassan kinyílik és az ablakon bekúszó fénysugár rögtön támadásba veszi a látásomat. Lenéztem a kanapéról és hirtelen megláttam az üres Jack Daniel's üvegét. Az igen! Úgy látom Milla távozása után sikerült magamba dönteni a fél üveget. Most már értem, hogy miért robban szét a fejem. Amikor ülő pozícióba támaszkodtam a kanapén eszembe jutott a múlt éjszaka. Az emlékeimben bevillant, amikor Millával elkezdtünk beszélgetni, majd iszogatással vittük tovább az estét. Párszor egymásra dőltünk és úgy hallgattuk a másikat.Többször összeölelkeztünk, majd a végén a kanapén üldögélve folytattuk a sztorizást. Beszámoltam a húgomnak az Irinával való kalandomat végül nem mondtam meg neki a terhességét. Aztán annyira elálmosodott Milla, hogy elvonult aludni. Én még egy darabig üldögéltem a helyemen és elővettem a mobilomat. Láttam, hogy Anya hív. -Tessék.- szóltam bele. -Fiam! Végre elértelek! -szólt bele a nő. -Figyelj most hívsz először. -nevettem fel. Tipikus Livia. -Fiam! Hallassz? Hol vagy?- kérdezte tőlem izgatottan. -Hogy érted? - közben elkezdtem járkálni a nappaliban. -Anya itt vagyok Milláéknál.- válaszoltam neki. -Jól van akkor átmegyek! -ezzel kinyomta a vonalat. Hát jól van Ő tudja. 

Miután Anya belépett a nappaliba egyből felém sietett és ezt kérdezte. --Mi a szent…?- és a szájához kapott. Jó rég láttuk egymást az tuti. -Szia! -köszöntöttem.-Te jó Isten. Mikor kerültél elő fiam? Apádék hogy vannak? -kérdezte közben megölelt. Úgy csinált, mintha tényleg most látna először hosszú évek után. Lívia jó színésznő lenne. Aztán fél szemmel odapillantottam a húgomra és elnézést kérve otthagytam Anyámat. .Szerinted mit keres itt igazából? -kérdezte tőlem. -Szerintem csak szimplán látni akart téged. -válaszoltam. -Mindig ez van. A semmiből felbukkan. Na mindegy. Szóval mit is kell csinálnom? - kapott a homlokához Milla.-Teát. -vigyorogtam. -Ó, tényleg a tea! -jutott az eszébe és máris nekilátott elkészíteni. -Áh! Szóval itt vagytok! – sétált be a konyhába Ábel. -Szia szívem! Éppen teát készítek. Kérsz kávét? Vagy te is teázol? -kérdezte tőle Milla. -Most nem kérek semmit. Jól láttam az előbb, hogy bent üldögél az anyós? -nyújtogatta a nyakát, miközben a nappali felé leskelődött. -Nem tudom miért jött hozzánk, de ha bemegyünk mindjárt kiderítjük. -válaszolta neki. 

Amikor Milla visszatért letette a tálcát az asztalra.-Tessék Anya! -nyújtotta felé a teát. -Ez az, amit szeretek? -kérdezte tőle Livia. -Igen Anya, zöld teát csináltam neked. -mosolyogott rá. -Köszönöm szívem. Üljetek le mindhárman, valami fontos bejelenteni valóm van. -közben beleivott a teájába. Mindenki elhelyezkedett a kanapén, én pedig egy kicsit előre dőltem a helyemen. -Mit szeretnél mondani Anya? -kérdezte tőle a húgom. -Leszerveztem holnapra egy családi fotózást. Délelőttre kaptunk időpontot. -közölte velünk. -Hogy mit? -kérdezte csodálkozva a húgom. -Milla családi fotózás alatt mit nem értesz? Kérlek... -fogta a fejét Anya. -Nem úgy értettem… Hanem ez most komoly? -nézett rá. -Igenis komoly! Az Elle magazin címlapjára fogunk kerülni. Az egyik újságíró barátnőm felkért minket egy interjúra. -bökte ki a lényeget. Milla azonnal Ábelre, majd rám nézett.-Ti is jól hallottátok? Egy címlapra fogunk kerülni? -nevetett. -Ez nem vicces Milla Ariana! -szólt rá Anya és felállt a helyéről. -Én benne vagyok. Szólaltam meg és felálltam a kanapéról.-Mit csinálsz? -nézett fel Milla, én erre megfogtam a karját és magam mellé húztam.-Természetesen Milla csak viccelt az előbb és ő is benne van. -tettem hozzá gyorsan. -Mi? - kérdezte tőlem suttogva, erre óvatosan megszorítottam a karját. -Szóval Milla? Egész biztos vagy benne? -kérdezte Anya. -Igen. Benne vagyunk. -sóhajtotta, majd ismét rám pillantott. Én meg egyből elengedtem a karját.. -Köszönöm gyerekek, akkor ennyit mára. Holnap időben érkezzetek! Hozzatok magatokkal ruhákat és Milla pakold majd össze a sminkes dolgaidat. Örvendtem nektek! Sajnálattal közlöm veletek, de elrohant az idő, lassan elindulok. Vigyázzatok magatokra! Martin Téged pedig öröm volt látni! – ezután odahajolt felénk és mindenkinek adott egy-egy puszit. Anya integetve távozott a nappaliból, majd Ábel becsukta utána az ajtót. -Esküszöm nem értem mire jó ez az egész. -mondta nekem Milla. -Majd meglátjuk. Remélem nem lesz olyan szörnyű. - vigasztaltam Őt.

Már megint csörög a telefonom. -Szia Anya! -szóltam bele, közben félre vonultam a konyhába. -Szia Martin! Mondd csak neked van fotós ismerősöd? -tért a lényegre Anya. Egyből eszembe jutott Irina. -Persze! Mit szólnál Ráday-Török Irinához? Nemrég nyitott egy új stúdiót. Eléggé profin fel van szerelkezve és nagyon jó csapat dolgozik ott. -javasoltam. -Szuper lesz! Add meg akkor kérlek a számát, mert akkor lefixálom vele a dolgokat. -kérte Anya. -Rendben! Elküldöm messengeren az jó? -kérdeztem tőle. -Bárhol küldheted, csak legyen meg nekem! Csók fiam vigyázz magadra! -és ezzel kinyomta a vonalat. -Szia.. -sóhajtottam, de már mindegy volt.